Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-28 / 324. szám

SU 2003. November 28. péntek R I P O R T 7. OLDAL KULTÚRA A Sztárgyár előszobájában A Dundi Pocak rockzenekar két éve alakult pécsi egyetemisták­ból, de már megjárták a Diák­szigetet és megnyerték a Sztár­gyár helyi döntőjét. A leendő földrajztanárokat pedig mind gyakrabban a színpadra követe­li a közönség. Földrajzos, geográfus pécsi egyete­mi hallgatók két éve a Pécsi Napo­kon történő borozgatás közben úgy döntöttek, hogy zenekart alapíta­nak, így született meg a Dundi Po­cak együttes (Lippói András - do­bok, Szabó András - ritmusgitár, Fehér János - bőgő, Oroszi Zoltán - szólógitár, Csapó János - énekes és hangulatfelelős), de azért van ka­kukktojás a társaságban, mert a szólógitáros közgazdász. A nevük sem szokványos: irtóztak az angol beidegződésektől, ezért a Nyers együttes egyik száma alapján a Dundi Pocakot választották. - Nem vesszük komolyan az egészet, a jó­kedv, a kacagás az elemünk, s erre utal a nevünk is - mondja Lippói András. - Dallamos rockot ját­szunk, többnyire U2, R.E.M., Nirvana, Oasis számokat, no és szaporodnak a saját dalok is. Az utánjátszások azonban afféle béverziós, ritkán hallható dalok. A zenekart a közönségsiker sarkallta komolyabb munkára, eddig csak egyetemi bulikon ke­verték a hangulatot, de a visszajel­zések olyan jók, hogy a nyáron már a Diákszigetre is meghívást kaptak. Azóta futószalagon zajla­nak a próbák a Sorházban, leg­utóbb pedig a Sztárgyár tehetség­kutató verseny pécsi döntőjét nyerték meg.- Egy fizetős koncertünk teljes bevétele ment rá a nevezésre, de mi úgy döntöttünk, nem görcsölünk, lazák leszünk - idézi a történteket Csapó János. - Söröskorsóval men­tünk a színpadra, a saját hangula­tunkban, talán éppen ezzel sikerült az ünneplőruhás, füstgépes szu­pertechnikás bandák elé kerülni, no meg, hogy tökdudát is bevet­tünk a rockhangzásba. A zenekar most úgy dolgozik, hogy két tanítási gyakorlat között összehoznak egy bulit. Nem életcélunk, hogy Lovasiékkal vetélkedjünk a tró­nért, a közönség hajt bennünket előre, s egyelőre jó irányba visz minket a sodrás - összegez a csa­pat. Hozzátéve, hogy nem tervez­nek országos turnékat, a környé­ken igyekeznek jó esteket csinál­ni, élvezni, hogy ez is hozzátarto­zik az életükhöz. Mindenesetre máris messzebb jutottak, mint amit kezdetben elképzeltek. MÉSZÁROS B. E. Opera a Pécsi Szimfonikusoktól Különleges feladatra vállalkozik ma esti koncertjén a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának aulájában a Pécsi Szim­fonikus Zenekar, a világ egyik leghíre­sebb operájából, Wagner: Trisztán és Izoldájából ad keresztmetszetet. Ehhez az igen nehéz, és Pécsett még soha, de Magyrországon is ritkán hallható zene­műhöz Angliából hívott Howard Williams karmester előadóművészeket, Izoldát Malmfrid Sand, Trisztánt Russell Hibberd, Kurvenált pedig Neil Howlett játssza. A prog­ram: Előjáték, Szerelmi kettős, Trisztán és Kurvenál duettje, Izolda érkezése, Izolda „szerelmi halála”. A mű születésének körülményeit Howard Williams így összegezte: Trisztán és Izolda legendája a középkorban játszódik, amikor a lovagi rend szabályai uralkodnak. A törté­net színhelye a kelta királyság, amely Íror­szágot, Comwallt (ma Anglia része) és Bre- tagne-t (most Franciaországban található) foglalta magába. Wagner az opera anyagát megpróbálta már 1854-ben rögtön a „Rajna kincse” bemutatása után összeállítani. Saját librettójával költemény formájában aztán csak háírom évvel később készült el, amikor félbeszakította „Siegfried“ c. operájának komponálását, hogy a Trisztán zenei elkép­zeléseit kottába öntse. A mű lassan állt ösz- sze, csak 1863-ban Bécsben tervezték a pre­mierjét, de végül két évvel később, Mün­chenben került sor a bemutatóra, vagyis több, mint tíz esztendőn át dolgozott a Trisz­tán és Izoldán a zeneszerző. Wagner ekkor már túl volt a Nibelung- sorozat első darabján, sőt, a Walkürt is megír­ta már - teszi hozzá Hor- vát Zsolt, a PSZZ igazgató­ja, kiemelve, hogy a szer­ző a zenetörténet korsza­kos remekművét alkotta meg a régi kelta monda feldolgozásában, amely­ben a romantikát végletei­ben és egyben felbomlásá­nak küszöbén mutatja be. A történet számtalan Shakespeare-i for­dulatot rejt, méregpohár helyett szerelmi bájitalt isznak ki a főszereplők, kémke­dés, féltékenység alakítja az egymásra ta­lált fiatalok sorsát, a családi dráma végki­fejlete pedig párbajt és Trisztán halálos sebét követően túlvilági szerelmi betelje­sülést hoz. MÉSZÁROS B. ENDRE Horváth Zsolt Diákszínjátszók pécsi találkozója Többségében pécsi diákszínházak sajátos találkozóját szervezte mára az Ifjúsági Ház. Déltől este nyolcig több, mint egy meat csoport - az IH Alkalmi Színpada, a Belvárosi és a Pázmány Péter Általános Iskola, a Magyar-Német Iskolaközpont, a Református Kollégium, az ANK színjátszói, a TÁSI, a Babits és a Széchenyi Gimnázium, a Leőwey együttesei, és Hardy Péter csapata - mutatkozik be. Az esemény külön­legessége, hogy nem produkciókat, hanem műhelymunkát mutatnak be, ennélfogva lesz zsűri és díjeső, és a találkozót a résztvevők szak­mai konzultációja zárja. ___________________________1“) Koncert a Művészetiben A Symphonic Brass koncertezik a jövő hét keddjén a Pécsi Művé­szeti Szakközépiskola hangver­senytermében. A Solymosi Péter és Kovács László (trombita), Vi­da Lóránd (harsona), Szilágyi Lajos (kürt) és Vida Róbert (tu­ba) felállású kamaraegyüttes idén augusztusban lépett fel elő­ször együtt Pécsett, a Püspökvá­ri Esték keretében. A klasszikus zene mellett ér­deklődési körükbe tartozik a jazz, a filmzene, a könnyűzene, valamint különböző népek és korok tánczenéi, illetve énekei. A Művészetiben december 2-án 19 órakor kezdődő hangverse­nyük meglehetősen széles re­pertoárját is ennek szellemében állították össze. SZENTLÁSZLÓ MÚZEUMA. Népszerű a település közelmúltban elkészült tájháza, ahol a helyiek, így az itt élő német nemzetiségiek és a felvidéki magyarok hagyományait, népviseletét is bemutatják. A helytörténeti múzeumnak otthont adó évszázados épület teljes külső és belső felújítás után várja a látogatóit, emléktárgyakkal, népviseleü ruhákkal, régi bútorokkal, háztartási eszközökkel, korabeli dokumentumokkal. fotó, löffler péter Zenével vissza az időben Kultumé elnevezéssel ma dél­után és este a ‘70-es, ‘80-as évek összművészeti programokkal teli - zene, irodalom, film, nosz­talgiakiállítás, performance - művelődési házát varázsolják vissza a pécsi Ifjúsági Házba. A zenét a kort idéző Sziámi együt­tes Müller Péter vezetésével, a Kimnowak, a közelmúlt avant- garde csapata, valamint napjaink zenekara, a baranyai kötődésű Hiperkarma biztosítja, de lesznek további extra műsorok is, így példá­ul a csináld magad intermédia, a retro büfé, vagy a reklámzabálás, mondja az egyik szervező, Gyar­mati Gyönyvér. Ennek az utazó fesztiválnak a lé­nyege, hogy a vidéki városok (a hónap során további öt nagyvárost járt meg a bemutató) művelődési házaiba olyan fogalmakat és ren­dezvénytípusokat hozzanak visz­sza,amelyek már feledésbe merül­tek, s egykor a savát-borsát adták a vidéki kulturális életnek. A kortárs irodalom, zene és film újrafelfede­zése érdekében író-olvasó találko­zót szerveznek olyan alkotókkal, mint például Háy János, vagy Garaczi László, főiskolai vizsgafil­meket vetítenek (többek között FUegauf Benedek, Mundruczó Kor­nél és Kedves Lili rövidfilmjeit), a képzőművészeti egyetem diákjai számítógépes munkákat mutatnak be, ahol a terminálokon keresztül bárki beszállhat az alkotói folya­matba. Az időutazást egy mozgó könyvesbolt is segíti, ahol olyan kö­tetek, folyóiratok és videofilmek kaphatók, amelyek nem jutnak el a plazák boltjaiba, a retró büfében utasellátós szendvicset fogyaszthat Meggy-Márkával a nosztalgiázó, a rögtönzött Szivárvány áruházban pedig a kor kultusztárgyait lehet megcsodálni.______________m.b.e. Öt ülés, és kész összkomfort Mintha csak most jöttek volna az Adriáról. A kalaptartón ruhane­műk, akárcsak a hátsó ülésen. Az első ajtókra, belül, kávéspohár­fogó kapaszkodik, hajkefe és új­ság jobbról-balról - rendben tar­tott rendetlenség. Csak a hűtőtás­ka hiányzik. Az egyhatos, karco- latlan, kezdőtinédzser-korúnak egyáltalán nem tűnő kombi Fiat pihenjen a hosszú út után, és ha úgy gondolta a vezetője, itt álljon meg egy időre, Pécs legbelváro- sában, az Anna utcai parkolóban. Köpésnyire a „Ló farka alatt!”- ta­lálkozót megbeszélőktől, a házas­ságot az állam képviselője előtt kötőktől. Köpésnyire a főhivatal­tól, aminek a tőszomszédságá­ban, a ló farka fölött Hunyadi Já­nos szoborarca néz valamerre. A kocsi egyáltalán nem úgy vi­selkedik, mintha lakássá avan­zsált volna. Még az sem zavarja, hogy a sofőroldalának néha műlá­bat támasztanak. Ez az autó még a présben is büszke lesz arra, hogy valamikor Ica és Laci kíván­ságainak engedelmeskedhetett. Gondolják ők, és én. Az autó csak a közelmúltjára emlékszik - a pár apránként ko­torja elő a foszlányokat. Ha eddig árulkodott, kérdezzük tovább! Ti­zenegy éves. Vették. Hitelre. Volt benne önrész is, a Lacinak meg­ítélt kártérítésből, a bő egymillió­ból, amit hosszú procedúra után fizettek ki a személykocsi-karam­bol utassérültjének. Viszonylag jól megúszta: eredetileg a térde fölött akarták amputálni a jobb lá­bát. Ami gázpedálhoz és fékhez szokott, mert addig a Földön au­tóbuszon és motoron kívül min­dent vezetett.- Huszonegyedikén volt a bal­esete, három nappal később, ami­kor még nem volt észnél, megjöt­tek a papírok Németországból, hogy. nemzetközi kamionsofőr­nek alkalmazzák. Két hónap után mertem megmondani neki - keres Ica a szemének támpontként egy közeli kődarabot. Megkeresem én is. Mibe éljem bele magam? Abba, hogy Laci harminckettő, Ica hússzá hosz- szabb? Hogy Icának három lánya, öt unokája van, és bármennyire is szeretnék, nem tudják őket befo­gadni? Hogy Pécsbányán, az ön- kormányzati lakásban annak ide­jén miért a rájuk testált villany- számlát fizették ki - ami úgy jött össze,, hogy kilenc másik bérlő, mint később megállapíttatott, rá­kötött az ő vezetékükre -, és mi­ért nem a lakbért? Hogy miért volt merszük ezek után beköltöz­ni egy kertvárosi, fűtetlen sorga­rázsba? Bérleti díjért. Télig albér­letre gyűjtöttek, ami tavaszig ki­tartott. Egy idő után elfogyott a bérlői türelem. Illetve, csak részben. Né­meth László és tizenhárom éve élettársa, Ica, újabb garázst bérel, ahol a maradékot gyűjtik: széket, lámpát, evőeszközt, szóval min­den olyasmit, ami nem kell a Fiat­beli napi léthez. Mosni és fürdeni a Máltaiakhoz mehetnek. Ha a „Lajos” ablakából kinéznek a kölykök, legalább látják, „ezek” másképpen tiszta emberek. Nem tudom, hány szálat és mennyi sorsfonalat kéne most eggyé dolgozni. Ica, ugyebár, öt­venkét éves. Volt tüdőembóliája. Tizenkét olyan vérrögöt találtak benne, amelyek bármelyike bár­mikor meghalaszthatja. Nem me­het föl csak úgy a Hegyre, a sza­natóriumba, mert ha beköltözik, elesne a Laci után járó ápolási se­gélytől. A baleset óta állandó munkát sem tud vállalni - nyolc általánossal egyébként is ki a fe­nének kell valaki ebben a korban? A késő novemberi napfényes Anna utcai parkoló falának túlol­dalán frissen építkeznek, de van még egy lakatlan, utcai szárny. Ica vezet: az egyik helyiség - leg­alább ötször-ötös - a munkások vécéje lehet. Aztán csempézett konyha, parkettás, teremnyi nagyszoba és minden más. Ami­ből csak egy lyuk kellene, hat hó­nap autóban alvás után. Legalább Az Anna utcai parkolóban, az otthont adó Fii télire. Ám nem mernek beköltöz­ni a karnyújtásnyira lévő lehetsé­ges melegbe. Mert abban a pilla­natban érvénytelenítik a lakáské­relmüket. És azért sem lehet be­költözni, mert lebontják az ingat­lant. Mikor? Hamarosan. Ennél mellett tovább nem jutott el válaszában a hivatal. A városban azt mondják, az Ár­pád Fejedelem útján, az önkor­mányzati bérházsorban, a föld­szinten van direkt rokkantaknak kialakított két lakás. Picik - de FOTÓ: LÄUFER L. több, mint öt ülésnyiek. Innen, az Anna utcai parkolóból egészen emberléptékűnek tűnnek. A fene se tudja, mi kell, hogy beköltöz­zön oda valaki. Egy bizonyos szakaszban nem pénzkérdés. ________balogh zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom