Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)
2004-01-22 / 21. szám
äif 2004. Január 22., csütörtök KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL ____________________Jegyzet______________________ Mi ndennapi kultámnnep 1823. január 22-én, egy téli napon, az akkor világvégének számító Szatmárcsekén egy magányos farkas hírében álló magyar nemes a gyertya ugráló fényénél elkezdi lúdtolla hegyét percegtetni a papiroson: Hymnus, írja fel rímként, majd alább megmagyarázza: A magyar nép zivataros századaiból. Minden bú-baj-bánal, ami a honfoglalástól 1823-ig megesett Magyarországgal, benne lesz a születő műben. A költemény szerzője, Kölcsey Ferenc két sóhaj közé foglalja a krónikát: Isten áldását kéri, védő karját, mert úgy érzi, ez az ország megszenvedte nem csak a múltat, de még a jövendőt is. Azóta eltelt további majd' kétszáz esztendő, újabb, soha el nem képzelhető szenvedésekkel terhes évek. De persze nem feledkezhetünk el, hogy a nagy művek, a nagy kulturális teljesítmények rendszerint valamiféle kisebb-nagyobb szenvedés eredményei - talán ezért is lett a Hymnus című „szenvedés- tönénet” születésének napja a Magyar Kul- túra Napja. Ilyenkor, egy nap erejéig biztosan, kötelező szónoklatok hangzanak el arról, hogy a kultúra megtartó ereje mecsoda erő is, nagy neveket citálunk elő, és kitüntetik azokat, akik így vagy úgy gyarapítják, művelik, ápolják ezt a 21. századi magyar kultúrát. Lehetne párhuzamot vonni: vajon kisebb esélye volt-e Kölcsey versének a széles nyilvánosságra, azaz közkinccsé válni 1823-ban, amikor csak postakocsin vagy gyalog lehetett eljuttatni egy messzi földön lévő, kezdetleges nyomdába, mint ma, az sms-ék, a lézer- printelők és az internet világában adatik egy kötőnek, akit az ismertségi index legvégén is legfeljebb fenékbe rúgásra métáinak a megasztárjelöüek és a még közepesen énekelni se tudó villalakók. De álságos ez a kesergés, elvégre nem mai önmagunkat kell ünnepelni, hanem a magyar irodalmat, képzőművészetet, építészetet, muzsikát, táncot, ami viszont oly gazdag, hogy szintén felfoghatatlan. Nyilván, az ünnepek arra jók, hogy kicsit rádöbbenjünk: keveset teszünk a hétköznapokban - csak az a baj, hogy az egyetlen, kitüntetett napon annyi beszéd és ígéret hangzik el „felelős" emberek szájából, hogy képesek elhinni most aztán egy évig megint nincs semmi dolguk. Még szerencse, hogy akiknek mégis csak a kultúra az életük, azok a beszédek és tapsok elcsilultával tovább játszanak a színházakban, filmet forgatnak, íróasztaluk mellé ülnek vagy elkezdik lehántani egy márványtömbről a felesleget. Teszik ezt a magyar kukára napjain, hétfőn, kedden, szerdán... és így tovább. méhes károly A Magyar kultúra napja tegnap esti, megyei rendezvényén a Baranya Megyei Közgyűlés vezetőinek köszöntő szavai után ünnepi műsor vette kezdetét. Szendrői Zsuzsanna (szaxofon) és Forgó György (zongora) előadását a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncosainak fellépése (képünkön), majd a Pécsi Klarinétegyüttes műsora követte. A program keretében a Bükkösdi László rendezte A széplány panasza című darabból is láthatott részletet a közönség. Domokos Lehel gitárjátéka után a műsort Mórocz Adrienn, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékének szavalata zárta. Az est folyamán Gergely János tanár, az MTA Pécsi Akadémiai Bizottságának tagja a megyei közgyűlés kitüntető díját vehette át „a magyar nyelvi kultúra magas szintű ápolásáért és terjesztéséért, a nyelvművelésben elért kimagasló eredményeiért”. A kultúra napja programjai ma Komlón, Mohácson, Óidon, Hidason, Pécsett és Pécsváradon folytatódnak. fotós tóth László TÜKE-DÍJ. Tegnap este a pécsi Bazilikában ünnepélyes keretek között adták át a 2004. évi Tüke-díjat, amelyet a Tüke Kuratórium elnökétől, Habsburg Györgytől, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetétől (középen) Angster József (jobbról), a vüágszerte ismert egykori pécsi orgonagyáros család nyolcvanhét éves tagja vehetett át. A díjátadás előtt Garadnay Balázs (balról), püspöki helynök tartott hálaadó szentmisét. Az ünnepségről és a díjazottról szombati számunkban olvashatnak bővebben. fotós tó™ l. Változás előtt a Közgáz Jövőre már új formában indu.1 a képzés Idén utoljára indul a hagyományos ötéves képzés a pécsi egyetem közgazdaság-tudományi karán, mert 2005-től a felsőoktatás az úgynevezett 3+2 rendszerre tér át. Újra lesz hároméves, főiskolai szintű levelező oktatás. Az ország és a felsőoktatás helyzetéhez, valamint a regionális igényekhez alkalmazkodva folyamatosan át kell alakítani a PTE Közgazdaság-tudományi Karának portfolióját. Nálunk is előrevetül ugyanis a Nyugat- Európában már érvényesülő tendencia: a jóléti rendszerek bizonyos mérvű leépülése a felsőoktatásban is megjelenik, miután nem tudják finanszírozni az eddig megszokott hosszú idejű, gyakorlatilag magába zárkózó felsőoldatást - mondja dr. Dobay Péter, a közgazdaság-tudományi kar dékánja. A lépések, bár rendkívül kellemetlenek lesznek, gyakorlatilag elkerülhetetlenek. A ’90-es évek elejétől három-négyszeresére duzzadtak a hallgatói létszámok, de ezzel együtt annyi a fölösleges kapacitás, hogy nincs szükség a jelenlegi mértékben a hagyományos ötéves képzésre. Az európai felsőoktatás terén a tagországok által elfogadott, úgynevezett Bologna-folyamat elvei és gyakorlata idén és jövőre a hazai felsőoktatás előtt is teljesítendő feladatként áll. Ebben az évben a tanterveket dolgozzák ki, 2005-ben pedig már csak az újfajta képzések indulnak. A rövidebb ciklusokra épülő lineáris oktatás a következőképpen épül föl: van egy olyan réteg, amelyik, mintegy ráfejelve az érettségire, csak kétéves, a szakmához közeli, erősen gyakorlatias oktatást igényel. Aki erősebbnek, felkészültebbnek érzi magát, azonnal a három-, esetleg négyéves alapképzésre jelentkezne, esetleg előtte elvégezheti az előbb említett kétéves szakképzést is. így „készülne” a magyar közgazdász, aki azonnal be tud ülni egy gazdasági munkahelyre. De miután tanítható emberekről van szó - mondja a dékán -, egy részük, esetleg egykét év múlva, visszajönne az egyetemre négy féléves mester- vagy szakosító képzésekre. Mindezt előkészítendő, idén ősszel már megpróbálkoznak két-három, már említett formájú kétéves képzés indításával azok számára, akik úgy gondolják, hogy valamilyen okból minél előbb dolgozniuk kell például a vendéglátás, a turizmus, a pénzügyek területén. Továbbá tíz év kihagyás után, 50-100 közötti létszámmal indulva ugyancsak ebben az évben ismét indul főiskolai szintű levelező okta- tás a pécsi Közgázon. ________b. r Mag yarul - magyarán Beszédgyorsaság A hangsorrá, szöveggé rendeződő beszédhangok kiejtésének sebessége alkalmanként változó, de minden nyelvnek megvan az átlagos tempója. Kétségtelen, hogy Európa nyelvei közül a magyaré a leglassúbb. A magyar nyelvterületen belül a székelyeké a leglassúbb, a moldvai csángóké a leggyorsabb. Rohanó korban élünk - szoktuk mondogatni. Ez a rohanás átterjedt a beszédre is. Ugyanazt a szöveg- egységet rövidebb idő alatt igyekszünk kiejtem. A gyorsaság gyakran a megértést nehezíti. A két szélső véglet a túlságosan gyors és a túlságosan lassú tempó. Esetenként mindkettőnek van lét- jogosultsága, de ha az egész szövegben érvényesül, akkor a gyorsnak a hatása a feliratos filméhez hasonlít, amikor a képpel a szöveget is elkapkodják a néző szeme elől. A lassú pedig a minden bak- terháznál megálló és csiga módjára haladó vonathoz hasonlít, amely idegesíti, türelmetlenné teszi az utasokat. A gyorsan beszélő ember így köszön nőismerősének: Jó estét! vagy Jestét, Maska! - vagyis Jó estét, Mariska! - Régebben inkább a szó elejét nyelték el: Kólóm! (Csókolom!) Napjainkra inkább az jellemző, hogy a szó közepéből hagyunk el valamit. A rádió, a tévé riportjaiban, nyilatkozatokban, nyilvános felszólalásokban szinte naponként hallhatjuk a „szóharapó” járvány példáit. Néhányat említek csupán a följegyzettek közül: potikai (politikai), társalmi (társadalmi), szakszeti (szakszervezeti), pesztfrjojka (peresztrojka), temlés (termelés), tárképző (tanárképző) stb. Ha az átlagosnál gyorsabb beszédtempó nemcsak néhány nehezebben ejthető, főként idegen szóban fordul elő, hanem a beszélő jellemző sajátsága; amelyről jól fölismerhető, akkor hadarásnak nevezzük. A beszédnevelés mint alkalmazott nyelvészeti ág a hadarást beszédhibának minősíti. Különösen gyakori ez a hiba az általános iskola alsóbb osztályaiban. A hiba rendszerint a gyermek életkörülményeire vezethető vissza. A legföltűnőbb megnyilvánulási forma az egyes hangok közötti időtartam-különbség (rövid-hosszú) elmosódása: kelemes idő, eben a helyzetben. Jellemző továbbá az egyes hangok elnagyolt (lezser) képzés vagy éppen kihagyása: im- periazmus, need kiló kenyér stb. A részletkérdésekkel a beszédgyógyítás (logopédia) foglalkozik. Rónai István Olyan volt, mint az aranyláz A Széchenyi tér sarkán Krencsey Marianne nézi a kirakatokat. Az Olimpiában Galam- bosi László költő Marina Vladyval táncol. A hölgy mégsem a pécsi poéta, hanem a fanyar-keserű orosz énekes fenomén, Viszoc- kij felesége lesz. Hogy majd a vasfüggönyös Európa kulturális fővárosa, Párizs és a vod- kaszagú Moszkva között ingázzon. Magunk, újságírók, irodalmárok, bohém pécsi fiúk ugyancsak ott voltunk föllelhetők egy- egy asztaltársaságnál. Ma egyiknél, holnap a másiknál foglalunk helyet, hogy Garas Dezsőt, Törőcsiket, Jancsót, Bacsót, Kiss Manyit, vagy Szabót hallgassuk. Késő este majd különbusz indul Harkányba, ahol éjszakai fürdés leend... Galsai Pongrác is ott setteng egy nagy lepedő alatt. Bocz Gyula szobrásszal vált pár szót, a jó siklós-villányi borok hamari fogyaszthatósági lehetőségeiről. Bocz vörösboros palackjai ott meredez- nek ki a telkét határoló agyagfalból a nagy- harsányi kőbánya közelében. Természetes hűtőszekrény ez, amely egyszerű fizikai elvek szerint működik. A szoborpark szomszédságában lévő alkotóműhelybe a csinos színésznők is föl-fölmennek, hogy megízleljék a lélekemelő, falban-hűtött villányit. Aztán, visszatérvén Pécsre, az éjszaka második felében a Pannónia bárba seregiünk a hírre, hogy nem akárki zongorázik. Vujicsics Tihamér kezdi billegtetni a zongorabillentyűket. A hangszer félkaréjos öblében Day- ka Margit rázza meg fejét Kincsemre, a világhírű, felülmúlhatatlan paripára emlékeztetvén, és egy snapszos pohárral a kezében szinte szótagolva kezdi énekelni Vujicsics dalait. Hajlong, forog, visszafogottan táncol, mintegy pantomimszerűen „verseli el” a magyar lelkűiét legszebb, ünnepi szavát. Ma már sokan elmentek. Csak emlékük él, képen, plakáton, az emlékezetben.- Amikor 1965-ben megrendezték az első Magyar Játékfilmszemlét, akkor az a szó legjobb értelmében „csáádi buli” volt - emlékezik a legendás filmesek nagy öregje, Makk Károly, akinek a világ első legjobb öt filmje között is szerepel alkotása. - Nem volt még ilyen óriási a szervezés, mint manapság - folytatja. - A szakma összetalálko- zott Pécsett, spontánul új csoportosulások, asztátársaságok alakultak. A magyar film nem akarta megvátani a világot, és még nem tudta magáról, hogy ő lesz Európában a szocialista tábor egyik unikuma. Éppen ezért a szemle még boldog volt, spontán, játékos. Ilyenek voltak a 65-66-67-es évek. A pécsi szemlék időszaka igazi „aranyhete” volt minden évnek. Egyfajta aranyláz volt ez... Sára Sándor szerint: amikor Pécsett voltak a szemlék, reggeltől estig együtt voltunk, szinte rákényszerültünk arra, hogy beszélgessünk, netán a fümeket vitassuk meg. Mindhárom moziban, az akkori nevükön Petőfiben, Kossuthban és a Parkban reggeltől estig folyamatos volt a vetítés. Előttünk egy 1965-ös sásdi moziplakát. A butaságom története ottani díszelőadására készült. Főszereplők: Ruttkay Éva, Básti Lajos, Mensáros László. Operatőr: Hegyi Barnabás. A leánya, a Pécsett is ismert Hegyi Barbara színművésznő még meg sem született, amikor később meglelt eszményképe, Ruttkay elsöprő sikereit aratta. A mai sztárok még nem is igen éltek a magyar film ama nagy korszakát átívelő pár évben, amikor megszületett az a magyar filmgyártás, elkészültek azok a filmek, amelyek azóta is tananyagot képeznek a világ egyetemein. Aranykor volt a filmgyártásban, a világ- kultúrában. A filmesek ezt Pécsett, Pécshez kötődve élték meg. A város is fogékony volt. A láz a legegyszerűbb lényekre, úgymond, az utca emberére is átragadt. A bányászváros, az ipari város jelleg is filmszemléseden, valamiféle átszellemülésen esett át. Kisiskolások és idősek fürödtek a fényben, élvezték a magyar szellemi-művészeti élet kiválóságainak jelenlétét. Hiszen itt volt mindenki, aki számított. A Nádor, a Pannónia a mozikkal együtt.folyamatosan szinte éjjelnappal telt házas volt. Közönségtalálkozók, ankétok váltották egymást. A hajdani Színház téri hírlapolvasó is amolyan „főhadiszállásnak” számított. Az akkortájt Pécsett estelente föllépő Bálint András, Haumann Péter, Ronyecz Mária, Eck Imre, Csifó Ferenc és Tóth Sándor minden nap megfordultak a hírlapolvasó környékén.- Aztán a filmszemlék egyre cifrábbak lettek, egyre nagyobb termekben egyre nagyobb ünnepeket szerveztek - közben pedig egyre kevésbé voltak filmek és egyre kevésbé volt közönség - mondja a folytatásról évtizedek múltán Sándor Pál. De ez már nem Pécsett történt. Ma este a Művészetek Házában képeket, plakátokat, mozijegyeket bemutató és egyéb emlékeket megidéző kiállítás nyílik Horváth Dóra rendezésében. A plakátfalon A kiállítás mától tekinthető meg fotó: t. l. és a nosztalgiafalon minden hajdani filmes ott lesz valamiképpen. Még a szakembereket is meglepi a sokaságuk. Mészáros Márta erről azt mondja: Szép korszak volt, nagyon sok jó rendezővel. Nem akármilyen élményként élhettük meg, amikor egy kis pécsi moziban fölfedeztük a Kis Valentinót vagy az Angi Verát. A szemléknek külön titkai is voltak. Ezek még ma is megborzongatják az embert. BEBESSI K.
