Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-20 / 316. szám

2003. November 20., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­Pécsen át a Carnegie Hallba Csorba Győző emléke A Liszt-díjas zongoraművész, több nemzetközi verseny győztese, Bogányi Gergely adott kedden este a Művésze­tek Házában szenvedélyes koncertet Bartók, Liszt és Chopin műveiből. Bogányi Gergely fotós t. l Bogányi Gergely civilben csillagá­szattal, vallásfilozófiával foglal­kozik, kortárs zenét komponál, vagy éppen festőművész felesége alkotásait csodálja zebegényi ott­honukban. Mindemellett jut ide­je leülni a zongora mellé gyako­rolni is, bár most hosszú kény­szerszünetre volt kárhoztatva, mert az év végén mexikói ven­dégszereplése alkalmából össze­szedett egy olyan betegséget, amely miatt az orvos több hó­napra eltiltotta a fellépésektől. A kedd esti pécsi koncerten azon­ban nem látszott, hogy még nem telt le az egészségügyi pihenő, hol vadul temperamentumos, hol meg líraian andalító hangulatot varázsolt a terembe a zongora- művész. A Művészetek Házában még a folyosón is toporogtak, és a közönség soraiban ott tapsolt a pályatárs Király Csaba is.- Bartók Improvizádók című darabjával kezdte az estet. Meny­nyiben más ez, mint egy dzsessz­változat?- Jótól kérdi, mert szívem mé­lyén magam is nagy dzsesszked­velő vagyok és időnként be is szállók a műfajba. Mindemellett tudni kell, a klasszikus zenében az improvizáció az utolsó kottáig megírt, csak a hangulata miatt ez a címe. - Majd jött egy Liszt­blokk, keresztmetszetet adva a zeneszerző munkásságából.- A La Nőtte gyászinduló ko­mor és fájdalmas mű, ezt kellett oldani egy vigasztalással, lírai fu­tamokkal, majd a Spanyol rap­szódia szenvedélyes és virtuóz taktusai azért kerültek be, mert Bartók is előszeretettel játszotta. Aztán az elmaradhatatlan ked­venccel, Chopin prelűdjeivel zá­rult az előadás.- Mit tervez a következő eszten­dőre?- Magam is nagy várakozással tekintek közelgő fellépésemre a Carnegie Hallban, ahol Kelemen . Barnabás hegedűművésszel együtt fogok szerepelni. Aztán a Bécsi Filharmonikusokkal lesz közös koncertem, szóval van mi­re készülni. Másrészt december­ben megjelenik az első Chopin CD-m, amelynek a folytatására is ígéret van.-És a zeneszerzés?- Alig várom már azt a perió­dust az életemben, amikor időt szakíthatok a komponálásra. A kortárs zene egyébként is közel áll hozzám, de még sokkal inkább a játékban, hamarosan a Zeneaka­démián és Finnországban is ját­szani fogom Petrovits Emil zongo- raversenyét. __mészáros b. e. ha ngot is adtak, természetesen írásban. Tüskés Tibor, az emlékkönyv szerkesztője természetesen maga is jó barátságban volt Csorbává, ezért is tudta pontosan, milyen kötettel szeretne tisztelegni előtte.- Ez egyfajta kötelességteljesí­tés is, mert úgy látom, hogy Csor­ba Győző neve és költészete még mindig olyan helyzetben van, hogy ápolni kell azoknak, akik is­merték őt, és ma is tudatában vannak emberi, költői nagyságá­nak. Úgy érzem, hogy ez a könyv virtuális irodalomtörténetté kere­kedett, nem forrásgyűjtemény, de mindenképp az olvasót szeret­né szolgálni. És abban is bízom, hogy az egymás mellé került szö­vegek új jelentést is adnak egy­másnak, kirajzolódik belőlük az a baráti miliő, ami Csorba Győzőt körbevette - mondta Tüskés Tibor a kötet ajánlása­képpen. Bár a Csorba-életművet, an­nak rejtett kincseit bemutató sorozatnak ez már a hatodik darabja, még koránt sincs vé­ge. A költő levelezése a Petőfi Irodalmi Múzeumba került, és megkezdődött a feldolgozása. A tervek szerint először Csor­ba és a Pécsről 1965-ben távo­zó író-jóbarát, Bertha Bulcsú levelezése látna napvilágot pontosan egy év múlva. Ami a Csorba Győző emléke című, idei kötetet illeti: bemuta­tójára ma este 17 órakor kerül sor a Művészetek Házában, Esterházy Péteré. Ezúttal egy a ahol az emlékezők között lesz Ma­közös bennük: mindahányan kay Ida, Bertók László, Csordás nagy költőnek és kikerülhetetlen Gábor költők, valamint Kolmann- személyiségnek tartották Csorba né Sinkó Judit könyvtáros is. Győzőt, és e véleményüknek _________________________«yt Im már tradíció, hogy Csorba Győző születésnapján, annak előestéjén a Pannónia Köny­vek a költő életművét bemu­tató újabb kötetet ad az olva­sók kezébe. Ezúttal Csorbá­hoz, Csorbáról, elsősorban pályatársi emlékezéseket, vallomásokat gyűjtötte egybe Tüskés Tibor. Elég csak felütni a tartalomjegy­zéket, és máris a 20. századi ma­gyar irodalom legjelesebbjeinek neve sorjázik előttünk: Weöres Sándoré, Rónay Györgyé, Várko- nyi Nándoré, Kormos Istváné, Fodor Andrásé, Bertha Bulcsúé, illetve a ma is köztünk élők közül Rába Györgyé, Lengyel Balázsé, Kalász Mártoné, Bertók Lászlóé, KERTVÁROS ELSŐ ÓVODÁJA. A pécs-kertvárosi új lakótelepen harminc évvel ezelőtt avatták fel a Viktória Utcai Óvodát. A héten megany- nyi játékos programmal ünnepli az intézmény a kerek évfordulót. Az egykori ovisok közül is sokan megfordulnak a régi falak között a.na- pokban. A gyakorló iskola nebulói az Emil és a detektíveket adták elő, a nevkósok táncjátékkal érkeztek. Ma 16-kor a Hangoló előadását ter­vezik, holnap délelőtt pedig Kozma Roland trombita- és Kálmán Katalin furulyajátékában gyönyörködhet az ifjú hallgatóság. A péntek dél- után nyíló fotókiállítás pedig még a következő hetekben is várja az egykori kisdedeket. _______________________________fotó, tóth László „F ÉNYSZOBROK”. Fujisaki Tomoko japán kerámia-szobrászmű­vész (képünkön) jól érzi magát Pécsett. Itt végzett az egyetemen Nagy Márta tanítványaként, és mint a Közelítés Galériában a héten megnyílt tárlatán elhangzott, nem is tervezi, hogy a közeljövőben in­nen elköltözzön. A Mátyás király utca 2. alatt kiállított művek de- cember 12-ig tekinthetők meg.______________________fotó, tóth l. gr J| Magyarul - magyarán Rendelkezik Mindennapi tapasztalat, hogy a magyarul beszélő emberek nem teljesen egyformán ejtik a szót. A különbség földrajzi tájanként, társadalmi réte­genként, foglalkozási csopor­tonként jelentkezik. Sajátosan magyar az ifjúság nyelve, a hivatalok nyelve, amelyet a politi­kával való kapcsolata miatt moz­galmi zsargonnak is neveztek vala­mikor. Ennek a nyelvváltozatnak gazdag irodalma van. Kötetek fog­lalkoztak jellemző sajátosságaival. Ezúttal csupán egyetlen szavát, il­letve az ezzel alkotott szószerkeze­tet pécézem ki. íme az elhangzott vagy leírt „pél­dák”! „Sajnos, a szakfelügyelő ma már nem rendelkezik utasítási jog­gal, csak amolyan szaktanácsadó.” „Böjté János egy telekkel rendelke­zik. ” „A kiutalt lakás külön bejárat-' tál rendelkezik. ” „A vállalat 17 mil­lió forint adósággal rendelkezik. ” A rendelkezik egy másik megíté­lés szerint divatszónak is minősít­hető. Mint ilyenre az jellemző, hogy túlzott gyakoriságánál fogva elkoptatottá, üressé válik, és ezáltal helyes vagy gyakran csak egyedül helyes nyelvi formákat szorít ki a használatból. A helytelenítés nem vonatkozik a .parancsot, utasítást ad’, vagy .valamely intézménynek, csoportnak a tevékenységét meg­szabja’, illetőleg .valaminek a fel- használásáról dönt’ értelemben használt rendelkezik igére. Pl. „Az iskolákkal a minisztérium rendel­kezik”. „Szabadon rendelkezik a készlettel.” - Bár inkább a hivatali nyelv stíluseszköze. Használata akkor tekinthető hi­bának, ha a valaki rendelkezik vala­mivel szószerkezet csupán birtok­lást fejez ki, azt, hogy valakinek van vagy nincs valamije. A Böjté Já­nos egy telekkel rendelkezik mon­dat nyilvánvalóan azt jelenti, hogy B. J.-nek egy telke van. Még a telek­könyvi hivatal nyelvében, a szerző­dések hivatali nyelvében is így egy­szerűbb és természetesebb. Ha azonban nem igazán hivata­los iratról van szó, akkor föltétle­nül helyesebb a van vagy nincs használata. Első „példánk” tehát így helyes: „Sajnos, a szakfelügye­lőnek már nincs utasítási joga...” Még kevésbé fogadható el ez a szerkesztésmód akkor, ha nem személy, hanem valamilyen do­log, tárgy a birtokos. Ezért helye­sen csak így fejezhetjük ki magun­kat: „A lakásnak külön bejárata van." „A vállalatnak 17 millió fo­rint adóssága van. ” Rónai Béla Magyar őrsors és a tagdíjtalanság „A Személy-, Vagyonvédelmi és Ma­gánnyomozói Szakmai Kamara Bara­nya Megyei Szervezete Elnöksége hi­vatkozva az 1998. évi IV. törvény 35. § b), c), 36. § és 39. § (3) d), valamint az Alapszabály 29., 158. d) és 259. pont­jára - az Etikai Szabályzat 42. pontja alapján Ferencz László igazolási kérel­mét elutasítja, kizárása ügyében ho­zott 044/2002. (XII. 20.) számú hatá­rozatát fenntartja. A határozat ellen az 1998. évi IV. tör­vény 39. § (4) bekezdése és a SZVM- SZK Etikai Szabályzat 42. pontja értel­mében, a kézhezvételtől számított ti­zenöt napon belül a SZVMSZK Baranya Megyei Szervezet Küldöttgyűléséhez fellebbezhet.” Ha az ember átrágja magát ezen a néhány soros paragrafus- és határozat­erdőn, szimplán arra a következtetésre jut, hogy a testőr Ferencz László csen­desen szotyolázva, egykedvűen nézte végig, amint szilánkokra pofozzák a vé­dett személyt; néha azért arrébb lépett, nehogy ráfröccsenjen az orrvér. Esetleg a vagyonőr Ferencz László feje alól, mi­közben édesdeden szunyókált, kilop­tak egy egész gyártelepet. Vagy a ma­gánnyomozó Ferencz László a legna­gyobb titokban rendre találkozott a pé­csi Király utcában bin Ladennel, és az izraeli titkosszolgálat, a Moszad ezért nyomást próbált gyakorolni az SZVM- SZK-ra, ami mégis csak blama. Úgy tűnik, a szakmában ezeknél na­gyobb vétség is elkövethető: az történt ugyanis, hogy a rokkantnyugdíjas, tan­folyamot végzett biztonsági őr nem fi­zetett be háromezer forintot, a 2002-es kamarai tagdíjat. Ferencz László életében nem gon­dolta volna, hogy ilyesmi előfordul­hat. Egyáltalán: élete egy részében még az sem fordult meg a fejében, hogy valaha biztonsági őrnek kell áll­nia. Csakhogy felszámolták a Borsodi Szénbányákat, ahol tizenkét évet hú­zott le. Onnan került Pécsre, az urán­bányába. 1990 karácsonya előtt, az utolsó napon vették ki a föld alól, és rúgták ki kétszázadmagával. Végkielé­gítésre akkor senki nem gondolt, egy évtized elteltével pedig ugyan mi után kapaszkodna? - tette föl neki a kérdést egy ügyvéd. A volt bányászt leszázalékolták, hatvan-valahány ezer forint járadékot kap, nem is panaszkodik: egyedülélő- ként meg tud élni belőle még úgy is, hogy albérletet kell fizetnie. De nem is ez volt a gond, hanem hogy nem szere­ti a semmittevést. Ezért jelentkezett a munkaügyi központ meghirdette biz- tonságiőr-tanfolyamra. El is végezte jó két éve azzal az ígérettel, hogy a képző cég majd alkalmazza. Csakhogy az a vállalkozás - nem ritka ma Magyaror­szágon - „némiképp” átalakult, az utód hallani sem akart holmi ígéretek­ről. Ferencz úr így maga ment munka után, pontosan másfél évig, míg sike­rült elhelyezkednie. Foglalkoztatta több cég is, őrzött Pé­csett és Pesten, a Keletiben. Nem jelen­tették be, így adóznia sem kellett, és pótlék nélkül, húsz forinttal többet is kapott az alapórabérnél. Most ősszel viszont a MiZo-nál föl­tették keresztkérdést: mi is van a kama­rai tagsággal? Mivel? - kerekedett el a szeme. Akkor derült ki a számára, hogy az alkalmazás feltétele elvileg minde­nütt a kamarai tagság, az éves díj há­romezer forint. Rendben, gondolta, ak­kor a hátralévő negyedévet - hiszen ad­dig papíron nem volt munkája - befize­ti, és minden rendben lesz. Csakhogy a rendszer „olajozottab- ban” működik. Elmondása szerint kö­zölték vele, hogy miután „eddig nem igazán kereste a munkát”, sok jóra ne számítson. Majd kapott egy levelet a ki­zárásáról, amire kérelemmel válaszolt - erre érkezett egy hete a fentebb idé­zett határozatot. Aminek igazából az indoklás része az érdekes. Az áll ben­ne, hogy a megyei szervezet elnöke még júniusban, levélben szólította föl, • hogy rendezze a tagdíjat. Miután ez nem történt meg, etikai vizsgálatot ren­deltek el, amin nem jelent meg, ezek után nem volt más mód: egyhangúlag megszavazták a kizárását. A legfőbb bi­zonyíték, hogy vétett: nem vette át a felszólító leveleket. Tehát Ferencz úr érvei nem álltak meg a Tisztelt Kamara előtt. Hogy tudniillik nem is vehette volna át azo­kat, mert kisebb megszakításokkal ta­valy jó fél évet Norvégiában töltött a veszélyeztetett terhes lányánál. An­nak férje ugyanis momentán Afga­nisztánban szolgál - még pécsi IFOR- osként ismerkedtek meg. Az sem ha­totta meg az illetékeseket, hogy bár­mennyire is szépek a szilveszteri vö­rös és zöld felhők az észak-norvég ég­bolton, és bármennyire is boldog egy negyvenkilenc éves nagyapa az uno­káival, valami visszahúzza ide. Le­gyen az akár a munka. Ferencz úr pár napja éjjeliőr István- aknán, a UWYTA-nál, az életben töb­bet nem akar biztonsági emberek kö­zelébe kerülni, és egyre jobban utálja a megaláztatást és a kiszolgáltatottsá­got. Pedig neki, mint mondtuk, egzisz­tenciálisan még nem is igazán van oka panaszra. BALOGH ZOLTÁH

Next

/
Oldalképek
Tartalom