Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-23 / 349. szám

6. OLDAL ÓBÁNYA BEMUTATKOZIK 2003. December 23., kedd Óbánya KisvaszarQ: yfcZl S2á§ZY%. 5 Káraszo.;..... .ö o Vékény Maza lina, Magyareg^yy Mecsek- : l pölö§ke< gKisbaÚyáo Q $,Mecé'ekjánoisi oMagyarszék (körnig '’oGesáenyés óbány A település vezetői A 161 lakosú település polgár- mestere Dani Ferenc. Alpolgár­mester: Mezey Mihály. A képvi­selő-testület tagjai: dr. Kiirthy Dániel, Huszár András, Kovács Józsefné, Müller János. A Német Kisebbségi Önkor­mányzat elnöke: Kovács József­né. Tagjai: Heim Pétemé, Schlapp János. Háziorvosok: dr. Kövér Béla, gyerekorvos dr. Czimbalmos Kozma Ferenc, állatorvos dr. Széllé Tibor. Plébános: Vigand István. Az önkormányzat címe: 7695 Fő utca 71. Tel.: 72/463-35. A falu a közigazgatási és egészségügyi szolgáltatásokat tekintve is Mecseknádasdhoz tartozik. Az óbányai kisdiákok a Me- cseknádasdi Általános Iskolába járnak. ■ Jeles napok Az idősek napjára a hagyomá­nyoknak megfelelően novem­berben került sor. Óbánya, Ófa­lu és Mecseknádasd idős lakóit november 23-án köszöntötték Mecseknádasdon, az óbányai gyerekek adtak műsort. Óbánya időseit Dani Ferenc polgármes­ter emléklappal és virággal kö­szöntötte. A falu minden évben, október 20-hoz kötődően Szent Vendel-napi búcsút tart. Testvérközségük St. Maréin A grazi tartományhoz tartozó kistelepülés, St. Maréin és Óbá­nya tavaly július 19-én ünnepel­te a testvértelepülési kapcsola­tuk ötéves évfordulóját. A két község szövetsége családok, la­kók személyes baráti kapcsola­tain alapul. Óbányai fróka Az idén indított önkormányzati lap, az Óbányai íróka minden hónap első hétfőjén kerül a helyi olvasók asztalára a község aktu­ális híreivel. A lakosság értesül­het a képviselő-testület döntései­ről, a Német Kisebbségi Önkor­mányzat és az Óbányai Német Olvasókör Egyesület híreiről, va­lamint helyet ad megvitatandó kérdéseknek, véleményeknek is. Felelős szerkesztője Mezey Mi­hály alpolgármester. obanya. dunantulinaplo. hu Az összeállítás az óbányai önkormányzat, a Baranya Megyei Közgyűlés és a Mecsekvidéki Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Bóka Róbert Óbánya télen is elvarázsol A Kelet-Mecsek gyönyörű völgyében megbújó falu nyáron vendégházak­kal várja az iderajzó turistákat, di­ákcsoportokat, de legalább ilyen szép télen is szűk kis utcácskájával, néhol egészen egymáshoz bújó há­zaival, takaros vendégfogadóival. Valóban a turizmus az, amely Óbányá­nak reményt adhat, tudom meg Dani Ferenc polgármestertől, hiszen a rend­szerváltást követően mindmáig elfogy­tak vagy ma is bizonytalan helyzetben vannak mindazok a munkahelyek, amelyek Óbányáról még jól megköze­líthetők. Korábban a férfiaknak döntő­en a bányák, az erdészet, a fáipar, a nőknek Bonyhádon a zománc- és a ci­pőgyár adott munkát. A mai, újjáala­kult cégek sok esetben nem jelentenek biztos kenyeret, így ez a szép, gondo­zott, lakóit tekintve igyekvő falu sem mentes a munkanélküliségtől. Az itt élők viszont kínálni tudják a táj egye­dülálló szépségeit és a vendégfogadás erősödő hagyományát is. Ami az életminőséget illeti, a valaha elzárt kis falu fejlődése is meglódult az elmúlt években. Egészen 1975-ig csak egy földút vezetett ide, ma viszont már saját fúrt kútja, vízhálózata, csillagpon­tos, 24 csatornás kábeltelevíziós rend­szere van. A rendszerváltás után újul­tak meg az önkormányzat tulajdoná­ban lévő épületek is, beléptek a falu­gondnoki rendszerbe, falubuszt vásá­roltak. A legnagyobb esemény a szennyvízhálózat kiépítése volt 1994- 1998 között Hidassal és Mecseknádasd- dal karöltve - és ez a nagyberuházás, amellyel még kevés baranyai aprófalu dicsekedhet, egy fillérjébe sem került a lakóknak. Ami a település mai költségvetését illeti, a kép csalóka, hiszen a jelenleg csak 161 lakost számláló falu önkor­mányzata korántsem áll olyan rózsá­san. A 2004. esztendőre a bevétel-ki­adás egyenlege 19 millió 424 ezer fo­rint, azonban a normatív támogatás nagysága és a saját működési bevételek szerint csak 17 millió 927 ezer forintjuk van, közel 1,5 millió forintos „önhikis” kiegészítéssel. A Német Kisebbségi Ön- kormányzat évi 805 708 forintból gaz­dálkodik majd a tervezet szerint. A reá­lis gazdálkodást és célokat kitűző tele­pülésen a jövő évben szeretnék lefek­tetni a gázvezetékeket, ezt a beruhá­zást követi majd a járdák felújítása. Mi­vel várhatóan továbbra is hátrányos helyzetű településnek minősülnek, ezért olyan pályázatok beadását terve­zik, amelyek „önhikis” támogatásban részesíthetők, azaz nem kell önrésszel is hozzájárulni. Mindent egybevetve a következő esztendőben is az a legfőbb célkitűzésük,'hogy a község működő- képességét megőrizzék. A frissen behavazott faluközpont A kézműves múlt örökösei Egy klub, ahova mindenki szívesen betér Több évszázados a múltja a te­lepülés kézműves-iparos ha­gyományainak, melyek közt a fazekasságnak kitüntetett he­lye van. Óbánya német neve - Alte Glas­hütte - utal is ezekre a hagyomá­nyokra, hiszen a községet is ipa­rosok, nevezetesen üveggyártók alapították. A Pécsi Püspökség birtokában lévő egykori hutát elő­ször Johann Gassteiger német te­lepes, majd testvére, Philip Gas- steiger bérli. Ez a huta települ át később arra a helyre, melyet ma Kisújbánya néven ismerünk, míg a régi települést - ahol a lakosok a háziipar és az erdészet felé fordul­tak - Óbányának kezdik nevezni. A hajdani működő vízimalmai­ról, forrásairól, pisztrángos taváról nevezetes település igen korán hí­ressé válik mázas karcolt kerámiái­ról, edényeiről. A jellegzetes óbá­nyai fazekak igen gyakran mély­barnák, mélytüzűek; mintázatban gazdagok. Számos nagynevű faze­kasdinasztiát tartanak számon a községben: elsők közt a Keszler-, a Teimel-, a Kovács- és a Müller-di- naszüát említhetjük, valamennyi­en nagyon sokat tettek azért, hogy Óbánya neve forogjon, ismertté Teimel József egy kis mustrát tart... váljon az ország határain túl is. A ma is aktívan dolgozó két család közül Keszler István műhelyéből modernebb vonalvezetésű, formai­lag szabadabb alakítású kerámiák - tányérok, kancsók, tálak stb. - kerülnek ki, míg Teimel István munkái erősebben kötődnek a ha­gyományhoz, főként az édesapá­tól, a népművészet mesterétől ta­nult mintákhoz. Hogy ez a kézműves múlt mi­lyen gazdag is a faluban, azt a nemrégiben megnyitott német nemzetiségi tájházuk is példázza. A német olvasókör és a Német Ki­sebbségi Önkormányzat kezde­ményezésével létrejött tájházban megtaláljuk az üvegművesség ré­gi és részben mai remekeit, a pa­raszti gazdálkodás eszközeit, a német népviselet nagy gonddal válogatott kincseit - köztük Heim Pétemé óbányai asszony által fel­öltöztetett babákat - és számos más tárgyi értéket is. A szemet csalogató, gazdag fazekaskiállítás anyaga részben helyi gyűjtés, részben dr. Bíró Ferenc pécsváradi orvos adománya. _____________■ A kis katolikus templom mel­lett az idősek otthonában élénk az élet; szívesen betér­nek ide fiatalabbak is egy kis tercierére, s az is, akinek va­in ' gondja van. Odakinn nagy szemekben hull a hó, idebenn sárgán villog a fatü­zelésű kályhák szája. De nem­csak a lobogó tűz áraszt békét és meleget, hanem a kávézásra csá­bító hangulatos kis étkező a tála­lókonyhával, és az ízléssel beren­dezett társalgó is. Több mint másfél évtizede adhatnak itt ran­devút egymásnak a község idős emberei, az idősek klubjának je­lenleg 15 tagja van, és többen - igény szerint - itt is ebédelnek, tudom meg Hegedűs Wirth An­nától, a klub vezetőjétől. Ez idő tájt - térmészetesen - karácsonyi díszbe öltözködnek, a kis faliúj­ságukon pedig megtekinthetjük a ház ünnepi programjait, és mind­azoknak a nevét is, akiket szüle­tés- vagy népnapjuk alkalmával felköszöntenek. A klubban ren­dezett kis házi adventi misét de­cember 19-én rendezték meg itt, - a falu karácsonyi ünnepségé­nek a színhelye a kultúrház volt aranyvasárnapon - míg az idősek karácsonyi ünnepségére ugyan­csak az idősek klubjában kerül sor december 22-én 9 órai kez­dettel. A lakályos kis épület bejáratá­hoz tolókocsis közlekedésre is al­kalmas járda vezet, itt rendelnek az orvosok is. Dr. Kürti Dániel és dr. Köves Béla háziorvosok min­den csütörtökön, dr. Czimbalmos Ferenc gyermekorvos kedden­A falu a szűk, festői völgyben ként fogadja a pácienseket. Min­denki számára itt írják fel a szük­séges gyógyszereket, amit általá­ban szerdai napokon hoznak ki Mecseknádasdról. ■ Megkérdeztük: Mi minden köti a faluhoz? „Az egyik legrégibb család a mienk” Heim Pétemé (66 éves) varró­nő: - A szüleim is óbányaiak, lánytestvéreim, férjem is itt szü­lettek. Sajnos a férjem és a fiam is elhunyt... Testvéreimmel, a szomszédok­kal nagyon jó a kapcsolatom, tagja vagyok a német olvasó­körnek, a ki­sebbségi önkormányzatnak. Kö­zösen újítottuk föl a német népvi­seletet. A mienk nagyon szegé­nyes volt: szinte csak a csipkedí­szítés jellemezte. Babákat is öl­töztetek, berendeztem a hat éve nyílt tájházunkat - a gondnoka is vagyok. Bíró Ferenc pécsváradi orvosnak van itt gazdag anyaga. Amióta a tévé van, sajnos nem járnak már úgy össze az emberek, az idén óvodás sincs... De a falu minden évben szebb lesz... Huszár András (35) falugond­nok: - Ide nősültem, de csak in­nen, Mecseknádasdról. Tizenöt éves fiam elekt­ronika-számítás­technikát tanul, a kisebb hétéves. A nejem itt, a fa­luban postás, Óbánya nyu­godt, csendes fa­lu. A munkám jó részéta személy- szállítás teszi ki - Fordunknak a buszpótló szerepét is be kell tölte­nie. Az ebédet Mecseknádasd konyhájáról hózom, ahol szomba- ton-vasárnap is főznek. Most már úgy érzem, befogadott a falu: ez mégis csak egy zárt közösség. Ah­hoz képest, hogy itt csak 160-170- en laknak, van minden: vízveze­ték, szennyvízcsatorna, mobiltele­fon-erősítő, kábeltelevízió - csak a gázvezeték nem épült még ki. Itt a turizmusé a jövő. Teimel József (35) fazekas: - Az egyik legrégibb család a mienk, a nagyapám, édesapám is fazekas volt. Édesapám Kiváló Népi Iparművész volt, neki a fejében is megvolt a forma, nekem még elő- elő kell venni a könyvet. Az egyik kislá­nyunk nagyon tehetséges - ő viheti majd a mű­helyt tovább. Nehéz megélni eb­ből, ha szereti is csinálni az em­ber. Főleg akkor van örömöd be­lőle, ha el is tudod adni. Attól fé­lünk, hogy nemsokára a felesé­gemnek se lesz állása, négy hó­napja nem kaptak fizetést... Ma­gam építettem egy kis traktort - trezinát, azzal is dolgozok. A fa­lunk amúgy rengeteget fejlődött ezekben az években - jó munkát végzett a polgármester úr. Schlapp István (70) nyugdíjas: - Bányász lettem 16 évesen, majd az erdészet, és a tüdőműtétem után újra a bá­nya következett. Aztán moziz­tam, Mecsekná­dasdon vol­tam mozigé- pész-üzemveze- tő. A géplakatos fiam itt épített a házunk szom­szédságában, a gáz- és vízveze­ték-szerelő fiam is itt él. A három unokánk közül kettő már szak­mát tanul... Az elmúlt időszakban képviselősködtem is. Van utunk, szennyvízvezetékünk, csillagpon­tos kábeltévé, nyáron sok a turis­ta, az idelátogató diák. De a fiata­lokat sajnálom, ha munkába akarnak állni, a maszek az úti­költséget már nem állja... Még na­gyobb baj, hogy alig van már a fa­luban fiatal. Mezey Mihály (44) alpolgármes­ter, nevelőszülői tanácsadó: - Bu­dapestről költöztünk ide 1998- ban, nem gyö- kértelenül, fele­ségem baranyai, én tolnai szüle­tésű vagyok,egy testvérem is itt él. Két iskolás és egy óvodás gyer­mekünk van. A kis lapunkat az önkormányzat és a lakók közti jobb információáramlásért hoz­tuk létre, biztatva mindenkit - mondják el, írják le a véleményü­ket. A falu jövőjét úgy ítélem meg, hogy a turizmusban még na­gyon sok kiaknázatlan lehetőség, munkahelyteremtő erő van, ami­hez önkormányzati koncepció ki­dolgozására is nagy szükség len­ne ezen a kiemelten védett terüle­ten, amely Európában is ritka ter- mészeti kincseket nyújt. _______■

Next

/
Oldalképek
Tartalom