Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-12 / 338. szám
16. OLDAL MAG AZIN m$m \ 2003. December 12., péntek Capuano, a jászolkészítés mestere Assisi Szent Ferenc állított először karácsonykor betlehemi jászolt, tartja a hagyomány, neki támadt az a gondolata, hogy kis figurákban megjelenítse a Szent Családot és a betlehemi istállót, ahol a biblia szerint a Kisjézus megszületett. Bár erre 1223 karácsonyán, a Rómától 150 kilométerre, Rietihez közel lévő Greccio barlangban került sor, ma világszerte Nápolyi tekintik a hagyomány letéteményesének. Ezekben a napokban mindenhonnan érkeznek a turisták a nagy dél-olasz kikötővárosba, ahol a Spaccanapoli negyed apraja- nagyja készíti és árulja a szebbnél szebb betlehemi jászlakat, életképeket. Nemrég a rendőrségnek is közbe kellett lépnie, hogy biztosítsa a zajos tömeg folyamatos mozgását a szűk utcákban. A jászolművészek egymást igyekszenek felülmúlni kreációikkal, amelyek nemegyszer időszerű elemeket is tartalmaznak - mint az a jászol, amelyet egy tévéképernyőben, vagy az a másik, amelyet egy labdarúgópálya közepén lebegő léggömbben rendeztek be, s ahol a pásztorok között látható többek között Maradona, a világhírű argentin labdarúgó is, aki egykor a Nápoly csapatában rúgta a bőrt. A Sztálin-bajuszos Antonio Capuano, az egyik legidősebb jászolkészítő mester elmondta, hogy ez a szakma új virágkorát éli az utóbbi években. Családja öt nemzedékre visszamenően faragja a betlehemes figurákat, remekműveit sok múzeumban is kiállították. Két fia, Vincenzo és Luciano János Károly király meghívására a madridi királyi palotában állított fel karácsonyi életképet. Ennek a megbízatásnak is volt történelmi előzménye: III. Károly, Nápoly királya, a jelenlegi spanyol uralkodó egyik felmenője sokat költött a betlehemi jászlakra - és támogatta azok készítőit. A Capuano család egész háza bolt és múzeum, mindenütt Szent József, Szűz Mária és a Kisjézus, a pásztorok, a három királyok, az állatok színes figurái láthatók - még az emeleten lévő hálószobák ágyai alatt is. „Nápolyban a betlehemi jászolt az emberek mindennapos életük rész'ének tekintik” - magyarázza Luciano. A jászlak hátterében nápolyi házak, templomok, paloták látszanak, nemegyszer külön világításban, a figurákat pedig sok helyen automaták mozgatják. Akad belőlük minden pénztárcának való, 50 eurótól (13400 Ft) 5000 euróig. Nemcsak bibliai szereplők láthatók a jászlak pásztorainak sorában: automata játék fogorvosok, pizzások, halasok, mészárosok, borbélyok végzik dolgukat, az elmés szerkezetek felhúzása nyomán ütemesen húzzák a fogakat, sütik a pizzát, kínálják a halat, vágják a húst. A személyiségek között gyakran látni a boldoggá avatott Teréz anyát, meg Sophia Lorent, a filmsztárt, viszont kimentek a divatból a politikusok, idén sem Bush amerikai elnök, sem Berlusconi miniszterelnök nem ölt pásztorruhát Nápolyban. Giuseppe Cesarini, akinek műhelye a San Gregorio Armeno utcán található, a németeket tartja a leghűségesebb vásárlóknak, de sajnálja, hogy kevesebb amerikai és japán jön manapság, pedig ők sok betlehemes figurát vásároltak szuvenírként. A nápolyi jászol hagyománya azonban jóval fiatalabb, mint a római karácsonyé - hangsúlyozza Maria Carla Menaglia, aki Rómában szervezett kiállítást a betlehemes tradícióról. Egy régi naptár tanúsága szerint az Örök Városban először 1650 esztendeje ünnepelték meg a karácsonyt. A világ legrégibb márvány betlehemes jászlát 1283-ban készítette Arnolfo di Cambio szobrász, műve a Santa Maria Maggiore bazilikában található. II. János Pál pápa maga is hozzájárult a betlehemes hagyomány felélesztéséhez, a Szent Péter bazilikában az utóbbi húsz évben karácsonykor kiállítanak egy 19. századi betlehemes jászolt, 4 méter magas figurákkal. Illegális őzijesztés Illegális őz'ijesztésért és szándékos vadászatmegzavarásért kerül bíróság elé egy 77 éves asszony az Egyesült Államokban. Norma Kramer autójával ellátogatott egy magasleshez, amely néhai, vadászbalesetben elhunyt unokájáé volt. A magaslesen egy vadászó férfi és nő tanyázott, amit rossz néven vett az idős asszony. A párnak volt engedélye ahhoz, hogy az adott területen puskavégre kapjanak vadakat, ahhoz azonban - a hölgy szerint - nem, hogy használják a magaslest. Mivel úgy érezte, hogy a vadászok jelenlétükkel sértik unokája emlékét, Kramer elhatározta, megzavarja vadászatukat. így aztán amikor a nő megszólalt, hogy őzet lát, az idős hölgy azonnal autója dudájához pattánt, és tülköléssel elijesztette a vadat. A vadászpár nem hagyta annyiban a dolgot, feljelentést tett, a hölgyet pedig - a rendőrségi ügyirat megfogalmazása szerint - „vadászat folyamatának megszakítását előidéző helyzet szándékos keletkezteté- séért” bíróság elé állítják. Ha bűnösnek találják, akár 500 dollár (110 ezer forint) bírságot is kiszabhatnak rá. Az idős asszony amúgy váltig állítja, hogy nem is bukkant fel őz a közelben, csupán őt provokálta a vadászó hölgy. A tévé nem helyettesíti a bébiszittert! A mai gyerekek naponta átlagosan 100 percet töltenek a tévé előtt. 50 percüket foglalja el a számítógép (game- boy, playstation). Ugyaneny- nyi időt szánnak (jó esetben) könyv vagy folyóirat olvasására. Mi másképpen nőttünk fel. Gyerekfilmet csak hétvégén vetítettek a televízióban, igaz, tévémacis esti mese jutott majd minden napra - hétfő ugyebár az adásszünet napja volt. Igyekeznünk kell, ha lépést akarunk tartani az új generációval. Gyermekeink már egészen kicsi korukban ügyesebben kezelik nálunk a mobiltelefont, a számítógépet és a távirányítót. Mi pedig aggódunk, mi lesz, ha az iskolai teljesítmény rovására megy a sok tévézés, ha az erőszakos filmek és játékok rossz hatással lesznek a lelki fejlődésükre, ha nem hajlandók majd könyvet venni a kezükbe. Csak egyet tehetünk: mutassuk meg nekik, hogy lehet ezeket az eszközöket nem öncélúan használni. Hogy ne unaloműzésből ücsörögjön a gyerek a képernyő előtt. Sok szülő hajlamos kényelemszeretetből pici gyermeke bébiszittereként használni a televíziót. Pedig a rajzfilm, a videokazetta nem pótolja anyát és apát! Az együtt töltött idő a lehető legnagyobb ajándék gyermekünknek. A történet feldolgozásához az apróságoknak szükségük van szüleik érinthető közelségére. Ezért is imádják úgy a közös képeskönyv-nézegetést. A négy-nyolc éves korosztály odavan a game-boyért, a számító- gépes játékokért. De óvatosnak kell lennünk, mert ezek a játékok elveszik az időt a rajzolástól, a kreatív játékoktól, az olvasástól. A teljes tiltás és a túlzott engedékenység között kell megtalálnunk az arany középutat. Tekintsük partnernek a gyereket, tanítsuk meg tervezni, segítsünk beosztani az idejét. Hogy jusson idő udvaron szaladgálásra, pajtásaival való játékra, társasozásra is. Tízéves kor után a kiskamasz életében a család egy kicsit a háttérbe szorul. A gyerek sok időt tölt a barátaival, együtt hallgatnak zenét, együtt bámulnak tévéműsorokat. Ha jól alapoztunk, most nincs miért félnünk: a gyerek nem válik a televízió rabjává. Azért néhány dologra figyeljünk oda. Állítsuk a tévét „forgalmas helyre”, hogy ne próbáljon senki titokban előtte vegetálni. Minden műsor végén kapcsoljuk ki a készüléket - sohase szörfözzünk a csatornákon -, és váltsunk négy-öt mondatot a látottakról. De azért ne mi válasszuk ki, mit nézhet a gyerek, és mit nem. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a késő esti véres krimit is engedélyeznünk kellene.) Nekik is megvannak a maguk (talán a mi szemünkben idétlennek tűnő) kedvenceik. Megjavultak Megjavult két elítélt nő az Egyesült Államokban: több mint 500 dollárt találtak az utcán, ám ahelyett, hogy eltették volna, beszolgáltatták felügyelő tisztjüknek. Az egyik nő, Laura Goff betörésért, lopásért és csekkhamisításért került javítóintézetbe, a másik hölgy, Suzanna Connor vétke az volt, hogy beszámíthatatlan állapotban vezetett autót. Büntetésük részeként utcaseprőként kell dolgozniuk, és eközben bukkantak rá egy út szélén a több mint 100 ezer magyar forintnak megfelelő összegre. Connor azt mondta: amennyiben nem jelentkezik a pénz tulajdonosa, szeretné, ha jótékony célra fordítanák az összeget. ■ KARÁCSONY KÖZELEG. Fényárban úszik a brazil város, Canela katedrálisa: több mint ötszázezer égő és közel négyezer méter lámpafüzér teszi emlékezetessé az odalátogatóknak az idei ünnepeket. A tűzijáték már csak ráadás. __________________ fotói epa Ba rnard professzor kertésze Film készült egy dél-afrikai fekete sebészről, aki a fajüldöző (apartheid) rendszer miatt annak idején csak titokban dolgozhatott, de egyike volt azoknak, akik segítették Christiaan Barnard professzort az első szívátültetésben. „Engem a raktárban dolgozó fiúk egyikének neveztek, mert a boltban csak a fehérek lehettek. Ha publikálták volna a fotómat, börtönbe kerültek volna” - emlékezett a madridi El País hasábjain a 78 éves Hamilton Naki. A 60-as évek végén a fokvárosi Groote Schuur kórházban hivatalosan csak kertészként és takarítóként foglalkoztathatták. „Senki sem beszélhetett arról, hogy igazából mit csináltam. Néger nem operálhatott fehér embert. Ez volt a törvény.” Nakira, aki csak az elemi iskolát végezte el, Robert Goetz doktor figyelt fel. Ő kérte a fiatal kertésztől, hogy segítsen tisztán tartani azokat a ketreceket, amelyekben a kísérleti állatokat tartották és értékelte a gondosságot, amellyel ezt a hálátlan feladatot végezte. Naki nemsokára minden területen segített. Barnard professzorral együtt kísérletezte ki kutyákon a szívátültetést, és ez lehetővé tette a módszer alkalmazását embereken. Naki munkája most válik széles körben ismertté a filmen keresztül, amelyet Dirk de Villiers készít az életéről. Egyébként maga Barnard volt az, aki megtörte a hallgatást és elmesélte a rendezőnek, milyen különleges képességei vannak a fokvárosi egyetem kertészének. „Technikailag ő jobb, mint én” - mondta elismerően róla. A Groote Schuurban, ahol 1967-ben az első szívátültetést végezték egy Louis Washkansky nevű fehér betegen, van egy kis múzeum, ahol kiállították azokat a műszereket, amelyeket az műtétnél használtak. Egy fotón látható Barnard és fehér csapata mögött Hamilton Naki alakja is.. Ma az autodidakta sebésznek van egy másolata róla. Annak a kis háznak a nappalijában lóg, amelyet a kórház vásárolt neki. Nakit az apartheid megszűnése óta több megtiszteltetés érte. Kitüntetést kapott Thabo Mbeki elnöktől és egy, a szegény zónák oktatási helyzetének javítására alakult alapítvány az ő nevét viseli. Ám a bürokrácia malmai a Dél- Afrikai Köztársaságban is lassan őrölnek. Hamilton Naki még mindig csak a kertészi munka után járó nyugdíjat kapja. Ebből a soványka összegből tartja fenn magát Fokváros Langa negyedében és ebből segíti ki tíz gyermekét. A film azonban, reményei szerint, lendíthet kicsit a sorsán. A nyereség 5 százalékát ígérik neki. 70 ezer éve csaknem kihalt az emberiség Hetvenezer évvel ezelőtt a kihalás szélére jutott az emberi faj - állítják amerikai genetikusok. Megdöbbentő állításukat azzal támasztják alá, hogy a Földön jelenleg élő 6 milliárd ember csaknem azonos DNS-állo- mánnyal rendelkezik, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a múltban valamikor radikálisan lecsökkent az emberi génkészlet és ezzel megszűnt az adott időpontban élt populációk közötti genetikai változatosság. A Stanford egyetem és az Orosz Tudományos Akadémia munkatársai vizsgálódásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a ma élő emberek életüket két afrikai törzs, a jelenleg a Kongóimedencében élő pigmeusok és a botswanai busmanok őseinek köszönhetik. Valószínű, hogy valamikor 70 ezer évvel ezelőtt ennek a két népcsoportnak a tagjai hagyták hátra Afrikát, és népesítették be a Földet. ■ A kristálymúzeum csodái Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki turista- útón járva Kufsteintől délre, egy festői völgybejáratnál Wat- tens városába érkezik: itt tekinthető meg a kristálymúzeum, Ausztria egyik legeredetibb idegenforgalmi nevezetessége. Az 567 méter magasan fekvő Wat- tensben a Lengyelországból ide települt Daniel Swarovski 1895- ben családi vállalkozásként alapított kristálycsiszoló üzemet, majd a százéves jubileum alkalmából utódai létrehozták a színpompás, ötletekben példátlanul gazdag föld alatti múzeumot. A parkolóban hétköznap délelőtt is legkevesebb két tucat, turistákat szállító autóbusz, és száznál is több személyautó várakozik. A bejárathoz közeledve földből kiemelkedő vízköpő óriás előtt haladunk el. A mesefigura mintegy megelőlegezi a múzeumot jelenle-, gi formájában berendező multimédia-művész, André Heller megállapítását, aki szerint „ez a hely olyan az ide betérők számára, mint egy megelevenedő mesevilág. Egyik pillanatról a másikra átélik mindazt, amit addig legfeljebb csak álmaikban ismerhettek meg”. Az angolparkok szellemvasút- jaira emlékeztető labirintusba belépő látogatók - idősek, fiatalok, rokkantak, gyermekkocsit maguk előtt toló édesanyák - fény- és hanghatások kíséretében hét egymást követő képben ismerhetik meg, hogy mi mindent lehet kristályüvegből alkotni. Az első a kristályok planétája, amelyben a kristályok világmindenségének játékos táncát láthatja a látogató. A következő lenyűgöző kép a színek és hangok boszorkánytáncát járó kristálydóm, amely elbűvölő képet ad a kristályüveg lényegéről. Ezután az emberi képzelőerő sokféleségét megelevenítő kristályszkópia elnevezésű fény- és árnyékjátékot csodálhatjuk meg, majd a múzeum leglátványosabb terme következik: a kristályszínház. Pazar jelmezekbe öltöztetett, ember nagyságú kristályüveg-színészek sorakoznak egy képzeletbeli színpadon. Az ötödik „felvonás” az úgynevezett kristálykalligráfia - fényelnyelő kristályspirálok sejtelmes „kézírása” ejti bámulatba a nézőket. Innen a kristályfolyosóba (Passo di Cristallo) visz az utunk, ahol interaktív mozaikjáték varázsol szemünk elé újabb és újabb képeket. Múzeumlátogatásunk az Eno-teremben ér véget, ahol harmonikusan áramló kristályképek vonulnak el szemünk előtt elmélkedésre késztető hanghatások kíséretében. A vizuális és auditív élményekben egyaránt igen gazdag sétát kristályüveggel bőkezűen díszített kávézóban és egyben üzletben fejezzük be, ahol ki-ki kedvére vásárolhat magának kristályüvegből készült figurákat, ékszereket és kegytárgyakat úgy, hogy a pénztárnál belépőjegyéből bizonyos összeget visszatérítenek. A múzeumot körülvevő nagy kiterjedésű parkban gyermekjátszótér, művészi kivitelezésű szobrok és alpesi park fogadják az evilági és futurisztikus élményeket egyaránt nyújtó múzeumból távozókat. A kristályfény után jól esik a természetes. A szabadba érve ragyogó napsütés fogad és megvilágítja a környező hegyek csúcsait, amelyeket egyik óráról a másikra - míg mi a múzeum kristályait csodáltuk - fehérre festett sok milliárdnyi hópehely, jégkristály. i 1 á í
