Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-27 / 323. szám

I 2003. November 27. csütörtök R I P 0 R T 7. OLDAL KULTÚRA Kínzó-vágyó szerelem Az asszonylélek szenvedélyeibe és rejtelmeibe vezeti be kö­zönségét holnap este a Művészetek Házában Simon Andrea színésznő. A szép lány panasza című előadóest 19 órakor kez­dődik. A költészet, mint az adók, a mate­matika és a háborúk, a férfiak mulatsága. Van is olyan iroda­lomtörténészi nézet, amely sze­rint a női lírával kapcsolatos elvá­rások (népies, mágikus, homá­lyos, nem intellektuális) valójá­ban azt a hiedelmet támasztják alá, amely szerint a nőköltészet ősi, azaz megújulásra képtelen. Hogy ez mennyire nem így van, azt bizonyítja A szép lány panasza című, majd negyven cso­dálatos költeményt tartalmazó összeállítás, amelyet Simon And­rea számára Bükkösdi László ké­szített. A rendező néhány óegyip­tomi strófa mellett elsősorban modem illetve ma élő költőnők verseiből válogatott, így elhang­zanak többek között Bede Anna, Nádasdi Éva, Makay Ida, Rakowszky Zsuzsa, Szécsi Mar­git, Szilágyi Eszter Anna, Takács Zsuzsa, Tóth Éva sorai. A szerelem, vágyódás, csaló­dás, magány és reménykedő vá­rakozás Simon Andrea átélt, kiér­lelt, hiteles közvetítésével bonta­kozik ki. A Pécsi Nemzeti Szín­ház tehetséges színművésze - aki az elmúlt évadokban több sokol­dalú női szerepben is sikerrel mu­tatta meg magát - egyfajta lélek- fejlődést ábrázol, legalábbis az ígéretes előbemutató szerint. E beavatási folyamatban kiváló tár­sa a zenét szerző Rozs Tamás, aki több, mint közreműködő, társelő­adónak mondhatnánk. S hogy kinek ajánljuk az estet? Férfiaknak, nőknek, költőknek és vágyakozóknak. Férfiaknak, akik megérezhetnek valamit ab­ból a szenvedélyből, ahogyan egy asszony istenként imádja őket; nőknek, akiket ezek az istenek el­hagynak, de ők mégis szeretik a hűtleneket; költőknek, akikben visszhangot vernek a szavak; és vágyakozóknak, mert oly sokan vannak manapság, akik félnek szeretni és élni. h. i. gy. Simon Andrea és Rozs Tamás fotó: tóth l. Pilóta végtisztesség Emléktábla a királyi légierő hősi halottjának A kecskeméti Puma Harcászati Repülőszázad pilótái emlék­táblát helyeztek el a héten a vásárosdombói temetőben Buzo­gány Lajos sírján. A hősi halott hajdani végzetes, utolsó repü­lése a település légterében ért véget. Vadászatra kaptak parancsot a pilóták. Buzogány Lajos hadnagy is köztük volt. 0 azonban nem tért vissza a bevetésből. A pa­rancs 1945. január elsején hang­zott el. A 24 éves fiatalember a lé­gierő jól képzett, ígéretes pilótá­jaként már több hadi cselek­ményben vett részt. A pápai köz­pontból kiképzés után Veszp­rémbe, a „Puma” osztály kötelé­kébe vezényelték. Utolsó beveté­sén sikertelen kényszerleszállást hajtott végre Vásárosdombónál. Elvesztette eszméletét, majd a ta­núk szerint a megszállók fejbe lőtték. A holttestet az éjszaka leple alatt lopták be a faluba a vásárosdombóiak. A halotti anyakönyv szerint Csertán Ernő káplán a katolikus egyház szer­tartása szerint temette el. A pilóta emlékének nemcsak a helyiek áldoznak a Hősök Ünne­pén és a halottak napján, hanem a mai katonai repülők is. A Ma­gyar Királyi Légierő Puma Va­dászrepülő Osztálya a Magyar Honvédség légierejének is példa­képe. Különösképpen a Puma ne­vet jelenleg is viselő harcászati re­pülőszázad büszke a névre. Ezúttal különleges hangulata volt a novemberi megemlékezés­nek. Szó szerint az égből szállt alá a nemzeti zászló, amit Buzo­gány Lajos sírjára borítottak a kedden Kecskemétről érkezett Puma század pilótatisztjei. A He­gedűs Ernő alezredes, parancs­nok vezényletével lebonyolított katonás szertartáson a temető fö­lött elhúzó helikopterből ejtőer­nyővel kiugró katona kezében lo­bogtatta meg először a szél a lo­bogót. A pilóták célja ezúttal az volt, hogy megadják a végtisztes­séget a térségben hajdan elesett fiatal bajtársuk emlékének. Emel­lett emléktáblát is elhelyeztek a síron. Úgy emlékeztek a hősi ha­lottra, ahogyan azt a pilóta vég- tisztesség megkívánja._______b.k. Magyarul - magyarán M minden „történhet”? Meghalt Kelle Sándor A Pécs-baranyai képzőművészet jelentős alkotóval lett szegényebb: hosszantartó súlyos betegség után, 90 éves korában, szombaton hajnalban elhunyt Kelle Sándor festőművész. Az 1913-ban, János­halmán született alkotó 1943-ban állított ki először Pécsett, azóta kö­tődött a városhoz. Réti István nö­vendékeként vált művésszé, pá­lyáját Mohácson kezdte, majd 1946-ban Pécsett letelepedvén gimnáziumi, tanítóképzői, tanár­képző főiskolai tanárként műkö­dött. Számosán vallják magukat tanítványának. Kitüntetései sorá­ban ott a Székely Bertalan Emlék­érem, a Janus Pannonius-díj és az 1997-es Pro Civitate Pécs elisme­rés. A Pécsi Kisgalériában 1993- ban mutatta be utoljára legújabb műveit. ■ A szociális munkáért A Szociális Munka Napja alkal­mából munkájuk elismeréseként a közelmúltban Kökény Mihály minisztertől Pro Caritate kitünte­tést vett át Dr. Keresztes Tamás, a Kastélypark Módszertani Otthon görcsönyi igazgatója, és VUlantné Kuhn Anna, a BMÖ Boróka Ott­hon Helesfa igazgatója. A Baranyai Megyei Önkor­mányzat dísztermében ez alka­lomból Nagy János díjat adtak át Kovács Antálnénak, a Baranya Megyei Módszertani Központ osz­tályvezetőjének. A megyei önkor­mányzat elnökének a tótüntető dí­ját Murányi Katalin, a Baranya Megyei Gyermekvédelmi Szak- szolgálat volt igazgatója, valamint Kisbalázs György, a Baranya Me­gyei Gyermekvédelmi Központ munkatársa kapta meg, csikós k. Az anyanyelvi műveltségére vala­mit is adó rádióhallgató, tévéné­ző naponta találkozik nyelvi bot­lásokkal, szaknyelven bakikkal. Magam is így vagyok ezzel. Van, amikor nem is jut el a tu­datomig, hogy az a mondat, ame­lyet a Kékfénynek különben ma­gabiztos műsorvezetője rögtön­zött a Somogyi Tamás-ügy fölve­zetéseként, maradandó hatással volt rám. így hangzott: „Rossz hi­bás fordítás történt.” - De mi is a bajom ezzel a szöveggel?! Kezd­jük a végén! Tudjuk, ha megtanultuk, hogy az ige mint legfőbb szófaj nemcsak cselekvést fejez ki, ha­nem történést is. Mi a különbség közöttük? Röviden: az első aktív és személyes, a második passzív. A mi nyelvünk a maga egészé­ben, szerkezeténél, alkatánál fogva aktív nyelv, ami a nyelvi magatartásra is vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy ha lehet, megje­löli a cselekvő személyt és kap­csolatát az igével, sőt jelzi még az elvontabb összetartozást is, például gyakran kiteszi a birto­kos személyjeleket (régebben - ragokat) akkor is, amikor más nyelvek elhagyják őket. Példánk­nál maradva: sok minden törté­nik, megtörténhet, ha nem tud­juk vagy nem akarjuk megnevez­ni a kiváltó okot vagy még in­kább akkor, ha nem tudjuk, hogy kit terhel a felelősség (ki­emelő hangsúllyal jelzem). A szóban forgó esetben egy ártat­lan ember meghurcolását okozta a történés. így fogalmazva hát­térben marad, névtelenné válik „elkenődik” a fordító. Pedig tud­juk, hogy mi minden múlik a for­dító, esetenként az élőszavas for­dító, a tolmács felkészültségén. A személytelenné vált szót, a for­dítást két jelző is nyomatékosít- ja. Logikusabb lett volna, ha a sorrendjüket fölcseréli. A hibás ugyanis enyhébb elítélést fejez ki, mint a rossz, amely summá- san marasztalja el a történést. Ha meg a beszélő nem érzékeli ezt a különbséget, akkor azonos nyo­matékkai, hangsúllyal kellett volna ejtenie. Erre már nem em­lékszem, de ha írásos nyoma is van valahol ennek a szereplés­nek, akkor a kettő közé vesszőt kell tenni. Úgy érzem, a mondottakból le­vonható tanulság hasonló jellegű szövegek megszólaltatásában má­sok számára is megszívlelendő. A személytelenség másik nyel­vi előfordulása az iskolában, test­nevelés órán, közösségi meg­mozdulások szervezésekor for­dul elő vezényszószerű felszólí­tásokban. Ilyen a: Feláll!, Nem beszél!, Sorba áll! stb. Helyesen: Álljatok fel vagy álljanak fel! (A talán még gyakoribb: Felállni! - sem fogadható el.) Ne beszéljetek vagy ne beszéljenek! Nem fogadható el a Balogh Ja­ni nem beszélget! és a Nyári Pan­ni sorba áll! sem. Ki van ugyan téve a cselekvő alany, de távoli marad a kapcsolat a beszélő és a megszólított között. Valamint nem kijelentésről, hanem felszó­lításról van szó. Ezért a példák helyesen így hangzanak: Balogh Jani, ne beszélgess! Nyári Panni, állj sorba! Rónai Béla Az ejtőernyős katona hozta a lobogót, amellyel Buzogány Lajos sírját borították Magyarbólyi szennyvíz: erjedő indulatok Biológiai szennyvíztisztító építé­sébe kezdett a közelmúltban há­rom baranyai falu: Magyarbóly, Illocska és Kislippó. A módszer a megyében eddig egyedülálló, az ötlet jó. Mégsem mennek simán a dolgok.- A szennyvíztisztító Magyar­bóly és Lapáncsa között, a föl­demmel szemközt lesz, egy út vá­lasztja el a két területet. A polgár- mester, Blázsovics Attila koráb­ban behívatott, és arra kért, járul­jak hozzá, hogy szolgalmi jogot tetethessenek a földemre, hogy azon keresztül vihessék a vezeté­ket - kezdi a történetet a magyar­bólyi Pfeifer József. - Elvi akadá­lya nincs, mondtam, de ha a szol­galmi jogot ráteszik a földre, an­nak csökken az értéke. így anyagi ellenszolgáltatás fejében esetleg hajlandó vagyok tárgyalni róla.- Mekkora az Ön területe, és mennyi pénzt kért?- Kilenc hektár - a pénzről pe­dig hadd ne beszéljek, de nem két fillér. Hogy ebből mennyit érintett volna a szolgalmi jog? Odáig nem jutottunk el. Azt nem tudom, hogy a mezsgyétől tíz, húsz vagy ötven méterre, de mindenképpen ezen a területen akarták átvinni a vezetéket. Ám miután nem egyez­tünk meg, a polgármester azt mondta: akkor a szomszédommal fog dűlőre jutni - állítólag ez in­gyen sikerült is. A beruházás jó másfél hete megkezdődött. Pfeifer József azt mondja, teljesen véletlenül járt ar­rafelé, és így fedezte föl, hogy a földjét összejárták a munkagé­pek, a vezeték pedig a mezsgyén, illetve jó százötven méter hosz: szán az ő területén megy. Állítása szerint, miután kérdőre vonta az építésvezetőt - aki, mondja Pfei­fer, elismerte, hogy valóban átté­vedtek az ő földjére -, arról be­szélt neki, hogy a polgármester úgy tájékoztatta: a gazdákkal megegyeztek. Ezek után, folytatja, a polgár- mester elé állt, hogy a hozzájáruló nyilatkozata nélkül hogyan mer­ték elkövetni a birtokháborítást? Blázsovics Antal állítólag azt vála­szolta, hogy a reklamáló csak a sa­ját érdekeit nézni, a közért nem tesz semmit. Egyébként is adjon neki két napot, ami alatt kiveteti a csövet, és a tervrajz szerint, a te­lekhatártól két méterre rakatja majd le. Ez volt november tizenhe­tedikén, másnap a föld tulajdono­sa kapott egy levelet az önkor­mányzattól, hogy a nyomvonalat akkreditált geodéták határozták meg, az így van jól. Pfeifer József múlt csütörtökön ügyvédhez fordult. A cél, hogy in­duljon államigazgatási eljárás, en­nek keretében szedjék föl a vezeté­ket. De ha az önkormányzat megfi­zeti a korábban kért pénzt, marad­hat a cső a földben. Ha egyik verzió sem jön be, perre viszi a dolgot. Más, ugyancsak Pfeifer úrral összefüggő momentuma is van a magyarbólyi szennyvíz-beruhá­zásnak. Mielőtt az önkormányzat beadta a pályázatát, amiben a tisztító kialakítása mellett egy 12 köbméteres szippantókocsi vá­sárlása is szerepelt, kiderült, hogy egy ilyen autó kevés lesz. Ezért - állítja - anélkül, hogy megkérdezték volna, az elküldött anyagban Pfeifer szippantókocsi­ját szerepeltették, mint később majd fuvarozó autót. Ami azért is figyelemre méltó, mert a vállalko­zónak most sincs folyamatosan munkája, miután nincs rá akkora igény. Ellentmondásosnak tűnik to­vábbá, hogy egy ideig arról volt szó, és korábban lapunknak a polgármester is arról beszélt: a jó hatásfokú biológiai tisztítás alap- feltétele, hogy a szennyvizet por­tánként szivárgásmentes mű­anyag konténerekben tárolják, ahonnan tíznaponta vinné el a szippantó. Ennél tovább nem áll­hat a „lé”, mert megöli a szennye­ző anyagokat lebontó baktériu­mokat. Ezzel szemben a polgár- mester utóbb mindenkit meg­nyugtatott a faluban, hogy ma­radhatnak a régi pöcegödrök - ez szerepel egyébként a szerkesztő­ségünkhöz eljuttatott faxában is. Blázsovics Attila, Magyarbóly polgármestere: - A Pfeifer József te­rületén mi nem építettünk semmit, hanem a szomszédjának a földjén, akivel megegyeztünk. Én a tervek­nek megfelelően ott építtettem nyo­móvezetéket, ahová a vízjogi enge­dély szól.- Volt szó előzetes egyezkedéstől?- Hogy a Pfeifer József mit mond vagy mit sem, az nem az én dol­gom. Nem engedte meg, hogy az ő földjén vigyük a vezetéket, ezért nem is vittük ott.- Ön állítólag azt mondta a falu­ban, hogy maradhatnak a régi göd­rök. '- Mi ebben a probléma?- Úgy tudjuk, hogy a tisztító a műanyag konténeres megoldás­sal működne igazán hatéko­nyan...- A valóság az, hogy megépít­jük a biológiai szennyvíztisztítót, vásárolunk egy szippantóautót, és januárban, amint megindul­nak a strukturális alapok, csator­naépítésre fogunk pályázni. A ve­zeték kilencven centi mélyen, és a határtól másfél-két méterre megy, a vízjogi engedélyeknél nyomóvezeték esetében nincs meghatározott védőtávolság. Pfeifer József egyébként ellenér­dekelt, azért ellenzi az önkor­mányzat terveit. Pfeifer József ahhoz, hogy a 160 méteres veze­ték a földjén mehessen, ötmillió forintot kért az önkormányzatok­tól, amit azok nem voltak hajlan­dók kifizetni. Nekünk itt most meg kell áll­nunk. Az ügy pedig fut tovább a maga kényszerpályáján. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom