Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-27 / 351. szám
2003. December 27., szombat R I P 0 R T 7. OLDAL KULTÚRA BETLEHEMEZÉS PÉCSETT. A Szivárvány Gyermekházban rendezték meg a Jézuska-váró, bábtáncoltató betlehemes műsort az Ördögszekér Kompánia Bábtársulás közreműködésével. Az előadás nagy sikert aratott az ünnepre készülődő gyerekek körében, aidk egy kis ízelítőt kaphattak a karácsonyi népszokásokból, fotó: l l Szabadiskola, élet és minőség Diszkóznak Lovasiék Az új lemez, és a jól sikerült PEK-es bemutatókoncert után egy kicsit nyugisabban, csendes-ülős bulival búcsúzik december 28-án az Uránia moziban az esztendőtől és a pécsi közönségtől A Kis- pál és a Borz együttes. A budapesti Petőfi Csarnokban december elején már megtartotta évzáró hangversenyét a csapat. Azonban legalább ilyen jeles hagyomány a pécsi csendes- ülős koncert is az Uránia moziban, ami az őszi programkaval- kádban elmaradt, így most afféle szilveszteri előkészítésként december 28-án szállja meg a csapat a kinót. A társaság ezúttal is kiegészül Leskovics Gábor gitárossal a Pál Utcai Fiúkból, és eljön Szabó Attila is a hegedűjével, Tóth Líviusz viszont nem lesz itt, mert Erdélyben múlatja az évfordulót. Mint Lovast András énekes kiemelte, idén ilyen csendes-ülős stílusban csak egykét fesztiválon játszottak, ideje volt a saját közönségnek ebben a műfajban is egy új összeállítással előrukkolni. Bár ezúttal is a Bandi a hegyről lemez adja az est gerincét, de az új album anyagából is válogatnak és néhány, évek óta nem játszott ritkaságot is elővesznek. A koncert igazi különlegessége pedig a színpadi produkció után következik, az előtérben minden fellépő külön-külön fél órán át diszkózni fog, a DJ-vé avanzsált zenészek kedvenc lemezeiket mutatják be. A diszkócsapathoz pedig várhatóan csatlakozik Rát- géberLászló is. mészárosba Händel Messiása a Pécsi Rádióban A Pécsi Rádió és a január 1-jétől új nevet viselő Pécsi Szimfonikus Zenekar vasárnap délután öt órakor kezdődő Pannon Koncert-Tükör című műsor-sorozatában ezúttal a december 17-i pécsi bazilikái hangversenyről Händel Messiását hallhatják a zenebarátok. Pontosabban a zenetörténet egyik legnagyobb szabású oratorikus remekének a fél hétig tártó műsoridőbe beleférő részletét, Howard Williams vezényletével, amolyan karácsony utáni ajándékként. A Pécsi Rádió és a zenekar egyébiránt jövőre is folytatja a szeptemberben elindított, a rádió- hallgatók visszajelzései szerint nagy sikerű sorozatot, amit természetesen egész évesre terveznek; így minden vasárnap kínálnak hall'gatnivalót a komolyzene híveinek a Dél-Dunántúlon. ibzi Futnak a képek Charlotte Érdekes, hogy a nők, akikről sokan úgy vélekednek (tévesen), hogy a logikus gondolkodás nem tartozik erényeik sorába, milyen formás de- tektívtörténeteket írnak, amely pedig elképzelhetetlen elmeél, feszes gondolkodás és ésszerű következtetések nélkül. Elég, ha Agatha Christie-t vagy Patricia Highsmith-t említem. Előbbinek még az egyik ismert amatőr nyomozója is asszony, Miss Marple. Francois Ozon is ezért dönthetett úgy, hogy új filmjének főszereplője, aki bűnügyi történeteket ír, nő legyen. A Swimming Pool-nak az a témája, hogy az írónő, Sarah Morton élete főművére készül, s hogy kellő nyugalom övezze, angliai kiadója felajánlja neki elvonulás céljából franciaországi házát. Az írónő él a lehetőséggel, ám a remélt magány és háborítatlanság helyett valami egészen másban részesül. Váratlanul megjelenik ugyanis a házban a könyvkiadó szabados erkölcsű leánya, akinek provokatív életvitele előbb megbotránkoztatja hősnőnket, majd különös kíváncsiság ébred benne, s rájön, hogy a véletlen tálcán kínálja neki élete legizgalmasabb sztoriját, a Swimming Pool történetét. Középpontjában egy különös gyilkossággal. Az írónő tehát elemében van. Erre mondja az ember, hogy ügyes, de már nagyon sokszor megírták a regény és élet ezen keveredését: a regény helyére az élet lép, amiről, persze, gyanítjuk, hogy valójában fikció, csak ügyesen álcázza magát, azaz sminkeli, hiszen itt egy nő ügyeskedik a háttérben. Amitől ez a smink eredetinek hat, az két tényezővel függ össze. Az egyik a főszerepet alakító színésznő személye, a másik pedig a témakezelés sajátos nézőpontja. Ez utóbbinak az a lényege, hogy az események nem az úgynevezett valóságban történnek meg, hanem az írói fantázia szüleményei. Posztmodem korunkban ez ugyan szintén nem nagy meglepetés, de igen leleményesen van tálalva. Annál is inkább, mert a libertinus leányzó szexuális kilengései sejthetően az aszketikus életformát gyakorló írónő vágyainak, esetleg emlékeinek kivetülései. A rendező rutinosan lebegteti a témát, amelynek metamorfózisait a film kétnyelvűsége, az angol és francia nyelvű dialógusok váltakozása is folyamatosan érzékelteti. Ehhez jön a látvány fő motívumát képező úszómedence ponyvával való beta- karásának, majd szabaddá tételének freudi szimbolikája, illetve a víztü- köne hullott őszi levelek hálóval történő összegyűjtésének hangulatilag igen kifejező képsora. E pszichológiai síkon némi gondot okoz, hogy Francois Ozon, ízlése nem lévén egészen megbízható, helyenként az erotikus filmek sémáit is alkalmazza, amit valószínűleg az magyaráz, hogy a gyilkosság alkalmasint nem egyéb, mint képzeletbeli bosszú a szexuális kiszolgáltatottság miatt. Avagy, az írónő szempontjából, a foglalkozása által ösztönei elfojtására kényszerített, „kasztrált nő” önfelszabadító dühkitörése. A filmnek van tehát egy feminista vetülete is, ami jelzi, hogy a rendező több értelmezési lehetőséget kínál a nézőknek, talán többet is, mint amennyit a sztori igazán elbír. Ózonnak az a szerencséje, hogy a főszerepet Charlotte Rampling vállalta. Ez a kiváló angol színésznő, akinek érzéki vonzereje korábban talán túlságosan is beszűkítette szerepkörét, most, túl az ötvenen, kiváló alakítások sorát nyújtja. (Legutóbb A homok alatt című filmben láthattuk.) Nagyon kevés eszközzel dolgozik, mert művelt, s mert mindent tud a látvány természetéről. Megengedheti magának, hogy szerepe szerint előnytelen ruhákba öltözzön, de azt is, hogy levetkőzzön a kamera előtt. Szépsége, amely lényéből fakad, szinte semmit nem változott. Ha Francois Ózonnak nem hiszek is mindig, Charlotte Rampling képes elfogadtatni velem a Swimming Pool különös történetét. Nagyimra Sarah Morton szerepében Charlotte Rampling Lantos Ferencékhez elég nehéz bejutni, pedig megbeszéltük, hogy délután három és négy között csöngetek a Mecsekbe osonó Kis-Daindoli úti ház kapuján. Se fény, se hang. Már azzal a gondolattal játszadozom, hogy tegnap délután váratlan és azonnalra szóló meghívást kaptak Finnországba, Amerikába vagy minimum a Római Magyar Akadémiára. Kotrok a zsebemben a mobil után, hogy jó utat kívánjak, amikor - égből a hang - a meredek lépcső tetejéről leszól a feleség, Apagyi Mária: - Elnézést, de soha nem találjuk a kulcsot... Lantosékhoz nem feltétlenül a táj szépségéért érdemes ellátogatni, bár az sem utolsó; sokkal több élményt kínál a harmadik földszint. - Itt már csak ilyen rendetlenség van állandóan - körit egyet a karjával a házigazda, és amíg helyet csinálnak a vendégnek az egyik fotelben, van időm fölvenni a Lantos-Apagyi-életmű ritmusát. Vásznak, katalógusok, könyvek mindenütt; a számítógép monitorán legalább kéttucatnyi grafika - készül a válogatás a Munkácsy-díjas képzőművésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának a budapesti Ernst Múzeumban jövőre nyíló kiállításához, illetve a négykötetesre tervezett Lantos-életmű-sorozathoz. Apagyi Mária zene-művésztanár ugyancsak egy jövőre megjelenő könyvön dolgozik, a Zongor-álom szerves része lesz kettejük 35 éve megkezdett munkájának. Azt hiszem - itt kissé leegyszerűsítve -, nem lehet elégszer ismételni a céljukat: az emberi élet minőségének javítását a művészetnek és a művészeti nevelésnek is szolgálnia kell. A rendcsinálás közben megkerült a fő-lakáskulcs, és előkerült az első kérdés, a „változott-e valami az utóbbi tíz évben?”. Tudniillik jó tíz év után - igaz, váltottunk szót nem is olyan rég felnőtt vizuális műhelyről, római meghívásról - a Lantos Ferenc és Apagyi Mária vezette pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskoláról jöttem informálódni kicsit. Sok minden nem történt, mondja Lantos Ferenc, csak kiforrott a művészet-oktatási koncepciójuk. Hogy van az, vetem közbe, hogy Amerikában, Japánban, Svédországban, Olaszországban és másutt ismerik és elismerik a munkájukat, hogy évente többszörös a túljelentkezés az iskolába - és itthon mintha nem igazán vennének tudomást róluk? Az oktatás, ezen belül a művészeti oktatás nagy bajban van Magyarországon, és azon kínéha lelemlege- M uk. semmi nem f i v^*a" ___JE szeri képzésben •"**"*^" részt vevőknek nem érdeke, hogy változzon bármi is, mondják egybehangzóan. És ugyancsak együtt terelnek vissza a szellemiségében megerősödött Martyn-sza- badiskolához, ahol egymásnak adják a kilincset a világ különböző tájairól érkező diplomamunkaírók, ahol szeptemberben a zenész és képzőművész gyerekeknek bevezették a természettudományi analógiák című tantárgyat. Ami nem természettudományos oktatást jelent, hanem azt takarja, hogy a közös alapok keresése révén a művészeti képzés és gondolkodás egzaktságát, értelmét sok szempontból megerősítheti a természettudományok megállapításrendszere. Szóval semmi nem változott. Dolgoznak szívósan tovább. BALOGH Z. Egy öregember emlékirataiból János-áldás Miért neveznek több patikát Aranysasnak vagy Fekete sasnak? Mert a Jelenések könyve szerzőjének, Szent János evangélistának sas a jelképe. Az ő gondolata szállt a legmagasabbra az Újszövetség szerzői közül. Attribútuma a kígyó és a kehely, szintén a gyógyszertárak cégére lett. Életéhez, mártíromságához kapcsolódó legendák tették a jámbor nép legfontosabb segítőjévé. Ma van Szent János evangélista ünnepe. Híres sorai: „Kezdetben vala az Ige... és Isten vala az Ige... az Ige testté lön és miköztünk lakozék." Mert mindennapjainkban egyre kevesebben érzik, hogy még köztünk lakozik az Ige, ritkán idézzük a költői sorokat, s a Szent János-áldás is, a búcsúpohár fogalmaként él csak bennünk. Holott, a János-borhoz, János-áldás- hoz kapcsolódó szokások, népi vallásosságunk gazdag része voltak valaha. A legtöbb rítus a „pogány” időkből ered, de az egyház megszentelte, hogy ne kelljen hiába harcolnia ellene. Valaha a szent egészségére ittak neve napján a templomban, ebből alakult ki az újbor megszentelése. Az így nyert jánosbort, angyalok borát termésvarázslásra, gyógyításra használták egész évben. A középkorban ebből kortyolt a nagy útra kelő, a háborúba menő s a haldokló, fogyasztották keresztelőn, esküvőn. Halotti toron először az elhunyt számára öntöttek bort az anyaföldre. Keresztet (igét) hintettek vele a vetőmagra, a kútba, löttyintettek az ágy alá. Vizezve igét (keresztet) írtak vele a beteg tehén hátára. Még a keresztszemes hímzés egyenlőszárú öltéskeresztjét is igének nevezték. A Balaton-felvidéken, kézfogón, égő istenfaágat emelt egyik kezével a vőfély, míg a másikkal jánosborral öntötte le az ifjú pár összekulcsolt kezét. A lecsorgó bort fölfogták, először a vőlegény, majd a menyasszony ivott belőle, aztán mindkettő házanépe, az új szövetség jeleként. A vérszerződés hagyományozódása, hisz a szentelmény, szimbolikusan, már Jézus vére. A Jászságban aranylakodalomkor, új ház építésekor is ittak és énekeltek János-áldást. Mezőkövesden, külön jancsikancsók készültek a szentelménynek. Baranyában, Zalában, néhol Somogybán, karácsony este egy üveg bort tettek a vacsoraasztalra, de nem itták meg, ez volt az angyalok bora. Néha még ma is látjuk, falusi lakodalmi menetekben, hogy a vőfély kezében lévő borosüvegen szerelemkalács - fonott kalács - van, ami János „jézusi” szerelmének jelképe. Régebben a nász szimbóluma volt. Ebből az üvegből a járókelőket is kínálgatja a vőfély, akinek a tiszte majd a lakodalomban elmondani a János-áldást. Számtalan gyógyító, óvó imádság szövegébe kerül János neve a Szűzanya vagy Boldogasszony neve mellé. Ezen apokrif imák közül talán a legszebb a verbicaiaké: „Szent János vére, Boldogasszony teje, fussa be ennek a háznak minden résit-lukát!’’ Van János legendáriumának egy figyelemre méltó mozzanata. Epheszoszban, két aszkézist hirdető ifjú, drágaköveket őrölt porrá, a földi javak hiábavalóságát hirdetendő. János a port visszaváltoztatta drágakövekké, mondván, hogy adják azokat inkább a szegényeknek. Később a mohóság eluralkodott a két aszkétán, s már a port is drágakövekké kellett a kedvükért változtatni. Igaz, János figyelmeztette őket: így sosem jutnak a mennyek országába. Mintha ma is ismernék aszkézist hirdetőket, akik mások drágakövét porrá zúzzák... s mohóságukban... Sokfelé nagy hatalmú, bűbájosnak is tartották, segítségül hívták rontás ellen. Szeged környékén, még a múlt században is mondogatták: ,Ma van Szent János estéje, távozzon tőlünk a gonosz! ” Úgy hallom, ezt a varázsigét, már Tápén sem meri senki elmondani, mert félnek, hogy megfogan, s még kitör a kormányválság. Holnap aprószentek napja van. Gyermekként, Sásdon, subrikálni jártunk a nap délelőttjén. A mi virgácsunkat már nem karácsonyra hajtatott vesszőből (katalinág, borbálaág, lucaág) fonták, hanem áztatott árok menti fűzfa ágaiból. Az öreg Tóth bácsi, nyolc vesszőből, művészi kivitelű, négyszögletű, hosszú subrikákat készített. Volt, aki a templomban meg is ál- datta a korbácsát. Fiatalt, öreget paskoltunk vele: Friss légy, jó légy, egészséges légy! Csúz nejárja fejedet, körömméreg ujjadat, csikarás a hasadat... Hazudós ne légy, hívséges légy, egyenes légy... ha vízér’ kűdnek bort hozz, ha borér’ kődnek vizet húzz... s közben mindig: friss légy, jó légy... Később már vetélkedtünk és kitaláltunk olyanokat, hogy: jó tanuló légy, lopás ne légy, szerelmes légy... csókosztó légy... A nagy lányok néhol szalagot kötöttek a legény virgácsára. Az ő korbácsolásuk sokszor évődő cirógatásnak tűnt. Úgy látszik hiába pörölt Temesvári Pelbárt a XV. században, hogy: „sok rosszat és bűnös dolgot, sőt tisztességtelen si- mogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz. ” A pajzán felhang itt-ott megmaradt. Sajnos nem maradt fenn azonban, a XVI. században betiltott aprószentek-napi gyermekpüspök- választás. A választott „püspöknek” ezen a napon mindenkinek engedelmeskednie kellett. Komolyan hallgatták a szentmisén mondott prédikációját, megáldotta, jutalmazta, vagy büntette, kárhoztatta a közösség tisztségviselőit, érdemük szerint. Egy ilyen tisztaszívű, őszinte, szókimondó gyermekpüspök prédikációját de meghallgatnám manapság. Hát még, ha nagyobb közösségünk tisztségviselőinek végre figyelnie kellene valamilyen ítéletre. El tudom képzelni, hogy e tisztes vezetőket a gyerekek ilyen varázsszavak kíséretében korbácsolnák: Hívséges lény, hazudós ne légy, lopás ne légy, ígérgetés ne légy, emlékezz arra, amit tegnap mondtál... cinikus ne légy... gyűlölködő ne légy. Bükkösdi László
