Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-07 / 333. szám
2003. DECEMBER 7. INTERJÚ Nem harap a néni Nem harap a néni! - hirdeti beszélgetős műsorának plakátjain, és valóban. Szulák Andrea mostanában inkább mosolygós, s erre minden oka megvan. Az általa vezetett tévés produkciók sikeresek, A kaktusz virágában nyújtott alakítását színész kollégái csak szuperlatí- vuszokban méltatják, a közönség esténként tombolva ünnepli, nemsokára mesét is mond, bár ezzel kapcsolatban még titkolózik. Hiányérzetük legfeljebb azoknak lehet, akik szeretnének tőle egy új dalokat hallani, ám jelenleg sem kedve, sem pedig ideje nincs szponzorok után rohangálni, bár a honvédzenekarral tervezett Big Band albumról azért nem mond le. Ha a súlyáról kérdezik, csak annyit mond, azzal nem kell megbékélnie, békéljen meg inkább a világ, a műsorát lehúzó kritikusról pedig már-már rajongással beszél. Hát csoda, hogy kíváncsiak vagyunk rá?- Önt fantasztikus hangú énekesnőként ismerte meg az ország. Miért nem énekel1- Ez egy nagy tévedés. Soha életemben nem énekeltem any- nyit, mint mostanság. Ma egész délelőtt dolgoztattam a hangszálaimat, holnap ugyanezt folytatom Győrött a Hegedűs a háztetőn próbáján, holnapután jövök vissza Budapestre, ahol ugyancsak énekelni fogok. Mutasson nekem még egy előadóművészt, aki naponta hat órát dalol! Állítom, egy lekötetlen vegyértékem sincs, úgyhogy egyáltalán nincs hiányérzetem.- Igaza van, rosz- szul fogalmaztam. A kérdés az, miért nem jelenik meg új lemeze?- Egy album elkészítéséhez pénz kell, nekem pedig se ideg- rendszerem, sem kedvem, sem pedig türelmem nincs szponzorok után kujtorogni. A kiadók azt a fajta zenei stílust, amely közel áll hozzám, nem támogatják. Ilyen a dzsessz, a big band, vagyis a klasszikus könnyűzene, de az igazat megvallva én sem nagyon forszírozom a dolgot.- Pedig a verebek azt csiripelik, hogy egy honvédzenekarral igazi big band-lemezt tervez...- Jók az értesülései. A Veszprémi Repülős Big Banddel egyszer egy rendezvényen léptünk fel, s annyira megtetszettünk egymásnak, hogy adta magát a közös album ötlete. De ez egyelőre még csak egy szép terv. Ami nem jelent semmit, hiszen a dolgok velem mostanság amúgy sem előre megtervezve történnek. Senkinél nem kopogtatok, nem ajánlkozom, mindig csak úgy adódik valami. Nemsokára például mesét fogok mondani prózában. Ez is egy telefonhívással kezdődött: nem lenne kedved? Volt. Sőt: régi vágyam teljesült ezzel. De erről többet egyelőre nem mondhatok.- Még annyit sem, hogy élő műsorról, avagy hanghordozóról van szó?- Még annyit sem! ' - Jó, akkor lépjünk tovább. Bár Szulák Andrea előadó- művészről mostanság keveset hallani, Szulák Andrea színésznőről annál többet. Nem is tudom, mikor olvastam olyat, hogy egy fergeteges jelenet miatt percekig állt az előadás, mert a nézők tombolva ünnepeltek. Márpedig a Játékszínben A kaktusz virágában előadott Jamaikai trombitás után önnel ez történt...- Látja, hogy szoktam énekelni...- Viszont a prózai teljesítményét is csak szuperlatívuszok- ban méltatták. Ilyenkor nem jön zavarba?- Dehogyisnem. Ilyenkor ugyanis mindig az jut eszembe, „Szulák Andrea-show” I Tegyük idézőjelbe a produkciót. A műsor ugyanis imi- I táció. Maga a szürreális valószerűtlenség. A rivális 1 televízió Fábry-show-jának producere állítja elő ezt is - és versenyez önmagával. Röhejes és felháborító kis- szerűség és kapzsiság. Szulák vélhetően fél órát tölt : a felkészüléssel, és szörnyű Náray-ruhájában feszeng- ; ve egyetlenegy kérdésre sem futja erejéből. A meghívott vendégek a szerkesztőkkel előre végigbeszélt történeteket mondják rezzenéstelen arccal, miközben Szulák Andrea szerepe arra korlátozódik, hogy egy-egy szóval, álkérdéssel átlendítse őket a soron következő sztoriba. Mindezt Szulák papírból olvassa, és amikor már nincs mit olvasnia, akkor élénk, operett-színésznői mimikával lereagál. Harsány, humortalan és zavarba ejtő minden másodperc. (Krausz Barnabás) hogy a siker engem kötelez is. Ha valaki most méltat, akkor nem tehetem meg, hogy legközelebb azt mondja: ja, ez csak egyszeri, véletlen jó teljesítmény volt. Nem adhatom alább, és ez óriási felelősséget rak a vállamra.-Na és a televízió? Két műsora van, s ellentétben a többi színpadi kollégával, aki a megélhetésre hivatkozik, magán látszik, hogy élvezi is, amit ott csinál.- Csak olyasmivel foglalkozom, amiben örömömet lelem. Fegyelem ide, rutin oda, ha valamit nem nagy kedvvel művelek, az előbb-utóbb meglátszik rajtam. Csak azért nem akarok birtokolni egy helyet, egy pozíciót, mert azt én úgymond már meghódítottam.- Ezt tanúsíthatom. Emlékszem, az sem vette el a kedvét, amikor Krausz Barnabás néhány kritikájában kegyetlenül leszedte magáról és a műsoráról a keresztvizet. Ön akkor is azt mondta: kedveli Krausz írásait.- És ez így van a mai napig. Az ő ítéletei ugyanis nagymértékben fedik az igazságot. Bármit is ír, érződik rajta, hogy azt soha nem hántásnak szánja. És ez roppant fontos. Ha rólam azt írja valaki, hogy egy lúdtalpas, nagydarab, ronda tehén vagyok és mit keresek a képernyőn, az bántó. Nem is csak a minősítés, hanem az, hogy nem a lényegről szól. Egy igazi kritikus nem csupán ledorongol, hanem azt is megmondja, hogy mit csinálhatnék jobban. Krausz is pontosan ezt tette: vázolta azokat a körülményeket, amelyek a műsort jellemezték, s amit ezen belül rólam írt, abban számomra semmi sértő nem volt. Mert volt véleménye, álláspontja. Erre egyébként nekünk, színészeknek nagyon nagy szükségünk is van. Nem baj, ha vitriolo- san odaszúrnak nekünk, ha abban van egy kevéske szeretet. Igenis jólesik, amikor Kerényi Miklós Gábor egy-egy éles megjegyzésével odasuhint, vagy Bujtor István, aki A kaktusz virágát rendezte, előadás után finoman odadöf néhány kritikus megjegyzést. Kell ez, hogy ne kényel- mesedjünk el, hogy tudjuk, vannak még fölöttünk magaslatok. A színészek egyébként is nagyra nőtt gyermekek, akikre néha ráfér a fegyelmezés.- Térjünk vissza még egy kicsit a televízióhoz. Néha azért látszik az arcán, hogy kompromisszumokat is kell kötnie. Hogy érzi, mennyire találtak egymásra: ön és a Szulák-show?- Nehezen tűröm, ha korlátozzák a szabadságomat. Megalkuvások mindig voltak és lesznek, sokszor érzem úgy, hogy feladom, de szerencsére ez a munka csapatmunka, mint ahogy a sikerek is csapatsikerek, s az egyes emberek eddig mindig túllendítettek a holtpontokon. Ráadásul én tudom, mit jelent alul lenni, hiszen hosszú ideig dolgoztam külföldön, ahol reggel úgy ébredtem, ismét felvirradt egy bizonyítanom rázsa. Ennek ellenére a reklá mokban nem látni 50 év fölötti embereket. Mintha ők nem is léteznének. Pedig ennek az időszaknak is vannak varázslatos fázisai. Én például el tudok gyönyörködni Tolnay Klári kézfejében. Még a hamvas fiatalság sem nyűgöz le ennyire, azt ugyanis már meg lehet csinálni. Eljutottam oda, hogy ha ilyet látok, már nem hiszem el.- Mostanában mégsem vonzza a múlandóság megörökítése. Régebben sokat festett, miért hagyott fel ezzel?- Amióta édesanyám meghalt, nem nagyon volt ecset a kezemben. Igaz, nagyon alkalmam sem volt rá, mivel a Szulák Andrea, amikor felfedezték, egy filmslágerekből összeállított lemezen énekelt, s azóta is fut a szekere, ám többek szerint mostanság túl keveset énekel, és túl sokat beszél minden hogy -ma nap, amikor kell. Most sincs ez másként, csak épp a megbecsülés nagyobb. Nagyon jó érzés azt hallani, hogy egy kereskedelmi adó a vezető arcának minősít, de ugyanakkor azt is tudom, hogy mindezt azoknak a nézettségi mutatóknak köszönhetem, amelyek szerint most nagyon jó a piaci értékem. Ez van, el kell fogadni, hogy kidekáznak minket, mint a párizsit.- Apropó: kidekázás. Nemrég megkérdezték, hogy mivel nincs kibékülve, s akkor nálunk meglepőnek számító őszinteséggel bevallotta, hogy a súlya igencsak bántja. Megbékélt azóta az alakjával?- Miért én békéljek meg? Békéljen meg velem a világ, amely egyik irreális elvárástól a másikig hajszolja a nőket! Ha holnaptól a fél láb lesz a divat, akkor én vágassam le az enyémet? Ugyan már! Azt gondolom, hogy a mai szépségideáloknak már vajmi kevés közük van a valósághoz. Szilikon itt, ráncfelvarrás amott... Cyberemberek vesznek körül minket. Arra viszont senki sem gondol, hogy ők vajon hogy fognak megöregedni? Nem véletlenül kérdezem ezt, mivel az időskornak is megvan a maga vaíá;'x5?íSí3ÍSSÍÍ¥S:íí54í Szulák Andrea Született: 1964. február 8., Budapest Pályája: Grand Prix-fesztiválgyőztes Moszkvában (1990), Táncdalfesztivál - első helyezett Egerben (1992), eddig hét önálló nagylemeze Jelent meg és számtalan album elkészítésében működött közre. 1998 óta a Tv2-nél dolgozik, jelenleg két önálló műsora van., Elismerései: eMeRTon-díj (1992-1994), két alkalommal is az Év énekesnőjévé választották. Bujtor István, a Kaktusz virága című darab rendezője saját bevallása szerint kellemesen csalódott Szulák Andreában. Mint mondta, tudta, hogy nagy tehetség, ám hogy színészként ennyire kiforrott és profi, azt nem gondolta volna.- Tulajdonképpen ez a darab volt Andrea első komoly prózai színházi munkája, hiszen eddig inkább musicalekben, zenés darabokban játszott, amelyekben főleg az énektudására építettek. Már a próbák alatt feltűnt, milyen érzékenyen reagál minden instrukcióra, a színpad iránti alázata pedig a legnagyobb színészekre emlékeztet. A Jamaikai trombitás eléneklését például egy lehetetlenül kicsavart pózban fejezi be, s eleinte így kellett végigszenvednie azt az öt percet, amíg a publikum tombolva ünnepelte. Lazítania sem lehetett, mivel partnere, Reviczky Gábor első mondata az, hogy „kisasszony, maga teljesen ki van csavarodva!” Ám mivel ennek a dalnak az ismétlését a közönség mindig kiköveteli, változtattunk: az első változat mindig „simán” ér véget, s csak a ráadás után folytatódhat az előírt koreográfia szerint az előadásfájdalmam elől szinte ösztönösen a munkába menekültem, aminek az lett az eredménye, amit most is láthat, vagyis hogy egy perc szabadidőm sincs.- De ha valaki nagyon kérné, vásárolhatna öntől egy eredeti Szulák-képet?- Nem. De ha jótékony célra gyűjtenek, és valaki azt mondja, hogy kíváncsi a festményeimre, akkor szívesen adok.- Soha nem is akartak öntől képet venni?- Dehogynem. Csakhogy én tudom: az alkotásaim mögött nincs igazi művészi teljesítmény. Azért pedig nem bocsátom áruba a képeimet, hogy aztán újgazdagok garázsfalán lógjanak. Ugyanezen okból születésnapokon vagy lakodalmakban sem énekelek. Nem vagyok nagyképű, de szeretem értéküSMmmwmmmmmmmmmmmMmmMwmwm. kön kezelni a dolgokat.- A magánéletéről keveset tudni. Jobbára csak any- nyit közöl, hogy szingli, vagy hogy éppen repdes. Most melyik időszakot éli?- A repdesőst... De ennél többet nem akarok mondani. A lényeg úgyis látszik rajtam, az pedig, hogy éppen ki az aktuális partnerem, szerintem nem tartozik az olvasókra. Nem is lenne etikus kiadni azokat, akik közel állnak hozzám. Ebben a szakmában megtanultam, hogy aki kiáll a sarokra, az ne sértődjön meg, ha ráfütyülnek, hiszen ez, ahogy mondani szokták, benne van a gázsiban, de azokat, akiket szeretek, nem rángatom ki magam mellé.- Pedig sokak szerint nálunk ez is együtt jár a népszerűséggel. Az ön számára az ismertség mennyire jelent nyűgöt?- Áki azt mondja, hogy a népszerűség nyűg, az hülye. Hát hiszen ezért csinálunk mindent, hogy lássanak, elismerjenek! Akinek ez nem jó, az menjen el erről a pályáról. A visszajelzéseknél ugyanis nincs fontosabb. Nem szakadhatunk el a valóságtól.- És az sem árt, ha az illető közvetlen környezete őszinte.- így igaz, de a szűkebb kör kiválasztásához szintúgy elengedhetetlen egy belső iránytű. Néha belekukkantok tehetségkutató műsorokba, ahol a fiatalok görcsös álmagabiztossággal próbálják elhitetni, hogy ők müyen jók, hogy mennyire tisztában vannak a saját értékeikkel. Közben pedig ordít róluk, hogy végső kétség- beesésükben jelentkeztek, mivel ez számukra az egyetlen kiugrási lehetőség, az utolsó szalmaszál. Amikor őket nézem, mindig eszembe jut, hogy a gyengeségből is erőt lehet meríteni. Időnként igenis vállalni kell, hogy esen- dőek vagyunk. Dián Tamás Geszti Péternek csak kellemes élményei vannak Szulák Andreával, hiszen - mint mondta - az énekesnő élete legnagyszerűbb pillanataiban állt mellette.- A kedvenc dalom, amelynek a szövegét írtam, a Cest la vie, s ezt Andrea olyan fantasztikusan énekelte, hogy még a zenéjét szerző Dés László is „elájult” tőle. Amikor a Rapülők együttessel futott a szekér, szintén együtt dolgoztunk, aztán, milyen fura az élet, belőle műsorvezető lett, miközben én műsovezetőből lettem popsztár. Geszti szerint az, hogy Szulák mostanság nem ad ki könnyűzenei lemezt, csak azt bizonyítja, hogy rá is ugyanazok a gravitációs törvények érvényesek, mint mindenkire a magyar szórakoztatóiparban.- Tudomásul kell vennünk, hogy ez a lassan megszűnőben lévő hazai popkultúra őt sem tudja eltartani. Ez sajnálatos tény, az viszont jó dolog, hogy Andrea másutt talált magának egy kis helyet a nap alatt. A színházban is ugyanolyan helyes és természetes, mint egyébként a magánéletben. Azt szoktam erre mondani, hogy Szulák Andrea egy igazi, minőségi ember.
