Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-11 / 41. szám

2004. Február 11., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTURA­nak tartom, hogy Hargitai Iván, az előadás rendező­je a játéktér két oldalára ülteti a nézőket, szemben egymással, ily módon a maszkok mögötti arcok, a szavak hátterében meghúzódó érzelmek leleplezé­sére, illetve feltámlására két befogadói nézőpont kereszttüzében kerül sor. A másik pozitívum, hogy ebben a térben az egymást követő, olykor párhuza­mosan is futó jelenetek dinamikája szintén plaszti­kusan érzékelhető. Ebbe a ritmusba hangulatosan illeszkedik egy-egy alkalommal a dialógusok halk kísérőzenéjeként előadott két dal, a „Sztyep, da sztyep krugom” és a „Tonkaja rjabina”. A szakaszo­kat lezáró vonatdübörgés akusztikai élményét el­lenben kissé didaktikusnak vélem. Jönnek a mo­dern idők, persze, tudjuk. Ebben a színműben még a szereplők párbeszé­deinek fő témája, az idő is álarcot visel. Látszólag halad, hiszen a nyitó és a záró felvonás között elte­lik néhány év, valójában azonban megállt. Az első jelenet kezdetekor tizenkettőt üt az óra, s ez megis­métlődik a befejező szakaszban, és Mása ajkáról is ugyanaz a Puskin-idézet hangzik el. Az óra körbe­járt, kezdet és vég e házban egybeesik. A nővérek hármashangzata szépen harmonizál. Ez a pécsi előadás fő értéke. Olga a legtapasztal­tabb, legstabilabb közülük (Simon Andrea játéka tartást, fájdalmas méltóságot sugároz), Mását éri a legnagyobb veszteség, Irina pedig most döbben rá árrá, hogy számukra nincs visszatérés álmaik váro­sába, Moszkvába. Sztankay Orsolya sejteti, hogy azt a titkolt, de érezhető hidegséget, amely Tuzen- bachhal való utolsó párbeszédét áthatja, kiábrándu­lása motiválja. A Mását alakító Mészáros Sára játé­ka az előadás kiemelkedő teljesítménye. A csaló­dott, elfáradt, unatkozó feleség lárvája mögött asz- szonyi szenvedéllyé érlelődik az érzelem, amelyet Versinyin vált ki belőle, s ez drámai erővel tör ki a búcsújelentben. Külön-külön a férfi szereplők játékának is van karaktere, de, úgy látom, nincsenek igazán össze­hangolva. Németh János emelt hanghordozású rep­likái komikus tónust kölcsönöznek a tudálékos, hi­vatalnok lelkű tanárnak, Kuliginnak, aki a színte­len hétköznapok embere. Ettől az a gesztusa, hogy feleségének a történtek után is régi életük folytatá­sáról beszél, nemcsak részvétet és szeretetet fejez ki, de makacs érzéketlenséget is. Szoljonij figurájá­val már sokan nem tudtak mit kezdeni: gyakran súlytalan, modoros fickónak tekintik, holott kulcs- szereplő, ő idézi elő a befejezés tragikus fordulatát, s ezt már első megnyilatkozásai egyikében meg is jósolja. Széli Horváth Lajos helyesen mérte fel e szerep súlyát, ironikus Lermontov-maszkja mögött végzetes erő lappang. Fillár István kívülről szemléli Versinyin alezredes alakját, akit elidegenítő mozdu­lataival, a már említett búcsüjelenetbén, egy árnya­lattal negatívabbra festett a kívánatosnál. Bánky Gá­bor a tőle megszokott gondossággal dolgozta ki Csebutikin szerepét, ám néhány gesztusa inkább Gorkijt idézi, semmint Csehovot. Ferapont (Kovács Dénes) és Anfisza (Bódis Irén) a ház megbízható, régi bútordarabjai. Urbán Tibor alkatánál fogva ne­hezen tud Andrejjé válni, Vidákovics Szláven pedig túl fiatal Tuzenbach báró szerepéhez. Hargitai Iván rendezői értelmezésével hangsú­lyozza, hogy a nővérek álmainak szertefoszlásával együtt egy életformának is bealkonyul, ahol még is­merték Puskint, olvasták Gogolt, kapásból tudták idézni Lermontovot, s az újságban az volt a téma, hogy Balzac Berdicsevben nősült. A Prozorov-házat hamarosan el fogják árverezni. A lányok arcára rá­fagy az álarc. Nagy Imre VÁGY KÉPEK 1999-2003. Bakos Gábor és Weber Imre briliáns technikával készült, gondolatébresztő mű- veiből nyílt kiállítás a pécsi Művészetek Házában hétfőn. A tárlat március 7-ig tekinthető meg. fotói tóthl. Gondolatok Gondolatok - Gindu Nosztra címmel, Phare-támogatással jelent meg Pécsett az Etnikai Fórum új kiadványa, dr. Gyú­rok János szerkesztésében. Mint a felelős szerkesztő bekö­szöntőjében fogalmaz: olyan ha­vilapot szándékoznak elindítani, amely elsősorban, de nem kizá­rólag romákhoz szól, és tán meg­érinti a romák sorsában osztozó vagy azt csak szemlélő más nem­zetiségűeket is. Ezért a lap szer­kesztői különböző kisebbségek­ből kerültek ki, s bár a stáb hisz abban, hogy egy adott kisebbség problémáját leginkább az érintet­tek érthetik, úgy vélik, a gondo­kat nem feltétlenül kell egyedül orvosolniuk. Együttélés, toleran­cia és kölcsönös megbecsülés - e hármas jelszó lehetne a Gondolat szerkesztőinek a zászlaján. Bíz­nak benne, hogy az újság köré csoportosuló fiataloknak és idő­sebbeknek van elegendő szellemi és erkölcsi potenciáljuk, hogy utat találjanak az olvasókhoz. A Gondolat első számában írás je­lent meg többek között Indiáról, a cigány néprajzról, tudósítanak a rendőrséggel megkötött együtt­működési megállapodásról, em­lékezés olvasható Bogdán János­ról. Emellett mese, vers, pályáza­ti kiírás és aktuális hírek is helyet kaptak a lap hasábjain. m. k. Filharmonikus bombasiker bombabiztos teremben A Pannon Filharmonikusok a pécsi hangversenyeikből ké­szülő összeállításokkal igen jól szerepelnek a fővárosban. Koncertjeik az Olasz Intézet­ben telt ház előtt zajlanak, extra biztonságban. Levélbomba robbant a múlt esz­tendő végén Romano Prodinak, az Európa Bizottság elnökének a kezében, és ez a sajnálatos ese­mény alaposan megnehezíti a közönség bejutását a Pannon Fil- harmonikusok-Pécs zenekar fő­városi koncertjeire. A merénylet hatására ugyanis a budapesti Olasz Intézetben fémdetektoros beléptetőrend­szert szereltek fel, így másfél órá­ba telik, mire a hallgatóság bejut az előadásra. A nézőkre egyéb­ként nem lehet panasz, folyama­tosan telt ház, 600 ember előtt játszanak a pécsiek, számolt be a fővárosi bérletsorozata felénél já­ró Pannon Filharmonikusok fo­gadtatásáról Horváth Zsolt, a ze­nekar igazgatója. A pécsiek tudatosan vállalták a fővárosi megmérettetést, hiszen itt nyolc szimfonikus zenekar vetélkedik folyamatosan a kö­zönség kegyeiért, vidékről pedig a Pannon és a miskolciak együt­tese vette fel a kesztyűt, de csak a pécsiek mertek bérlettel jelent­kezni.- A névváltoztatás indította el ezt a folyamatot, a jó marketing után pedig jó produkció kellett, és a jelek sze­rint ez is sike­rült - összegez az igazgató. El­ső ízben for­dult elő az is pécsi szimfoni­kus zenekar­ral, hogy a fel­lépését követő­en ráadást kel­lett játszania, mert a Pannon Fil­harmonikusokat kilencszer tap­solták vissza. A Pannon Filharmonikusok a kritikusoknál is letette á név­jegyét, azon például a szakma is elcsodálkozott, hogy hol rej­tegették eddig az itt hallható szólistákat, Tímár Judit fuvola- és Sturcz László oboaművészt. Evés közben jön meg az étvágy, a pécsiek a jövő évi bérletüket a Zeneakadémiára tervezik. Mert újabb ötletekkel és szó­listákkal bírják még, csak a vájt fülű közönség is legyen rá fo­gékony. MÉSZÁROS B. E. Álarcosok A „Három nővér” a Kamaraszínházban Alighanem jelképes üzenete van annak, hogy a Há­rom nővér második felvonásában többször is emlí­tik azokat az álarcosokat, akik végül mégsem jöhet­nek be a házba. A Prozorov lányok sógornője, a ház szokásait és rendjét akkor már egyre inkább meg­határozó Natasa ugyanis rosszkedvűen kiadta a pa­rancsot, hogy ne engedjék be őket. Csehov talán ép­pen ezzel a motívumismétlődéssel hívja fel a figyel­met arra a tényre, hogy a szereplők, átvitt értelem­ben, maguk is álarcot viselnek, amitől az író kö­nyörtelenül pontos dramaturgiával fosztja meg az arcokat. Részint szánalommal és együttérzéssel (a nővérek esetében), részint pedig leleplezően (a fér­fiakat és a férfias Natasát). Ez utóbbi, akinek szere­pében Herczeg Adrienn kellően közönséges és el­lenszenves tud lenni, félszegen és riadtan lép be Prozorovék szalonjába, stílustalan öltözködésével kiváltva az egyébként tapintatos Olga rosszalló megjegyzését. Ki gondolná ekkor, mi lakik benne, hogy hamarosan gonosz és, sajnos, életerős despo- taként telepszik rá a házra. Zsarnoksága, mint Almási Miklós megfigyelte, a nővérek jelképes kilakoltatásában ölt testet. Az első két felvonás, a szöveg szerint, a család tágas szalon­jában játszódik, a harmadik a sógornő által össze­költöztetett Olga és Irina szűkös szobájában, a záró szakasz színtere pedig a kert, mintha a nővérek már ki lennének rekesztve otthonukból. A pécsi előadás mellőzi a térszervezés csehovi szimboliká­ját. Horesnyi Balázs díszlete fiktív tér, valójában há­rom metszet egymásra vetítése. Egyszerre ebédlő és szalon, ezeket egy széles lépcsőlejáró választja el egymástól, innen érkeznek a szereplők, mintha metróállomáson lennénk, a kulissza egyik hosszan­ti fala ellenben külső homlokzatot formáz. Vitatha­tó megoldás, ám az egybemontírozott, egyszerre át­látható térnek előnye is van, mégpedig kettős (elte­kintvén attól a körülménytől, hogy a jelzett lépcső­nyílás, méreteinél fogva, olykor akadályozza a sze­replők színen történő közlekedését). Jó megoldás­Mása szerepében Mészáros Sára FOTÓ! T. L. Újabb betegpanaszok a várószobákból Az egészségügyi ellátás néhány idei újdonságát láthatóan sem a betegek, sem az orvosok nem fogadták túl nagy lelkesedés­sel. A legvitatottabb változások, hogy ezentúl havonta kell a korábbi hatvan nap helyett az új recepteket felíratni, de a szakorvosi rendelésekre történő előzetes bejelentkezésekkel is sok a probléma.- Apró, hólyagszerű kiütések jelent­keztek a karomon, égett, viszketett, így hát bejelentkeztem a bőrgyó­gyászati szakrendelésre - vázolja legfrissebb tapasztalatait egy kö­zépkorú férfi. - Tudom én a rendet, telefonon kértem az új módi szerint időpontot, az asszisztens hölgy pe­dig közölte, három nap múlva dél­után fogadnak. Hiába ágáltam, hogy a kiütéseim nem üyen illedel­mesek, akkor van szabad hely, jött a válasz. Mire sorra kerültem, dió- nyi nagyságúra nőttek a tüzelő fol­tok, megjelentek a lábamon és a de­rekamon is, a doki még jól le is tolt, hogy miért nem jöttem hamarabb. Hasonló panasszal jelentkezett egy hölgy is, mondván, hogy az előjegyzéseket többnyire nem az orvos végzi, az asszisztenseknek meg efféle szakképzettségük nem lévén, fogalmuk sincs, hogy me­lyik a sürgős vagy a ráérősebb eset. Persze, ki tudja - jegyezte meg gúnyosan -, ha ez lesz' éve­ken át a gyakorlat, akkor az admi­nisztrátorok is kiváló diagnosz­tákká válnak.- Még csak pár hete működik az új rendszer, így nincs pontos kép arról, hogy melyek a legsérel­mesebb újdonságok - tudtuk meg dr. Keller Ágnestől, a Baranya Me­gyei Kórház betegjogi képviselő­jétől. Tény, hogy efféle szakrende­lésre jelentkezési panasszal már őt is megkeresték, a megkérdezett orvosok első reakciója pedig az volt, hogy az adatfelvételnél min­dig kiderül, mennyire súlyos a helyzet, igényel-e soron kívüli el­látást a páciens.- Sokkal nagyobb gond, hogy a gyógyszerekért most már havonta kell sorban állni, nem lehet hetek­re előre több csomaggal felíratni - panaszolja egy nyugdíjas bácsi. - Idős, beteg emberek vagyunk, a mi állapotunk már nem fog javul­ni - összegez és nyomatékül na­gyot csap a botjára. - Hatvan fö­lött már mindenkinek van egy marék tablettája, amit napról nap­ra szednie kell. Most meg kétszer annyit kell sorakoznunk, annyian várnak a rendelésre. Ráadásul az egészségügy sem spórol rajta semmit, az orvosok munkája is megduplázódott.- Én megismerem a régi páci­enseinket, előre kitöltőm a recep­tet, és soron kívül megkapják az érintettek, nem kell várakozniuk - mondja a megyei kórház egyik asszisztense a kardiológiáról. Ugyanez a helyzet a körzeti ren­deléseknél is, kapcsolódik be egy fiatalasszony a beszélgetésbe. - Már előre kérdezik, ki vár csak re­ceptre, és már töltik is a kívánság- listát. A baj az, hogy így a beteg még ritkábban találkozik az or­vossal, csak akkor derül ki, hogy javult, vagy rosszabbodott az álla­pota, ha úgy dönt, hogy mégis vár két-három órát, és beszámol a vál­tozásokról a szakembernek.- Csontritkulás miatt járok a szakellátásra - mondja egy idős néni -, de itt nincs kivétel, végig kell várni, mire sorra kerülünk. Csupa rosszul mozgó emberről van szó, akiknek a felállás is fáj­dalmas, gondolhatja mit kínló- dok, míg a 30 kilométerre fekvő falumból bedöcögök ide. Évek óta nincs változás az állapotomban, évente egyszer vizsgálnak meg alaposabban, de a gyógyszerért jönni kell. Most már kétszer olyan gyakran, mint tavaly, egy olyan dobozért, amelyben négy szem tabletta van, és hetente egyet kell bevenni. Eddig még azt is szigo­rúan kikötötték, hogy mely napon szedjem, ám legutóbb már azon tanakodtak, hogy felezni kéne az adagot, akkor kevesebbet zargat- nánk egymást. Akkor hát nem is olyan súlyos a bajom, vagy az új előíráshoz igazítják a gyógyszer­leosztást?- Ez az intézkedés a szükséges rossz jegyében született - tudtuk meg dr. Moizs Marianntól, a Bara­nya Megyei Kórház orvosigazga­tójától. - A munka mindenkép­pen több lesz az intézményben, aminek a beteg is a kárát látja. Az előjegyzésekkel kapcsolatos ész­revétel hozzám is eljutott, de úgy látom, hogy a várakozási időt sem ez, sem a gyógyszerfelírások gya­koriságának harminc napra csök­kentése nem változtatja meg lé­nyegesen. Valójában a betegek gondolkodásának kell átalakul­nia, valamint egy új számítógépes adat-nyilvántartási rendszer lesz az, ami gyökeres javulást hozhat. A régióban most elkezdődik az úgynevezett EU-adatbázis kialakí­tása pályázati pénzekből, mely­nek a hosszú távú eredménye az lesz, hogy az egyes páciensekről mindenütt lehívható, milyen be­tegségelőzményekkel rendelke­zik. Ennek első módozataként je­lenik meg hamarosan a telere- cept, mely tulajdonképpen kiik­tatja a beteget, úgy jut el a gyógy­szerrendelés a patikába. Az orvosigazgató ugyanakkor kiemelte, a szakmai kontroll nél­kül zajló soron kívüli gyógyszer­felírás rossz gyakorlat, az asszisz­tens csak adminisztráljon, de az orvosnak kötelessége folyamato­san részt venni a gyógyítási folya­matban. A rendelésre történő elő­jegyzésekkel kapcsolatban pedig arra tért ki, hogy a sürgősségi ellá­tás mindenképpen felülvizsgálat­ra szorul, mert az sem tartható, hogy az ügyeletén jelentkezők sok esetben egy-két hetes pana­szokkal érkeznek. Vagyis mindkét oldal barátko­zik az új módival, de a jelek szerint nem lesz könnyű összehaverkodni vele, mert a rendszer sokkal barát­ságtalanabb a régi változatnál. MÉSZÁROS B. ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom