Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-17 / 16. szám

2004. Január 17., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚR Széchenyi tér: felszedett sírkövek Történt-e kegyeletsértés a munka során? - A műemlékvédő bízik a helyreállításban Futnak a képek __ Ha bostorta A jövő héten kezdődő pécsi filmszemle kísérő programjai­nak egy részét a Széchenyi téren helyet kapó fesztiválsátor­ban tartják. E „műtárgy” felállításához tizenöt helyen fel­szedték a Szentháromság-szobor és a dzsámi közti tér köve­zetének egy részét, a lépcső mellé ráadásul jó nagy gödröt ástak a munkások. Pénteken kora délelőtt tizenöt he- szén homokköveket nem lehet lyen, néhol jó fél négyzetméteres csak úgy fölszedni. Délután vi- területen felszedték a pécsi Szé- szont már úgy fogalmazott, hogy chenyi térnek a Szentháromság- „megvan a megkeresés”-a Város­szobor és a dzsámi közötti kőbur- házán korábban úgy informáltak, kolatát. A munkások ezen kívül az 52. gyalogezred - az I. világhá­ború két pécsi „háziezredének” egyike - reliefjétől pár lépésre jó nagy gödröt mélyítettek. Jól értesültek tudni vélték, hogy ide a fesztiválsátor mellé rendelt közvécé kerül, amit a tér meggyalázásának tartottak. A má­sik aggály pedig, hogy a kövek fel­szedésével történt-e kegyeletsér­tés - hiszen azok nagy része az 1904-ben felszámolt budai külvá­rosi, más forrás szerint az Ó-te- mető sírköveiből került ki.- Vagy ötven követ szedtünk fel, mindegyiket megszámoztuk, úgy szállították el. Egyben és az eredeti helyükre rakjuk vissza őket. Ebbe a gödörbe pedig a mo­sogatóvizet tároló tartály kerül - mondta az egyik munkás. Még az előtt, hogy kiderült: hatvan centi mélységben tömör kőzetre buk­kantak, pedig másfél méter mély­re kell ásniuk. Weiler Árpád, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Pécsi Re­gionális Irodájának vezetője pén­tek délelőtt még nem tudott arról, hogy bárki is engedélyt kért volna tőlük, jóllehet ez a minimum, hi- Tizenöt helyen bontották meg a tér kövezetét hogy a kérelmet három napja hangsúlyozza, hogy az rt. több küldték el a hivatalnak. Semmi más helyszínt javasolt a fesztivál­gond nem lesz, ha a kövek nem sátor felállítására, de a rendezők sérülnek, mondja Weiler Árpád, szempontjai érvényesültek. Ta- ellenkező esetben a megbízóé a gadhatatlan ugyanakkor, hogy így felelősség, és neki kell viselnie a varázslatos környezetben lesz a következményeket. sátor. A kövek felszedésére azért A megbízó ez esetben az ön- volt szükség, mert az építményt kormányzat, amely természetsze- borulás ellen is be kell biztosítani, rűleg a Pécsi Városüzemelési és Márpedig a kétoldalas, az igazga- Vagyonkezelő Rt.-t kereste meg. tó szerint különösen szigorú mű- A cég divíziógazgatója, Soó László szaki feltételrendszer alapján a köveket nem lehet fúrni, sem vág­ni vagy elfűrészelni, így a helyü­kön keletkezett lyukakba verik majd a rögzítő cövekeket. Köve­telmény továbbá - amit a kivitele­ző cég írásban is vállalt -, hogy mindent az eredeti állapotnak megfelelően, a legkisebb változta­tást sem tűrően állítsanak helyre. Például a kiásott gödörbe morzsá­ra ugyanannak a földnek kell ke­rülnie, s ezt a helyreállítás során ellenőrzik is. Wemer Imre, a Pécsi Püspök­ség irodavezetője nem tartja ke­gyeletsértőnek a munkákat, mert, mint fogalmazott, a tér nem ke­gyeleti hely, másrészt a sírköve­ket másodlagosan használták föl, és „akkor történhetett velük vala­mi, amikor lerakták őket”. Kele Pál, a belvárosi templom apát-plébánosa úgy fogalmaz: mi­után a városé a tér, nem kíván be­leszólni a dolgokba, legfeljebb ha a nyüzsgés és a zaj zavarja a templom rendjét - bízik abban, hogy a fesztiválsátor háta néz a dzsámira, és dél felé nyílik majd. Igaz, helyszíni szemlénk alap­ján ott éppen útban lesz a Szent­FOTÓ: LÖFLER P. hárOmSág-SZObOT. BALOGH ZOLTÁN Bogányi-zongoraest a Pécsi Rádióban A Pannon Koncert-Tükör című, a Pécsi Rádió és Pannon Filhar­monikusok Pécs közös soroza­tában a pécsi Művészetek Háza egyik, tavaly novemberi sztár­hangversenyét hallhatják újra a dél-dunántúli zenebarátok, va­sárnap 17 órától. A Pécsi Rádió megismételte koncert első felé­ben a Liszt-díjas zongoramű­vész, Bogányi Gergely Bartók improvizációt, Liszt szinte isme­retlen La nőtte - Az éjszaka - cí­mű kései művét, valamint Desz- dúr Consolationját és Spanyol rapszódiáját adta elő. A máso­dik részben Chopin 24 prelűdjét játszotta az akkor még betegsé­géből éppen csak felépült Bogányi, ami nem kis teljesít­ményre vallott, és méltán aratott nagy sikert. _________________________SS Ev elyne (és) Kandech Evelyne-t, a nagy sikernek örvendő országos könnyűzenei Megasztár tévés vetélkedő pécsi döntősét arról faggatom, hogy funky és klasszikus énekesi előz­mények után most melyik pécsi ze­nekarban szerepel. Mindig más a neve az együttesnek, mondja. Jó, jó, de most éppen hogy hívják? - kérdezem. Hát mondom, hogy Mindig más! - érkezik a nevet is­métlő válasz. A hangulat is ilyen sziporkázó a pesti házban, vallja az énekesnő, mindenki azon dolgozik, hogy a ki­esést elkerülje, és önmagából 100 százalékot adjon. Mert mostantól tematikus bulik következnek, és a közönség egy résztvevőt minden al­kalommá kiszavaz! Az első ilyen találkozó ma este lesz, itt még ki-ki a korábbi produkciójává érkezik (később filmzenéket, Beatles-dáo­a Megasztár kát, duetteket, stb. adnak elő], en­nek áapján voksolhatnak a nézők. Megjegyezzük, az előzetes inter­netes szavazás áapján a nézők a legbiztosabb továbbjutóként Kandech Evelyne-nel számolnak! Evelyn egyébként azt várja legin­kább, amikor duettet énekelhetnek hazai és európá popsztárokká. Megemlítette, hogy a házban Dolinává, Ibolyává és Henivel van igen jó viszonyban, Bami, a hörcsö­ge pedig mindenkinek a kedvence. - Nem tudom még, mi jön, ha vége a döntőnek - tette hozzá -, az angol szakon már mindenképpen halasz- tanom kellett ezt az évet. Ugyanak­kor a szervezők országos tűméről beszélnek, egy fővárosi szórakozó­hely is szerződést ajánlott a társa­ságnak állandó fellépési lehetőség­gel, most azonban egy a cél: halad- ni, minél előbbre. mészáros b. e. Visszatérő fuvolaszó A Művészetek Háza hagyomá­nyaihoz híven gondosan ápolja a kapcsolatot a pécsi zenei élet leg­jobbjaival azután is, ha hosszabb időre távoznak a városból. Ennek szellemében ma este 19 órától Oborzil Adél fuvolaművész kon­certezik, aki egykoron Barth Ist­ván tanítványa volt, és a Pécsi Szimfonikus Zenekar első fuvo- listájaként ismerhette meg játé­kát a közönség. Oborzil Adél je­lenleg a klagenfurti konzervatóri­um professzora, Japántól Mexi­kóig ad önálló koncerteket, Toki­óban CD-t jelentetett meg, és el­nyerte a német Wágner Társaság ösztöndíját is. A pécsi hangver­seny közreműködője Mika Móri japán zongoraművész, a prog­ramban pedig többek között Mendelssohn-, Schubert-, Cho- pin-művek szerepelnek. M. B. E. Ferzan Özpetek török rendező ko­rábbi filmjeiben is gyanítottam már valami olyasmit, mint amit akkor érez az ember, amikor a desszert­hez a kívánatosnál több, és nem is egészen friss tejszínt kevernek. A szemközti ablak (La Finestm di Fronté) című olaszul beszélő film­jét látva kénytelen vagyok megha­tározni e kellemetlen elementu- mot: giccsnek nevezik. No nem a gombolyaggal játszó cicák esete, s nem is a holdfényben bőgő szar­vasbikáé, ennél disztingváltabb, és legalábbis kezdetben, rejtettebb a dolog, ám a giccs lényege ettől nem nagyon változik. Persze, lehet, hogy Özpetek olyan kultúrából érkezett Európá­ba, amelyben máshol húzódik a művészi értéket és a talmi csillo­gást, csecsebecsét elválasztó határ­vonal. Újabban az európai populá­ris ízlés is igen erősen giccsbe haj­ló. Arról nem is beszélve, hogy „posztmodem” címkével a bóvlit is el lehet adni, különösen a mozik­ban. Sőt, manapság még az is gyak­ran előfordul, hogy rafinált kókle­rek mozgóképi mázolmányait „kultuszfilmnek” minősítik. Özpetek, mint jeleztem, ennél fi­nomabb eset. Eredeti ötlete nincs ugyan egy szál sem, tisztára hozott anyaggal dolgozik, uraságoktól leve­tett motívumokból rakja össze film­jét, de legalább válogat, akármit azért nem vesz át. Itt van például a címadó motívum, a „szemközti ab­lak”. Legalább tucatnyi filmet láttam már (köztük egészen jókat is), ame­lyek erre a cselekményelemre épül­ték, vagyis arra, hogy néhány ember nem ismeri a függöny „intézmé­nyét”, s ezzel kiszolgáltatják magu­kat mások kíváncsi vagy tolakodó pillantásainak. Napjainkban amúgy is sokan hódolnak a kukkolás (ko­rábban betegesnek tartott) szenve­délyének. Egyszóval, ha lenne füg­göny, nem lenne bonyodalom, nem lenne film. De nincs függöny. Aztán az a motívum is jól ismert, amit úgy nevezhetnénk, hogy „minden asszony életében jön egy pillanat...” Aki az idézett dalt isme­ri, ismeri Özpetek sztoriját is, sőt még azt sem kell külön elmagya­rázni neki, hogy a cselekmény tető­pontján hevesen dagasztott tészta a dagasztást végző asszonyka gyöt­relmeit jelképezi, és mérget lehet venni rá, hogy az ifjú hölgy nagy rohanása a lépcsőházban lefelé egypár másodperccel tovább fog tartani, mint adott esetben kellene, s az addig várakozó autó éppen ak­korra már nem lesz ott, mikorra a futás véget ér. Az emberben meg is szólal a kisördög: nem lett volna egyszerűbb a vágta előtt mobiltele­fonon leszólni, hogy jövök? (Koráb­ban éppen eleget beszélgettek a fe­lek ily módon.) Igaz, akkor nem le­hetett volna a lépcsőfordulókat ilyen szépen, szubjektiven fényké­pezni (talán ezredszer), és lőttek volna az elégikus befejezésnek a hulló falevelekkel együtt. Emlékezetét vesztett öregurat is láttam már Özpetek műve előtt jó párat. A vele kapcsolatos titkok megfejtése ezúttal nem vall külö­nös leleményre. A rendező nyilván azt hitte, hogy ha a szentimentaliz- must megspékeljük a „másság” fű­szerével, akkor az megszűnik túl­csordulni. Nos, nem szűnik meg. Túlcsordul. Ehhez még hozzá kell tenni (hogy a dolgok természete nyilvánvalóvá váljon), ebben a filmben mindenki szenvedélyes cukrász, kivéve a szemközt lakó banktisztviselőt, aki viszont édes­szájú fogyasztóként rajong azokért a süteményekért, amelyeket a di- lemmázó asszonyka készítget szor­gosan. Az amnéziás öregúrról is mi derül még ki? Na mi? Az, hogy ti­tokban habostortákat süt. Mert ha mindent elfelejtett is, a recepteket nem. Hogy meglepetés is legyen. Ha ez mégiscsak Özpetek eredeti ötlete, annál rosszabb. Az említett fehér, rózsaszín, gyümölcsös és krémes gasztronómiai csodákból a film végéig elkészül vagy harminc. Plusz még egy. Nagy Imre Giovanna szerepében Giovanna Mezzogiorno, Lorenzo pedig Raoul Bova EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Hej, Lákóczy! Ha én a Tüke-díj kuratórium tagja lennék, szorgalmaznám, hogy jelké­pesen adjunk egy posztumusz Tüke- díjat nemes Lákóczy Mihálynak, Pécs hajdani legendás ügyvédjének. A történelem során ő tette a legtöb­bet a város felemelkedéséért. Bele is gebedt - mondhatnánk mai szó- használattal -, mert a nagy küzdel­mek győzelmét általában nem érik meg azok a hősök, akik a legtöbbet áldozták az ügyért. Ennek kapcsán érdemes beleolvasni Bezerédy Győ­ző: Képek Pécs történetéből című könyvébe. A török alól felszabadult Pécs, a polgárok szorgalma, s a jól termő vá­roskörnyéki szőlők jóvoltából, talpra állt volna romjaiból, de pusztított többször a pestis, dúlt kuruc és la­banc; s a legfőbb pestist a magyar­gyűlölő I. Lipót rendelete jelentette 1703-ban, püspöki hűbérré süllyesz­tette a várost. A török idő előtt szerzett kivált­ságlevelek elvesztek, vagy nem is voltak. Bár a püspökség sem tudta igazolni, hogy Pécs valaha az övé volt, neki jobban hittek. A káptalan szintén jogot formált a városra, le­het, hogy a Kazo prépostnak megőr­zésre adott privilégiumlevél nem véletlenül tűnt el. Mindenesetre a püspök szedni akart tizedet és kilen­cedet is, és tiltott mindent, ami a vá­ros boldogulását jelenthette. A káp­talan robotot követelt. Aztán a város kerített egy máso­latot az 1528-as latin nyelvű eltűnt okleveléről, amely szerint minden kötelezettségük a püspök felé évi 200 Ft, valamint portánként 1 Ft, amit a vár erősítésére kell fordíta­ni. Csak tizedet kell adni és faízásért (erdei faszedésért) fizetni évi 500 Ft-ot. Ennek alapján egyez­séget is kötöttek 1717-ben. De Nesselrode püspök nem tartotta be az egyezséget, és mindenbe bele­kötött. Főként a kocsmák száma ir­ritálta, s a faluról behozott bor ki­mérése. Egyvégtében pereskedett,' s az úriszék mindig neki adott iga­zat. Kicsit könnyebb volt a helyzet a két következő püspök alatt. A bete­ges Ttom Antid székhelye felé sem nézett, Ciufuegos Alvareznek pedig tán elképzelése sem volt arról, mer­re lehet főpapi székhelye. 1739-ben azonban magyar em­ber, Berényi Zsigmond nyerte el a méltóságot, aki Pécsett élt, s háború­zott ádázul a purgerekkel mindhalá­lig. Emlékét ma már csak egy gyö­nyörű kovácsoltvas kútrács őrzi. Jó ízlésű főpap lehetett, de, hogy jó pásztor-e? Nem tudom. Szeretett volna ugyanis új urbáriumot erősza­kolni a városra. Az ő első számú el­lenfele volt Lákóczy Mihály, aki mö­gött fölsorakozott a városi magisztrá­tus. Az első áldozat Zolnay József városi jegyző volt, aki lokálpatrióta lelkesedésből meghamisította a jegy­zőkönyveket, s akit a püspök köve­telésére el kellett bocsátani. A harc egyik fél részéről sem szorítkozott a tiszta eszközökre. Lákóczy többet volt Budán a helytartótanácsnál és Bécsben az udvarnál, hogy az újabb terhek törvényesítését kivédje, s a szabad királyi rangot szorgalmazza. Közben rengeteg ajándékkal igyeke­zett jóindulatot szerezni méltó és méltatlan tisztviselők körében. Ak­kor ezt még nem hívták megveszte­getésnek, csak a jószándék jelének. Lákóczy a jogban jártas, nagyfor­mátumú politikus volt, s az ügy megszállottja. Ha ramazurit szerve­zett a püspöki palota körül, időben gondoskodott elegendő hamis tanú­ról, akik a dolog szükségességét bi­zonyították. Amikor néhány fukar céhmester, püspöki sugallatra, azt terjesztette a polgárok között, hogy a szabaddá válás csak a magisztrátus érdeke, a lakóknak csak a költségek terhe jut, előnye nem lesz, letörték a lázadást. Kivizsgálták, elítélték a rémhírterjesztőket, a főkolompos Barutány Mihályt házasságtörésbe keverték, hogy tönkretegyék. Felbéreltek egy özvegyasszonyt, hogy csábítsa el a gazdag céhmes­tert, majd tetten érték. Bár Lukácsné nem csak azt vallotta a jegyzőkönyv szerint, hogy „arra ösztönzött, hogy az ő buja kévánságának engednék”, de azt is kikotyogta: „tudtam, hogy kévánságát be nem töltheti nálam, az vigyázó személyek miatt, amelyek a házamban voltak. ” Lukácsné jelt adott köhögésével s a kellő pillanat­ban a vigyázó személyek tetten érték a házasságtörésre készülőt. Bár vilá­gos volt, hogy csak csapdába esett, úgy meghurcolták a főbenjáró bű­nért, hogy életét is csak a királynő beavatkozása mentette meg. Az 1751-ben beiktatott Klimó György tisztségével az elfajult hábo­rúságot is örökölte. Tíz év múlva kénytelen volt a lázadások két főko­lomposát, Lákóczyt és Filippovics Györgyöt száműzetni a városból. Ám a magisztrátus visszacsempész­te mindkettőt, ekkor a püspök bör­tönbe veti őket. Lákóczy a börtönből is irányítja az elöljáróságot. Most már a királyi biztost is ellene hangol­ják, 500 Ft-ra büntetik, házát, birto­kait elkobozzák, s örökre száműzik. A legnagyobb nyomorban hal meg. Felróhatnánk neki, hogy fondorlatos politikus volt, de soha semmit nem tett a maga hasznára, inkább vagyo­nából áldozott a város ügyére. S az ügy Lákóczy halála után be­érett. A bécsi udvar is támogatta már a kiváltság megadását. S Klimó püs­pök is lemondott volna már földes­úri jogairól. Sajnos kezét kötötte az egyházi hierarchia, azaz a Vatikán konoksága. Klimó korának kimagas­ló műveltségű főpapja volt. Könyvtá­ra tanúsítja, hogy olvasta a felvilágo­sult írókat. Folyamatosan törődött a vidéki kisiskolákkal, segítette a szegény sorsú gyerekek továbbtanu­lását. Papírmalmot és nyomdát ala­pított. Az utóbbit, a kiváló Engel Jó­zsef vezette, akinek emlékét ma az az utcanév őrzi, ahol a DN-t is készí­tik és nyomják. Páratlan értékű könyvtárát nyilvánossá tette. Hiába támogatta a város ügyét, a sors iróni­ája, hogy ő sem érhette meg Pécs szabad királyi városi rangra emelé­sét. Meg kellett várni Klimó halá­lát, s kihasználva az időt, amikor nincs pécsi püspök, aki engedel­meskedni tartozna Rómának, s ak­kor, a már társuralkodó címet vise­lő II. József aláíratta Mária Teréziá­val a kiváltságlevelet, amelyen a dátum: 1780. január. 21. Ezért tün­tetik ki január 21-én, Tüke-díjjal azt a polgárt, aki egész életében sokat tett a polgári erények őrzésé­ért, a város hírnevének öregbítésé­ért. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom