Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-20 / 316. szám
2003. November 20., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Pécsen át a Carnegie Hallba Csorba Győző emléke A Liszt-díjas zongoraművész, több nemzetközi verseny győztese, Bogányi Gergely adott kedden este a Művészetek Házában szenvedélyes koncertet Bartók, Liszt és Chopin műveiből. Bogányi Gergely fotós t. l Bogányi Gergely civilben csillagászattal, vallásfilozófiával foglalkozik, kortárs zenét komponál, vagy éppen festőművész felesége alkotásait csodálja zebegényi otthonukban. Mindemellett jut ideje leülni a zongora mellé gyakorolni is, bár most hosszú kényszerszünetre volt kárhoztatva, mert az év végén mexikói vendégszereplése alkalmából összeszedett egy olyan betegséget, amely miatt az orvos több hónapra eltiltotta a fellépésektől. A kedd esti pécsi koncerten azonban nem látszott, hogy még nem telt le az egészségügyi pihenő, hol vadul temperamentumos, hol meg líraian andalító hangulatot varázsolt a terembe a zongora- művész. A Művészetek Házában még a folyosón is toporogtak, és a közönség soraiban ott tapsolt a pályatárs Király Csaba is.- Bartók Improvizádók című darabjával kezdte az estet. Menynyiben más ez, mint egy dzsesszváltozat?- Jótól kérdi, mert szívem mélyén magam is nagy dzsesszkedvelő vagyok és időnként be is szállók a műfajba. Mindemellett tudni kell, a klasszikus zenében az improvizáció az utolsó kottáig megírt, csak a hangulata miatt ez a címe. - Majd jött egy Lisztblokk, keresztmetszetet adva a zeneszerző munkásságából.- A La Nőtte gyászinduló komor és fájdalmas mű, ezt kellett oldani egy vigasztalással, lírai futamokkal, majd a Spanyol rapszódia szenvedélyes és virtuóz taktusai azért kerültek be, mert Bartók is előszeretettel játszotta. Aztán az elmaradhatatlan kedvenccel, Chopin prelűdjeivel zárult az előadás.- Mit tervez a következő esztendőre?- Magam is nagy várakozással tekintek közelgő fellépésemre a Carnegie Hallban, ahol Kelemen . Barnabás hegedűművésszel együtt fogok szerepelni. Aztán a Bécsi Filharmonikusokkal lesz közös koncertem, szóval van mire készülni. Másrészt decemberben megjelenik az első Chopin CD-m, amelynek a folytatására is ígéret van.-És a zeneszerzés?- Alig várom már azt a periódust az életemben, amikor időt szakíthatok a komponálásra. A kortárs zene egyébként is közel áll hozzám, de még sokkal inkább a játékban, hamarosan a Zeneakadémián és Finnországban is játszani fogom Petrovits Emil zongo- raversenyét. __mészáros b. e. ha ngot is adtak, természetesen írásban. Tüskés Tibor, az emlékkönyv szerkesztője természetesen maga is jó barátságban volt Csorbává, ezért is tudta pontosan, milyen kötettel szeretne tisztelegni előtte.- Ez egyfajta kötelességteljesítés is, mert úgy látom, hogy Csorba Győző neve és költészete még mindig olyan helyzetben van, hogy ápolni kell azoknak, akik ismerték őt, és ma is tudatában vannak emberi, költői nagyságának. Úgy érzem, hogy ez a könyv virtuális irodalomtörténetté kerekedett, nem forrásgyűjtemény, de mindenképp az olvasót szeretné szolgálni. És abban is bízom, hogy az egymás mellé került szövegek új jelentést is adnak egymásnak, kirajzolódik belőlük az a baráti miliő, ami Csorba Győzőt körbevette - mondta Tüskés Tibor a kötet ajánlásaképpen. Bár a Csorba-életművet, annak rejtett kincseit bemutató sorozatnak ez már a hatodik darabja, még koránt sincs vége. A költő levelezése a Petőfi Irodalmi Múzeumba került, és megkezdődött a feldolgozása. A tervek szerint először Csorba és a Pécsről 1965-ben távozó író-jóbarát, Bertha Bulcsú levelezése látna napvilágot pontosan egy év múlva. Ami a Csorba Győző emléke című, idei kötetet illeti: bemutatójára ma este 17 órakor kerül sor a Művészetek Házában, Esterházy Péteré. Ezúttal egy a ahol az emlékezők között lesz Maközös bennük: mindahányan kay Ida, Bertók László, Csordás nagy költőnek és kikerülhetetlen Gábor költők, valamint Kolmann- személyiségnek tartották Csorba né Sinkó Judit könyvtáros is. Győzőt, és e véleményüknek _________________________«yt Im már tradíció, hogy Csorba Győző születésnapján, annak előestéjén a Pannónia Könyvek a költő életművét bemutató újabb kötetet ad az olvasók kezébe. Ezúttal Csorbához, Csorbáról, elsősorban pályatársi emlékezéseket, vallomásokat gyűjtötte egybe Tüskés Tibor. Elég csak felütni a tartalomjegyzéket, és máris a 20. századi magyar irodalom legjelesebbjeinek neve sorjázik előttünk: Weöres Sándoré, Rónay Györgyé, Várko- nyi Nándoré, Kormos Istváné, Fodor Andrásé, Bertha Bulcsúé, illetve a ma is köztünk élők közül Rába Györgyé, Lengyel Balázsé, Kalász Mártoné, Bertók Lászlóé, KERTVÁROS ELSŐ ÓVODÁJA. A pécs-kertvárosi új lakótelepen harminc évvel ezelőtt avatták fel a Viktória Utcai Óvodát. A héten megany- nyi játékos programmal ünnepli az intézmény a kerek évfordulót. Az egykori ovisok közül is sokan megfordulnak a régi falak között a.na- pokban. A gyakorló iskola nebulói az Emil és a detektíveket adták elő, a nevkósok táncjátékkal érkeztek. Ma 16-kor a Hangoló előadását tervezik, holnap délelőtt pedig Kozma Roland trombita- és Kálmán Katalin furulyajátékában gyönyörködhet az ifjú hallgatóság. A péntek dél- után nyíló fotókiállítás pedig még a következő hetekben is várja az egykori kisdedeket. _______________________________fotó, tóth László „F ÉNYSZOBROK”. Fujisaki Tomoko japán kerámia-szobrászművész (képünkön) jól érzi magát Pécsett. Itt végzett az egyetemen Nagy Márta tanítványaként, és mint a Közelítés Galériában a héten megnyílt tárlatán elhangzott, nem is tervezi, hogy a közeljövőben innen elköltözzön. A Mátyás király utca 2. alatt kiállított művek de- cember 12-ig tekinthetők meg.______________________fotó, tóth l. gr J| Magyarul - magyarán Rendelkezik Mindennapi tapasztalat, hogy a magyarul beszélő emberek nem teljesen egyformán ejtik a szót. A különbség földrajzi tájanként, társadalmi rétegenként, foglalkozási csoportonként jelentkezik. Sajátosan magyar az ifjúság nyelve, a hivatalok nyelve, amelyet a politikával való kapcsolata miatt mozgalmi zsargonnak is neveztek valamikor. Ennek a nyelvváltozatnak gazdag irodalma van. Kötetek foglalkoztak jellemző sajátosságaival. Ezúttal csupán egyetlen szavát, illetve az ezzel alkotott szószerkezetet pécézem ki. íme az elhangzott vagy leírt „példák”! „Sajnos, a szakfelügyelő ma már nem rendelkezik utasítási joggal, csak amolyan szaktanácsadó.” „Böjté János egy telekkel rendelkezik. ” „A kiutalt lakás külön bejárat-' tál rendelkezik. ” „A vállalat 17 millió forint adósággal rendelkezik. ” A rendelkezik egy másik megítélés szerint divatszónak is minősíthető. Mint ilyenre az jellemző, hogy túlzott gyakoriságánál fogva elkoptatottá, üressé válik, és ezáltal helyes vagy gyakran csak egyedül helyes nyelvi formákat szorít ki a használatból. A helytelenítés nem vonatkozik a .parancsot, utasítást ad’, vagy .valamely intézménynek, csoportnak a tevékenységét megszabja’, illetőleg .valaminek a fel- használásáról dönt’ értelemben használt rendelkezik igére. Pl. „Az iskolákkal a minisztérium rendelkezik”. „Szabadon rendelkezik a készlettel.” - Bár inkább a hivatali nyelv stíluseszköze. Használata akkor tekinthető hibának, ha a valaki rendelkezik valamivel szószerkezet csupán birtoklást fejez ki, azt, hogy valakinek van vagy nincs valamije. A Böjté János egy telekkel rendelkezik mondat nyilvánvalóan azt jelenti, hogy B. J.-nek egy telke van. Még a telekkönyvi hivatal nyelvében, a szerződések hivatali nyelvében is így egyszerűbb és természetesebb. Ha azonban nem igazán hivatalos iratról van szó, akkor föltétlenül helyesebb a van vagy nincs használata. Első „példánk” tehát így helyes: „Sajnos, a szakfelügyelőnek már nincs utasítási joga...” Még kevésbé fogadható el ez a szerkesztésmód akkor, ha nem személy, hanem valamilyen dolog, tárgy a birtokos. Ezért helyesen csak így fejezhetjük ki magunkat: „A lakásnak külön bejárata van." „A vállalatnak 17 millió forint adóssága van. ” Rónai Béla Magyar őrsors és a tagdíjtalanság „A Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Baranya Megyei Szervezete Elnöksége hivatkozva az 1998. évi IV. törvény 35. § b), c), 36. § és 39. § (3) d), valamint az Alapszabály 29., 158. d) és 259. pontjára - az Etikai Szabályzat 42. pontja alapján Ferencz László igazolási kérelmét elutasítja, kizárása ügyében hozott 044/2002. (XII. 20.) számú határozatát fenntartja. A határozat ellen az 1998. évi IV. törvény 39. § (4) bekezdése és a SZVM- SZK Etikai Szabályzat 42. pontja értelmében, a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül a SZVMSZK Baranya Megyei Szervezet Küldöttgyűléséhez fellebbezhet.” Ha az ember átrágja magát ezen a néhány soros paragrafus- és határozaterdőn, szimplán arra a következtetésre jut, hogy a testőr Ferencz László csendesen szotyolázva, egykedvűen nézte végig, amint szilánkokra pofozzák a védett személyt; néha azért arrébb lépett, nehogy ráfröccsenjen az orrvér. Esetleg a vagyonőr Ferencz László feje alól, miközben édesdeden szunyókált, kiloptak egy egész gyártelepet. Vagy a magánnyomozó Ferencz László a legnagyobb titokban rendre találkozott a pécsi Király utcában bin Ladennel, és az izraeli titkosszolgálat, a Moszad ezért nyomást próbált gyakorolni az SZVM- SZK-ra, ami mégis csak blama. Úgy tűnik, a szakmában ezeknél nagyobb vétség is elkövethető: az történt ugyanis, hogy a rokkantnyugdíjas, tanfolyamot végzett biztonsági őr nem fizetett be háromezer forintot, a 2002-es kamarai tagdíjat. Ferencz László életében nem gondolta volna, hogy ilyesmi előfordulhat. Egyáltalán: élete egy részében még az sem fordult meg a fejében, hogy valaha biztonsági őrnek kell állnia. Csakhogy felszámolták a Borsodi Szénbányákat, ahol tizenkét évet húzott le. Onnan került Pécsre, az uránbányába. 1990 karácsonya előtt, az utolsó napon vették ki a föld alól, és rúgták ki kétszázadmagával. Végkielégítésre akkor senki nem gondolt, egy évtized elteltével pedig ugyan mi után kapaszkodna? - tette föl neki a kérdést egy ügyvéd. A volt bányászt leszázalékolták, hatvan-valahány ezer forint járadékot kap, nem is panaszkodik: egyedülélő- ként meg tud élni belőle még úgy is, hogy albérletet kell fizetnie. De nem is ez volt a gond, hanem hogy nem szereti a semmittevést. Ezért jelentkezett a munkaügyi központ meghirdette biz- tonságiőr-tanfolyamra. El is végezte jó két éve azzal az ígérettel, hogy a képző cég majd alkalmazza. Csakhogy az a vállalkozás - nem ritka ma Magyarországon - „némiképp” átalakult, az utód hallani sem akart holmi ígéretekről. Ferencz úr így maga ment munka után, pontosan másfél évig, míg sikerült elhelyezkednie. Foglalkoztatta több cég is, őrzött Pécsett és Pesten, a Keletiben. Nem jelentették be, így adóznia sem kellett, és pótlék nélkül, húsz forinttal többet is kapott az alapórabérnél. Most ősszel viszont a MiZo-nál föltették keresztkérdést: mi is van a kamarai tagsággal? Mivel? - kerekedett el a szeme. Akkor derült ki a számára, hogy az alkalmazás feltétele elvileg mindenütt a kamarai tagság, az éves díj háromezer forint. Rendben, gondolta, akkor a hátralévő negyedévet - hiszen addig papíron nem volt munkája - befizeti, és minden rendben lesz. Csakhogy a rendszer „olajozottab- ban” működik. Elmondása szerint közölték vele, hogy miután „eddig nem igazán kereste a munkát”, sok jóra ne számítson. Majd kapott egy levelet a kizárásáról, amire kérelemmel válaszolt - erre érkezett egy hete a fentebb idézett határozatot. Aminek igazából az indoklás része az érdekes. Az áll benne, hogy a megyei szervezet elnöke még júniusban, levélben szólította föl, • hogy rendezze a tagdíjat. Miután ez nem történt meg, etikai vizsgálatot rendeltek el, amin nem jelent meg, ezek után nem volt más mód: egyhangúlag megszavazták a kizárását. A legfőbb bizonyíték, hogy vétett: nem vette át a felszólító leveleket. Tehát Ferencz úr érvei nem álltak meg a Tisztelt Kamara előtt. Hogy tudniillik nem is vehette volna át azokat, mert kisebb megszakításokkal tavaly jó fél évet Norvégiában töltött a veszélyeztetett terhes lányánál. Annak férje ugyanis momentán Afganisztánban szolgál - még pécsi IFOR- osként ismerkedtek meg. Az sem hatotta meg az illetékeseket, hogy bármennyire is szépek a szilveszteri vörös és zöld felhők az észak-norvég égbolton, és bármennyire is boldog egy negyvenkilenc éves nagyapa az unokáival, valami visszahúzza ide. Legyen az akár a munka. Ferencz úr pár napja éjjeliőr István- aknán, a UWYTA-nál, az életben többet nem akar biztonsági emberek közelébe kerülni, és egyre jobban utálja a megaláztatást és a kiszolgáltatottságot. Pedig neki, mint mondtuk, egzisztenciálisan még nem is igazán van oka panaszra. BALOGH ZOLTÁH
