Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-19 / 345. szám
6. OLDAL E RPÖSMECSKE BEMUTATKOZIK 2003. December 19., péntek Erdősmecske A TELEPÜLÉS GAZDÁI. A polgármester Keller János, az alpolgármester Tarjányi Jánosné. A testület tagjai: Benkovics Győzőné, ifj. Harcz Ferenc, Hengl Mónika, Oszterek János. A körjegyzőség vezetője: ár. Fenyvesi János. Az iskola vezetője Keresnyáné Keüer Ágnes, óvodavezető: Lőrinczné Takács Aranka A Német-Magyar Baráti Egyesület vezetője Flengi Mónika A nyugdíjasklub vezetője Tarjányi Jánosné. Az aerobik tánccsoportot vezeti Brandt Mónika A felnőttek háziorvosa dr. Menczel Gábor, a gyermekeké dr. Wilhelm Andrea A védőnő Schnell Aranka Vasárnaponként a szentmisét Schraub Ádám plébános celebrálja a templomban. ■ SEGÍTŐK. A külföldi állampolgárok közül Sigfrid Bleicher és családja karácsonyra az óvodásoknak rengeteg édességet és sok könyvet hozott, Franz Gruber és családja pedig a gyermekintézmények mellett a nyugdíjasklub anyagi támogatója is. erdosmecske.dunantulinapb. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés, valamint a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Berta Mária Felkészülés közműfejlesztésekre A hajdani építészeti jegyeket épségben megőrzött, egyik legpatinásabb ingatlan Erdősmecskén a községháza. Az udvaron a pompás, már terebélyes ezüstfenyőn ha most egy égőfüzér is lenne, hótakaró nélkül is karácsonyi hangulatot árasztana a falu központ.- Nem tellett még arra, hogy az utcán díszítsünk, egyelőre jobban kell a pénz egyéb feladatokra - jegyezte meg Keüer János polgármester az égőfüzér említésekor, aztán ujjával rábökött a polgármesteri hivatal irodájában duruzsoló kályhára: - A földgázt kell bevezetni, és megoldást találni a szennyvízkezelésre - mondta, majd magyarázatként hozzáfűzte, e közművek hiányában hiába várják, hogy munkahelyteremtés szándékával bárki kopogtasson. A földgázvezeték kiépítésének a tanulmánytervei készülnek, így egyelőre e fejlesztés várható kiadásai nem ismertek. Keller János szerint Fazekasbodáról tudnák áthozni a vezetéket, s már annak is örülne, ha ingatlanonként százezer forint körüli közműfejlesztési hozzájárulással megúsznék a beruházást. Amúgy nem csak a leendő befektetők miatt lenne szükség erre az energiára, hanem a faluban élőknek is, hiszen egyre több az idős ember, akiknek már fizikailag gondot jelent fával fűteni, arról nem beszélve, hogy e tüzelőnek a költsége egyre magasabb: néhány szobás ház esetén elfogy egy fűtési szezonban két teherautó fa, ami idén 200 ezer forintba jött, de jövőre biztos többe kerül. A fát persze föl kell fűrészelni, aprítani, az öregek ezért is külön fizethetnek, de meüette a fürdőszobai viüanybojler az áramot fogyasztja, a konyhában meg havonta lehet cserélni a gázpalackot - vagyis, senki ne gondolja, hogy kevesebb a rezsi, ahol nincs kényelem. Hasonló a helyzet a szennyvízzel is: ha évekig nem találnak elfogadható megoldást, szennyvízdíj helyett jön a környezetterhelési bírság. A két jelentős beruházás meüett a községháza felújítását is elkezdték, itt hamarosan korszerű vizesblokk készül, aztán több évre ütemezve a tetőcserével átfogó renoválást terveznek, de szeretnének venni egy olyan munkagépet, amivel kommunális feladatokat végezhetnének a községben, majd reményeik szerint a templom tatarozását elkezdi a püspökség, amihez némi anyagi támogatást, valamint a kivitelezéshez segítő kezeket biztosít a község is.___________■ A KÖZSÉGHÁZA az egyik legszebb épület a faluban, melynek a komfortosítása már megkezdődött, de eredeti állapotban a teljes fel- újítását is tervezik. _________________________________________■ Pé ldás közösségek _________ Megkérdeztük; Mitől vonzó Erdősmecske?_________________ „A férjem a tájba is beleszeretett” Erdősmecske 452 lakójának a zöme német, így a települési önkormányzatot is a nemzetiség alakította. A 150 ház közül mindössze néhány vár vevőre, és mintegy tíz ingatlannak német, illetve svájci állampolgár a tulajdonosa. A szépen rendben tartott iskolában a 18 alsó tagozatossal, valamint a két éve teljesen felújított óvodában a 23 kisgyerekkel nemzetiségi német tanrend szerint foglalkoznak a szakképzett pedagógusok, s e két intézményben kiemelt figyelmet szentelnek a hagyományápolásnak, e munkát pedig tevékenyen segíti a helyi Német-Magyar Baráti Egyesület, aminek a székhelyét az óvoda tetőterében alakították ki. Több éve működik a településen egy nyugdíjasklub is, tagjai havonta tartják az összejöveteleiket, s nekik készül majd a községháza felújításakor egy külön helyiség. A falu jelesebb ünnepein a gyerekek műsora mindig a legkedvesebb program, s ők nem csak helyben, hanem a szomszédos Lovászhetény rendezvényeinek is közreműködői, hiszen a gyerekek onnan is Erdősmecskére járnak oviba. Most már készülnek az év legbensőségesebb ünnepére, a karácsonyra, de nemrég Márton- napi vigasságot tartottak Lo- vászhetényben, aztán 2004. a farsangi mulatsággal kezdődik, majd jön a húsvét méltó köszöntése, természetesen újra két helyszínen. Lőrinczné Takács Aranka (42 éves) óvodavezető: - Sombereki vagyok, de amikor először jártam Erdősmecskén, lenyűgöztek a tágas porták, a szép, kovácsoltvas kerítések. Szeretek itt élni, és a házunkat is úgy alakítottuk, hogy a két gyereknek legyen helye. Szeretném, ha a főiskolás fiunk majd gyógytornászként bejáró lenne, és itthon maradna a kisebb is, aki még általános iskolás. Tarjányi Jánosné (43) alpolgármester: - A pécsi férjem a tájba is beleszeretett, így mi biztos maradunk. Egykor ugyan engem foglalkoztatott az elköltözés gondolata, aztán e kérdést anyukám megoldotta: vett egy házat nekem faluban. A három gyerekünk Pécsen középiskolás, az idősebb koüégista, de az ikrek bejárók, ők még ragaszkodnak a családhoz, és csak remélem, hogy ez így is marad. Schnell Henrikné (62) nyugdíjas: - Nekem ez a legszebb táj, hiszen itt születtem, de az ófalusi férjem szerint is szebb Erdősmecske, mint a szülőfaluja. Nyugdíjasként sem maradtunk magunkra, egyik fiunk itt telepedett le, közel van a háza a miénkhez, és a másik sincs messze, Pécsvá- radon él a családjával. Mindkét gyereknél egy-egy unokánk van, s talán közülük is valamelyiket ide köti a falu. ■ MONYORÓD B E MUTATKOZIK Monyoród c Elleml Erdősmárok székelyszabar Hás^y Máriák Éménd mÓ o,aSi mmmm An«*, ' Szederkény Versend '.Babarc v “'l® Szaik Lánycsók Belvárdgyula , Bóly A település gazdái A polgármester Horváth György, az alpolgármester Marczi Aranka. A képviselő-testület tagjai: Erdei Antalné, Kormányos Ferenc, Rázsics György, Francsics Zoltán. A körjegyzőség vezetője: Iliin Márk. A horvát kisebbségi önkormányzat elnöke: Horváth Péter- né, tagjai Tamás Antal, Marczi Zoltán. A község háziorvosa: dr. Sarlós Bea. m Az építési tilalom megfojtotta a falut A völgyhajlatba simuló házak némelyikének a kéménye vidáman pipál, a kicsi templom nyitott ajtaján át meg az advent havának szentmiséjéről az éneklők hangja száll, így biztos lehet benne a ritkán erre tévedő idegen is, hogy bár teljesen kihaltnak tűnik a falu, de el nem néptelenedett.- Legalább tízzel több ház állna ma Monyoródon, ha a tanácsrendszer idején nem ítélnek elsorvasztásra bennünket, amihez társult az építési tilalom is. Szederkényben az új lakótelepen a mi fiataljaink kezdték az építkezést a 80-as években, míg helyben legalább két évtized után az elmúlt két év alaü mindössze egy ház készült, egynek meg az alapjait rakták le - mondta Horváth György polgármester, aztán kicsit dicsekvően tette hozzá: - A lélekszám azért kicsit emelkedő, míg a rendszerváltás táján 180 körüli volt a lakosság, tavaly már túlléptük a 200-at, idén meg 207-en vagyunk, s ami igazán örvendetes, az itt élők negyede 18 évesnél fiatalabb. Tíz még az óvodás kort sem érte el, tizenheten járnak Szederkénybe oviba, tizenöten ugyanoda iskolába, és heten közép- iskolások. A község múltjáról beszélgetve megemlíti, hogy a 60-as évek elejéig többen foglalkoztak vályogvetéssel helyben, a falu fölső végénél, az onnan nem messze eredő Monyoród- patak mentén egész manufaktúratelepet alkottak e szakma művelői. Aztán keresett volt az itteni bányából kikerült kő is, bár ennek művelésével úgy 1930 táján fölhagytak, de a szépen erezett, fehér mészkőért még napjainkban is kapva-kap- nak, ha meghallják, hogy egy házat bontanak Monyoródon, ugyanis a bányából üyet már senki nem remélhet. Egy éve 21 milliós állami forrásból a terület rekultivációja is megtörtént, az omlásveszélyes helyeken dróthálós kőtámaszfék nyújt biztonságot, s majd idővel talán itt egy szabadidős parkot is kialakíthat a község. Amúgy a külföldiek már rég fölfedezték a szép tájat, hiszen a nagyjából azonos arányban élő svábok, horvátok és magyarok lakta település 96 házából 24-nek német, osztrák, olasz és svájci tulajdonosa van, s a többség azzal a szándékkal fektetett be itt ingatlanba, hogy nyugdíjasként telepedik át. A kellemes környezethez pedig a lehetőségeihez mérten igyekezik hozzájárulni az önkormányzat is: a Petőfi utca után a Kossuth utca egy szakaszán elkészült az új járda, ennek a' folytatását tervezik, no és a szennyvízelvezetést... _________■ A SZENT KERESZTRŐL elnevezett, 1876-ban épült templomban idén egy esküvőt tartottak, de keresztelőre szerencsére ennél gyakrabban hozzák évente a kisbabákat. ■ Kisebbség, mindenkiért Gond a buszozás Megkérdeztük: Hogyan boldogulnak a faluban? A legutóbbi helyhatósági választáskor a horvát kisebbség is önkormányzatot alakított Monyoródon. Nincsenek különösebb néphagyományai a településnek, így ők elsősorban a nyelvápolásra, közös színházlátogatásra költenek a költségvetési keretükből, és népcsoporthoz tartozás nélkül kiveszik részüket az olyan falurendezvények finanszírozásából, mint például a gyerekek megajándékozása, vagy a közös kirándulások. ■ monyorod.dunantulinaplo.hu Az összeállítás a Baranya Me- ■ gyei Közgyűlés, valamint a Bóly és Vidéke Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Berta Mária A hátrányos helyzetű település minden óvodásnak és iskolásnak téríti a bérletét, csak erre idén 700 ezer forintot fizet ki az önkormányzat, így gondolni sem tud arra, hogy plusz autó- buszjáratokat finanszírozzon, pedig a közelmúltban elvett járatok nagyon hiányoznak a faluban élőknek. Például akik Mohácsra mennének orvoshoz, hétköznap vagy reggel túl korán érnek oda, vagy nagyon későn. A hétvégi utazás pedig már lehetetlen, szombaton reggel negyed 7-kor indul onnan egy busz, azzal este 5-re lehet hazaérni, vasárnap pedig egyetlen járat se kanyarodik be a faluba. így akinek nincs autója, ki sem mozdulhat Monyoródról. A fiataloknak helyben próbál az önkormányzat a hasznos időtöltéshez lehetőséget teremteni, van egy külön épületük, amit berendeztek a szükséges bútorok mellett híradástechnikai eszközökkel - hanem nyáron meg amiatt adódik gond, hogy a hangfalakat az ablakba téve bömböltetik a magnót. Ilyenkor egy-egy névtelen telefonáló csak annyit üvölt a polgármester fülébe: „Kapcsold ki!” - aztán Horváth György elballag a „CLUB” házhoz, és rendezi a sorokat. Hamarosan csöndesebb elfoglaltsága is lehet a gyerekeknek, a községházán ugyanis már fölszerelték a riasztót, oda telepítenek két számítógépet, amihez internethozzáférés is van. ■ „Teljesen nem szakadnék el” Erdei Antalné (54 éves) nyugdíjas: - Itt születtem, természetes, hogy szeretem a falum, de még a férjem se változtatna lakhelyet, jól érzi magát ebben a közösségben, pedig ő máriakéméndi. Két gyermekünk közül az egyik szintén itt telepedett le, megoldott a munkavégzése is, és szerencsére a másik fiam sincs messze, ő a családjával Bolyban él, így a helyi és a bólyi unokával is gyakran találkozhatunk. Kormányos Ferenc (38) gépkocsivezető: - Nekem a feleségem kéméndi, akinek az első időkben a megszokott társaság hiányzott, ám kialakult helyben is a baráti körünk. A két, jelenleg óvodás fiunk után a munkába állása viszont gondot fog okozni: fodrászként helyben nem lehet megélni, és valószínű a szülés előtti, mohácsi munkahelyét is föl kell adni, de talán Szederkényben találunk állást neki. Tamás Antal (41) villanyszerelő: - Nem hogy én, a felmenőim több évszázadra visszamenően mo- nyoródiak, így egyértelmű, hogy legényemberként az édesanyámmal a faluban lakok, és jól érzem itt magam. Azt azért nem mondom, hogy például egy felkínált kedvezőbb lehetőség miatt nem élnék másik településen, de a házat megtartanám, mert teljesen nem szakadnék el a falutól.
