Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)
2004-01-05 / 4. szám
t Sft ■■■ 2004. Január 5., hétfű KULTÚRA - R I P ŐRT 7. OLDAL Ünnepi hangulatban Jandó Jenő Liszt Magyar fantáziáját adta elő fotó: tóth l. Egymásra hangolva, ez a január elsejétől új névvel jelentkező pécsi szimfonikusok, azaz a Pannon Filharmonikusok-Pécs zenekar szlogenje, és szombati, jubileumi és születésnapi hangversenyükön a Pécsi Nemzeti Színházban a közönség rögtön ízelítőt kapott abból, hogy miként értelmezi ezt a társulat. JEGYZET A Keltaur és az urak Hihetetlenül jó hangulatú koncertet adtak a Pannon Filharmonikusok ünnepi jubileumi programjukban. A három karmester időnként szó szerint játszott a zenekarral, s míg a kalauznak öltözött Howard Wiüiams, Nicolas Pasquet és Hamar Zsolt a Strauss-rigmusokat vezényelte, trükkös utat jártak a hangszerek, forogtak a gordonkák, és a zenével együtt tombolt a publikum. A vájt fülűek sem unatkoztak, Jandó Jenő közreműködésével Liszt Magyar fantáziája, valamint Gyermánné Vass Ágnes szólójával Bartók L Hegedűversenye ugyancsak magával ragadta a hallgatóságot. A Pécsi Szimfonikus Zenekar önállóságának 20 éves jubileumát ünnepelte most - mert a zenekar valójában 1811 óta létezik valamilyen formában -, ugyanakkor születésnapi bulira is szólt a belépő, miután az együttes új néven (Pannon Filharmonikusok- Pécs) szerepel ezentúl. Horváth Zsolt, a zenekar igazgatója sajtótájékoztatón jelentette be szombaton, hogy a szerkezeti átalakulások, az új intézményi forma célja, hogy az uniós csatlakozást követően éljenek a nagy lehetőséggel, és az egész kontinensen számoljanak a megújult, minőségében a legjobbakkal versenyképes Pannon Filharmonikusokkal. Kunszt Márta, Pécs alpolgármestere hozzátette, hogy sokat vár a város a megújuló zenekartól, mert az egyik alappillére lesz a 2010-re időzített eseménynek, az Európai kulturális főváros cím elnyerésének. A társulat töretlen fejlődésé érdekében mielőbb hangversenytermet is szeretnének építeni a városban, a legújabb tervek egy kultúrpalota körül forognak, melyet a Centrum Áruház melletti parkolóban húznának fel. Hamar Zsolt zeneigazgató úgy fogalmazott mintegy öt esztendő kell hozzá, hogy a társulat Európa élvonalába kiizdje fel magát, de az erő, a lelkűiét, az ákarat megvan a csapatban, ezt látta meg az együttesben az ezredfordulón, s ezért is szerződött ide. A zenekar a húsz év zenei örökségének, a hagyományoknak nem kíván hátat fordítani - Horváth Zsolt kiemelte, sajnálatos módon az ünnepi koncert szervezésekor valóban elkövették azt a hibát, hogy az együttes egykori neves zenészeit elfelejtették meghívni -, mint ahogy azt Barth István fuvolaművész lapunkban jelezte - de a koncertig igyekeztek minden érintettet kiengesztelni. Az egymásra hangolva szlogennel kapcsolatban pedig kifejtette, hogy ezt a gondolatot igyekeznek tartalommal megtölteni, a közönséggel sokkal közvetlenebb kapcsolatot kialakítva. Ennek szellemében már működik az együttes pannonfilharmonikusok.hu internetes honlapja, és megjelent az új elnevezésű zenekar első dupla CD-je is (Bartók két táncjátékát vették fel: A fából faragott királyfit és a Csodálatos mandarint). Az együttes új olasz hangszerekkel is gyarapodott, valamint egyenruhát kaptak a tagok. A jubileumra elkészült egy könyvecske is, mely részletesen beszámol az elmúlt húsz esztendő sikereiről, történéseiről. Most már a közönségen a sor, hogy az új formára és tartalomra hangolódjon. MÉSZÁROS B. ENDRE Kiállítások külföldön Vasarely kedvelt városába, a franciaországi Aix-en-Pro- vance-ba hívták meg kiállításra a Pécsi Galériát. Az intézményhez kötődő 20-30 pécs-baranyai alkotót érintik azok a 2004-re vonatkozó programok, amelyek keretében „külföldre települnek” a galéria falai. Novemberben dr. Kanszt Márta alpolgármester vezetésével a pécsi színházi, zenei és képzőművészeti élet vezetőiből álló küldöttség járt Aradon. A küldöttség tagja volt Ganms Árpád, a Pécsi Galéria igazgatója is. Lapunk kérdésére elmondta, hogy az AradART galéria révén és az ő közvetítésükkel máris négy romániai nagyvárosba hívták meg a Pécsi Galériát. Ennek ér- t e 1 m é b e n 2004-ben Arad, Temesvár, Nagyvárad, Sepsi- szentgyörgy kiállítótermei- be „települ- GBiiö nek” a Pécsi Galéria „falai”. Bizonyos viszonosság is társul mindehhez: hosszabb távon a pécsi közönség is megismerkedhet a Romániában élő kortárs alkotók műveivel. Aradon például kisplasztikái biennálékat is rendeznek. A következőre 6 pécsi művészt is meghívtak, kiválasztásukra a Pécsi Galériát kérték fel. A mintegy 20-30 itteni alkotót érintő romániai kapcsolatok megalapozásában nagy szerepe van a Pécsi Tudományegyetemen DLA-t végzett határon túli magyar művészeknek, ez esetben Kocsis Rudolf szobrásznak, aki az AradART művészeti csoport elnökségi tagja és hatékony támogatója a kapcsolatépítésnek. A Pécsi Napok keretében ugyanis az AradART művészei mutatkoznak be nálunk. A galéria célja, hogy a hozzá kötődő, Pécsett élő, rangos művészeti díjakkal elismert neves művészeket is megnyerje a kiállítási programoknak. A kölcsönösségi alapokra épülő külföldi kapcsolatok legfrissebb fejleményeként a napokban Franciaországból érkezett levél, amelyben az Aix-en- Provance-i Fontaine Obscure 2003-as pécsi kiállítása viszonzásaként most ottani kiállításra kérte föl a Pécsi Galériát. Az időpontok, a kiállítási felületek, a kiállító művészek egyeztetése megkezdődött. B. K. Már jóval több, mint egy esztendeje annak, hogy Pécs város közgyűlése nem járult hozzá a város által egyébként kifizetett bronzszobor, a Keltaur felállításához. A mű egy kelta mitológiai alak nyomán készült oroszlán-ló-emberi lény, amely a felújított városfalra került volna. A képviselők azzal érveltek, hogy egy „szűk építész- csoport" az önkormányzat tudta nélkül „csempészte be" a szobrot a várfalfelújítás tervdokumentációjába, míg az építész állította, hogy az alkotás a város által jóváhagyott dokumentáció része volt. A városatyáknak és -anyáknak az sem tetszett, hogy éppen egy kelta mitológiai alakot mintázott meg a művész, amelyhez véleményük szerint nem sok köze van a városnak, szerencsésebb lett volna, fejtették ki, ha a városfalon, vagy annak tövében nem egy ilyen fura alak áll, hanem maga Szent István. Végül is a mű, miután a legnagyobb jóindulattal sem lehetett rá mondani, hogy emlékeztet Szent Istvánra, egy magángarázsba került. Az eset leginkább cseh újhullámos filmbe illene, egy magára valamit is adó kulturált nyugat-európai városban ilyesmi nem történhet meg. A történet groteszk mivoltához hozzátartozik az is, hogy a képviselők a vita tárgyát, a szobrot sohasem látták, a testület egyetlen tagjának sem jutott eszébe, hogy megnézze, voltaképpen mi is az, amire a városnak nincs szüksége. A polgármester még'azt is felvetette, hogy könyvjóváírással oda kellene ajándékozni annak a magyar városnak, A budapesti Arany János utcában Aranytíz Teátrum néven új, professzionális színház alakult. Igazgatónak a pécsi származású drámaírót, Pozsgai Zsoltot kérték fel, amit ő el is vállalt. Mint lapunkat tájékoztatta, az új színház januártól indul, az épület, a technika vadonatúj, minden feltétel adott a valódi munkához. Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján debütál a színház, az elején vendégjátékokkal, de már folynak az első saját produkció próbái: Rita Dobles, Costa-Rica-i írónő kilenc nőre és egy férfiszereplőre írt darabja, Razzia címmel, melyben többek között Schubert Éva, Bordán Irén, amelyik magáénak érzi a kelta hagyományokat. A történteket azért elevenítettük most fel, mert a kulturális bizottság a kulturális főosztálytól javaslatokat kért különböző helyszínekre, miután mégiscsak elképzelhetőnek tartja, hogy valahol felállításra kerüljön a Keltaur. Hogy miért nem lehet az eredetileg elképzelt ponton felállítani, azt nem lehet tudni. Hiszen egyet- , len szakmai érv sem hangzott el még ebben az ügyben arról, hogy egy Kossuth-díjas építész és egy Munkácsy-díjas szobrászművész által elképzelt helyszínnel valójában mi is a gond. Nem lehet tudni, miért gondolja az építészeti és szobrászati kérdésekben járatlan politikai testület azt, hogy a szoborelhelyezés területén rendelkezik bármilyen kompetenciával? Néhány éve már bebizonyosodott, hogy egy ilyen pusztán politikai döntés mit eredményezhet: a Citrom utca Fellbach térnek elnevezett kiszélesedésén, az utca közepére raktak egy ajándék-tér- plasztikát, amelyet rosszabb helyre nemigen lehetett volna elképzelni sem. Keltaur-ügyben abban lehet csak bízni ezek után, hogy a kulturális főosztály munkatársai, lévén jól képzett és értelmes szakemberek, akik a politikusokkal ellentétben még nem szakították meg a kapcsolatot a művésztársadalommal, használható elképzeléseket tesznek a kulturális bizottság elé. Sajnálatos, hogy miután csak köztisztviselők, nem ők vannak döntési helyzetben. Kökényessy Ági és a Pécsi Nemzeti Színház művésznője, Gráf Csilla játssza a főszerepet. Az évad végéig gyermekdarab, stúdióprodukció, nagyszínházi prózai előadások szerepelnek a műsoron, és tervezik azt is, hogy májusban Bóbita Fesztivál néven a pécsi Bóbita Bábszínház szinte valamennyi műsoron levő produkcióját bemutatják. MÉHES K. Gamus Árpád CSERI LÁSZLÓ Pozsgai Zsolt színháza Nyílik az Aranytíz Teátrum Kísértet jár a tető alatt Háromszor vagy négyszer módosítottunk határidőt még tavaly X. úrral, az „informátorommal” azon egyszerű oknál fogva, mert ő és sorstársai újabb és újabb ígéretet kaptak arra, hogy valamilyen módon rendeződik a kálváriájuk. Rendben, várjunk még, mondtam újra és újra, nehogy megzavarjuk a hajlandóságot. Várjunk, de legfeljebb az év végéig. Ráadásul arra is ígéretet tettem, hogy amennyire lehet, ugyancsak az ő érdekükben próbálom anonim módon kezelni a történetet. Ugyanis mi van, ha a partner - korlátolt felelősségű társaságról van szó - egyszerűen megorrol, és elegánsan kifarol az ügyből? Mert akkor ott maradnak, ahol a part szakad: pénz és lakás nélkül. Százmilliós beruházás A helyszín Pécs, egy viszonylag nagyszabású építkezésről van szó - vagy inkább nem-építkezésről. Három éve állapodott meg harmincöt család, persze kü- lön-külön egy részben a baranyai megye- székhelyhez kötődő vállalkozással, hogy számukra 30-40, illetve 70 négyzetméteresnél nagyobb lakásokat építenek, az átadás igény szerint szerkezet- vagy kulcsrakész állapotban történik. A négyzetméterenkénti árat utóbbi esetében 180 ezer forintra tették. A kalkuláció önmagában is érdekes, mert olyan, 1 méter 80 centis belmagasságnál alacsonyabb terek is vannak, amelyek nem számítanak lakó- ingatlannak. így lehet, hogy egy 40 négyzetméteres lakást hétmillió forintra hoztak ki. A harmincöt lakás ellenértéke tehát jóval meghaladja a kétszázmillió forintot. Érdekes referenciák A (leendő) tulajdonosok, úgy tűnik, nem néztek mást, mint az árat, hogy egészen jó helyen juthatnak lakáshoz, továbbá egészen jó volt a hangszerelés - és beleugrottak az üzletbe. Szerződést kötöttek, és fizettek, mint a katonatiszt. A többség hitelt vett föl, amit már törleszt - a nem létező otthona után. Ugyanis a három év alatt egyetlen lakás sem készült el, csak „van” ilyen vagy olyan állapotban. Sőt, lassan lehetne kezdeni a tatarozásukat. Pedig mindegyik árát kiegyenlítették úgy, hogy a partner az igényelhető állami támogatást is lehívta, amit csak a kész lakások után tehetett volna meg. A legutolsó, még viszonylag komolynak tűnő határidő a lakások átadására tavaly július volt - a tulajdonosok levele nyomán -, azt követően kéthetente-ha- vonta kért türelmet a fővállalkozó. Akiről menet közben azért szereztek referenciát az ügyfelek. Kiderítették, hogy ez a kft. - illetve valamelyik alteregója - menedzselt olyan, más baranyai városbeli építkezéseket, ahol lakásonként egymillió forinttal többet kellett a végén fizetni. Mert vagy erről, vagy arról „feledkeztek meg” a cégek, amiket egy alföldi vállalkozó személye köt össze. Megesett, hogy a tulajdonosok évekig nem kaptak használatbavételi engedélyt, mert annak idején nem fizettek a közművekért. Kitettek magukért Ezek után nem csoda, hogy a pécsi építkezésnél is kifelejtettek tételeket. Csak egy lakás esetében a burkolás anyaggal és munkadíjjal 130 ezer forinttal kerülne többe, ha tisztességesen megcsinálnák - számolta ki a műszaki területen dolgozó X. úr. Egy másik elborzasztó példa: egy lakószobához egy zsák aljzat- kiegyenlítő járt csak az odaállított „szakember” szerint. A fővállalkozó - az egyik baranyai faluban székelő minicég - tehát kitett magáért. A vízvezetékcsöveket úgy drótozták be a falba, a gipszkartont például villanyszerelő rakta föl - nem is talált a kihívott szakember két egyformán behajtott csavart. Az egyik leendő lakó találomra lebontatott egy tábla kartont - nem volt alatta hőszigetelés. Aki pedig hozzá sem nyúlt semmihez, vagy nem kért korrekciót, annak nagy valószínűséggel fogalma sincs arról, mit kap - ha kap egyáltalán - a pénzéért. A bádogosok olyan munkát végeztek, hogy szinte mindegyik lakás beázik - az egyik folyamatosan, ezért ahhoz egy éve hozzá se nyúltak. A „szakembereknek” nem hogy védőfelszerelésük, de esetenként megfelelő szerszámuk sem volt. Olyan pedig, hogy iránymutatás vagy minőségellenőrzés, szóba se került. Vagy nagyot akartak nyúlni, vagy fogalmuk sincs a megbízottaknak egy ilyen léptékű beruházásról, összegez X. úr. Bár utóbbit enyhe fejcsóválással kíséri, hiszen akármennyire is megélénkült a lakásépítési piac, ilyen mérvű dilettantizmussal elég nehéz találkozni. Abban azért reménykedik, hogy az újabb határidőig történik valami. Azt ígérte ugyanis a partner, hogy január közepéig a készültségi fok függvényében vagy visszaadja a befizetett pénz egy részét, vagy befejezi a lakásokat. Kísértet a tető alatt Információink szerint akik eddig vitték az egész vállalkozást már vagy kiszálltak, vagy ki kívánnak szállni - köztük a feltehetően hírnevét féltő pécsi tervező is. Hogy január közepéig nem készülnek el a lakások, arra bárki letenné a nagyesküt. Három napja, ottjártunkkor munkavégzésnek nyomát se láttuk - igaz, január 2-a pihenőnap volt. Pedig lenne bőven mit tenni: az általunk sorra megnézett - persze, csak a bejárati ajtókon bekukkantva - lakások nem hogy félkész, hanem negyedszerkezetkész állapotban sincsenek. Csövek, vezetékek lógnak mindenütt, sok helyütt levált a tető alól a hőszigetelés, beépítésre váró anyagok hevernek összevissza dobálva a padozaton. Úgy fest a terep, mintha komisz kölykök ámokfutottak volna itt, és az ő nyomukban járnánk. Pedig csak egy kísértetet követünk: a magyar vadkapitalizmus kísértetét. BALOGH ZOLTÁN 1
