Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-13 / 339. szám

MH 2003. December 13., szombat R I P O R T 7. OLDAL KULTÚRA ­HATALMAS ÉRDEKLŐDÉS KÍSÉRTE a Neumayer Károly vezényelte MÁV Koncert-fúvószenekar tegnap esti, pécsi évadzáró hang­versenyét. A PTE Szigeti úti aulájának közönsége többnyire kortárs darabokat hallhatott, köztük egy ősbemutatót is: Dubrovay László trom- bitaversenyén Horváth Bence (középen) működött közre._______________________________________________________________________ fotó: tóth uszló Balkán-szakértőket képeznek a pécsi egyetemen Jóváhagyta a Magyar Akk- reditációs Bizottság a Pécsi Tudományegyetem azon ké­relmét, hogy a következő tan­évtől kezdődően diploma utá­ni négy szemeszteres formá­ban Balkán-szakértőket ké­pezzenek. A PTE Földrajzi Intézetében már öt éve működik Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Köz­pontja, ahol egyedülálló képzés folyik jóideje - tudtuk meg dr. Pap Norberttól, a központ igaz­gatójától. Ed­dig csak spe- cializáció for­májában vehet­ték fel az egyetem különböző ka­rain tanuló hallgatók a négy­féléves szakirányt, a jövő tan­évtől kezdődően azonban poszt­graduális változatban is elkezdő­dik a Balkán-szakértők oktatása. A Magyar Akkreditációs Bizott­ság ugyanis januári átalakulása előtt egyik utolsó ténykedése­ként jóváhagyta a különleges ok­tatási formát, melynek előkészü­leteit több hazai felsőoktatási in­tézmény irigykedve figyelte. Hogy van létjogosultsága az ötletnek, azt jelzi: a negyed-ötöd­éves hallgatók körében egyre népszerűbb ez a szak, évente másfél tucat végzős kerül ki in­nen. Egy csomagban ugyanis több mint harminc kreditet sze­rezhetnek a kurzust választók, de az igazi haszon az uniós csat­lakozást követően várható az itt szerzett tudástól. Az Uniónak például deklarált elképzelése, hogy a Nyugat-Balkánt (Horvátor­szág, Bosznia-Hercegovina, Albá­nia, Macedónia, Montenegró) szeretné tízéves távlatban felzár­kóztatni, vagyis felértékelődik az ilyen területek gazdaságában, társadalmi vonatkozásaiban jár­tas szakemberek szerepe. A posztgraduális képzésre bár­milyen diplomával lehet jelent­kezni, de a végzéskor egy balkáni nyelv ismerete mindenképpen szükséges. A Balkán-szakértőket három területre képezik ki. A rendvédel­mi vonalra (határőrség, honvéd­ség, katonaság), gazdasági, ke­reskedelmi irányba (a balkáni üz­letek jelentik hamarosan a ma­gyar külkereskedelem legfőbb bázisát, hiszen az uniós tagokkal már belkereskedelmi viszonyban leszünk) és a kutatói szférába. A posztgraduális változat is kétéves formában zajlik, és fizetősek a félévek. Maximum ötven fővel indul­nak az osztályok, és a résztvevők általános történeti, politikai, gaz­dasági, kulturális ismereteket kapnak, majd jogi, kereskedelmi, idegenforgalmi gyakorlati infor­mációkkal folytatják a felkészí­tést, és az utolsó félévben válik három részre a társaság. MÉSZÁROS B. E. Maratoni tanóra Nem hivatalos Guinness-rekord- kísérletre vállalkozott a pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola egyik végzős osztálya és szaktanáruk. Jövő hétfőn reggel kilenctől maratoni közgazdaságtan tanórába kezde­nek, a harminchárom 12. C-s di­áknak tanáruk, dr. Balogh Sára a tervek szerint legalább egy teljes napon át szünet nélkül oktatja a makroökonómiai ismereteket. Ez az időszak körülbelül har­minc „normális” tanórának felel meg, így természetszerűleg bele­fér az áru-, a pénz- és a tőkepiaci ismeretek átadása és elsajátítása, továbbá - amennyiben kinyit hétfőn a Tőzsde - az internetes tőzsdejáték is. A maratoni óra speciális szabályok szerint zaj­lik: egész óránként legfeljebb öt percre, és egyszerre legfeljebb öt diák hagyhatja el a termet. Az óra bárki előtt nyitott, de egy időben maximum három idegen tartózkodhat a teremben. A kriti­kus időszakban, hétfőn este nyolctól másnap reggel nyolcig belgyógyász szakorvos ügyel a maratoni óra résztvevőire. ■ Advent gyermekkarra Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy ad­venti gondolataival indul vasárnap este 18.30 órakor a pécsi ünnepi hangverseny a Ferencesek temp­lomban. Az est sajátossága, hogy a négy fellépő kar programjában túlsúlyban vannak a Kodály-mű- vek. Az első szereplő adja a leg­szélesebb válogatást névadója munkáiból, a komlói Kodály Zol­tán Általános Iskola Nagykórusa dr. Makrámé Kónya Melinda ve­zényletével emellett elénekli a Csendes éjt és az Ave Máriát is. A gyermekkari koncertrész a Tillai- né Merácz Ágnes vezette pécsi Testvérvárosok Terei Általános Is­kola Nagykórusának műsorával folytatódik, ahol Tillai Aurél egyik műve is elhangzik, majd épp a szerző együttese következik, a III. Magyar Kórusverseny friss győzte­sétől, a Pécsi Kamarakórustól hall­hatunk egy blokkot Kodály-, Men­delssohn-, Grieg-dalokból. Végül Tóth Ferenc irányításával a Kom­lói Regösök is bekapcsolódnak az előadásba, ők karácsonyi dalokat, Beethoven- és Nino Rota-szerze- ményeket intonálnak. M. B. E. Futnak a képek ___________ Éj szaka Dogville-ben A dán Dogma-mozgalom nagy renegátjának, Lars von Triernek Dogville című filmje egy képzelt amerikai kisvárosban játszódik. A város neve részint a cselek­mény hétköznapi realizmusára utal (dog: ’kutya’), részint olyan üzenetet rejt (a szó megfordítva: God a.m. ’Isten’), ami jelzi, hogy a hősnő, Grace története miszté­riumjátékként is felfogható. A film rendkívüli ereje éppen abból fakad, hogy a rendező követke­zetesen lebegteti az eseményeket az „ideál” és a „reál” értelmezési pólusai között. Ez az izgalmas kettősség hatá­rozza meg a mű stílusát. A színé­szi játék hangsúlyozottan realista - ezt a tónus erősíti a „hollywoo­di arcok”, kivált Nicole Kidman szerepeltetése -, ám a tér, ahol a játék folyik, igen erősen stilizált. Sokkal inkább színpadként funk­cionál, semmint hagyományos filmbeli látványvilág gyanánt. Lars von Trier merészen szembe­fordul a technikai értelemben már-már szinte korlátlan képal­kotás amerikai kultuszával, amelynek jegyében mindent megmutatnak, ami lényegtelen, de eltakarják az igazán fontosat, és gúzsba kötik a fantáziát. Ő számít a néző képzelőerejére. A város házainak csupán fehér fes­tékkel megvont alaprajzát látjuk, falak nincsenek, így az egész színteret áttekinthetjük, s egy­szerre lehetünk szemlélői az egyes lakásokban játszódó kü­lönböző eseményeknek, ám a színészek úgy tesznek, mintha lennének falak, kopogtatnak a nem létező ajtókon (halljuk is a kopogást), és megfogják a látha­tatlan kilincseket. A szereplők számára ezek valóságos falak, amelyeken ők nem látnak át, iga­ziak a tárgyak, és valódiak a bok­rok is, pedig csak a helyük van berajzolva. Ez a zseniális stilizálás azon­ban nemcsak a néző fantáziáját szabadítja fel, hanem a tekintetet is korlátlanná teszi. A város lakó­inak viselkedése, magatartása hi­ánytalanul lelepleződik előttünk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy mindentudó narrátor szöve­gei kötik össze az egyes jelenete­ket (John Hurt higgadt, bölcs hangján), aminek eredménye­ként beavatottak leszünk a várha­tó fordulatok vonatkozásában is, nyilvánvaló, hogy a szereplők­höz képest különleges tudás bir­tokosai vagyunk. S ettől minden átlényegül. Ami Grace-szel megesik, az számunk­ra immár nem csupán egy mene­kült lány története, akit a város la­kói befogadnak, majd annak fejé­ben, hogy elrejtik ellenségei elől, előbb csak dolgoztatják őt, aztán kihasználják, megalázzák és megerőszakolják, hanem szenve­déstörténet, passió. Nicole Kid­man a szép, ártatlan babaarcával úgy cipeli a testéhez kötözött kö­löncöt (amit azért láncoltak hoz­zá, nehogy megszökjön), mintha az lenne az ő keresztje. És Lars vont Trier, akire igen erősen hatott Brecht dramaturgi­ája (ezt az egyes epizódok között alkalmazott feliratok is jelzik), még egy retteneteset csavar a me­sén. Effektusnak olyan ez, mint egy lórúgás. A meggyötört lá­nyért eljön az apja, akitől a törté­net elején megszökött, s ez, mintha az Ószövetség haragvó Is­tene lenne, elpusztítja Dogville-t. Nincs megbocsátás, csak Grace neve utal a kegyelemre, amire azonban e siralomvölgy lakói méltatlanok. Apokalipszis Dogville-ben? Vagy csak egy hisztérikus, meg­alázott nő bosszúja, amit látunk? Ez is, az is. A rendező mesterien forgatja a kaleidoszkópot, s állan­dóan elmozdul a képződő alak­zat. Zavarba ejtő és lebilincselő. Csak egy kutya marad életben. Eddig csak fekvő testének kon­túrját láttuk, most megelevene­dik, felemeli a fejét és kétség- beesetten ugat. Vajon meghallja valaki? Nagy Imre Grace (Nicole Kidman) története misztériumjátékként is felfogható Egy öregember emlékirataiból Búcsúlevél A melegfrontok meggyötörtek. Napokig nem tudtam bemenni a munkahelyemre. Egy nap azon­ban be kellett vonszolnom ma­gam, hogy a Luca-nap körüli ren­dezvényekről tájékoztassam a hírközlőket. Az iroda zárva. Munkatársaim kihelyezett konferencián tárgyal­ják a jövő évi terveket. Nem vár ká­vé, nincs egy baráti szó, mosoly. Rosszkedvem fokozódik. Ha vala­mi problémám akad a számítógép­pel, nem tudok segítséget kérni. Még szerencse, hogy a szétkülden- dő programokat otthon megírtam, csak be kell tennem a lemezt és küldhetem a betáplált címekre. A gép jelzi, hogy öt elektroni­kus üzenetem van. Hátha nem mind reklámajánlat, gondolom, s rákattintok a kapott üzenetekre még küldés előtt. Kicsit fejbe vert az utolsó sor. Egy barátom küldi, a témamegjelölés: búcsúlevél. Le­kapom a szemüvegem. Piros gömböket látok. Ez csak valami buta vicc lehet. Mi az, hogy búcsúlevél? Sztípó nem habókos, egy kiegyensúlyo­zott ember. Művészi fokon műveli a népzenét s ennek tudósaként is szaktekintély. Kiterjedt kapcsolat- rendszere, rengeteg barátja van. A legjobb tudomásom szerint har­monikus a családi élete. Jámbor, alapos és mérnököket megszégye­nítően precíz. Ez lehetetlen. Vissza a szemüveget, rákattin­tok az üzenetre. „Kedveseim! Elhatároztam, hogy befejezem eddigi életemet a társadalomban, amelyet romlott és alkalmatlan politikusok irányítanak, ahol a maffiát felmentik a korrumpáló­dott bíróságok, és ahol írástudat­lanok vannak hatalmon. ” Úristen! Szűzmáriám ne hagyj el! Barátom, lökött vagy! Rossz újságokat olvasol. Nem olyan sö­tét a helyzet! Eltúlozzák! S ha ilyen lenne is, neked, s azoknak, akik olyan becsületesek,, lelkiis­meretesek, mint te, pont azok­nak kell maradniuk. Hogy mond­jam el neked? Negyven éve kaptam búcsúleve­let egy munkatársamtól. Akkor még odarohantam, rátörtem az al­bérletet és levágtam. A nyakkendő­jére akasztotta fel magát, részegen. De most hova fussak, hol vagy? Né­zem a küldés idejét, két napja itt a búcsúlevél. Olvassuk tovább. „Elhagyom hazámat, ottha­gyom a munkahelyemet, elhagylak benneteket, barátaimat, családtag­jaimat, itt hagyom az autómat, a lakásfelújítást, a kutyámat. ” Ez már másként hangzik. Még­sem az életét dobta el. Kicsit pate- tikus a stílus, de mindig is nagyon érzelmi beállítódású volt a fiú, csak fegyelmezte magát. Nem be­szélt így. A nagy trauma kihozza az ember igazi énjét... Nem is tud­tam, hogy kutyája van. Biztos a gyerekeké a kutya. Azám, azt mondja a „családomat”. Imádja a két gyerekét. Miért nem említi név szerint őket? És mi lesz azzal a két stramm sráccal, akiknek épp most van a legnagyobb szüksé­gük apára? Hisz úgy néznek rá, mint egy istenre. Ez képtelenség. Ezt te nem teheted Sztípó. Mi de­rült ki, hogy ennyire megváltoz­tál? Olvasom tovább: „Ernesto Che Guevara példája szerint elmegyek Dél-Amerikába a gerillák közé. Ne is próbáljatok er­ről lebeszélni, az elhatározásom helyes és végérvényes. ” Öreg! El vagy maradva 40 év­vel! S te sosem voltán anarchista! Bár mintha jártál volna Guevara- sapkában valamikor? De azok a gerillák most a kábítószeres maf­fia katonái. Elment az eszed! Vagy mégsem. Lehet, hogy hallot­tál valamit perui indiánok penta- ton népzenéjéről? Ez izgat. Sok éve nincs időd itthon zenekuta­tásra. Azt nem írod, hogy itt ha­gyod a harmonikádat és dudádat is. Nagy dolog lenne egy összeha­sonlító tanulmány eredeti gyűjtés alapján. Csak nem mered meg­mondani a családodnak, hogy a tudós szenvedély támadt fel ben­ned, inkább felháborodásnak ál­cázod a menekülést? Kicsit eltúl- zod a valóságot, és mi bevesszük. Valóban nem tudásközpontú ez a társadalom, ahogy hirdetik. Ah­hoz, hogy jól élj, elsősorban gát­lástalannak kell lenned. De azért egy-egy ösztöndíjat meg lehet szerezni ilyen érdekes tervhez. Bár te csak precíz vagy, s nem ügyeskedő. Legalább egy mobil­számot hagyhattál volna. „Új életet találok magamnak. Ne is próbáljatok keresni, ez a bú­csú örökre szól. ” Nincs itt szó semmiféle titkolt szakmai feladatról. Ez menekülés. Ha csak idő előtt el nem érte a fér­fiklimax. Ilyenkor ép eszű férfiak általában beleszeretnek egy lányuk korabeli nőbe, s ha viszonzásra ta­lálnak, eszüket vesztik. Gyakran költöznek az új kapcsolattal távoli városba. Gyanús ez a felégetés. Mi­ért nem itthon akarsz gerilla lenni? Még párttag sem vagy! Harcolj az ellenzék soraiban. Ott még agyon se lőnek, mint az Andokban. Nicsak! Utóirat is van. „U. I. A mellékletben bajtársa­im fényképe. ” Nafene! Nem is egyedül ment? Honnan van fényképe? Nézzük csak. Lassan kúszik föl a képme­zőre a színes fotó. Szelíd, zöldellő dombok előtt, puskával a kezében hat lány áll. Ugyancsak felkészültek a harcra, mert mint az amazonok, derékig meztelenek. Szerencsére nem hi­ányzik egyikük formás félkeble sem. Egy irigyet látok csak köz­tük, aki farmernadrágot visel. A forrónadrágban, sortban s tanga- szerű fürdőalsóban állók combja tüzes tettrekészséget sugall. Csak a bal szélső (szélsőbal) lány rövid hajú, a többi copfos vagy romanti­kusan vállra omló hajat visel. Iga­zi gerillák. Látszatra is mindenre elszánt a szájuk. Sztípó, te gazember! Nem ad­tad meg a címedet! Csak egy nap­ra, hadd menjek utánad! Csak a jobb ivararány miatt is. Kicsit már jobban vagyok. Bükkösdi László Király-koncert a rádióban hallhatják a zenebarátok. A hang­versenyt Király Csaba adta a Pécsi Tudományegyetem Szigeti úti aulá­jában. A zongora- és orgonamű­vész utóbbi minőségében lépett fel a hangversenyen, méghozzá az or­szág legnagyobb hordozható orgo­náját megszólaltatva. ________________________________(BZ| Egy héttel ezelőtt kezdődött el a „majdnem jelen idejű” műsorok sugárzása a Pécsi Rádió és a Pécsi Szimfonikusok Pannon Koncert- Tükör című, vasárnap délután 5 órakor kezdődő műsorsorozatá­ban. Most vasárnap a Filharmónia Dél-dunántúli Kht. Világjárók soro­zatának december 1-jei koncertjét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom