Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-24 / 350. szám
K A R Á C S 0 N Y 2 0 0 3 V. OLDAL A tudás európai értékei Joggal lehettünk büszkék az elmúlt évszázadban a magyar értelmiségre, amely összekötötte az egész társadalmat a világ szellemi élvonalával. Az uniós csatlakozás hajnalán azonban szembesülnünk kell jelenlegi értelmiségünk valódi értékével. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a Történettudományi Intézet igazgatója szerint az értelmiségi elit minőségromlása magával vonhatja az egész magyar nyelvű kultúra hanyatlását is.- A magyar ember büszke kiművelt főinek tudományos teljesítményére. Gyakran emlegetjük Nobel-díja- sainkra hivatkozva a magyar elme kivételességét. Valós ez a vélekedés vagy a nemzeti öntudat terméke?- Egy időben vagyunk világpolgárok és lakóhelyünket gondozó patrióták. így fogalmazzuk meg helyünket a világban mi, értelmiségiek a 20-21. század fordulóján. A magyar emberek joggal lehettek büszkék az elmúlt évszázadban a magyar értelmiségre: ez az értelmiség összekötötte az egész helyi társadalmat a világ szellemi élvonalával. Ez az értelmiség állta a versenyt a világ különböző részein élő értelmiséggel. Eredményes helytállását a 13 tudományos és irodalmi No- bel-díj, Herder-díj, a filmvilág Os- car-díja jelzi. Tények ezek, látható tények. És arról is meg kellene emlékezni, hogy ez az értelmiség igen eredményesen hozza ide, a Kárpátmedencébe a világ legfejlettebb technikáját, irodalmi-művészeti termékeit. Mert ez is hivatásához, hivatásunkhoz tartozik. Erről keveset beszélünk. És megyek tovább: a mi teljesítményünket nemcsak a No- bel-díjakon kell mérni, hanem azon, hogy vajon milyen eredménnyel tartjuk karban a helyi laGLATZ FERENC történész, akadémikus Csepelen született 1941. április 2-án. Kutatási területei: a történettudomány története, a modernkori történeti módszertan, a 19-20. századi magyar művelődéstörténet. 1974-től tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Nemzetközi és hazai történettudományi munkáját 1997-ben Herder-díjjal jutalmazták. Az akadémiai elnöki megbízatás lejárta után, 2002 májusától az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, az MTA Társadalomkutató Központ Tudományos Tanácsának elnöke. kosság egészségi és szellemi állapotát, oktatását, köznapi műveltségét, nem is beszélve az itt élő emberek természeti környezetének karbantartásáról. Mert ezt senki más a világon mint mi, itt élő értelmiségiek, nem fogják ellátni. Én értelmiségünknek ezt a hazai teljesítményét legalább olyan jónak tartottam a 20. században, mint a Nobel-díjasokét. Kérdés, hogy vajon jelenleg folytatjuk-e ezt a jó hagyományt?- Miközben a szürkeállomány korunk legfontosabb nyersanyaga, az Unió küszöbén minden tizedik magyar funkcionális analfabéta. Van megfelelő stratégia a jelenség felszámolására?- Azt hiszem, minden tanárembert megráz az utóbbi tíz esztendőben érezhető hanyatlás a közkultúrában és az oktatás színvonalában. Az elhíresült pisai eredmény, amikor a magyar kisgyermekek olvasási és általános ismeretei a 30 európai nemzet közül a 27. helyet kapták meg, ugyanúgy alulmúl minden korábbi állapotot, mint az egyetemre bekerülő hallgatók átlagának tragikus ismerete. A puding próbája az, hogy megeszik, a kultúra, a tudomány területén dolgozók próbája: milyen lesz a „termék”, az oktatási rendszerből kikerülő gyermek. Most, az európai és a szellemi világ- integráció korában el kell gondolkozni minden felelős tényezőnek, miniszternek, akadémiai elnöknek, tanárembernek, szülőnek arról, mi is a munkája eredménye. Oktatás- politikával 13 éve nem foglalkozom, illetéktelenül nem akarok nyilatkozni. Mint 6 év után újra tanító egyetemi tanár, hitetlenkedve nézem az ismerethanyatlást, és próbálok a magam háza táján valamit tenni... De itt sokkal nagyobb bajok látszanak...- „A tudomány hatalom. Jjmely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet". Eötvös Loránd gondolata különösen' időszerű, dinikor messze kevesebbet áldoz a magyar állam a tudományra az európai átlagnál. Változást hozhat ebben az uniós csatlakozás?- A politikai és gazdasági rendszerváltások mindenütt a volt szocialista országokban megrendítették a tudománytámogatás alapjait. A tudományok először arra figyelnek - természetesen -, hogy az embereknek legyen ennivalójuk, lakáslehetőségük, munkájuk. De az okos politikusok azok, akik a társadalmi, politikai megrázkódtatások korában különös figyelemmel ápolják a „holnap” alapját, a tudományt. Mindenki tudja, hogy a tudománynak ma hozzávetőlegesen háromszor-négyszer nagyobb szerepe van a termelési teljesítmé- nyekben, mint a múlt század elején volt. Ez magyarázza, hogy a termelésben, életminő ségben élen járó államok a nemzeti össztermék 2- 3 százalékát fordítják tudományra. Nálunk ez a legoptimistább számítások szerint is egy százalék. 1990-95 között voltunk a mélyponton, akkor 0,6 százalék volt ez az arány. 1997-ben megindult a javulás, de megtorpant. Van európai uniós norma, ezt meg kell kísérelnünk teljesíteni. Ha nem tudjuk elérni az 1,5 százalékos arányt, jobb őszintén megmondani, mintsem statisztikai bűvészmutatványokkal kozmetikázni a folyamatos lemaradás tényét.- Értelmiségünk összetétele nagyban befolyásolhatja nemzetünk jövőjét az európai nemzetek közösségében. Milyen területeken nagyobb, s hol kisebb a szellemi tőkénk?- A magyar értelmiség legerősebb egysége a kutató értelmiség, amely a szovjet politikai elzárkózás idején is viszonylagosan kivételezett helyzetben volt: jobban betagozódhatott a világ élen járó kultúráiba, mint a helyi tanár, mérnök, közgazdász vállalkozó, tisztviselő értelmiség. Itt a legerősebb a szellemi tőke. Ezt kellene kamatoztatni a tanár-, orvos-, közgazdász-, műszaki képzésben is, mert ők adják a nemzet szellemi tőkéjének nagyobbik részét. Félek, hogy épp az oktatás-képzés szervezeti változásai a tőkecsökkentés irányába viszik a magyar szellemi életet. Lehet, hogy ez a tőkecsökkentés, színvonalesés elkerülhetetlen? Nem tudom...- Mit ígér a magyar értelmiségi elitnek az uniós csatlakozás? Milyen lehetőségek és milyen buktatók állnak előtte?- Az értelmiségi elit minden bizonnyal jól jár az uniós csatlakozással. Mármint az a része, amelyik az elmúlt öt évtizedben képes volt tartam a világkapcsolatait. A kérdés az, hogy milyen tág vagy szűk lesz ez a verseny- képes elit. Kollégáim az egyetemeken azt állítják, hogy a jelenlegi hallgatói létszámból általában két százalék képes a végzés idejére a csúcsteljesítményekre, és 10 százalék tud eleget tenni az átlagos kutatói felső szintű egyéb követelményeknek. Ez a becslés azt mondja, hogy szám szerint feleannyi az elitnek minősíthető utánpótlás, mint 15 évvel ezelőtt. Ha ez igaz, akkor ez a színvonalcsökkenés a legnagyobb buktató lehet. Magával vonhatja az egész magyar nyelvű kultúra hanyatlását mind a műszaki, irodalmi, de a közkultúra - a mindennapok kultúrájának - hanyatlását is...- A csatlakozás utáni munkavállalási lehetőségek a nagyobb fizetés miatt sok értelmiségit csábíthatnak nyugatra. Mennyire valós az agyelszívás felgyorsulásának veszélye?- Az agyelszívás természetes folyamat lesz a 21. században. A világszínvonalon képzett elitértelmiség szabadon mozog majd, sőt mozog máris Ázsia-Amerika- Európa között. Ennek haszna is lehet, ha a külföldre - a jobb kutatóműhelyekbe - távozó kutatóink visszatérnek a szülőföldjükre. A visszatérés pedig elsősorban attól függ, hogy találnak-e itthon megfelelő laboratóriumot, könyvtárat, állást. Azért is kell az egyetem- és kutatóintézet-fejlesztéssel kiemelten foglalkozni, hogy legjobbjaink itthon maradjanak, illetve visszatérjenek. Ne feledje, a magyar No-' bel-díjasok, egy kivételével, külföldi műhelyekben elért eredményekért kaptak díjat. S az az egy is jórészt angol partnerének köszönhette az elismerést. De engem legalább ennyire érdekel az, hogy mi lesz az agyával az értelmiség nagyobbik felének, a nem kutató értelmiségnek. Hagyományaiban tudástisztelő ez a társadalom. Áldoz a tudás megszerzésére, a kultúrára. A mi felelősségünk éppen az, hogy az értelmiségnek ez a nagyobbik hányada őrizze meg kul- túra-szeretetét. A, vállalkozói szféra is elszívja a legjobb tanár-, mérnök-, orvosagyakat. Ez a kisebbik baj. Az igazán nagy baj, ha az agyelszívást tetézi, netán felváltja az agyleszívás. A nemzet jövőjében most a legnagyobb veszély a bun- kósodás. Remélem, kezdünk immúnissá válni ezzel a tengerentúlról Európát elöntő kórral szemben. E tekintetben őszintén opti- mista vagyok. takács zoltán Gyöngy a nercre Meglehetősen furcsa világbajnokságot rendeznek jövőre Sanghajban: a kínai metropoliszban a világ legjobb ötvösei randevúznak, akik mesterei a gyöngyből készült ékszereknek. A tíz kategóriában meghirdetett, 3. Tahiti Gyöngytrófea elnevezésű viadalon a gyöngysor kategóriában egy siófoki fiatalember képviseli Magyarországot, miután itthon a zsűri az ő nyakékét ítélte a legjobbnak.- A gyöngyöt még értem. De miért éppen Tahiti?- Ez nem az ékszer, hanem a verseny neve - válaszolta Tamás Lóránt siófoki aranyműves. - A Perles dp Tahiti a cég által kétévente megrendezett viadal elnevezése. No és magáé a gyöngyé, amelynek különlegessége a színe, azaz hogy fekete.- Mutáns kagylókból?,- Ezek is valódiak, mint a többi. Kagylótelepeken tenyésztik ezeket, és öt- évente szüretelik. Úgy jön létre, mint a gyöngyök általában: egy műanyagdarabot vagy egy kis lecsiszolt kagylóhéjat ültetnek az állatba, amelyet az védőanyaggal körbevon. így születik a gyöngy.- Hogyan kerül kapcsolatba egy siófoki ékszerész egy tahiti céggel?- Beneveztem az említett verseny magyarországi selejtezőjébe.- Miként tett szert az alapanyagra?- Nálunk is hozzá lehet jutni, igaz, nem olcsón. Nehezen került be az országba, ezért rendesen megkérik az árát: tíz-húszezer forint is lehet darabja.- A győztes gyöngysor?- Az anyagköltsége úgy másfél millió forint lehet. Negyven gyöngyszem fehérarany karikákkal és nercpomponokkal.- Ki fedezte a költségeket?- A cégem, amely egy családi vállalkozás. Szerencsére tudtuk vállalni a kiadásokat.- Amelyek úgy tűnik, meg is térülnek. Főleg, ha a sanghaji világbajnokságon is tarol.- Elsősorban nem anyagi hasznot remélek a szereplésből, persze az sem mellékes. Sokkal inkább a versenyben rejlő reklámlehetőségek vonzottak. Három kategóriában - gyöngysor, férfi- és kiegészítő ékszer - indultam (összesen tízet hirdettek meg a szervezők), a gyöngysorommal nyertem. Országonként a kategóriaelsők jutnak el a világbajnokságra, s az ott díjazottak a világ legnagyobb kiállításaira.- Az ékszer értéke minden továbblépéssel nő.- És remélem, vele együtt alkotójának ismertsége. Ezért a gyöngysorom ötletét le is védettem.- Tehát egyben feltaláló is?!- Ilyet korábban senki sem készített. Nem is az elkészítés, a tervezés igényelt hosszú időt. Egy hónapom ráment. Ezután jöttek a beszerzés nehézségei.- A szállítói meglepődtek, amikor ekkora mennyiségben rendelt gyöngyöt?- Bármilyen furcsa, nem ezzel vagy az arannyal adódtak problémák. A nercpompon viszont - arról már nem is beszélve, hogy eredetileg hermelint szerettem volna, hiszen a fehér alapon fekete pöty- työk is passzoltak volna a gyöngyökhöz - tíz évet elvett az életemből, mire rátaláltam.- Pedig nercbundát a legtöbb szűcsnél lehet vásárolni.- Bundát igen! Pomponok után viszont még Ausztriában is kutakodtam, ám végül Pesten akadtam rájuk. A Váci utcában egy kirakatban megláttam egy kasmírsálat, pontosabban a sál rojtjain himbálózó kis labdacsokat.- Örömében rögtön a boltban szétszabdalta?- Először csak érdeklődtem az eladónál, honnan lehetne ilyet beszerezni. Tanácstalansága láttán azután megleptem magam a sállal.- Nem nézett furcsán?- Elmagyaráztam neki, miről van szó... Viszont ettől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Elkészítettem az aranykarikákat, összeállítottam az ékszert, aztán elkezdtem izgulni.- Sokan pályáztak az első helyre?- Nem is a konkurenciától, sokkal inkább a zsűritől tartottam. Az ötletem idehaza még kissé merésznek számít, a határainkon túl jobban elfogad- ják-elismerik az ilyesfajta próbálkozásokat.- Akkor miért csak most kísérletezett először?- Többször jártam már külföldön, Münchenben, Vicenzában, Londonban, de egy komoly viadalhoz megfelelő anyagi háttér is kell. Most jutottam el odáig, hogy belevághattam egy igazán nagy kalandba.- Drága mulatság ötvösnek lenni?- Ha igazán jó helyre akar kerülni az ember, ahol ellesheti a szakma minden fortélyát, igen. Én még a rendszerváltás előtt végeztem, a pénzverdében felvételiztem. Ma már alapítványi iskolák várják a jelentkezőket, igaz, rendesen megkérik a képzés árát.- Viszont cserébe arany, ezüst, csillogás vár rájuk.- Azért ez nem ilyen egyszerű. Itt is végig kell járni a szamárlétrát, rengeteg kulimunkát kell végezni, mire az ember eljut egy bizonyos szintre.- Mondjuk, hogy világbajnok legyen?- Erről még nem tudok mit mondani. Az viszont biztos, közelebb vagyok hozzá, mint valaha gondoltam... VAS ANDRÁS * i b > I 4
