Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-31 / 355. szám

Bolt a város szélén Kényszervállalkozóból lett sikeres kiskereskedő A multik megjelenése és egyre nagyobb térnyerése Magyarországon a ha­zai kiskereskedők körében nem váltott ki felhőtlen örömöt, egy részük an­nak rendje és módja szerint tönkre is ment. A még meglévő apró vegyes­boltok, ahová az ember bármikor leszaladhat egy kiló kenyérért vagy egy zacskós tejért, nem tudják felvenni az árversenyt a nagyokkal. Ám akit a jó­isten is boltosnak teremtett, az állja a versenyt, bár írásunk főszereplője leginkább önmagának köszönheti, hogy kiskereskedővé lett, miután a sors kényszervállalkozóvá tette. és az eladók között, nem csoda, hogy az emberek megszerették a boltot. Ehhez hozzájárult persze az is, hogy a vásárlók ésszerű ja­vaslatait mindig figyelembe vet­ték. Itt meg lehet tenni azt, ami a nagy bevásárlócentrumokban el­képzelhetetlen, hogy ha valaki­nél nincs annyi pénz, amennyit fizetnie kellene, majd behozza akkor, amikor legközelebb erre jár. Azt is tudják, ki az, aki nehe­zebb periódusban hitelre vásá­rolhat, ennek a kiskereskede­lemben évszázados hagyomá­nyai vannak. Egy darabig mindkét lánya dolgozott a boltban, majd kiszáll­tak. Mert bár sok előnye volt a szűk családi vállalkozásnak, azért jobb a békesség, mondja so­kat sejtetően Öhlmüller Béla, hi­szen olykor előfordultak családi veszekedések a munkahelyen, s mégiscsak jobb a békesség. Az­óta két alkalmazottal dolgozik, ők minden szempontból megfele­lőek. Pedig jó és megbízható al­kalmazottat nem könnyű találni. Példa erre az élettársával működ­tetett másik bolt, ahol egymás után „buktak meg” az eladók, akik annak ellenére eltettek pén­zeket, hogy tudták, kamera rögzí­ti minden mozdulatukat. Volt olyan, aki már az első nap „elvér­zett”. Legalább öt vállalkozót tudna említeni, akik azért men­tek tönkre, mert az alkalmazotta­ik eltették a hasznot. Öhlmüller Béla nyolc éve nem volt egy nap szabadságon sem, a bolt pedig azóta minden áldott nap nyitva van. A forgalom egyenletes, bár vannak jól megfi­gyelhető ingadozások. Augusztus közepétől szeptember derekáig kevesebbet költenek el itt az em­berek, pénzük nagy része elmegy a beiskolázásra. Ünnepek előtt többnyire a nagyobb helyeken vá­sárolnak, de ünnepnapokon, ka­rácsonykor, húsvétkor ide jönnek megvenni mindazt, amit elfelej­tettek előtte beszerezni. Érdekes megfigyelni, meséli, hogy Miku­lás estéjén milyen sokan jönnek csoki Mikulásért azok, akiknek az utolsó pillanatban jut eszükbe, hogy gyerek is van a családban. Most éppen hatvanéves, de nem szeretne leállni. Inkább ezt a tevékeny, sok gonddal járó létet választja, mintsem az otthon ülés tétlenségét. Mert a gondok mellett azért ennek az életmódnak is meg­vannak a mindennapos örömei. Cseri László Öhlmüller Béla 52 éves volt, amikor munkanélkülivé vált. Jobb híján elvégzett egy gyorstal­paló boltvezetői tanfolyamot, s miután egy apró, néhány embert foglalkoztató boltban az eladói státusz véleménye szerint bizal­mi állás, a lányával kezdte a mun­kát. Ezt megelőzően persze köl­csönt kellet felvennie, mert anél­kül nem volt miből elindulnia. Éppen május elseje volt, ami­kor megnyitotta boltját a pécsi Kertvárosban, a Wallenstein utca pavilonsorán, egy kocsma és egy söröző szomszédságában. Úgy gondolta, hogy a legjobb az lesz, ha reggel hattól este tízig tart nyitva. Ezen a helyen korábban is működött bolt, de igencsak gyér forgalommal, mondja, hi­szen a napi harmincezres bevétel igencsak szerénynek tűnt. Egy kis odafigyeléssel meg lehetne ezt növelni, morfondírozott, hi­szen számításai szerint a környé­ken lakók létszámából és össze­tételéből ennél sokkal több volt várható; legalább százezer, és ak­kor a bolt eltartja önmagát. A kezdet azonban nem volt sikeres, mondja Öhlmüller Béla, hiszen kiderült, hogy egy fillér haszon sem maradt. Kénytelen volt árat emelni, s sikerült olyan árrést ta­lálni, amely már felcsillantotta a fennmaradás reményét, ráadásul egy száz méternyire lévő közeli kis konkurens bolt kétszer is „padlót fogott” ez idő alatt, gaz­dát is cserélt. A forgalma tehát a korábbi többszörösére ugrott. Voltaképpen abból élek, ma­gyarázza, hogy a lakók leugra- nak valamiért, mert hiszen a nagybevásárlások valamelyik hi­permarketben történnek, ezt tu­domásul kell venni. De itt más a hangulat, személyes kapcsola­tok alakulnak ki a törzsvásárlók 8 §

Next

/
Oldalképek
Tartalom