Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-10 / 336. szám
2003. December 10., szerda KULTÚRA -RIP ORT 9. OLDAL Kitáruló zenei titkok Műhelytitkok a címe annak a sorozatnak, amelynek harmadik találkozóján hétfőn a Művészetek Házában Hamar Zsdlt és Kircsi László vitatta meg a Pécsi Szimfonikus Zenekar újabb koncertjének programját, és a zene lényegéről is képet kapott a közönség. Fellegi Ádám zongorakoncertjeire hetekkel előbb elfogy minden jegy, mert híre járt, hogy a művész nem csak eljátssza, de el is meséli, hogy miről szól, hogyan született a mű. A Műhelytitkok sorozat ennél is többre vállalkozik, és a példa szerint igen sikeresen: a bemutatott kompozíciókon keresztül zenei alapfogalmakat ismerhet meg úgy a közönség, hogy észre sem veszi, de már együtt gondolkodik a zeneszerzővel a zene értelméről, tartalmáról, a megújítási lehetőségekről. Hamar Zsolt, a Pécsi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója és karmestere, valamint Kircsi László, a PTE Művészeti Kara Zeneművészeti Intézetének igazgatója a soros koncert apropóján szándékosan vitát provokáltak Schönberg munkásságáról, zenéjének korszakalkotó újdonságairól és hiábavalóságairól, szükségességéről és szükségszerűségéről. Eközben a hallgatóság másfél órában olyan zene- elméleti tájékoztatást kapott, hogy ha jól figyelt, mostantól másképp fülel Mozart, Beethoven vagy éppen Brahms muzsikájánál is. Ebbe a képletes csatába kezdetben bevonták Bcdikó Tamást is, aki a Varsói menekült előadásának narrátora lesz a fővárosi olasz intézeti hangversenyen szerdán, valamint a csütörtöki PTE Szigeti úti aulában tartandó koncerten, csak éppen az egyik helyen angolul (és németül), a másiTímár Judit és az „ő” Ibertje kon pedig magyarul (és németül) fog a karmesteri pálca ütemére beszélni. A közönség pedig olyan alapfogalmakkal ismerkedhetett meg, hogy mi az oktáv, a fő és mellékhangok, a zenei hierarchia, a dodekafónia, a politonalitás, miközben megtudhatta azt is, hogy mitől zene a zene, s miért van, és van-e értelme a kortárs próbálkozásoknak. Közben időrendben beúsztak a zongora- és fuvolabetétekkel tűzdelt ismeretterjesztő előadásba az e heti koncert „szereplői” is, Schönberg, Ibert és Mahler, és helyet kapott a tiszta technika, az értelem mellett az ember, és az érzelmek is. Mi több, Hamar Zsolt saját szerzeményével zárult az est. Ezekután nem tudom, hogy csütörtökön sokaknak tetszeni fog-e Schönberg zenéje, de az bizonyos, hogy aki meghallgatta ezt a zenei előkészítőt, keresni fogja az alkalmat, hogy más szerzők műveit is mérlegre állítsa az elhangzottak alapján. Tímár Judit nem titkolta: amikor a Pécsi Szimfonikus Zenekarban játszik, és ott, elöl zenél a szólista, néha neki is eszébe jut, vajon milyen lenne, ha ő állna ott, mit tudna nyújtani. December 11-én megtapasztalhatja, hiszen Jacques Ibert fuvolaversenyének ő a szólistája. Mint minden muzsikus életében, míg ráirányul a reflektorfény, nagy utat kell megtenni. A nagybe- rényi Tímár Judit először 10 évesen fogott fuvolát a kezébe a siófoki zeneiskolában, és a „kismadarat utánzó hangba” rögtön beleszeretett, azóta nem is vált el hangszerétől. Jöttek sorban a magasabb iskolák, a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola,, majd a pécsi Zeneművészeti Főiskola, ahol Barth István tanítványa lett. Még ezután a Miskolci Egyetemet végezte, amikor 1996- ban ismét Pécsre hívták próbajátékra, aminek az lett az eredménye, hogy ma is a koncertzenekar szólamvezető első fuvolása. Tímár Judit- Mi egy szólamvezető feladata?- Főleg koordinálás, hogy munka közben mindenki tudja a dolgát. A kapcsolat a többi fuvolistával sokkal inkább kollegiális, mint „főnöki”, a közös munka sikere a lényeg.- A zenész élete: naponta sok-sok gyakorlás.- Most biztos napi öt-hat óra az adagom, különben is három-négy óra összejön egy nap, de kettő száz százalékosan! Én szeretem, ha zenével kezdődik a nap, ez az életem része, ugyanúgy hozzátartozik, mint a fogmosás. De igazság szerint a legjobban éjszaka szeretek játszani, kár, hogy alig van rá mód! Ilyen szempontból jó, hogy a koncertek, fellépések este vannak.- Hát akkor legyen szó a koncertről aminek Tímár Judit lesz a főszereplője. Mit hallhat a közönség?- Jacques Ibert Fuvolaversenyét játszom. Hamar Zsolt választása volt, de örültem neki, mert a főiskolán ez a mű valahogy kimaradt az életemből. Jó apropó volt, hogy megtanuljam. Komoly technikai fel- készültség, nagy állóképesség kell hozzá. És szép darab, merem mondani: az első tétel igazán virtuóz, a második lassú, a harmadik léginA PTE új kiadványa f[«rl kább egy spanyol táncra emlékeztet. Természetesen nagyon örültem, amikor megkaptam a felkérést, hiszen kicsit mindenki vágyik rá, hogy megmutassa, mit tud szólistaként - a pécsi muzsikusok úgy érezhetik, hogy a zenekar vezetése odafigyel egyéni pályájukra, szinte menedzseli őket.- És vajon mennyiben készül másképp erre a szereplésre? Izgul?- Van bennem izgalom, persze. De ez is a próbafolyamat része, legyőzni a drukkot. Ami nagyon jó érzés, hogy tudom, az „én” zenekarommal játszom, bízhatom bennük. A zene pedig nagyon átmos, egész nap énekelgetem, és mivel sosincs készen a produkció, ha van tíz percem, akkor is nekiállok, gyakoriok egy picit, finomítgatok. A próbák során pedig természetesen a karmester is elmondja majd a véleményét, de azt hiszem, hogy végül a „saját" Ibertem fog megszólalni csütörtökön. ..... m.k. .jinurnengolq Újabb magángaléria Pécsett Perifériáról a centrum címmel tanulmánykötet jelent meg a PTE kiadásában. A kiadványt szerdán délután kötetlen kerekasztal-be- szélgetésen mutatják be az egyetem bölcsészkarán. A V.' Gilbert Edit docens szerkesztésében megjelent könyv anyagát a Modem Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék kutatócsoportjának tanulmányai képezik. Többek között a szlovén, a szerb, az olasz, a horvát, a lengyel, spanyol irodalomban megmutatkozó centrum és perifériaviszonyok tárulnak fel a nemzetközi kutatói együttműködés jegyében fogant tanulmányokban. Fiatal doktoranduszok és elismert tanárok fejtegetései egyaránt szerepelnek a kiadványban. Egyetemi tapasztalat, hogy a magyar szakos képzésben a jegyzetek ideje többé-kevésbé lejárt, ezért is fontos, hogy a hallgatók korszerű anyaghoz jussanak. A szerkesztők további célja olyan időről időre megjelenő periodika közrebocsátása, amelyet nemcsak az irodalmárok szűk céhe, hanem az érdeklődő középiskolai tanár és az igényesebb olvasó egyaránt ha- szonnal forgathat. b. k. Hivatalosan ma nyílik Pécsett á város legújabb magángalériája, a Laki Galéria. A tulajdonos, Laki Edit huszonkét év Ferenczy- termi - a Képcsarnok itteni bemutatóhelye - tapasztalat birtokában vágott ebbe a vállalkozásba. A festmények, grafikák, ak- varellek, kisplasztikák, ötvösmunkák, dísz- és használati tárgyak felvonultatásán túl lakberendezési szaktanácsadással is foglalkoznak. A zsűrizett kortárs képző- és iparművészeti munkáknak helyet adó Király utcai magángaléria további különlegessége, hogy akár az utcáról betérő rajztanároknak is teret ad - a tulajdonos szerint bármikor bevihetik alkotásaikat. A nyitottságra, a befogadásra jellemző, hogy nem csupán a hangulatos kiállítóteremben érnek egymásba a tárgyak, de a raktárak is zsúfoltak a más-más stílusú munkákkal. A két hely: a napokban újra nyílt Ferenczy-terem és a Laki Galéria csaknem szemközt van, ezzel együtt úgy ítélik, nem jelentenek konkurenciát egymásnak. B. Z. EGYEDÜL VALAKIVEL címmel Takács Tamás (képünkön) festőművész tárlata nyílt meg a pécsi Művészetek Házában a héten. A feszítetlen vásznak figuráiban maga az alkotó is feltűnik. A Pécsi Tudományegye- temen végzett művész képei január 2-ig tekinthetők meg, fotó; tóth l. Rippl-relikviákat adott a Nemzeti Galériának Eredeti Rippl-Rónai-leveleket adományozott a Magyar Nemzeti Galériának a pécsi művészettörténész-tanár. Pandur József úgy tervezi, hogy a fes- tőművész hagyatékából hozzá került egyéb tárgyak is idővel múzeumba kerültek. Rippl-Rónai Józseftől származó eredeti levelekét adományozott a közelmúltban a Magyar Nemzeti Galériának a pécsi Pandur József. A művészettörténész-tanárban, akit a festő régi tisztelőjeként és a művész életművének egyik jeles hazai feldolgozójaként tartanak számon, régóta érlelődött, hogy „méltó helyükre kerüljenek” a relikviák. Amiket eddig csak tanítványai kezébe adott, mint szent darabokat... A nyolc magánlevél egyike sem művészi eszmefuttatás, mondja Pandur József, ám kibomlik belőlük Rippl-Rónai habitusa, hogy miképpen tudott örülni az élet apró örömeinek - akár egy hévízi lubickolásnak és az azt követő jó falatoknak is. Bizonyára általuk is kerekedik a művészről a levelezése nyomán kialakult kép- a könyv anyaga most készül a Galéria égisze alatt. Pandur József birtokában olyan „emberi” tárgyak is vannak, mint Rippl-Rónai József mandzsettagombjai, illetve egy sublót, amit a kísérőlevél tanúsága szerint 1902-ben adtak föl Kaposváron, s ami később Rippl fővárosi műtermében szolgált. E bútort is, mely Pandur József lakásának egyik legféltettebb kincse - s egyébként nagy valószínűséggel még Párizsban, vélhetően egy tehetős polgárcsalád megunt darabjaként került a festőhöz- a művészettörténész-tanár idővel a kaposvári múzeumra hagyományozza. BALOGH Z. A félelem fájdalma a nagyobb! Határozottan és korrekten is meg lehet beszélni, amit a betegnek tudnia kell Az egészségügyi törvény értelmében az orvosnak kötelező tájékoztatást adni a betegnek (vagy hozzátartozójának) az állapotáról, annak rosszabbodásáról, a kilátásokról. Bár az utóbbi évtizedben sokat javult ezen a szinten az orvos-beteg közötti kommunikáció, a helyzet, a közlés alkalma, módja, sokszor még messze van az ideálistól, sőt néha durva, embertelen. A morbid vicc, miszerint:- Hogy is mondta, doktor úr? Csiga? Kagyló?- Rák, Kovács néni, rák. És a helyzet az, hogy szinte szó szerint megeshet efféle még 2003- ban is. Dr. Jakab Tibor betegjogi képviselő friss „gyűjtésében” előfordul olyan eset, amikor az amúgy barátnak számító orvos lobogtatta meg a kezében tartott leleteket a kórház folyosóján, mondván:- Nem is gondoltam volna, Ferikém, hogy rákod van! Csoda, ha az illető, akit érint, nem kap még ráadásul infarktust is ilyenkor. A rossz hírt közölni kell - értenek egyet a szakemberek. Nem csupán azért, mert kötelező, hanem mert a mai bonyolult terápiás módszerek csak úgy lehetnek eredményesek, ha a beteg maximálisan együttműködik, amit csakis úgy tud megtenni, ha tisztában van azzal, mi miért történik vele. Persze, sokan már azt is nagy előrelépésként értékelik a korábbi gyakorlattal szemben, hogy a beteg megtudja az igazat, nem csapják be, nem hitegetik, az orvos és a családtagok nem szövetkeznek a háta mögött.- Sok orvosnak elhárító a magatartása, ami abból is fakad, hogy alig-alig tanulják, miként kell ezt a kérdést kezelni. Már nem hazudnak, de nagyon sokszor nincs meg a rossz hír közlésének a kultúrája. Ma a PTE orvoskarán évi 14 óra kötelező orvosetikából és azzal slussz - adta meg a jelenség egyik magyarázatát Jakab Tibor. Dr. Varga József, a PTE ÁOK Magatartástudományi Intézetének adjunktusa pedig így látja a helyzetet:- A rossz hír közlése vagy inkább megbeszélése pszichológiai folyamat. Ha az orvos személyesen nem dolgozta fel a halandóság problémáját, beszélni sem tud róla megfelelően. Az orvosok esetleges érzéketlensége tudattalan védekezés a kommunikáció és empátia bizonytalanságai miatt; egyszerűbb biológiai működésekben látni egy ember sorsát. Másrészt az orvos ideálképéhez a betegségek legyőzése, a gyógyítás tartozik, amivel nehezen összeegyeztethető, hogy a betege meghal. A tehetetlenség tudattalanul frusztrálja az orvost is. Az orvosnak nem dolga az elkerülhetetlen halál legyőzése, az viszont igen, hogy élhető- vé tegye a beteg életének utolsó szakaszát a gyötrő és fájdalmas kérdések emberi kezelésével. Az orvosi pszichológia keretében két évtizede oktatjuk a betegtájékoztatás kérdéseit, az orvoslás pszichológiai kultúrájának változása azonban lassú folyamat. Természetesen vannak rá példák, ahol beszélnek is a halálról, méghozzá megfelelőképpen. Dr. Sárosi István, a PTE Intenzív Klinikájának docense:- A korábban használatos, úgynevezett betegkímélő, párnázott szövegek, amit mosolyogva adtak elő, álszent, simlis módon, csak ártottak. Hozzá kellett szokni, hogy különösebb fenékkerítés nélkül, határozottan és korrekten közöljük mindazt, amit a betegnek tudnia kell. Mindez, megfelelően dokumentálva, védelmet jelent az orvos számára, és a betegnek is hasznosabb, mert bizonytalan, ködös információkat tudat alatt, védekezésből is hajlandók félreértelmezni. Dr. Molnár Zsolt docens elmondta, hogy az Intenzív Klinikán már van egy interjúszoba, a hozzátartozókkal ott közük a fejleményeket s egyben azt, hogy mi történik majd a beteggel. De vajon egy-egy ilyen „interjú” mit jelent annak a szempontjából, aki mondja és aki kapja a hírt?- Nálunk gyakori, hogy válságossá válik a beteg állapota, sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy ilyesmit kell közölnünk, ami mindig nehéz. Ha a rokon esetleg hisztérikusán reagálna, bent maradhat a szobában, amíg megnyugszik kissé, nem a folyosón kell sírnia. Ám sokkal jeüemzőbb, hogy a hozzátartozók az osztályon együtt élnek az eseményekkel, és fel tudnak készülni szerettük halálára. Ami az orvost illeti, a munkájának ez a része komoly igénybevételt jelent, odafigyelést, óvatos, pontos fogalmazást. Mégse mondanám tehernek, sőt inkább egyfajta sikerélmény is lehet, ha azt látjuk, hogy a beteg vagy a rokonai megértették, miről van szó, és ez némiképp megnyugvást ad a számukra. Talán mindennél megrendítőbb, ha a végzetes betegség, a halál gyerekekkel történik. Dr. KajtárPál, a PTE Gyermekklinika Onkológiai Osztályának vezetője már számtalan esetben kényszerült arra, hogy a szülőket, majd magukat a kis pácienseket szembesítse a hihetetlennel.- Őszintének keü lenni és pontosnak. De persze fontos a fokozatosság is, hiszen efféle rossz híreket nem lehet leltárszerűen felsorolni, hiszen többnyire az ötödik mondat után oda se tudnak már figyelni. Ami fontos, hogy nem szabad kétségeket hagyva, érthetetlenül közölni bármit is, mert az csak növeü a kiszolgáltatottság érzést. És miközben az orvos együttérző - más nem is lehet -, arra is kell ügyeljen, hogy ne kezdjen el a szülővel együtt zokogni, mert nekik támasz kell, akibe kapaszkodhatnak. Sokan a legrosszabbra készítik fel a pácienseket, mondván, hogy ha mégis jobb lesz, annak csak örülhetnek majd. Ez már-már gonoszság. Reáüsnak keü maradni, szólni a reményről és arról, hogy a beteg minden segítséget meg fog kapni, nem marad egyedül. Én azt tapasztaltam, hogy a fájdalom félelme mindig kisebb, mint a félelem fájdaüna. A betegséget nem lehet megúszni, ha jön - jön. Azon kell igyekezzünk, hogy aki megkapta, meg tudjon küzdeni vele. Olyan ember mondja el a rossz híreket, akinek keüő lelkiereje van hozzá. Aki ezt nem tudja vállalni, talán nem is való orvosnak, méhes k.
