Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-23 / 319. szám
2003. NOVEMBER 23. Driport Mit hallgat el a rendőrség? Megölték, kirabolták, ellopták - az újságok és a televíziós hírműsorok nap mint nap tele vannak bűnügyi információkkal, miközben a legtöbb ember nem is tudja, hogy egy-egy aprócska adatért mekkora harc folyik a színfalak mögött. A bűnügyi újságírók sokszor ellentétes érdekek szorításában dolgoznak: a nyilvánosság minél több információt követel, miközben a rendőrség sokszor abban érdekelt, hogy a legkevesebb értesülés szivárogjon ki. Tájékoztatni, s közben a mundért is szolgálni: erről a soha véget nem érő játszmáról írt könyvet (Bankrablók) Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója. Néha semmit sem tudnak bűnügyi újságírók, például fogalmuk sem volt arról, hogy olyan kemény bűnöző, mint Dörcher György kijárhatott a börtönből dolgozni, igaz ez is lett a veszte. A munkahelyén le testőrével együtt H Amikor napokon belül egymásnak ellentmondó információk jelennek meg a sajtóban egy nagyobb bűnügyről, az emberek általában nem érük, hogy lehet ilyen hibát elkövetni. Pedig sokszor nem vét senki, csak a körülmények viszik kényszerpályára azt, aki tájékoztat. Egy példa: a móri mészárlásnál nem lehetett pontosan tudni, hogy az elkövetők 7,3 millió, avagy csak 700 ezer forintot vittek magukkal. A bank csupán a nyomozás vezetőjével kommunikált, ráadásul épp a bűncselekmény napján készültek feltölteni az ATM automatát, s ezt az összeget külön tárolták. így történt, Tonhauser László szerint a fecsegő nyomozók több galibát okoztak, viszont ő is üzent sajtón keresztül a hogy az egyik lapban a kevesebb, a másikban a nagyobb összeg szerepelt, s a „számháborút” Garamvölgyi László nyakába varrták. Az is egy trükk volt például, amikor Mórral kapcsolatban az egyik újság „kiszivárogtatta”: egy hét múlva készül el a DNS-vizsgálat eredménye. Garamvölgyiéknek ekkor már a kezükben volt az információ, de nem cáfolták a lap értesülését. így nyertek egy „bónusz” hetet arra, hogy nyugodtan dolgozhassanak. Olykor viszont a tudósítók kerülnek előnybe: a kommunikációs igazgató nem tagadja, hogy a móri mészárlás hírét is egy újságírótól tudta meg.- Sokszor már nem a rendőrség az elsődleges információforrás - ismerte el. - Ám ebből mi nem csinálunk presztízskérdést, hiszen a hírlapírók időbeli előnye csupán néhány perc. Egy-egy nagy port felvert ügyben óriási nyomás nehezedik a zsarukra, hogy végre produkáljanak valamit. Salgó László országos rendőr-főkapitány szerint olyan nincs, hogy mindenki elégedett legyen. Valaki min- lema- vagy az újságíró, vagy a rendőrség, vagy pedig az olvasó. Ez alól legfeljebb egy-egy sikeres nyomozásról szóló tájékoztatás jelent kivételt. Ugyanakkor nekünk törekednünk kell az átláthatóságra. A rendőrség nem vezetheti orránál fogva a média munkatársait, de a sajtó sem zsarolhatja a rendőrséget a tájékoztatás monopóliumával. Egy hajóban evezünk, ezért hosszú távon csak a korrektség és a tisztesség lehet a kapcsolat alapja. Tonhauser László sokáig emblematikus figurája volt a magyar rendőrségnek, 1998-as kényszerű nyugdíjaztatásakor a KBI Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályát vezette. Szerinte a rendőrség és a sajtó kapcsolat- tartása külön tudomány, amit jobb helyeken tanítanak is. Nálunk a Rendőrtiszti Főiskolán kommunikációs képzés ugyan van, ám a médiával való együttműködést nem oktatják.- Bárki bármit mond, a rendszerváltás előtt a sajtó és a rendőrség viszonya nem volt rossz - jelentette ki Tonhauser. - A '90-es évek elején ez a kapcsolat elvadult, előszeretettel mosták össze például a politikai és a bűnügyi rendőrséget, holott a köztörvényes bűncselekmények rendszersemlegesek. Mostanra a helyzet javulni látszik, bár olykor a rendőrség átesik a ló túlsó oldalára: túl sokan bábáskodnak az információk körül. Sokszor pedig a politika és a sajtó hajszolja bele a rendőrséget felesleges nyilatkozatokba. Megjegyzem, az én időmben is volt már példa efféle buzgalomra: előfordult, hogy előírták, minden hét péntekjén tájékoztatót kell tartani az eredményes ügyekről. ElőforRévész Renáta talán a legfiatalabb bűnügyi riporter, mindössze 24 éves, de már könyvet ír Halálos hivatás címmel. - Ahány megye, annyiféle a tájékoztatás is - meséli. - Van, ahol azonnal elmondanak min- I dent, de olyanról is tudok, hogy a zsaruk még a saját sajtosaik előtt is | titkolóznak. Renáta szerint, ha egy rendőr megindokolja, miért nem szerencsés valamit nyilvánosságra hozni, általában teljesíti a kérést.- Van a sajtó erejéről egy történetem - mondta. - Csobánkán megöltek egy roma fiút, a család szerint a barátnője volt a tettes, mivel a gyilkosság napján fekete harisnyát | adott az áldozat anyjának. Ezt én írtam meg először. Aztán a televízióban találkoztam a hozzátartozókkal, s az áldozat apja kijelentette: tudják, ki a tettes, és üzeni a gyilkosnak, hogy három napon belül adja fel magát, különben a família áll bosszút. Három nap múlva a barátnő beismerő vallomást tett a rendőrségen... dúlt, hogy szándékosan visszatartottuk a sikeres esetek hírét, hogy a jövő hétre is jusson valami... A félrevezető információk kiadását Tonhauser csak abban az esetben tartja meg- magyarázhatónak, ha ezzel a gyanúsított lebuktatását segítik. Például azt „üzenik” a sajtón keresztül, hogy megvan a tettes, mire az elkövető megkönnyebbül, nem rejtőzködik tovább, s így könnyebb elfogni. Bár régebben szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy újságíró előbb értesüljön egy bűnügyről, mint a rendőrség szóvivője, azért akkor is voltak szószátyár zsaruk.- Emlékszem, a rendőr- gyükos Soós abban a bárban volt csapos, ahová a nyomozók jártak sörözni. Egyszer épp az OTP-s kettős gyilkosságról beszélgettek, amihez Soósnak semmi köze nem volt, de elcsípett néhány mondatot. Amikor később letartóztatták, ezt a bűnügyet is bevállalta, a bűntársaként megnevezve két másik embert. Olyan részleteket mesélt, amelyek alapján a rendőrök joggal hihették azt, hogy valóban köze volt az esethez. Három hónapi munkába telt, amíg rájöttek, hogy a sörözőbeli információkat rakta össze, csak azért, hogy bemártsa a másik két embert, akik korábban a börtönben csicskáztatták. Addigra négy gyilkosságot már a nyakába varrtak, tudta, hogy mindenképp felakasztják, s úgy volt vele: halála előtt miért ne álljon bosszút az ellenségein... Dián Tamás Részegeskedő tinédzserek Az egyik fővárosi általános iskola tizenegy éves tanulója olyannyira holtrészegre vodkázta magát, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Kortársai meg sem döbbentek, szinte természetesnek tartották. A mai gyerekek már nyolc-kilenc évesen belekóstolnak a tömény alkoholba. A tinédzser fiúk kétharmada, a lányok negyven százaléka volt többször is részeg. És akkor hol van még a dohányzás, a kábítószer. ■ - Nem akarok meghalni! - sóhajtotta a félig eszméletlen tizenegy éves kisfiú, aki annyi vodkát megivott, hogy mentőt kellett hívni hozzá. A fővárosi iskola múlt heti alapítványi bálján egy tanítónő figyelt fel arra, hogy két kiskamasz közrefogva cipeli harmadik társukat, aki szemmel láthatóan rosszul volt. Kifelé igyekeztek az épületből, amikor a pedagógus megkérdezte, mi történt, a kisfiú összeesett, Friss levegőre vitték, lassan kezdett magához térni. Értesítették a szüleit, az édesanyja a fiát meglátva hisztérikus sírásban tört ki, édesapja beszólt a mentőknek. A mentősök egyike ránézett a kisfiúra, megállapította, hogy holtrészeg, majd megkérte a felnőtteket, nézze- szét, Arató And- ; rás lemezlovas sze- I rint az ál- | tala tartott tinidiszkók büféiben I nem árulhatnak alkoholt, | a bejáratnál ellenőrzik az I esetleges szeszcsempésze- f | tét, az illumináltakat be sem engedik. - Az Aratótinidiszkóban csak a zene kábít - teszi hozzá a dj. van-e még ittas gyerek, mert azt is beviszik. A kisfiú társai elmesélték, hogy a rendezvény előtt többen feltankoltak cigarettából, alkoholból a szomszédos közértben. Az eladóknak nyilván fel sem tűnt, hogy kiskorúak pakolják a dohány- és italneműt. Főleg a vodka fogyott, melyből éppen az a fiú ivott a Nem akarok meghalni! - legtöbbet, aki mondta a tizenegy éves ^égül a,kf,r,ház‘ . , . ban kötött ki. részeg kisfiú a pedagógusok beszámoltatták a gyerekeket, táskájukat végigkutatták. Érintetlen és megkezdett italos üvegeket találtak, kiderült, hogy huszonegy ötödikes ivott az alkoholokból. Az egyik szülő szerint - gyermeke ugyancsak ebbe az iskolába jár - számítani lehetett minderre, a környéken lakóknak megszokott látvány volt a kiskamaszok üvegezése, füstölgése. A nevét és az iskola megnevezését azzal együtt nem vállalja, hogy úgy gondolja, mindez bárhol megtörténhetett volna.- Egyetlen iskola sem örülne, ha alkoholmámoros tanulója miatt válna hírhedtté - teszi hozzá. - A gyerekemet is érhetik kellemetlenségek, ha felfedem magam. A gyerekek mintha meg sem döbbentek volna, szenzációértékű volt számukra, hogy egyik társuk eszméletlenre itta magát. Pedig egy tizenegy éves, holtrészeg gyermek látványa ma már nem megy szenzációszámba. Az ; SZŰCS JUDIT: Meggyőzően felkészí- j tettem a lányomat. Megbeszéltük, J ha kínálják, mondja azt, hogy olyan jj antibiotikumot szed, amire nem jó | az alkohol. Másrészt mondja azt, | hogy ő szesz nélkül is jól érzi magát, neki nem hiányzik, hogy fejfájósan 1 ébredjen és egész nap rosszul érez- j ze magát. Kizártnak tartom, hogy ha 1 így utasítja el a kínálást, kicikizzék. I KONCZ GÁBOR: Soha nem iszom | alkoholt, bár otthon a vendégek j kedvéért tartok mindenféle italt. Remélem, jó példa vagyok Regina lányomnak, akit még sosem láttam alkohollal a kezében. Sokan azért j isznak, mert nem tudnak magukkal mit kezdeni, a lányom viszont szerencsére bőven talál magának elfoglaltságot, sportol, lovagol. UNGÁR ANIKÓ: Nyolcadikos Gábor fiam látja, hogy mi sem iszunk. Igyekszem arra ösztönözni, hogy szenvedélybetegségekben ne utánozza a társait, ne akarjon ebben hasonlítani hozzájuk. Szerencsére az alkoholnak még az illatát sem bírja elviselni. Semmitől nem tiltom, de elmondtam neki, hogy nem szeretnék csalódni benne. Országos Egészségfejlesztési Központ legutóbbi adatai szerint tízből kilenc tinédzser már ivott alkoholt, a fiúk kétharmada, a lányok negyven százaléka többször is volt részeg. A tizenhat-tizenhét évesek majdnem fele hetente iszik sört, bort; pezsgőt, a fiúk söröznek, a lányok pezsgőznek, édes likőröket isznak. Győrffi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondja, hogy ritkán hívnak mentőt alkoholmérgezésben szenvedő tinédzserhez, legfeljebb a szezonnak számító húsvéti ünnepeken.- Nem beszélhetünk tinédzserkori alkoholizmusról, hiszen náluk nincs még függőség és szervi károsodás - magyarázza dr. Pikó Bettina szegedi orvosszociológus. - Inkább rendszeres alkoholfogyasztásról van szó. A tizenkét-tizenhárom évesek közül sokan isznak alkoholt, de tudunk nyolc-kilenc évesekről is, akik kipróbálják a hatását. A tíztizennyolc évesek öt-tíz százaléka naponta iszik. Számukra ez a felnőttség szimbóluma, azt látják, hogy a felnőttek társasági életéhez hozzátartozik az alkohol. Dr. Pikó Bettina úgy véli, a gyerekek alkoholfogyasztásában a kortársak hatása a legerősebb. A tinédzserek a töményét szeretik, gyors a hatása. A lányok ebben is utolérték a fiúkat.- Mindenképpen beszélni kellene a gyerekekkel az alkoholról - tanácsolja az orvos-szociológus. - Tanulják meg, hogy a stresszt, a szorongásokat nem lehet alkohollal, cigarettával, droggal kezelni. Mi pedig a megfelelő viselkedéskultúrát tanítsuk meg nekik, mellyel jobban tudják ellenőrizni önmagukat és gondozni konfliktusaikat. A részeges fiú felkavarta az intézményt. Rendkívüli szülői értekezleteket tartanak, a hírek szerint huszonegy tanuló igazgatói intőt kap, és állítólag néhány, az ügyben nem érintett szülő máshová szeretné beíratni a gyerekét. Csontos Tibor
