Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-24 / 350. szám

I 2003. December 24., szerda ÉLET & STILUS 11. OLDAL C'/ADAI .3MM1 A francia konyha ínyenc fogá­sairól ismert, ízei miatt sokan szeretik. Az év végi ünnepe­ket a gall vidéken is hagyo­mányos ételekkel köszöntik, köztük sok különlegességgel. A franciák is egy ideje szintén csatlakoztak a karácsonyi puly­kafogyasztók növekvő táborá­hoz. Az ország sok részében még azonban élnek a régi szokások. Armagnac-ban például vörös­boros marhasült a karácsonyi főétel. Elzászban sokan kitarta­nak a hagyományos „chou- croute” mellett. Ennek karácso­nyi változata úgy készül, hogy a savanyú káposztát egyebek kö­zött libamájjal gazdagítják. Mar­seille vidékén a sült liba a ha­gyományos karácsonyi étel, Provence-ban csukát fogyaszta­nak egy különleges mártással, az állítólag görög eredetű „raitó”-val. Ez vörösbor, paradi­csom, vöröshagyma, dióbél együttese, fokhagymával, ba­bérlevéllel, petrezselyemmel, rozmaringgal és szegfűszeggel ízesítve. Kapribogyókat és feke­te olívabogyókat is tesznek bele. Ugyancsak régi provence-i étel karácsony idején a tengeri pérhal olívabogyóval, valamint az articsóka és az éticsiga. Az étkezés végén a hagyományos édesség a „tizenhárom karácso­nyi desszert” volt, az utolsó va­csora tizenhárom résztvevőjére emlékeztetve. Mazsola, birsal­masajt, marcipán, nugát, kandí- rozott citrom, dió- és mogyoró­bél, körte, aszalt szilva, füge, mandula és datolya adta a pis­kótatésztából készült karácso­nyi finomság ízét. Manapság a csokoládékrémes „karácsonyi fatörzs” a szokásos desszert. ínyencek ünnepi asztala SZTRÁJKOLÓ SZARVAS. Talán egy makacs szamár is besegített a vérvonalba, mindenesetre „rénes” állapotba került az az agancsos, amely Tokió egyik nagy bevásárlónegyedében a vásárlókat üdvözlő Karácsony Apót szállította volna. A Télapó sok segítője közül az egyik még a süvegét is elhányta nagy igyekezetében, hogy az állat végre jó útra térjen. ______________________________________________________________fotó, epa A karácsony kis lapjai Kedves szokás karácsony táján távoli ismerősök, barátok kö­szöntése egy-egy képeslap küldésével. Ugyan a hagyományos formát egyre inkább felváltja az e-mailben küldött kép, az iga­zi képeslapnak ma is hangulata van. Az első ilyen üdvözlőla­pokat az 1870-es években küldték. Karácsonyi képeslapokat először gyerekek készítettek az iskolá­ban, a legszebb kézírásukkal ír­ták meg a lapokat, ezzel ajándé­kozták meg szüleiket. Kereske­dők körében szintén szokás volt speciálisan díszített karácsonyi üdvözlőlapok küldése. Egy angol úriember, Sir Hen­ry Cole nevéhez fűződik az első nyomtatott^ karácsonyi képes­lap ötlete. Ő volt a londoni Vik­tória és Albert Múzeum első igazgatója. Üzletember volt, de nagyon érdeklődött a művésze­tek iránt. 1843 decemberében nem maradt elég ideje, hogy személyes üdvözleteket írjon a barátainak, ezért úgy döntött, hogy üdvözlő kártyákat fog nyomtatni. John Calcott Hors­ley festő rajzai kerültek a kár­tyára: családról, jótékonyko­dásról. Ezer darabot nyomtat­tak belőle, és darabját 1 shillin­gért árulták. Európában a színes nyomtatás fejlődésével, az 1870-es évektől terjedt el széles körben a karácso­nyi képeslap. Az egyre növekedő forgalom miatt 1880-ban már a postahivataloknak fel kellett hív­niuk a lakosság figyelmét arra, hogy időben, hetekkel karácsony előtt adják postára képeslapjai­kat, hogy azok időben megérkez­zenek a címzettekhez. Ezzel egy időben a karácsonyi képeslapok a német Louis Prangnak köszönhe­tően egyre népszerűbbek lettek Amerikában is. Prang nagy hang­súlyt fektetett a kártyák minősé­gére, s tervezésükre országos ver­senyeket írt ki. Szerelemjóslás szentestén Ha az évet kerek egészként vizsgáljuk, a karácsonyi idő­szak az esztendő lezárása. In­nentől kezdve ismét előre né­zünk, hisz hamarosan újra kezdődik a 365 napos körfor­gás. Az előretekintés a no­vember végén kezdődő és de­cember végéig tartó úgyneve­zett jósió szokásokban mu­tatkozik a legegyértelműb­ben. Néprajzkutatók a megmondha­tói, hogy minden szokásnak, ba­bonának számtalan változata él. Csupán az alapmotívum azonos: elsősorban a szerelem, a termé­kenység és az egészség területén törekszik az ember a jövő kifür- készésére, az ártó szellemek elle­ni védekezésre. Karácsonykor például leendő férjének kereszt­nevét tudhatja meg az a lány, aki Ádám-Éva napján kiáll a kapuba piros almát enni, s az első arra já­ró férfi nevét megkérdezi. Aki gondos gazdaasszonynak tartja magát, erre az éjszakára ne hagy­jon kiterített ruhát a padláson, nehogy a következő évben bete­gek legyenek a családtagok. December 24-ére a család rendbe szedi a házat és a gazda­ságot. Erre a napra minden köl­csönadott vagy például javításra kiadott tárgyat, szerszámot visz- sza kell szerezni, hogy semmi sem maradjon távol a háztól. A rend ugyanis a teljesség, lezárt­ság érzetét kelti, innen lehet ne­kiindulni a következő évnek. Fontos mozzanata a kará­csonynak a vacsoraasztal elkészí­tése, amely az ünnepek alatt vé­gig terítve van. Kimondottan erre az alkalomra használt abrosszal terítenek, mert annak a nemes feladat mágikus erőt kölcsönöz. Minden szent, ami ezen a térítőn van. December 25-én, a dologta- lan napon, már nehezebb étele­ket, húslevest és disznótoros fi­nomságokat is lehetett kínálni. Az étkezés után a család tagjai megettek egy-egy gerezd piros al­mát, hogy mindenki erős és egészséges legyen a következő évben. Sztárpletykák AJÁNDÉKBABA. Az Oscar-dí- jas ausztrál sztár, Russell Crowe felesége vasárnap este egészséges fiút hozott a világ­ra. Danielle Spencer és férje ennél tökéletesebb karácsonyi ajándékot el sem tudtak volna képzelni, állítja a színész szó­vivője. A kis Charles érkezésé­vel lezárult egy korszak Crowe életében, aki bejelentette: gyermeke születése után véget vet botrányainak, és ezentúl példás családapaként fog visel­kedni. Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. Angyalok és mágusok érkezése Szentestén sok helyütt a Jézuska hozza a ka­rácsonyfát, az angyalok segítségével. A fa alatt énekelt dalok is megidézik a szárnyas mennyei lényeket, de azokat a különös láto­gatókat is, akik a Megváltó születésére érkez­tek. A napkeleti bölcsek személyében az ész hódol Isten fiának, míg az angyalok a lélek jelképei. Az angyalok a Bibliában az Úr küldötteiként ke­resik fel az embereket, vagy dicsőítve állják körül az Űr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az Istenhez való felemelkedés fokozatait szimbolizálja. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, akik közül a három legnépszerűbb Mihály, Gábor és Rafael. Mikhaél az ítélkező, a gonosz legyőző­je, a mennyei seregek vezére, a középkor har­cias szentje, Gábriel a hírhozó, attribútuma a liliom vagy a jogar. Ráfáel a gyógyító és az őrangyalok eleje. Az angyal valójában lé­lek, és annak is bizonyí­téka, hogy Isten az em­bert és az angyalt a maga képmására teremtette. Az angyal nemcsak hírvivő és közvetítő Isten és em­ber között, hanem bizo­nyos szemléletben önma­gában tekintve tisztán ze­nei lény, hiszen szinte természete a muzsika, létállapota a zene. Az an­gyalok valójában nem anyagi lények, inkább ne­vezhetők harmonikus rezgésegységeknek. A napkeleti bölcseket, akiket három királynak vagy mágusnak is neveznek, s akiket a Messiás csillaga vezetett a gyermek Jézushoz, Máté evan­géliuma említi. Itthon a bölcseket a 9. századtól Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevez­ték, s a három életkor, illetve a három, akkor is­mert földrész - Európa, Ázsia, Afrika - szimbólu­mává lettek. Az Athosz hegyi festő leírása szerint az egyik aggastyán, a másik férfi bajusszal, a har­madik ifjú. (Boldizsárt sokszor mórnak vagy sze- recsennek ábrázolták.) Ajándékaiknak jelképes értelme van: az aranyat mint földi királynak, a tömjént mint istennek és a halott bebalzsamozá- sára szolgáló mirhát mint a keresztfán szenvedő embernek adták át Jézusnak. Ezekből az ajándé­kokból és a csillag követéséből hamar kialakult az a vélemény, hogy a látogatók mágusok voltak. Máté evangélista sem nevezi őket királyoknak. A róluk való határozott vélemény az irodalomban csak 1200 körül rögződik. A Bölcsek keletről ér­keznek, ahonnan a világosság jön. Az ész, a tu­Égi és földi küldöttek a képzőművészetben A XV-XVI. században valóságos divattá vált az angyalok ábrázolása. Kis puttók, nőies alakok, transzcendentális erőt sugárzó lényszerű figu­rák mind megtalálhatók a korabeli alkotásokon. A keresztény művészet az angyalokat kezdettől fogva ember (férfi) alakban jeleníti meg, antik ró­mai viseletben. Eleinte szárnyak nélkül, majd a IV. századtól szárnyakkal jelennek meg az angyalok, a késő reneszánsztól azonban a szárny is­mét eltűnik a vállukról. A háromkirályok legrégebbi ábrázolása a Santa Priscilla katakomba Capella Grecójában található, a II. században készítették. A bölcsekkel kapcsolatos képek, művek általában a következő jelenetekre szoritkoz- nak: Megálmodják a gyermek születését, Vonulásuk Keletről Betlehem felé, Heródeshez érnek és keresik a zsidók királyát, Hódolat a gyermek Jézus előtt, Visszautazás és álom. dás hódol Isten Fia előtt. Nyilvánvaló a jelképes magyarázat értelmezése. Mese az ajándékhozó Jézuskáról A gyerekek szeretik a Jézuskáról szóló meséket, és sok csa­ládban hiszik, hogy tőle származnak a karácsonyfa alatt meg­talált meglepetések. Eljön azonban a nap, amikor kiderül a szomorú valóság: az ajándékokat más teszi a fa alá. Ha a szülők is úgy akarják, csoda­szép, titokzatos időt élhetnek át karácsony környékén a kisgyer­mekek. Miközben az óvodákban és az iskolák alsó tagozatos osztá­lyaiban közösen készítik a kará­csonyi dekorációkat, s otthon már megkezdődtek az előkészü­letek a nagy sütés-főzésre, a picik már fogalmazzák ákom-bákom levelüket a Jézuskának, mit sze­retnének látni a fa alatt az ünnep estéjén. Mind több gyerek azonban egyre fiatalabb korban bizonyta­lanodik el abban a kérdésben, hogy valóban a Jézuska hozza-e az ajándékot? Mást hall a társai­tól, mint amit a szülei próbálnak bizonygatni neki, ám sok szülő nem tudja, mit is válaszoljon, amikor a gyerek nyíltan felteszi a kérdést. Pszichológusok javaslata az: ha azt látjuk a kicsin, hogy csu­pán bizonytalan, akkor általában elég, ha sejtelmesen mosoly- gunk, s egy rövid hatásszünet után azt válaszoljuk, hogy „Hidd el, én magam se tudom pontosan, ki hozza az ajándékot, így hát csakis a Jézuska lehet!” Ezzel a kegyes füllentéssel még legalább egy évig megőrizhetjük a szép il­lúziót. Ha nyilvánvalóan látszik, hogy a gyereket már felvilágosították, és úgysem lesz vevő a mesénkre, akkor legalább tápláljuk az ün­nephez fűződő szép érzelmeket. Mondjuk el, hogy a karácsony Jé­zus születésének állít emléket. Immár kétezer éves szép szokás, hogy ezen a napon az emberek megajándékozzák szeretteiket, s ezek az ajándékok azért válnak különösen értékessé, mert titok­ban tartják őket egészen az aján­dékozás pillanatáig. Ha mindezt meg tudjuk értetni gyermekünk­kel, akkor megőrizhetjük a kará­csony bensőséges titokzatossá­gát. A Jézuska hozza” kérdésében akkor kerülünk a legnehezebb helyzetbe, ha a kicsit az idősebb testvér világosítja fel. Az üyen szi­tuáció ellen kizárólag megelőzés­sel védekezhetünk. A legjobban tesszük, ha jó előre szövetséget kötünk a nagyobbik gyermekkel, s megkérjük, ne rontsa el a húga vagy az öccse örömét. Ha okosan beszélünk, számíthatunk a köz­reműködésére, hiszen azzal, hogy beavattuk a titokba, ő is fel­nőtté vált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom