Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)
2004-02-15 / 45. szám
2004. FEBRUÁR 15. RÉGIÓBÁL 2004 A PTE orvoskarának Szigeti úti aulája adott otthont a bálnak A vendégeket Frankné dr. Kovács Szilvia, dr. Gyenesei István és dr. Kékes Ferenc köszöntötte Ötszázan vettek részt a vacsorán Megyei és városi képviselők a fehér asztal mellett Polgármesterek, közéleti szereplők egy csoportja Régiós táncrend Nézzünk a múltba! A patinás máz a könnyed szórakozásnak is méltóságot ad. Egy bál fináléjakor persze az újabb pohár fenekére is nehéz összpontosítani, a történelem azonban akkora céltábla, hogy lehetetlen nem el- trafálni valahol. A farsangi bál társas táncmulatsága a .középkorban jött divatba, de a kor szigorú erkölcsei miatt csak lassacskán. Az utókor magabiztos etikai magaslatáról azonban végképp nem minősíthetjük léha lazaságnak az efféle programokat. És bolondságnak sem, bár az első bált 1385-ben a később őrültnek címkézett VI. Károly francia király és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendezték. A bál mai formájában XIV. Lajos francia király keltette divatként terjedt el. Abban az időben mi is benne voltunk az európai közösségben. Báli szezonban különösen lelkesen, mert ilyenkor magunknak húzathattuk a talpalávalót. Azóta néhány szokás megváltozott, de a lényeg megmaradt. Egy-két évszázada a férfiak és nők más helyen ültek a bál alatt. Szigorú táncrendbe kellett írni, kivel táncolnak hölgyek. A fiatalokat gardedám vitte, és az első bál maga volt a megtestesült álom a leányoknak. Hónapokig készültek arra, hogy bevezessék őket az előkelő társaságba, például a megyebálon, amely mindenütt a vidéki élet kiemelkedő eseményének számított. Ahogy újra ma is. Hozzájött azonban ehhez a Dél-Dunántúlon immár negyedik éve a régió bálja is a Baranya, Somogy, Tolna, önkormányzati, politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális elitjét reprezentálók részvételével. Tegnap Pécsett volt a négyszáz fős három megyés illusztris társaság idei bálja. Nem tudható, hogy ilyen alkalmakkor oszla- doznak-e a fejekben az ezer esztendeje megrajzolt - aztán többször átírt, és ma már gyakran célszerűtlen - történelmi megyehatárok. Az viszont biztosra vehető, hogy akik tudnak együtt mulatni, táncolni, szórakozni, játékosan vetélkedni, tiszteletbeli busóvá avatni és avattatni, azok tudhatnak együtt dolgozni is, még ha olykor ott is egymás lábára hágnak. (Pardon!) A farsang a tavaszt hívó téltemetés, gonoszűző, tisztulást adó és termésvarázsló rítusok ideje. Hogy ilyesmikre egyetemlegesen szüksége van a régiónknak, az aligha kétséges, főleg ha a jövőbe nézünk. Andalíthat a Kék Duna keringő, kápráztathat tűzijáték, ámíthat varázslat-hatású bűvésztrükk, abban nem lehet illúzió, hogy a mulatozás után a régiók hazai és európai kemény tülekedésében is helyt kell majd állni. És ezt a „körtáncot” a mostani bálozók vezetik. ▲ A szigetvári táncosok palotása Dr. Toller László, Pécs polgármestere megszólaltatta a kereplőt Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármestert (balra) is táncba hívták Lászlóné dr. Kovács Ilona, Baranya megye jegyzője fogadja az érkezőket; nagy sikert aratott a villányi borok kóstolója és a mohácsi busók bemutatója; az est házigazdái: Schweier Rita és Bokor Béla
