Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-10 / 9. szám

2004. Január 10., szombat HITÉLET 9. OLDAL Országos sugárzású katolikus rádió Még soha nem volt példa arra, hogy a Magyar Katolikus Egyház országos sugárzású rádiót mű­ködtetett volna - mondta Seregély István egri érsek csütörtökön. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke azu­tán nyilatkozott erről, hogy a mé­diahatóság nyüvánosságra hozta: a konferencia által alapított Ma­gyar Katolikus Rádió Rt.-t nyilvá­nította nyertesnek a Petőfi rádió volt középhullámú országos frek­venciájára kiírt pályázaton. Az elmúlt fél évszázad során a közéletből, a közoktatásból, a tö­megkommunikációból hiányzott a keresztény fogalmak, gondolko­dásmód, szellemiség átadása, ezért a magyar társadalom jó két nemzedéknyi közössége egysze­rűen nem érti a kereszténység üzenetét és a keresztény élet tar­talmát - mutatott rá nyilatkozatá­ban az érsek. Seregély István kiemelte, hogy a rádiót evangelizációs eszköznek tekintik, azt az evangelizáció szol­gálatába kívánják állítani. Egyelőre korainak tartotta nyi­latkozni arról, milyen műsorrend­del jelenik majd meg az országos katolikus rádió, s miként fog együttműködni az Észak-Magyar- országon fogható, „Magyar Kato­likus Rádió - Eger” néven sugárzó adóval, amely 2000. október 20- án kezdte meg műsorát. Az Országos Rádió és Televízió Testület szóvivőjének közlése szerint a csütörtökön odaítélt mű­sorszolgáltatási jogosultság hét évre szól. A Magyar Katolikus Rádió Rt.- nek, amely egyedül pályázott a frekvenciára, a döntés kihirdeté­sétől kezdődően 180 nap áll ren­delkezésére, hogy megkezdje a műsorszolgáltatást. _____■ Mi sszionáriusok A Fides missziós hírügynökség most közzétett adatai szerint az alig véget ért esztendőben 29 ka­tolikus misszionárius életét oltot­ták ki a világ különböző részein, de a névsor közelről sem teljes, hiszen a meggyilkolt misszioná­riusok csak egy kis részét alkot­ják azon katolikusok sokaságá­nak, akik hitük miatt haltak meg. Az életüket elveszített misszi­onáriusok többsége egyházi sze­mély, de van közöttük két világi hívő is. A 2003-as év két utolsó áldozata a német Anton Probst, klaretianus szerzetes és Michael Courtney érsek volt. Az elsőt Ka­merunban, a másodikat Burun­diban ölték meg szinte ugyanab­ban az órában, karácsonykor. A Burundiban elkövetett merény­letben apostoli nuncius veszítet­te el életét. Először fordult elő, hogy a pápa képviselőjének éle­tét oltották ki. A névsorban 20 pap, 4 vüági hívő, egy szerzetes és három sze- minarista szerepel. A társadalom szolgálatában Újév napján'a templomokban felolvassák a statisztikákat, a plébániák áttekintik, hogy az előző évben hitéleti és karitatív területen mi az, amiben előreléptek. Amikor most hasonló módon az egyházmegye vonatkozásában visszatekintek 2003- ra mindenekelőtt az egyház helyét, szolgálatát, feladatait sze­retném hangsúlyozni a mai társadalomban. Mayer Mihály megyés püspök Az egyház társadal­mi helye és társada­lomszolgálata nem választható el sem a kormányprogra­moktól, sem az álla­mi, országos felada­toktól. A két auto­nóm rész találkozik, és egymást erősítve kell az emberek szolgálatába állniuk. Az egyház hitéleti tevékenységéről szól­va erőteljesen aláhú­zom, hogy az egy­ház látható közös­ség is, intézmény is, és nem a magánszfé­rába tartozó közösség, nem magán- vélemények gyűjteménye. Ezért a megkeresztelt emberek hetenként összejönnek a szentmisén. Amikor látom, hogy vasárnaponként sokkal többen járnak misére, mint az el­múlt évtizedekben és hogy a vasár­napi misére járók stabilizálódtak, akkor azt nagy örömmel tudom nyugtázni. Nagy ünnepeken tömve vannak a templomok. Ez annak a jele, hogy az emberek értéket akar­nak, magukat Istentől értelmezik. Az erkölcsi értékeket - amelyek az ember szívébe vannak ültetve, aho­gyan a pápa mondja - az emberből nem lehet kiölni, ezek a felszínre jönnek. Ezt bizonyítja és igazolja az embereknek a hitgyakorlása. Az egyház mint intézmény is és mint lelki, szellemi értékrend is épü­lőben van. Azt látjuk, az emberek a gyermekeiket meg akarják keresz- teltetni, még azok is, akik éppen hogy csak találkoztak az egyházzal és még nem tudnak egészen együtt élni az egyházzal. EÍsőáldozásra, hitoktatásra küldik a gyermekeiket, mert érzik azt, hogy erkölcsi alap nélkül csak anyagi háttérrel az em­ber nem tud értelmesen élni. Bér­máláskor mindig nagyon nagy volt a lemaradás az első áldozáshoz viszo­nyítva. Most, akik elsőáldozók, azoknak a jó része eljön bérmálkoz­ni is. A bérmálásban a hit megerősí­tése már tudatosabbá válik. És hogy ez valóban a meggyőződésnek a for­rása legyen, ezért van az, hogy hete­dikeseket, nyolcadikosokat bérmá­lunk és nem kisebbeket, ahogyan az idősebb hívők ezt megszokták. A közösség összetartozásának nagyon szép jelei a zarándoklatok. Hiszen közösség az, amikor nem­csak a zarándokhelyen, hanem a buszon is imádkoznak. Ez azt su­gallja, hogy nincsen ünnepi keresz­ténység, meg hétköznapi keresz­ténység. Az ember egész életében keresztény - akkor is, ha utazik, ak­kor is, ha étterembe megy. És zarán­dokként sem kapcsolja ki magából a turizmusnak, a szellemi és kultu­rális értékeknek a befogadását. Amikor elmegyünk egy-egy szom­széd országba, akár Horvátország­ba Eszékre, akár Szlovéniába, az ot­tani keresztény élettel is megismer­kedünk. És az ottani keresztény élet is ösztönzést adhat saját vallásunk gyakorlásában. A közösségi össze­kapcsolódás pedig tudatosítja ben­nünk, hogy nem privát emberek va­gyunk csupán az egyházban, ha­nem az egyház közösségéhez tarto­zunk. Ezt a közösségi élményt igyek­szik mostanában a média is bizp- nyos mértékig segíteni és támogat­ni. Nem kegyből, hanem az emberi jogok alapján a vallás szabadságát a médiában is kifejezésre juttatja. Ezért minden héten van egy keresz­tény oldal a megyei újságban, szentmiséket közvetít a Remény Rádió. A helyi tv nem vallási propa­gandát akar kifejteni az ünnepeken, hanem bemutatni a liturgiát, hogy azok az emberek, akik nem tudnak eljönni a szentmisére, lélekben együtt ünnepelhessenek velünk, át­éljék az ünnep hangulatát, az Úris­ten szeretetének az erejét. Nagyra értékelem azokat a szel­lemi értékeket és szellemi átalakító tényezőket, amit a Justitia et Pax Bi­zottság munkái jelentettek az elmúlt évben akár Pécsett, akár Budapes­ten, a főiskolai előadásokat, ame­lyekkel főiskolai tanárok a keresz­tény értékekre mutatnak rá, a ka- tekéziseket, amelyek a felnőtteknek szólnak a különböző plébániákon. Szólni kívánok itt a katolikus egyház intézményéről - örömmel teszem a teológiai főiskoláról, a gimnáziumokról, általános iskolák­ról, óvodákról. Ezek az iskolák ér­tékrendet közvetítenek. Azt az ér­tékrendet, amelyet a szülők fontos­nak tartanak - sokszor még olya­nok is, akil^ az egyházhoz nem áll­nak közel - nemcsak a társadalom­ban, hanem gyermekeik életében is. Nagyon örülnék annak, ha a kor­mányok az intézményeinknek jut­tatott normatív támogatást nem az' egyház támogatásaként néznék. Ezek az intézmények közszolgálati feladatot látnak el és a közszolgálat nem vallási propaganda. A vallásos ember jogos igényeinek az állam ál­tali finanszírozása az emberi és a polgári jogokhoz hozzátartozik. Elismerően kell szólnom az in­tézményeinkben folyó hitoktatás­ról. Ezt most már elsősorban civilek tartják, akik elvégezték a teológiai kurzust vagy a főiskolát. Háromszá­zan vannak az egyházmegyében. Az a 98 pap ugyanis, aki lelkipász­tori munkában tevékenykedik, nem tudná már ellátni a hitoktatást. Itt szeretném megemlíteni a plé­bániaigazgatókat. Főállású hitokta­tóként, ige-istentiszteletet tartóként ott vannak a plébániákon és szelle­mileg is összefogják azt a közössé­get, amelyben működnek. Nagyon megható, amikor az inf­rastruktúrára tekintve látom a kato­likus iskolák épületeit, látom a rendbehozott és este megvilágított templomokat, a megújult kápolná­kat, kálváriákat, kereszteket. Ez azt jelenti, hogy az emberek meg akar­ják őrizni azokat a1 intézményeket, amelyek kipróbált értékeket nyúj­tottak a társadalomnak régen. Most is ezeket a kipróbált értékeket akar­ják felmutatni. A Kantász, a Málta, a Kolping a katolikus egyház intézményei, az ő működésük a katolikus egyház működését is jelenti. Nagyon so­kan úgy gondolják, az egyháznak elsőrendű feladata a karitatív szol­gálat. Nem, az egyház elsősorban hitéleti tevékenységet folytat, a hit­életi tevékenység mély vallásossá­gából fakadnak a karitatív tevé­kenységek, és nem a karitatív tevé­kenységből az embernek a vallá­sossága. Bár vannak esetek, amikor ez a szeretetszolgálat megnyitja az embereket az Isten felé is. A katoli­kus egyház szeretetszolgálata az mindig nyitott. Sohasem kérünk senkitől egyházi igazolást, mindig a rászoruló embert tekintjük. Eb­ben a katolikus egyház mindig is az élen járt és igyekezett szolgálni a társadalmat. De átvenni azt a 700-800 ezer szegény embert, akikről a mai társadalomban tu­dunk, azt nem vagyunk képesek, mert nincs meg hozzá a megfelelő háttér. Az elsősorban a kormá­nyoknak a feladata. A mi szolgála­tunk csak arra terjedhet ki, ahová a törvényi garancia nem tud eljutni. Összességében, visszatekintve az elmúlt évre, úgy látom a katoli­kus egyház társadalmi szolgálatát - akár a hitéleti tevékenységben, in­tézményein keresztül, karitatív fel­adatain keresztül, hiszen odatartoz­nak a szociális otthonaink és lehet­ne még sokat is felsorolni -, hogy azokon keresztül igenis jelzi: az egyházat nem lehet a társadalomtól elválasztani. A jogi elválasztás meg­történt, de aki ezen túl akar lépni, az ingoványos talajra viszi a magyar társadalom jövőjét. Mayer Mihály pécsi megyés püspök Emlékeztető A DONI ÁTTÖRÉSRE emlékeznek január 11- én, holnap a Pécsi Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Dél-dunántúli Vitézi Rend szer­vezésében. Az ünnepi szentmise 11 órakor lesz a Pécsi Központi Temető kápolnájában. 11.45-kor megemlékezés az I. világháborús emlékműnél. A GERESDLAK-FAZEKASBODAI egyházi kórus énekel a Belvárosi templomban holnap, vasárnap fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén. Rádióközvetítés 10 órától. JANUÁR 15-ÉN, csütörtökön lesz Remete Szent Pálnak, a Pálos Rend fő patrónusának és névadójának ünnepe, mely egyben a Pálos Bará­ti Kör találkozója is. A 18.00 órakor kezdődő ün­nepi szentmisét dr. Szabó Tamás tábori püspök mutatja be. A szentmise keretében a pálos szer­zetesek megújítják rendi fogadalmukat. Dr. Sza­bó Tamás püspök a szentmise után előadást tart „Mit keres a pap a laktanyában” címmel. JANUÁR 15-ÉN, csütörtökön reggel 8 órától nyűt napot tart a Miasszonyunk Női Kanonok­rend Árpádházi Szent Margit Általános és Ze­neiskolája (Pécs, Szent István tér 10.). Minden érdeklődő betekintést nyerhet az iskola életé­be a tanórákon és tájékoztató előadás kereté­ben. Január 29-től május végéig minden csü­törtökön 16.30-kor iskolakostólgató foglalko­zást tartanak a leendő tanító nénik. EMLÉKEZTETŐ. A Lyceum templom (7621 Pécs, Király u. 44/a.) kriptájában umatemető nyűt, amelyben 1,2,3 és 4 személyes urnafül­kék válthatók 25,50 illetve 100 évre. Érdeklődni munkanapokon 8.00 és 17.00 óra között a 72/515-425-ös telefonszámon. - A Magyar Pálos Rend pálosszentkúti kolostora építésének támo­gatására továbbra is lehet téglajegyeket váltani. Kémek minden jó szándékú embert, hogy leg­alább egy tégla jelképes árával, 100 Ft-tal támo­gassák a Pálos Rend nevelőházáriak építését. REFORMÁTUS KOLLÉGIUM. Nyűt napra várják a leendő elsősöket és szüleiket a Refor­mátus Koűégium Általános Iskolájában. A nyűt napon bemutató órát láthatnak az érdek­lődők, majd a szülők bővebb tájékoztatást kapnak az iskolában folyó képzési lehetősé­gekről. A leendő diákokat és szüleiket január 13-án, kedden 9 órakor várják az iskola Engel János utcai épületébe, (a) LÉLEK ÉS AZ AGY. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának nagytermében ja­nuár 16-án, pénteken dr. Freund Tamás akadé­mikus, Bólyai-díjas agykutató tart előadást az „Agyhuűámok és belső világunk" címmel, (a) A PÉCSI SZŐLŐSGAZDÁK kérésére január 22-én, csütörtökön, Szent Vince napján 9.30- kor a magyarürögi kápolnában szentmise lesz. A szentmise után a szőlőhegy, a szőlővesszők és borok, valamint a szőlőtulajdonosok megál- dására kerül sor. A szentmisét Lőrincz Sándor atya mutatja be. DÉLI HARANGSZÓ. Az evangélikus egyház szervezeti egységei közül elsőként küépett az internetre a Déli Evangélikus Egyházkerület. A Déli Harangszó című internetes honlapon hí­rek, beszámolók, bemutatkozó anyagok olvas­hatók. ■ Karácsony után Az ünnepek után mindenkiben visszamarad egy érzés arról, hogy mi­lyen is volt ez a 2003-as karácsony. Elsősorban természetesen arra gondolunk, ami a szűk családi körben történt, ez érint bennünket a legközvetlenebbül. S ez így is van rendjén: legyen minden embernek egy védett, belső köre, ahol nem szemellenzősen, de mégis a szeretet, a megbocsátás, az egymással törődés az uralkodó. A keresztény ember számára ennek a belső kör­nek a középpontjában Jézus áll. Ő az értékrend for­rása. Minél közelebb kerülünk Hozzá, annál meg­hittebb a karácsony, s annál több erő, szépség ada­tik az év többi napjaiban. S ez nem csak a magunk számára van. A krisztushívő embert maga Jézus szánta sónak és világosságnak. Tehát másokat íze­sít, fényesít, a köz életét is formálja. így aztán nem csak a hívő emberbe, az egyházakba, a keresztyé- nekbe-keresztényekbe gázol bele durván az, aki Jézust fattyának, a keresztényeket pedig kiirtandónak tekinti, miként azt a Tilos Rádió tette december 19-én, majd pedig szenteste. Az ilyen megnyilatkozások (ráadásul minősíthetetlenül közönsé­ges szövegkörnyezetben) elsősorban magában a nyilatkozóban tesz­nek kárt, mert minden káromlásnak ez az elsődleges következménye. S minél inkább nem érzékeli az elkövető, annál súlyosabban. Mivel Jézus értéke, tekintélye nem emberektől van, így azt ember el sem ve­heti Tőle, nem is csorbíthatja. S amennyiben a keresztény-keresztyén egyházak értéke Krisztustól van, annyiban azokat sem rombolja. Ami történt, az önrombolás, s mint ilyen rossz példa, mert életel­lenes. Maradjanak magukra ezek a romboló példák azáltal, hogy elhatá­rolódunk tőlük! Az kerüljön körülöttünk is, meg bennünk is kisebbségbe, ami az élet ellen, a szeretet ellen van. Tenni kell ezért. Még akkor is, ha tud­juk: Jézussal való harmóniánk csak Őnála, odafönt lehet teljessé. Szénási János Szent Jakab-év Az év utolsó napján a spanyolor­szági Santiago de Compostelában Julián Barrio, a város érseke ün­nepélyesen megnyitotta a 118. Ja- kab-évet, amelyet 1120 óta min­den évben megtartanak, amikor az apostol ünnepe, július 25-e, vasárnapra esik. A szentatya erre az alkalomra írt üzenetében emlékeztet rá, az apostol sírjához vezető zarán­doklat az európai földrész lelki és kulturális hagyományaiban gyö­kerezik. „Az egyház és Európa két olyan valóság, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz mind legalapvetőbb lényegében, mind történelmében. Ismételten le kell szögeznünk, hogy az evangéli­um ma is az egész földrész szá­mára alapvető vonatkozási pon­tot jelent” - írja üzenetében a pá­pa. A szentatya felidézi Santiago de Compostelában tett két zarán­dokúját, amelyek során a várost az európai egység lelki fővárosá­nak nevezte. ■ Gondolatok egy temetésre Meghalt a szomszédom. 72 éves volt, megállt a szíve. Közismert ember a falumban, kádár és ács. Sok embernek segített. Nyugdíja­zása óta is mindig dolgozott any- nyit, amit a fáradt szív megenge­dett. Ősei 250 éve telepedtek le itt. A temetésen sokan kísérték utolsó útjára: rokonok, ismerő­sök, barátok, régi munkatársak. A sírt elborították a koszorúk, vi­rágcsokrok. De nemcsak elbon­tották, nem fértek el. A gyászolók ezzel a virágözönnel fejezték ki együttérzésüket az özvegynek, gyerekeknek. Nem tudok megbarátkozni ez­zel a gyakorlattal. A temetés a gyászoló család számára sokszor elviselhetetlen terhet jelent. A szertartás, a temetési kellékek, a sírhely, a ruha költsége olyan ki­adás a hátramaradt élettárs vagy utódok számára, amire sokszor nincs fedezet. Ugyanakkor a részvétüket kifejezni akaró em­berek százezres értékű virág­heggyel borítják a sírt, melyet né­hány nap múlva a temetői hulla­dékkonténerbe kell kihordani, majd közpénzen elszállítani. Szép ez a hagyomány, de a XIX. századi dzsentriket juttatja eszem­be, akik mindig többnek akartak látszani, mint amire valóban képe­sek voltak anyagüag. 50 évvel ez­előtt a kertben szedett virággal tisztelegtünk az elhunyt emléke előtt. A virágboltoknak nem a te­metők számára kellene a legna­gyobb forgalmat lebonyolítaniuk. Októberben Németországban részt vettem egy temetésen. A csa­lád három koszorút helyezett el a koporsó mellett. A részvétnyüvá­nítók a temetés előtt vagy után személyesen vagy postán küldték el borítékban a részvétnyilvánító soraikat és 10-20 eurót. Ez segítség a bajban. Mert az itt maradiaknak tovább kell élni. Mert általában előbb a férfiak halnak meg. A feleség marad a kis nyugdíjával, az egyedül veze­tendő háztartással, a nem csök­kenő közüzemi költségekkel, a magánnyal. Ha a virághegyekre szánt összeget a gyászoló közös­ség tagjai a külföldi példa szerint az özvegy részére adnák, az se­gítség lenne, a részvét kézzel fog­ható megnyilvánulása. Ezt néhány esetben már meg­próbáltuk a településen. De eh­hez a polgármester vagy munka­helyi vezető felhívása volt szük­séges. Virág helyett pénzt! Falun a temetéseken mindig sokan vesznek részt. Az emberek ismerik egymást, az elidegene­dés nem olyan, mint a városok­ban. Az együttérzés, a segítő­készség még nem veszett tó az emberekből. De ezt a temetési „virágözön” szokást meg kel­lenne gondolni. Lehetőséget kel­lene adni minden temetésen arra, hogy virág helyett egy urnába dobhassa a részvétnyilvánító pénzbeli hozzájárulását. A gyászoló család ne könyör- adománynak fogja fel az adako­zást és ne sértésnek tekintse azt! Esküvőkön ma már leginkább pénzt ajándékoznak a vendégek. Még nem láttam olyat, hogy visz- szautasították volna azt. Vitára bocsátom a javaslato­mat. Beszéljük meg! Strasszer Jakab A ZSIDÓ LITURGIÁRÓL és imákról címmel február 1-jétől vasár­naponként a Pécsi Zsidó Hitközség Fürdő utcai székházában, min­den alkalommal 16 órai kezdettel, előadássorozatot indít Schönber­ger András pécsi főrabbi. A rendezvényre minden érdeklődőt szere­tettel várnak. Előzetes jelentkezés a hitközség 325-881-es telefon- számán hétköznaponként 9-től 12 óráig. _______________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom