Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-10 / 336. szám

16. OLDAL SÓSVERTIKE BEMUTATKOZIK 2003. December 10., szerda SÓSVERTIKE Marócsao 0 Kákics Wva**° ^Bogdása o ^ oMarkóc Se%e Nagycsáíy nFdsószentmárton QneucBTiirc Diávakwsgir OrávatváRyí Lázad, A község vezetői A 244 lakosú település polgár- mestere Kelemen Árpád. Alpol­gármester: Böröcz Zsolt. A kép­viselő-testület tagjai: Berta Gyu­lám, Vargáné Béda Mária, Biz- deriné Cseh Gabriella, Horváth János, Balatoni János. A tavaly megalakult Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnö­ke Balogh János. Az önkor­mányzat tagjai: Havasi Andrea, Kerényi Mária. A község a Sellyéi Körjegyző­séghez tartozik: körjegyző Feke­te Zsolt. Háziorvos: dr. Saity Borbála. Az önkormányzat címe: 7960 Petőfi utca 42. Tel.: 73/480-377. Jeles napok A település a nagy nemzeti ün­nepeink mellett elsők között a nemzetközi nőnapot rendezi meg bensőséges keretek között. Az esemény egyik fő szervező­je a Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat. Foglalkoztatási helyzetkép A településen 109 aktív korúval számolnak, jelenleg 65 száza­lékos a munkanélküliségi ráta. Az önkormányzat adatai sze­rint 18 sósvertikei munkaválla­ló van. Az önkormányzat a pol­gármesterrel együtt három dol­gozót alkalmaz, ugyanennyi közmunkást tudott foglalkoz- j tatni hét hónapig az év során, és helyben lakik a boltos is. Hárman dolgoznak Sellyén a sajtüzemben, ketten-ketten az ottani Agrokémia illetve varro­da dolgozói, valamint egy trak­toros, egy jegyzőségi alkalma­zott, és két pedagógus is eljár a faluból dolgozni. Az egyetlen nagyobb mezőgazdasági gaz­dálkodó és egy őstermelő ne­héz körülmények között gaz­dálkodik. Vertike, Wertegey Az Árpád-kori forrásokban Wer­tegey, Zozkwetigyee alakban szerepel a község neve, a XVI. században két településre, Pet- nevertikére és Pulyákvertikére tagolódik. Utóbbi Kisvertike né­ven is ismertté válik, az egytel- kes nemes Sós család a birtoko­sa. Akkori határa közelebb volt a Drávához. Mai neve innen ere­deztethető. A népi etimológia „Sós-vert” összetételt is lát a szóban. A te­lepülés a XIX. század elején le­égett, több mint ötven ház pusz­tult el. A tűzvészt követően köl­tözött ma ismert új helyére, két tágas, egymástól távoli utcát ki­alakítva. Sósvertikének a második vi­lágháború előtt döntően magyar •lakossága volt - 1930-ban 378 magyar, 4 horvát, egy német la­kó -, a lakosság száma a hetve­nes évekre lecsökkent ugyan, de az arányok nem változtak. sosvertike.dunantulinaplo. hu Az oldal a sósvertikei önkormányzat, a Baranya Megyei Közgyűlés és a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Bóka Róbert Sósvertike a költségvetés harapófogójában Az önkormányzat évi költségvetése je­lenleg 39,5 millió forint, amelyből 18,5 milliót kénytelenek segélyekre fordí­tani a mindössze 230 lakost számláló településen. Kelemen Árpád polgár- mestertől elmondta, az évek óta for­ráshiánnyal küszködő zsákfalunak most újabb gondot jelent, hogy többet kell fizetniük a közös intézmények fenntartásáért. A polgármester nem tehet mást, minthogy a számok nyelvén fogalmaz: ugyanis a múlt esztendő sem volt könnyebb számuk­ra - 5,4 milliós forráshiánnyal zárták a 2002. évet, azonban a szaktárcához be­nyújtott kérelmükre csak 2,5 milliós segít­ség érkezett. Maradt tehát közel 3 milliós forráshiány: ugyanakkor a sellyei intézmé­nyek - általános iskola, óvoda, egészség- ügyi központ, körjegyzőség - fenntartására átadandó költségek jelentősen megnöve­kedtek. Tavaly ez még 2,7 milliós kiadást jelentett Sósvertike számára, az idén az összeg 6,2 millióra emelkedett, ami 3,46 milliós növekedést jelent! Az indoklás sze­rint a többletteher a közalkalmazotti bérek kötelező emeléséből, valamint abból adó­dott, hogy a társulás a dologi kiadások 5 százalékos növeléséről határozott. Egy is­kolás oktatási költségeihez évi 52,7 ezerrel forinttal, egy óvodáséhoz már több mint 90 ezerrel kell hozzájárulni az állami nor­matíván felül. A művelődési központ mű­ködését 8304 forinttal, az egészségügyi központét 2499-cel kell segíteniük lako­sonként, a jegyzőség kiadásaihoz 1,9 milli­óval járulnak hozzá. Más választásuk nincs, a közlekedési helyzet - az egyetlen út - Sellyéhez köti a zsákfalut, más kér­dés, hogy a közeli Zaláta vagy Drávasztára oktatási intézményeiben nem volt szükség ilyen kiegészítő pénzekre. Ugyanakkor a szabályzók olyan adóelő­teremtő képességet kér­nek számon a mindössze egyetlen bolttal rendelke­ző falutól, valamint olyan egy főre eső fajlagos költ­ségeket, amelyeknek rea­litásuk nincs; ámde meg­szegésük újabb pénzelvo­nással jár... Az idei esztendő mind­ezek ellenére nem is in­dult olyan rosszul. A le­robbant térségek számára hirdetett KITA-pályáza- ton, amelyhez nem kell önerő, pénzt nyertek a Kossuth utcai belterületi út burkolat-terveinek elkészítéséhez. Júli­usra elkészültek a 20 millión felüli beruhá­zás tervei, melyet a Regionális Támogatás­közvetítő Kht. közvetítésével kellett be­nyújtaniuk, de hiába érkezett meg a pályá­zatuk határidőre, az önkormányzat csak október 13-án kapott értesítést arról, hogy a pályázatot befogadták, és november 1-jé- ig kellett volna értesülniük a döntésről - a támogatás mértékéről - de máig várják a választ. E nélkül az árajánlatot adó kivitele­zővel sem tudnak érdemben tárgyalni. Né­A falu református templomát a közeljövőben szeretnék felújítani mi reménysugár, hogy az önkormányzati hivatal épületében van már az a két számí­tógép, melyet az Informatikai Minisztéri­um pályázatán nyertek, így rövidesen in­ternetes szolgáltatást nyújtva állhatnak a lakók rendelkezésére. Ami a közeljövő ter­veit illeti, eltökélt szándékuk, hogy jövőre ismét beadják a pályázatot az út burkolásá­ra - immáron tarthatatlan, hogy a kukák­hoz is sárban-latyakban hordják ki az idős emberek a szemetet -, míg a szépen ki­alakított, külsejében is vonzó faluházat pe­dig a CÉDE-pályázat keretében szeretnék korszerű műszaki eszközökkel ellátni, be­rendezni. A rendkívüli pénzügyi helyzetnek így is vannak lakosságot sújtó, további következ­ményei; egyebek közt nem sikerült a rászo­rult családoknak segítséget nyújtani abban, hogy a vízvezeték-hálózatra rákössenek - a 70 lakóházból mintegy 20-ban van bevezet­ve a víz -, és nem tudják segíteni az ifjú há­zasokat sem lakásuk karbantartásában. Ahol a madár jár, a busz nem A települést a reggeli órákban elhagyni nem lehet, mondják a falubeliek. Akinek nincs au­tója, nem is tud munkát vál­lalni. Ami a középfokú oktatást illeti, a község jórészt Pécsre van utalva, Siklósra kell utazniuk földhiva­tali ügyekben, és még nem be­széltünk az orvosi szakrendelé­sek megközelíthetőségéről és a legalapvetőbbről: a munkahe­lyekről. Fél nyolckor indul a falu­ból az egyetlen reggeli busz, majd 14 órakor a diákjárat kizá­rólag tanítási napokon, végül (!) 15 óra 20-kor is belátogat egy já­rat. Szombaton és vasárnap már csak a madarak. Nem is olyan ré­gen 4 óra 45-kor is indult járat a vonathoz Sellyére, hogy ki-ki el­érje a munkahelyét, és volt busz 11 óra 50-kor is, míg az utolsó 17 óra 45-kor hagyta el a falut. Leg­alább hétköznapokon. Sőt, szombatonként Drávasztáráról is jött és ment tovább busz Sely- lyére, Pécsre. A délelőtti már 1992-ben megszűnt, majd foko­zatosan a többi is. Az idén már a munkahelyek is el vannak zárva Sósvertikétől. A falugondnoki busz az üzemeltetési költségek Modern buszváró már van, csak a buszok fogynak el lassan miatt sem tudna ezen enyhíteni, nem szólva arról, hogy az önkor­mányzatnak legalább két sofőrt kellene alkalmaznia. A község levélben fordult a közlekedési céghez, amely már júniusban felülvizsgálatot ígért, levélben fordult a megyei önkor­mányzathoz, de csak azt tanulsá­got vonhatták le, hogy az egyéb­ként is súlyos munkanélküliség­gel küszködő falu számára nincs fórum, ahol létproblémáit a dön­téshozók elé tárhatnák. A képte­len helyzetet tovább súlyosbítja, hogy szeptemberben bezárt a sely- lyei benzinkút is. A legközelebbi 20 kilométerre Vajszlón és 30 ki­lométerre Kétújfaluban található. A kisebbségi önkormányzat a falu egészében gondolkodik A magyarok és cigányok közt nagyobb konfliktus soha nem volt, valamennyien osztoz­nak a munkalehetőségtől el­zárt falu sorsában, ahol nya­ranként gyakran kényszerül­nek munkára a gyerekek is. Már az ötvenes években hátrá­nyos helyzetű falu volt, hangsú­lyozza Balogh János, a Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat elnöke. A hetvenes években elvitték az iskolát, megszűnt a vonat, majd a buszjáratok többsége is. Mára megszűntek téeszek, cégek, 65 százalékos a munkanélküliségi ráta - a 244 lakosból 83-an van­nak a lb even aluliak, 44-en a nyugdíjasok. A közlekedési hely­zet sem teszi lehetővé a munka- vállalást - egy 20 személyes ön- kormányzati busz valamelyest mérsékelné a közlekedési gondo­kat, de ehhez pénz is kellene. A 244 lakosból 101-en cigá­nyok, a magyar és cigány lakos­ság között nem volt soha különö­sebb konfliktus, de a cigány ön- kormányzat létrehozását min­denképp szükségesnek tartják. A cigány mentalitást mélyebben is­merve, jobban tudnak dönteni a segítségnyújtás formáiról, a saját önkormányzatisággal növekszik a felelősségük is - nyomatékosít- ja Balogh János. Rövidesen érke­zik a CKÖ számára a számítógép, hogy internetes hozzáférést biz­tosítson a tájékozódók, munkát keresők számára. Ők a falusi nő­nap fő szervezői, és hívei az ösz­tönzési rendszernek, amely a 3,6-os átlagot elérő és ennél jobb átlagú diákokat jutalmazza, füg­getlenül attól, hogy cigány vagy magyar. Pályázatuknak köszön­hető hogy januárban ismét 25 család juthat konyhakerti vető­magokhoz, palántákhoz, vető­krumplihoz. A megélhetéshez azonban a roppant kevés járadé­kot, a munkanélküli segélyt nap­számmal is ki kell egészíteni. Amikor eljön a nyár, gyakran gyerekeket is találni a dinnyeföl­deken. Kenyér kell, tej kell, ruha kell. A gyerekmunka törvényt sért ugyan, de büntetés helyett a kiskeresetű családok helyzetén, a munkalehetőségeken kellene ja­vítani, vallja a kisebbségi önkor­mányzat vezetője. ____________________________________________Megkérdeztük; Hogyan boldogul Sósvertikén? ___________________________________________ „A vertikei viszonyokat nem veszik figyelembe” Orsós Mária (51 éves) járadékos: - Gazdag embert keresek, aki el­vinne innen! Bükkösdi vagyok, 1987-ben kerültem ide, szívesen jöttem. Elvál­tam, külön házat vettem, libát, ka­csát, csirkét tar­tok. Az egyik lá­nyom Drávake- resztúron, a má­sik itt van férjnél, a fiam a vasúmái dolgozik. Hat unokám van. Huszonöt évig ba­romfifeldolgozóban dolgoztam, 1991-ben elbocsátottak bennünket, egy kábelgyártó üzembe jártunk, aztán azt is átvették az olaszok... Szívem beteg, tapasz van rajta. So­ha nem voltam beteg korábban, táncolni szerettem. Szórakozóhely is kellene. És templom. Itt a falu­házba jár a pap - Bükkösdön szép katolikus templomunk volt. Balogh János (56) a Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat elnöke: - Sellyéről nősültem ide 1984-ben. Több cégnél sofőrködtem - közben 1992-ben elvál­tam. Élettársam mozgásában kor­látozott lett: az ápolási díj és a rokkantsági nyugdíj mellett, ha csak lehet, napszámot válla­lok. Három gye­rekem az édesanyjánál maradt: a ré­gi törvény érvényesült... A falu adósságspirálba került: a minimál- bért is csak kevesen érik el. A vérü­kéi viszonyokat sehol nem veszik fi­gyelembe, a közlekedés miatt a munkavállalás is lehetetlenné vált. A cigány önkormányzat költségve­tése szerény, de mi is megragadunk minden pályázati lehetőséget, hogy a rászorultak gondjain enyhítsünk. Havasi Andrea (30) élelmiszer-tar- tósító: - A konzervgyárban dolgoz­hatnék, de a bejárás miatt nem tud­tam megoldani a három műszakot... Vertikei vagyok, az idős nagyszü- IPrjB kisfiam születése előtt három hóna­pig dolgoztam Németországban felszolgálóként, német nyelvvizs­gám van. Székesfehérváron az IBM- nél a védőruha miatt bőrgyógyász­hoz jártam... Jövőre lejár a gyes, so­kat töprengtem: ha visszamegyek Németországba, a fiam mellé bébi- szitter kell. Sok minden köt ide, de fiam jövője érdekében elmennék, hogy mindent biztosítani tudjak a számára. Bár remélem, eddig sem érezte semminek a hiányát. Berta Gyuláné (53) boltvezető, önkormányzati képviselő: - Sós­vertikén az embereknek nagyon nehéz az életük... 1964 óta vagyok az áfésznél, 1972 óta itt boltos. Férjem ősverti- ■ kei, mentősofőr volt Sellyén. Két nagy lányom van, az egyik Drávaiványiban van, a másik Bogdásán ven­déglős. A férjeik is innen valók. Ebben a kis boltban azért van for­galom: valahogy összedolgozzák a pénzüket. Hogy a távlati terveink miként alakulnak, azt nem tudom. Én úgy látom, hogy itt, ebben a na­gyon nehéz helyzetű a faluban ne­künk - szülőknek, önkormányzat­nak - igazán a gyerekeket kell segí­teni, támogatni, a gyerekekre és az idősekre kell ügyelnünk. Vargáné Béda Mária (34) falu­gondnok: - Horvát nemzetiségű vagyok, ide jöttem férjhez 1990- ben Felsőszentmártonból. Szövő a szakmám, de Budapestre kel­lett volna men­nem tanfolyam­ra, így Felső­szentmártonból a konzervgyárba jártam dolgozni. Mire lejárt a gye­sem, befuccsolt a cég. 1996 óta vagyok falugondnok. Férjem lakatos, ív- és lánghegesztő, fiam szakács akar lenni. Gondol­tunk mi arra, hogy elmegyünk; de én már jobban szeretek itt lenni, mint ahonnan jöttem. Azt hiszem, az embereknek is kellene tenni azért, hogy a sorsuk megváltoz­zon, nemcsak az önkormányzat­nak. Most öt házhoz viszek ebédet, amiért 150 forintot kell fizetni. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom