Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-23 / 319. szám
2003. NOVEMBER 23. INTERJÚ Utazás Karinthyába VERA Gyárfás Juli FERENC (Cini) Judik Etel (Boga) KARINTHY FRIGYES Böhm Aranka íertész Tivadar KARINTHI JÓZSEF ENGEL KAROLINA |(arintitf Frigyes és Böhm Arai Nincs még egy ilyen család a magyar, s talán a világirodalomban sem, ahol mindenki tehetséges, mindenki sikeres, mindenki bohém, de nyomukban ott Jár az ördög is agydaganat, ördöggörcs vagy éppen depresz- szió képében. Ragyogó család- regény, amit az e sorban utolsó színházcsináló, Karinthy Márton vet papírra, vagyis immár ő is íróvá lett, hogy megírja a Karinthyakat. Ahogy egy kritikus fogalmazott, ebben a családregényben Pest, Közép-Euró- pa, a Kárpát-medence és a XX. század is benne van és az író legkevésbé a saját családját kíméli, így az sem fog csalatkozni, aki csak az irodalom hátországára, a magánügyekre kíváncsi. Márpedig Karinthy Frigyes vagy Karinthy Clnl a maguk idején legalább annyi figyelmet kaptak, mint ma a médiasztárok, minden nőügyükről és minden adósságukról tudtak. Erre mondaná egy olcsó kabarétréfa szereplője: mecsoda különbség!- Ha voltak is titkok a Karinthy családban, immár nincsenek, hiszen még nagyanyjának a szeretőit is kiírja.- Nem akartam indiszkrét lenni, viszont őszintén akartam írni. Hazudtak már eleget nagyapámról, nagyanyámról és apámról is. Deheroizáltam az isteneket, de az Iliászban is az az izgalmas, hogy földre szállnak a hősök, megtudjuk, milyenek voltak hétköznap, különben nem lehetne megfesteni őket. Egyetlen mentségem van, hogy magamat sem kímélem. Ha valaki mindent megír a szüleiről, barátairól, ismerőseiről, akkor a legesendőbbnek magát kell, hogy lefesse. S így is történt, a könyv elején bevallom, hogy azért született meg most e könyv, mert megpróbáltam elkerülni az őrületet. Húsz éve gyűjtöttem anyagot e könyvhöz, töredékeim, írásaim voltak, de 2000-ben kezdtem megírni ezt a történetet, mert akkor rámtört a pánik. Valami megpattant bennem, úgy éreztem, engem is utolért a Karinthy-átok. Ez a félelelem könyve, félelem az ördöggörcstől, ami nagybátyámat, a költő Karinthy Gábort gyötörte. Ő legalább annyira híres, mint a többi Karinthy, mégis másképpen az, hiszen Benedek István megírta őt az Aranyketrecben, ő volt a Fájdalomherceg. A betegségét ő maga hívta ördöggörcsnek. Egyik pillanatról a másikra feladta az életét, elfogyott a tehetsége, ahogy Benedek István állította róla. Pánik tört rá, hogy nem írja meg a nagy művet. Az Esőember című film óta tudjuk, hogy az autizmus szörnyű betegség, az ember befelé fordul, elszakad a valóságtól. Karinthy Gábor viszont a mítoszon túl semmit sem hagyott tudni magáról.- Nagyapjának nem lehetett könnyű élete Böhm Aranka mellett, hiszen többször leírja, hogy a felesége mások előtt is megalázta, sőt Aranka képes volt ifjú szeretőjével beülni egy Karinthy-elóadásra és még be is szólt a férjének...- Örökös harcban éltek. Aranka iszonyatos szexuális vonzerővel bírhatott, amivel nem lehetett szembeszállni. Az egész város szerelmes volt bele, Ady versciklust írt hozzá, József Attila fekete orchideának nevezte, szóval igazi múzsa volt. Életük viszont maga volt a pokol, egy pokoli történet, s a három gyerekük e cigány vircsaft- / GABOR (a fájdalom herceg) úriasszonyok adták össze, mert hízelgett nekik, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök húga kérte meg őket az adakozásra. ban nőtt fel.-Első hallásra hihetetlen, hogy az ünnepelt író, aki 1800 pengőt is megkeresett egy hónapban, háromszor annyit, mint egy államtitkár, gyakran nem tudta kifizetni a számlákat, kikapcsolták a villanyt.- Bohém világ volt, nagyapámat se érdekelte a pénz, s hát Aranka amúgy is rendesen költötte. Egyébként Karinthy Frigyes generációja akkoriban magvasabb dolgokkal volt elfoglalva. A világról, az emberiség sorsáról elmélkedtek, s az fontosabbnak tűnt, minthogy jön a villanyszámlás.- Azt se tudta eddig a világ, hogy Karinthy Frigyes agyműtétjének költségeit lipótvárosi Pedig így történt, ebből is látszik, hogy nem szobrokkal va gyünk körülvéve. Nagyapámék- nak nem volt pénze, s Herczeg Ferenc úgy segített, hogy megkérte Bethlen Mar gitot és szinte utasította, hogy menjen el a gazdag újlipótvárosi asszonyokhoz, akik elég procKarinthy Márton Született Budapest, 1949. szeptember 1. Tanulmányai: Színház- és Filmművészeti Főiskola, rendező (1968-73) Életútja: a békéscsabai Jókai Színház (1973-75), a pécsi Nemzeti Színház (1975-77), a Thália Színház (1977-80), a Népszínház (1980-82), a Gorsiumi Nyári játékok rendezője (1978-80), megalapítja a Hököm Színpadot (1982), Karinthy Színház (1988-) Fő rendezései: Sarkadi: Ház a város mellett; Karinthy: Gőz; Albee: Állatkerti történet; Karinthy: Gellérthegyi álmok; Karinthy-Szakonyi: Tanár úr kérem; Poiret: Őrült nők ketrece; Shakespeare: III. Richárd. Családi állapota: elvált. Gyermeke: Vera (1976) MÁRTON ~ cok voltak ah hoz, hogy ne tudjanak ellenállni egy efféle kérésnek: Drága Mucikám, mit szólnál, ha össze- gyűjtenénk ennek a nagy zseninek a műtétre valót. Egyébként meg három nappal később indultak Stockholmba, Olivecrona profesz- szorhoz, mert Aran- ká- nak nem volt együtt a gardróbja, hiányzott még egy-két ruha, és kesztyűk után szaladgált. ' Kertész Tamás) JÓZSEF (Uncle Joe) & Maud-Ahogy én tudom, Karinthy Cini is készült egy Karinthy Frigyes-könyvet írni, bár ő sose teregette volna ki a családi szennyest, óvakodott a mítoszrombolástól. Naplójában többször említi, hogy Déry Tibor milyen rossz író, miközben rá azért haragudott, mert viszonya volt az anyjával, sőt azt meg is írta az ítélet nincs című önéletrajzi regényében.- Túl mély volt a seb az apámban. Amikor Déry és Aranka viszonya zajlott, még nem volt a nagy Déry, csak egy kezdő, tehát tudatosan rombolt mítoszt, szüksége volt nagyanyámra, hogy bizonyítsa, ő mindig is benne volt az irodalomban. Később aztán a Befejezetlen mondattal és más művekkel igazolta, hogy valóban nagy író. És utólag azt mondom, nem baj, hogy megírta Arankát. Ki legyen kíméletlen és őszinte, ha nem az író? Sokaknak fájt az a könyv, hiszen akkor még sokan éltek a szereplői közül, s leginkább apámnak.- Cini még fiatal volt, amikor az apja meghalt, tehát csak az árnyékával kellett megbirkóznia, nem ágy önnek. Már ötévesen rá kellett döbbennie, hogy apja kibeszéli a Marci című novellában, közölte is vele, hogy ez nem irodalom, hanem családi pletyka és vonja vissza.- Akkor nagyon haragudtam érte, ma az egyik legjobb novellájának tartom. Azt hittem, hogy nem szeret, nem törődik velem és én csak egy téma vagyok, ahogy róla is gyakran írt az apja. Amikor aztán sokkal később elolvastam a naplóját, kiderült, hogy milyen sokszor gondolt rám, és hogy mennyire féltett. Másik nagy tévedésem pedig az volt, amikor csak a megközelíthetetlen, macső nőcsábászt, a nagy dumást vettem észre benne. Pedig a naplójának azt is leírja, hogy rengeteg kétsége volt, néha őrjítő bizonytalanságban élt, ami nyílegyenesen vezetett a depressziójához. Korábban viszont úgy éreztem, hogy rámtelepszik, elnyom a súlyos egyénisége. Próbált volna terelni, a Szigeten bedobott a vízbe, hátha pólós leszek, de én kimásztam és meg sem álltam a Vígszínházig. Ez a trükk csak a Benedek Micu- nak sikerült, aki a Nemzeti Színház üdülőjében dobta a vízbe a fiát, Tibor ma a vüág egyik legjobb pólósa.- És Cini hagyta, hogy a színházban verjen sátrat?- Dehogy, mániákusan próbált elterelni a művészeti pályáról, ha például írni akartam volna, biztos fellázad. A színházat elnézte, bár azt szerette volna, ha rendes polgári foglalkozást választok, tanár, jogász vagy orvos leszek. Gyerek is maradtam apám nyomasztó súlya alatt, egészen a saját színházam megalapításáig.- S volt még egy fal kettőjük között, amiről ugyancsak őszintén ír, az ön mássága.- Már gyerekkoromban se túlzottan vonzott az ő macsósága, talán anyámat védtem. S ebbe persze az is beletartozott, amikor a társaságban a többiekkel együtt ő is teli szájjal röhögött a buzi vicceken. A szexualitásomba viszont egyáltalán nem tudott beleszólni, miután nem volt köze a homoerotikához, egyáltalán nem ismerte azt. Többször szeretett volna beszélni erről velem, de én mindig visszautasítottam. Ahogy egy régi barátját is megpróbálta egyszer kikérdezni, de Hirsch Jancsi közölte vele, hogy „Cini te olyan vagy, mint egy gyerek. Ilyesmit felnőtt emberek nem szoktak kérdezni.” Apám nem szerette, ha valaki kilóg a sorból, viszont ő mindig mindenben a legjobbak között szeretett lenni. Rajta aztán nem lehetett gúnyolódni. S ezért is fájt neki, féltett, hogy sok bajom lesz még a különcségeimből. Én is félteném a lányomat, ha mondjuk drogosokkal barátkozna... Dalia László Karinthy Cini élete utolsó évében mély depresszióba esett, utolérte a családi átok. Ahogy Naplójában is írja, mindig megpróbált belőle kikapaszkodni, de kevés sikerrel, mert ez egy szörnyű, önpusztító betegség. Egy kicsit a rendszer váltás áldozatának is tekintette magát, mert elvesztette a bólyáit. Az előző negyven évben jókosszul, de kiismerte magát, de ’89-ben ismeretlen világ jött. Mintha az iránytűvel együtt az értékek is elvesztek volna, vagy legalábbis már nem lehetett tudni, hogy mik az értékek. I A házuk bejáratán kint volt egy tábla, miszerint délután 4 és 6 között itt dr. Böhm Aranka rendel. Ám amikor egyszer becsöngetett egy páciens és Cini I felkeltette Arankát, az megkérdezte a betegétől, ha beteg, miért nem orvoshoz megy. Állítólag egyetlen páciense Nóti Károly, a kabaré- és filmíró volt.
