Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)
2004-01-24 / 23. szám
14. OLDAL DUNÁNTÚLI NA PLÓ-BÁL, 2004 2004. Január 24., szombat BIH ftwnáotótt Napló Zsúfolásig megtelt a Palatínus Szálló Bartók-terme Pauska Zsolt, a Dunántúli'Napló főszerkesztője köszönti a bál vendégeit Vacsora előtt és után is remek alkalom kínálkozott a beszélgetésre Sok cégvezető, üzletember fogadta el a meghívást Táncrend Életünk nehezen kiszámítható forgatagában, a talpalá- való lassúbb vagy ütemesebb ritmusában megszédülé- sig táncolni jó. Ifjan vagy vénen, higgyük, hogy egyre megy. A keringő olykor a korhelylevesig kitart. Még a hajnal is más a farsangban fogant, odakint mínuszra fagyott, idebent izzadt gallérok, minduntalan lecsúszó dekoltázsok forró éjszakája után. Egy édeskés dallam az ember mellé szegődik, és ha rá is un már, de nem hessegeti el magától, az álmában megkísérti. De hol vagyunk még attól? Táncolni, keringni és aztán visszaülni a baráti asztal mellé, majd megint ropni az éppen esedékes bálon. A mi bálunkon. A medikusok, jogászok, kereskedők, iparosmesterek, nagyasszonyok, toliforgatók és lapkiadók, cégvezetők vagy magányos uraságok, netán adakozó úriasszonyok léggömbökkel és lampionokkal felékített báljain. Hozott előítéletektől megtisztulva, minden nyűgből kimosakodva, illatosán. Hovatovább baráti ölelésben, amin cseppet sem rontott az eltelt néhány nagyon észrevehető, húzós esztendő. Legföljebb átszínezte. Öltönyméretet váltott és sajnos szemüveg nélkül már a táncrendi beírások sem igen értelmezhetők. Táncrend? Hol van az már?... Ahogy mondom, a szédülésig bálozni jó. Érezni, amint az etikett óráról órára gyengít a szorításából, hogy aztán mindenkit önfeledt útnak eresszen. Felcsillantva valami többet a szűkmarkú mindennapokból a koccintások és fordulók közepette, olyasmit, mint amit Temesvári Pelbárt vetett papírra. Jelesül, hogy „annakidején az Úr 1480-dik esztendejében egy nemes úrnak valamely birtokán fekvő faluban, egy asszony több menyecskével együtt maskarás játékot űzött falujukbéli férfiakkal..." Ennél kívánjon valaki jobbat, mást és közérthetőbbet. Nos, mi kéne még, ezen az éjen? KOZMA FERENC Minden tekintet a színpad felé fordul Svédasztalos vacsora várta a résztvevőket Vidám, kötetlen hangulatban telt el az este A nyitótánc után a bál közönsége foglalta el a parkettet Fehér asztalnál, díszes teríték mellett Fényárban fogadta a szálló a Dunántúli Napló báljára érkezőket. A színvonalas műsorban hazai és külföldi művészek léptek fel, a produkciókat tűzijáték követte. (További képek: www.dunantulinaplo.hu) fotók, laufer László É > 4 j
