Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-07 / 37. szám

2004. Február 7., szombat ÉLET & STÍLUS IS. OLDAL A legszomorúbb lények Habzsoló özvegy Egy mindössze 44 kilós nő győ­zött le egy csaknem két mázsás férfit az idei philadelphiai csirkeszárnyevő bajnokságon. A Fekete Özvegynek becézett Sonya Thomas 167 csirke- szárnyat kebelezett be a tízper­ces versenyidő, és a döntetlen miatti kétperces hosszabbítás alatt, míg vetélytársa, Ed Jarvis csak 165-öt tudott magába eről­tetni. A Fekete Özvegy amúgy rendkívüli formában van: de­cemberben ő diadalmaskodott az első amerikai gyümölcs- tortafaló bajnokságon is. A hölgy az „összetett” csirkeevés (tehát nem csupán szárnyfalás) világbajnoka is, és ő a tartja a női világcsúcsot hotdog-beke- beiezésből és keménytojás- nyelésből is. Előbbiből 12 perc alatt 24-et tüntetett magába, utóbbiból 8 perc alatt 68-at. CSIPKE LÁNYOK, SELYEM FIÚK. A sok testrészmutogató öltözék mellett szinte üdítő kivétel Alejandro Saiz spanyol tervező munkája, ahol a hölgyek és urak intim területeit legalább szövet fedi - igaz, kellően és sokat sejtetően áttetsző. Figyelmet érdemel a koszorút idéző női hajravaló, és a vidám hatású, csákóba oltott keménykalap.___________ ________________________________ fotó: epa JU LIA ELCSÁBÍTÁSA. Belgi­umban a Bálint-nap közeledté­nek legbiztosabb jele, hogy megjelentek a sajtóban az első felmérések: kik állnak a belgák vágyainak középpontjában. A Harlequin kiadó számára ké­szült jelentésből kiderül, hogy a belga nők a híres francia énekest, Patrick Bruelt csábíta­nák el legszívesebben, a belga férfiak pedig a világhírű ameri­kai színésznőt, Julia Robert­set. Bruel mögött két amerikai színész, George Clooney és Brad Pitt, Julia Roberts után pedig Jennifer Lopez és Monica Bellucci következik a sorban. Ami a csábítás módját illeti, a megkérdezettek to­vábbra is a hagyományos mód­szereket, a pezsgőt, gyertya­fényt tartják a leghatásosabb­nak, bár a fiataloknál, s külö­nösen a lányoknál állítólag a csokoládé is megfelelő lehet. Ugyanakkor a kaviár és az osztriga a felmérés szerint már kiment a divatból. Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. SZÁJZÁR. Nehezen tudna enni és orrot fújni a jövőben a képen lát­ható férfi, ha örökké tartana az a hindu fesztivál, amelynek kereté­ben Szingapúrban is hívők ezrei szúrnak át magukon szimbolikus jelekkel ellátott fémeszközöket. Az eksztázisban végrehajtott műve- lettel a résztvevők vallási odaadásukat fejezik ki. ________fotó: epa Sz idás és dicséret: mértékkel Sok szülő azt hiszi, jó, ha mindent ráhagy a gyerekre, mert nem akarja korlátozni. A téves felfogások, felületes, modernkedő módszerek, de a megrögzült, hibás nevelési hagyományok is kedvezőtlen hatással lehetnek a gyerme­kekre. A legtöbb hibát a büntetéssel szokták elkövetni a családban, de az iskolában is. Jutalmazni a szülők, nevelők általában két eset­ben szoktak: bizonyos feladatok jó megoldásáért, illetve az erkölcsi szabályoknak megfelelő visel­kedésért. Voltaképpen egy feladat jó megoldásá­ért nem kellene jutalmat adni, mert a siker önma­gában jutalom értékű, az ember a saját ügyessé­gét örömmel fogadja. A sikerre törekvés, az ered­ményes tevékenység öröme bennünk él, és ezt a belső örömöt nem szabad „kine­velni” az emberből. Dr. Takács Ilona nem tartja jónak, hogy vannak családok, ahol minden ötös jegyért pénzt vagy jutalmat kap a gyermek. Helyesebb, ha a szülő folya­matosan figyelemmel kíséri a gyermek munkáját, észreveszi, amit jól csinál, ve­le örül, megdicséri, biztatja. Ennek per­sze előfeltétele a szülő és gyermek kö­zötti erős kapcsolat - és az, hogy legyen időnk ráfigyelni. Jutalmazzunk viszont az általunk he­lyesnek vélt erkölcsi normák betartásá­ért. Ez helyénvaló, hiszen az erkölcsi követelményeket a nevelés fejleszti ki, ezért az ennek megfelelő magatartást a jutalom erejével is célszerű támogatni. E téren az a helyes, ha azt ju­talmazzuk, ami a követelménynek megfelelő, és nem azt ismerjük el, hogy a gyerek nem szegte meg a szabályokat. Ha például a gyereket vásá­rolni küldik és ő pontosan, lelkiismeretesen telje­sít, elszámol a pénzzel, ezt jutalmazzuk - tehát a pozitív magatartást erősítsük meg. Fontos alapelv: a gyermeket nem szabad ver­ni! A pszichológia szerint „a verés nem a gyer­meknek kell, hanem a szülőnek”. A szülő leg­többször azért válik agresszívvá, mert türelme el­fogyott, ideges, őt is bántották, tehetetlenségé­ben, elkeseredettségében, vélt vagy valós sérel­mei miatt a gyermeken vesz elégtételt. A „verő” szülő többnyire belátja, hogy embertelenül járt el, lelkiismeret-furdalása miatt sokszor a másik végletbe esik: dédelgeti, oktalanul jutalmazgatja a gyermeket. A kis testi büntetésnél egyébként nem a fájda­lom játszik szerepet a gyermeknél (hiszen játék közben sokszor nagyobb ütés is éri), hanem az, hogy érzi a szülő haragját. Félhet a gyerek attól, hogy elveszíti szeretetét, és ez okoz szenvedést. Sokszor fájdalmasabb, mélyrehatóbb, kegyetle­nebb a lelki büntetés. A szakember a büntetések alkalmazásánál módot kell adni arra, hogy a gyermek elmond­Itéletvégrehajtó apák m A büntetésre szolgáló hiba, a vétek elkövetése, vala­mint a büntetés között nem telhet el hosszabb idő. Minél kisebb a gyermek, ez annál inkább igaz, hiszen nem is tudja, miért kapott ki. ■ Nem helyes, ha az anya az este hazatérő apára hárítja a büntetés kiszabását. A megbüntetett, és emiatt magát sértettnek is érző kisgyermek a mamát „árulkodónak”, a papát „ítéletvégrehajtónak" láthatja, ti Ha „lejárt" a büntetés, a gyermeket biztosítani kell ar­ról, hogy szülei továbbra is szeretik, és hogy a hibáját ki­javíthatja. hassa, mi vezethette a hiba elkövetéséhez. Köve­telmény az is, hogy magyarázzuk meg a büntetés okát, hogy a gyermek értse a hibát. A kutatások szerint a helyesen időzített és al­kalmazott büntetés is személyiségformáló erő. Persze csak ha nem eltúlzott, nem kegyetlen és nem megalázó. Egyes szakemberek úgy vélik, hogy elsősorban jutalmazzunk és tekintsünk el a büntetéstől. A gyakorlatban viszont azt tapasztal­ni, hogy a szülők, nevelők szívesebben büntet­nek, mint dicsérnek vagy jutalmaznak. Mindket­tő végletes gyakorlat: a túlzott dicsérgetés éppen úgy nem válik az ember hasznára, amint az örö­kös korholás, szidás, büntetés. ■ Munkakedvnövelő vetkőzés Botrányba keveredett munkakedvnövelő akciói miatt két pati­nás New York i brókercég. A vezetőség ugyanis a férfi munka­társak számára nem ritkán sztriptíztáncosnőket rendelt. A cél az volt, hogy a ledér höl­gyek helyszíni szerepeltetésével növeljék a munka iránti lelkese­dést. Feltehetően ide számították azt is, hogy a kellően fellelkesített férfikollégák ilyen alkalmakkor megnövekedett aktivitásuk bizo­nyítására még a nadrágjukat is le­tolták. Ez viszont már a velük dolgo­zó hölgyeknek volt sok, akik fel­jelentést tettek többrendbeli sze­xuális zaklatás címén. Ilyen ese­tekre a szigorú amerikai törvé­nyek igen kemény pénzbünte­tést helyeznek kilátásba, amit a hölgyek jogi szakértők egybe­hangzó véleménye szerint min­den bizonnyal meg is kapnak, úgyhogy a két nagy amerikai brókercég női munkatársai több százezer dolláros kártérítésre számíthatnak. Sőt: a cégeknek választ kell adniuk arra is, miért csak a férfiak számára tartották fontosnak a lelkesítés különleges formáját? Ugyanis ez is nemi megkülönböztetésnek számít, amit a munkajogi szabályok szi­gorúan büntetnek. A legszomorúbb lények azok, akik hivatalokban dolgoz­nak. Az aktatologatókat a bo­rús légkör mellett az ellensé­ges vagy közömbös főnökök és kollégák, a bezártság, a csekély bér aggasztják legin­kább, s ezért a könyökvédő­sök boldogtalanabbak a házi­asszonyoknál, a nyugdíjasok­nál, de még a munkanélküli­eknél is. Boldogtalanságtól szenvednek az olasz hivatalokban dolgozó al­kalmazottak az egyik római pszi­chológiai folyóirat felmérése sze­rint. Kutatók a hivatali packázá- sokra próbáltak magyarázatot ta­lálni a bürokrácia munkahelyein uralkodó, szomorú és sivár lég­körben. A hivatali boldogtalanság okai között az első helyen az érintet­tek a főnökökkel és a kollégákkal való, kölcsönösen közönyös kap­Boldogtalansági index m A hivatalnokok „kedvetlenség! mutatója” 27 százalékos, ami jóval nagyobb a háziasszo­nyok 20 százalékos „boldogtalansági indexénél”. m Az üzemi munkásoknak csak 14, a hajlékta­lanoknak 13, a kereskedőknek pedig 12 szá­zaléka boldogatlan. m A szabadfoglalkozásúak között csak 5 szá­zalékos a munkahelyi kedvetlenség. (Nyilván azért, mert többnyire nincs munkahelyük.) csőlátókat jelölték meg, a máso­dik helyen pedig a méltatlan fize­tést, amely sohasem elég a hó vé­géig. A rideg és sivár légkör után következett az okok között a mo­noton és unalmas napi munka, majd a munkába járáshoz szük­séges napi közlekedéssel eltöltött idő, a számítógépes munka sze­mélytelensége és magányosságot erősítő hatása. A hivatali boldogtalanság le­küzdésére a legtöbben a legegy­szerűbb és kézenfekvőbb megol­dást választják: igyekeznek nem gondolni e problémára, s egé­szen mással foglalkozni (29 szá­zalék), ami viszont meg is lát­szik az ügyfélfogadáson és a munkameneten. Mások (24 szá­zalék) azzal hessegetik el a borús gondolatokat, hogy sokan még rosszabb körülmények között kénytelenek élni és dolgozni, s természetesen nem elhanyagol­ható azok száma sem (23 száza­lék), akik a „régi szép időkre” gondolva keresnek menedéket, és vészelik át a hivatali órákat. S ami a legmeglepőbb: alig nyolc százalék képes megosztani hiva­tali gondjait-bajait közeli hozzá­tartozóival. Az olaszok igyekeznek azon­ban keresni is a boldogságot. Két­harmaduk ezt gyermekeik fej­lődésében látja, lekörözve ezzel a szerelemben (60 százalék) és a barátok társa­ságában és se­gítségében (53 százalék) gon­dolkodókat. Az utazgatásban ke­vesebben talál­nak mentsvárat (46 százalék), míg végül a mun­kahely-változtatás problémameg­oldó hatásában csupán az ola­szok alig több mint harmada bí­zik. Érdekes, hogy a megkérde­zetteknek csak alig 33 százaléka nevezte meg a pénzt a boldog­sághoz vezető útként. A szakítás egy kis halál A szerelmi bánatot férfi és nő eltérő módon éli meg. A férfi­ak ritkábban temetkeznek a munkába, inkább új partner után néznek. A nők hama­rabb összeomlanak. Az elválás annyi, mint egy kicsit meghalni. így van ez a szerelem­ben is, a szakítás hatalmas lelki trauma. Dr. Peter Lauster kölni pszi­chológus szerint mindenki életé­ben adódhatnak ilyen periódu­sok. Vannak, akik azt állítják, rá­juk nem hatnak a csalódások. Akik ezt hangsúlyozzák, csupán el akarják hitetni magukról, hogy milyen erősek és sebezhetetle- nek. De többnyire ez öncsalás, amit azért terjesztenek el, ne­hogy gyengének bélyegezzék őket, mondja a pszichológus. Átjutva a nehezén azonban másként leszünk képesek szem­lélni a világot, egy idő múlva mintha felszabadulnánk, a lehe­tőség új útjai tárulnak elénk. Különösen a nők problémája, hogy magukba zárkóznak. Örök­ké azonban nem ápolhatjuk lelki bajainkat. Tudni kell, hogy a csa­lódások is jók valamire: tanulsá­gul szolgálhatnak a további pár- kapcsolatokban és felvérteznek tapasztalatokkal. __________■ Szt árpletyka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom