Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-09 / 8. szám

2004. Január 9., péntek R I P 0 R T 7. OLDAL KULTÚRA ­A HAGYOMÁNYOKAT FOLYTATVA újévi professzori találkozót tartottak tegnap délután a Pécsi Tudományegyetem Rákóczi úti alulájában. A ■ műsorral és rektori újévi köszöntővel kezdődött találkozóra az egyetem és a karok vezetői mellett PTE mintegy 260 egyetemi és főiskola ta­nára kapott meghívót. Képünkön dr. Lénárd László rektor dr. Sipos Béla rektorhelyettessel. Mögöttük Aknai Tamás, a Művészeti Kar dékán- ja és Komlósi László rektorhelyettes, (b)__________________________________________________________________________fotó: löffler péter Messzire nőtt pécsiek 10. Szederkényi Júlia filmrendező- A filmrendező alkotói közérzetének egyik alap­kérdése: milyen szellemi és fizikai bázisa van ma a magyar filmművészetnek?- Sem szellemi, sem fizikai értelemben nincs bázisa. Fizikailag még valamennyire volt, amíg a MAFILM létezett. Ott létre is jöttek közelebbi­távolabbi kapcsolatok az alkotók között, hiszen egy helyen dolgoztunk - amíg még volt mit -, együtt töltöttük napjaink jó részét. A MAFILM épp akkorra szűnt meg lassan, de véglegesen, amikor a mi rendezői évfolyamunk végzett. Az egykori filmgyár maradványainak helyt adó épületegyüttest most készül eladni a tulajdono­sa. A tervek szerint Fóton épül fel az a filmbázis, amely például a prágai Barrandovhoz hasonló módon technikailag alkalmas lesz külföldi bér­munkára is. Ez a nagyar filmgyártás költségei­nek jelentős hányadát fedezheti, ha úgy vissza­forgatják a nemzeti filmgyártásba, mint például a csehek. Ez végre komoly kormányzati szán­dékból adódó lehetőség, bár valóra válna. De odakint Fóton biztosan nem jöhet létre szellemi közeg.- Magyarországon van egy igényes moziközön­ség réteg, s csak francia művészfilmre évente egy­Pécsett született 1963-ban. Apja Szederkényi Ervin irodalomtörténész, a Jelenkor főszerkesztője, anyja tanárnő volt. Az ELTE magyar-müvészettörténet sza­kát félbehagyta s elment segédrendezőnek az ország akkori legjobb színházi műhelyébe, a kaposvári társu­lathoz, színházat tanulni. Mivel lány volt, mégsem vet­ték fel színházi rendező, hanem filmrendező szakra. Diplomájának megszerzése óta szabadúszó. Hat évig a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja volt. Kitüntetései: két rendezői dij, forgatókönyvíró díj, első- filmes di], a Bóbita című alkotásáért a Camera Hungariá födíja a legjobb rendezői díjjal, s a legjobb forgatókönyv díjjal, sőt, e film vitte el a legjobb operatőr diját is. Kislánya hatodikos. Szederkényi Júlia millió jegyet adnak el Ennél nagyobb társadalmi érdeklődés előserkentenée a hiányzó filmes szelle­mi közeget?- Az egymillió jegyet talán csak százezer né­ző veszi meg. Szinte elenyésző kisebbség. Ugyanakkor mindennél jobban jellemzi ezt a társadalmi közeget, hogy a magyarok még az Egyesült Államok nem túl kultúraéhes nézőinél is többet, naponta átlagosan négy és fél órát ül­nek a televízió előtt. Ez a belénk nevelt tehetet­lenséget és az abból fakadó sorsszerű elbutulást mutatja. Az így kialakuló igényszint biztos, hogy esélyt sem ad egy társadalom szellemi talpra állásához.- Film és képernyő műfaji testvérek, s a tele­vízió filmművészetet is sugározhat.- De nem sugároz. A televízió technikailag lehetőséget ad arra, hogy a tévé kultúrát is köz­vetítsen. Az ilyesmi azonban véletlenszerű, mint egy baleset.- Milyen máig nyúló történelmi gyökerek hat­nak a közgondolkodásunkra?- Magyarország, de általában Kelet-Közép- Európa lakosságának nagyon erős az igénye a tekintélyelvű bánásmódra. Történelmünk so­káig elzárta előlünk azt a szabadságot, amely a demokrácia gyakorlásának meg­tanulásához kell. Ez a társadalom még mindig valahonnan föntről - újabban például leginkább az éterből - várja a saját viszonyítási pontjait, onnan várja a saját képét, és azokét, aki­ket követnie __ kell vagy érdemes. És kö­veti is őket. Az el­lentmondásra, a kritikára sem képessége, sem hajlandósága nincsen. Ha mégis, az felemelő. Hisz akkor a domesztikált nyomor ellenére tör­ténik valami.- Miképpen tartaná lehetségesnek, hogy a társadalom kulturális igénye növekedjék?- Talán egy-két újabb nemzedék felnöveke­désével egyes rétegek életszínvonala olyan ma­gasra emelkedik, hogy felhagynak önmaguk ki­zsigerelésével. Képződik némi szabadidejük, és előfordulhat, hogy jólétükben igényük támad szellemi jólétre is. De ha nekik nem, a gyerme­keiknek legalább esélyük lesz erre. Valójában ez egyelőre az utópia világába tartozik.- Van ars poétikája?- Ars poétikája annak lehet, aki tényezőnek tartja magát. Az eddig elmondottakból azt gon­dolom, világos, hogy nem csak magamat nem tartom tényezőnek, de sok általam roppantul tisztelt kollégámat sem, akik esetleg annak tar­tanák magukat. Ennél fogva ars poétikám nincs. Amit mintegy fél éve mégis meglepve ta­pasztalok magamon, az a jókedv. Valószínűleg a szervezetem megunta a tapasztalataimból fa­kadó búskomorságot. Ez a jókedv nem keve­rendő össze a boldogsággal. Ezzel együtt azt gondolom, hogy egy ennyire karakteresen a ha- zudozásra, a bűnre, a tehetetlenségre, az elfoj­tásra és az agresszióra épülő társadalomban, mint ma a miénk, ha az embernek mégis lehe­tősége van esetleg a boldogságot és a szabadsá­got is felmutatni, akkor ez a lehetőség önmagá­ban okot ad legalább a jókedvre.- Szomorú lett ez a beszélgetés. Ideillik tehát egy afféle reménykérdés: dolgozik mégis valami filmes alkotó feladaton?- Eddig is azt tettem, bár hosszú ideig inkább volt ez kényszer, mint alkotómunka. Most vi­szont forgatókönyvet írok, nem is egyet, és ha igaz, olyat, amilyent szeretnék. Földessy Dénes A festőművész költészete Különleges irodalmi est Kondor Béla verseiből A rézkarckirály című Kondor Béla grafikai kiállítás január 18-ig látható a Művészetek Há­zában, de a reneszánsz ember egy másik alkotói oldalát is megismerheti a pécsi közön­ség, Kondor Bélát, a költőt mu­tatja be péntek este Pálfy Mar­git színművésznő. „Valaki önarcképét” vázolja fel iro­dalmi estjében a debreceni szín- művésznő, Pálfy Margit pénteken a Művészetek Házában, de ez a valaki nem akárki. Kondor Béla Boldogságtöredék és Jelet hagyni versesköteteiből készült az össze­állítás, mely nem szokványos ver­ses- est, miként a szerző sem volt egy „hagyományos ember”. Kon­dor Béla a napjainkra szinte telje­sen kivesző reneszánsz ember megtestesítője elsősorban mint a XX. század egyik legjelentősebb magyar festőművésze marad meg a köztudatban, aki soha nem tu­dott leragadni egy műfajban, a grafikák, a képzőművészet mezs­gyéjéről időnként átlépett a zene világába - orgonáit és zenét szer­zett -, máskor az irodalom érintet­te meg: szomorú hangvételű ver­sesköteteket jelentetett meg, vagy éppen különéleges motorokat, gé­peket épített, de mint fotóművész is jelentős a munkássága. Az alko­tó még ma is élhetne (1931-ben született és 1972-ben zárult a pá­lyafutása), de a négy évtized is elegendő volt ahhoz, hogy teljes értékű életművet hagyjon az utó­korra. A költő Kondor sokáig rejtőz­ködött, 1971-ben jelentette meg első verseskötetét. Félt közreadni szavakban kibeszélt szorongása­it, kétségeit. Tudta, hogy a verbá­lis közlés a vizuális nyelvnél ért­hetőbben fogalmaz és még ki­szolgáltatottabbá teszi. Mint köl­tő tele van keserűséggel, szomo­rúsággal, kiábrándultsággal, aki sérülékeny lelkét szókimondó, nyers forma mögé rejti. Ebből a szavakba burkolt önvallomásból készült Pálfy Margit adaptálásá­ban egy sajátos önarckép. Nem egy szokványos irodalmi estet kell elképzelni - tudtuk meg a művésznőtől, hanem monológfü­zérekből felfűzött játékot. Seregi Zoltán rendezésében 14 évvel ez­előtt az Egyetemi Színpadon szü­letett meg az előadás, ahol a kö­zönség a színpadon ült, a nézőtér pedig üresen maradt. Igazi műter­met varázsoltak a pódiumra, Pál­fy Margit festett, rajzolt, térdelve, fekve mondta el a versrészleteket. Ebből az alapból több elem meg­maradt a felújított Kondor-esten is, ezt láthatják most a pécsi ér­deklődők. Szécsi Margit és Nagy László költeményeihez hasonlítanak leg­inkább Kondor Béla írásai, véle­kedik a színésznő, hozzátéve, hogy neki személy szerint Szécsi Margit édesanyja, anyai jó barátja ajánlotta a kötetet előadásra. Szo­katlan képzettársítások és nyelvé­szeti érdekességek teszik különle­gessé a festő költészetét - össze­gez az előadóművész, új szavak születnek a verssorokban, az ala­nyok és állítmányok csereberéje is eredeti zamatot ad a szóképek­nek. A hihetetlen erkölcsi tartás­sal rendelkező alkotóról, vala­mint életfilozófiájáról minden sor újabb adalékkal szolgál, ugyan­akkor értékes gondolatokat tár fel a XXI. század emberének is. MÉSZÁROS B.E. Ócska mérlegeken túl A napokban jelent meg Kovács József Hontalan tizenegyedik kötete, a Csillagfegyenc. A rend­kívül igényes borító alatt a roma költő inkább merengő, mint har­cos versei bújnak meg. A kötet verseit a költő 2001 de­cembere óta írta.- Ekkor halt meg édesanyám, aki sok költeményben szerepel - mondta Kovács József Hontalan. - Huszonegy éves kora óta tudato­san ismertem ezt a gyönyörű asz- szonyt, de a versek közül sokban gyermekkori élményeim is fel­színre törtek. A kötet az életről, az emberről szól. Eddig sem cenzú­ráztam magam, de most végképp igaz, hogy „ócska mérlegeken túl vagyok”. Ennek ellenére a két ciklus versei nem túl harcosak, annál inkább az lesz a májusban várható kötet, A frankó manus című. A Pozícióban a költő általános helyzetéről, hangu­latairól ír, a súlyosabb témák a Cantó ciklusban kaptak helyet. Nem maradhattak ki a Csillagfe- gyencből a szerelmes versek sem - vagy ahogy a költő hívja őket: az élet-halál lírák. A hangulatjelenté­sek többsége természetesen Mo­hácsról szól: a főtérről, a sétálóutcá­ról, az itt élőkről. A rendkívül igényes borítójú kö­tetet, amelynek grafikáját a költő ba­rátja, Szentandrássy István készítet­te, január végén mutatják be a fő­városban, február 2-án pedig Mo­hácson, a könyvtárban. B. B. Életjáradék: amikor maga az élet Több vagy kevesebb havi 100 ezerrel - 60 fölött már nem mind­egy. A Termőföldet életjáradékért program keretében szabá­lyosan jelentkezett földjükkel az idős siklósi házaspár. A las­san egy éve elkezdett ügyintézés formálisan rendben lévőnek látszik, pénzt azonban mind ez ideig nem kaptak.- Dolgoztam én ezekkel a földek­kel - mondja az idős nyugdíjas siklósi férfi. - Vettem gépeket is, műtrágyáztattam, betakarítottam a kukoricát. Aztán a megye másik végébe kellett volna vinni. Egy évet vártam. Befülledt, tönkre­ment a kukorica. Hatvanöt évesen az ember már ne kezdjen farmerkodni. Közben egy csomó betegség is meglátogatott. Sz. J.- né, Valentin Gizella, a feleség ve­szi át a szót beteg férjétől.- Egy éve, januárban jelent meg a Nemzeti Földalap füzete - emlékezik. - A Termőföldet élet­járadékért programban az állt, hogy a 60 évet betöltött szemé­lyek 10 hektárig ajánlhatják fel a földjüket az államnak 3 millió fo­rint összértékben. Cserébe életjá­radékot kapnak. Nekünk is feb­ruár 28-ig be kellett adnunk a je­lentkezésünket. Elfogadáskor az érték duplájával, a mi esetünk­ben nagyjából hatmillióval szá­molnak. A járadék kézbesítését a havi nyugdíjjal egy időben ígér­ték. A tulajdoni lapokat és a kitöl­tött jelentkezési formanyomtat­ványt a területileg illetékes föld­hivatalban, Siklóson adták le. Ők továbbították a központba. Júni­us végéig nem történt semmi, ak­kor érkezett egy levél. „Tájékoz­tatom, hogy a Nemzeti Földalap jelentkezését nyilvántartásba ve­szi..." A levél előzetes ajánlatot tesz a szám szerint négy földte­rületre - összesen 5 millió 900 ezer forint összegben jelölve meg az életjáradék alapot. A havi ösz- szeget 101 ezer 893 forintban ál­lapították meg.- Az ajánlatra 30 napon belül kellett válaszolni - mondja a fér­jénél jobb egészségnek örvendő Valentin Gizella. - En - tudva azt, hogy már földmérők is jártak kint, megtörtént a földek beazo­nosítása - még aznap visszaküld- tem az iratokat. A sajtóban meg­jelent, hogy decemberben kezdik meg a járadékok kifizetését. Van egy ingyenes zöld szám is, amit időről-időre fölhívtam. Mindig nyugtatgattak, türelemre intet­tek. Időközben telefonáltak a Nemzeti Földalap pécsi kiren­deltségétől, hogy október 16-ra vigyem be az összes iratot: a sze­mélyi igazolványt, tb-kártyát, nyugdíjasigazolványt, adókár­tyát és a négy földterület hivata­los tulajdoni lapjainak másolata­it. Összesen mintegy 30 ezer fo­rintunkba került mindez. Fér­jemnek és nekem nagyjából 30; 30 ezer forint a nyugdíjunk. Ő súlyos beteg, nem mindegy, mi­lyen anyagi helyzetben élünk hó­napról hónapra. Ráadásul a szerződés úgy szól, hogy visszamenőleg egy összegben kifizetik az elmaradt pénzt. Közben beindult egy má­sodik hullám is a földalapok élet­járadékra váltásában. A sajtó is közölte, hogy ismételten két hó­nap alatt pénzzé tehető a föld az eredeti föltételek szerint. A Siklósi Városi Földhivatal ügyintézője arról tájékoztatott, hogy az eredeti határidőn belül, rendben lévőként továbbította az iratanyagot. Az idős siklósi házaspár min­den nap várja az értesítést. A pénzt. Szabó Pál 70 éves kémesi nyugdíjas és felesége tavaly az első hullámban adták be a kérel­müket. Azelőtt sertésekkel is foglalkoztak, mivel Pécsett élő gyerekeik eleve nem tervezték a földműves életmód folytatását. A házaspár tavaly július óta a nyugdíjjal egy időben menet­rendszerűen kapja az életjáradé­kot. Azóta gondtalanabb az éle­tük, nem nyomasztja őket, mi lesz a földdel, mi lesz az állatok­kal. Taradzsia Mihály pécsi lakos még hatvan fölött is aktívan dolgo­zik. Az első fordulóban adta be a pályázatát. Elutasították. Az érin­tett földterület az ingatlan-nyil­vántartásban a pályázó és elhunyt szülei nevén szerepelt, ezért a hi­vatal megyei irodája a jelentkezést eleve nem továbbította. Németh Imre földművelésügyi és városfejlesztési miniszter a „földet életjáradékért” program meghirdetésekor többek között a piaci ár jelenlétét hangsúlyozta a kétszeres áron megvásárolan­dó földekkel kapcsolatban, to­vábbá azt, hogy az árban az inf­láció hatását is figyelembe ve­szik. Mindössze két hónap állt a nyugdíjasok rendelkezésére. Je­lentkezésük a vártnál jóval több­nek bizonyult. így második for­dulót is meghirdettek. Varga László, a Nemzeti Föld­alapkezelő Szervezet Baranya megyei területi irodájának veze­tője elmondta, hogy mindkét for­dulóban óriási volt a dömping. Még az első forduló iratanyagá­nak a rendezése is csak január végére fejeződhet be. Budapestre csak a teljesen kifogástalan irato­kat továbbítják. A siklósi házas­páré köztük van. Már rendeződ­hetett volna az ügy, de az irat­anyag kisebb alaki kifogás miatt kijavítva decemberben ismét megjárta a postát. - Különös te­kintettel a tulajdon kényes voltá­ra, teljesen hibamentes munkát kell végezni - hangsúlyozza az irodavezető. - A siklósi házaspár remélhetőleg rövid időn belül megkapja az értesítést, illetve a pénzt. Az állampolgár irányában szi­gorúak a határidők. Az állam vál­lalt határidei azonban olykor ol­vadékonyak. Idős embereknél ez nem pusztán elvesztegetett idő. Meglehet, maga az élet. BEBESSI K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom