Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-08 / 304. szám
Szabadfogás Dunántúli Napló *—— Krimi Lángokban állt az aluljáró. A tűz miatt megbénult Budapest közlekedése. 14. oldal R I P O R T Élet & Stílus Az ezerízű japán konyha kínai gyökerei. 15. oldal Sport Győzni akar ma a Békéscsaba ellen a PMFC. 24. oldal A szolnoki katonai repülőtéren ünnep volt az AN-26-os gép érkezése. Családok várták a távolról jöttékét: feleségek, gyerekek és szülők. Akik érkeztek - Irakban szolgálatot teljesítő magyar katonák -, azt mondták, szép volt az út. Csöndes és napfényes. Vidáman, érdeklődve léptek ki a repülőgépből. Napbarnított arcukon látszott, hogy a Közel-Keleten tombol a nyár. Itt, Szolnokon hűvös volt, télre készül az idő. Akik ott várták őket, a repülőtéren, mégis melegséget éreztek: a szeretet melegét. Azok jöttek haza pihenni, akikért naponta aggódik a család, az ország, s akik azzal vigasztaltak, hogy biztonságban vannak. Az elmúlt negyedév alatt a magyar katonákat nem érte atrocitás. Most mesélnek a családnak, s meséltek munkatársainknak is. Pihenni hazajöttek az iraki magyar katonák Irakból jöttek haza pihenni az első magyar katonák. Repülőre Ankarában szálltak, s négyórás légiút után Szolnokon léptek ismét magyar földre. Azt mondják: Irak nem veszélytelen, de nem találkoztak veszéllyel. A tíz nap, amelyet most kaptak, nem szabadság, hanem a szolgálatban töltött idő után járó szabadnap. Ebből egy hetet tölthetnek a családjukkal, a többit az utazás veszi el. A szolnoki repülőezred AN-26-os gépe újnak ugyan jóindulattal sem mondható, ám annál megbízhatóbb és jól bevált. Feladata többek között az, hogy a Szerbiában szolgáló magyar békefenntartó katonákat célba juttassa, de részt vesznek az iraki misszióval összefüggő szállítási feladatokban is. Az ezred 407. számú gépének öttagú a személyzete. Az első 25 pihenőnapos katonát Szántó Gábor százados, gépparancsnok, Halasi János százados, másodpilóta, Tamási Ákos százados, fedélzeti megfigyelő, Szanyi Ferenc százados, fedélzeti mérnök és Melkvi Tibor törzszászlós hozta haza. A gépparancsnok azt mondja, mintaszerű volt a landolás.- Nagyon szép volt az idő, kis légmozgással. Az út - Ankarától Szolnokig - kereken négy órát vett igénybe. A katonákért előző nap mentek el Bagdadba és vitték el előbb Ankarába, ahonnan csütörtö- k dél körül indultak Magyarországra. A hazatérőket nagy érdeklődés fogadta a szolnoki reptéren. A legtöbben sietve málháztak át a repülőgépből az autóbuszokba. Talán éppen ez a nagy igyekezet volt az oka annak, hogy a magyar szemnek kissé furcsa egyenruhát viselő, napbarnította fickók enyhén szólva kerülték a sajtó munkatársait. Nem volt „központilag” megtiltva, hogy szóba elegyedjenek a riporterekkel, mégis nagy nehezen lehetett csak szóra bírni őket.- Négy hónapja vagyok kint, mondta az egri felderítő zászlóalj szerződéses katonája, Győrfi Lajos tizedes. Még júliusban, az előkészítőkkel utaztam Irakba. - A beosztása biztosító. A feladata, hogy géppuskával felszerelt páncélozott járműveivel kísérjék útján a gépjárműkonvojt. Azt mondja: semmiféle atrocitás nem érte őket.- Kétszer előfordult ugyan kisebb kődobálás, de sokkal inkább jellemző az, hogy integetnek nekünk az iraki emberék. Főleg amióta a járműveinken arabul is feltüntettük, hogy magyarok vagyunk. Ez nagyon jó érzés. A tizedes nem titkolja: feladatvállalásában nyomós ok a havi 1900 euró. Vonzotta persze a ritka kihívás is. Érdekesség az idegen kultúra is. A kosztra sem panaszkodott. Korábban a lengyelek főztek, aztán az indiaiak vették át a hatalmat a konyhában, s állítja, a sült csirkétől a hamburgerig mindent jól készítenek el. Talán érthető, hogy azok a katonák, a ik hónapokon át idegen, s meglehetősen veszélyes környezetben éltek, nem szívesen beszélnek mindennapjaikról. Staub Krisztián főtörzsőrmester sem könnyen állt kötélnek. A ceglédi fiatalember a szolnoki 34-es Bercsényi zászlóaljnál szolgált. Korábban már kilenc hónapot töltött Boszniában.- Az várt ránk Irakban, amire számítottunk. Igen jó felkészítést kaptunk. Amikor jelentkeztem, főként két dolog vezérelt: a kihívások és az anyagiak.- Számos hír szólt itthon 'az Irakban szolgáló magyar alakulatról: a táborban uralkodó állítólagos rossz hangulatról, a feladatok veszélyességéről, s arról, hogy többen haza akarnak jönni.- Mindennek megvan a veszélye. Egy háborútól sújtott országban sohasem lehet teljes biztonságban az ember. Ezzel mindannyian tisztában voltunk, amikor vállaltuk a feladatot. Tudtuk, hová megyünk, mire számíthatunk, hiszen katonák vagyunk. A főtörzsőrmester - aki a szállító ezrednél szolgál gépkocsivezetőként - barátnőjéhez és szüleihez sietett haza Ceglédre erre a néhány napra. Ők persze féltik, aggódnak érte, ám kénytelenek elfogadni, hogy egy szerződéses katona nem tehet mást. A mostani néhány napos eltávozás után is reménykednek, hogy három hónap múlva, amikor hazaérkezik a közel-keleti országból, újra épen, egészségesen látják viszont.- Nincsenek könnyű helyzetben a katonafeleségek. Amikor igent mondanak párjuknak, tisztában vannak Győrfi Lajos: - Még júliusban, az előkészítőkkel utaztam Irakba.- Nagyon szép volt az idő, kis légmozgással. Staub Krisztián:- Az várt ránk Irakban, amire számítottunk. azzal, hogy olyan életformát választanak, amelyben a biztonságnak igen kevés a szerepe. Számíthatnak gyakori költözésekre is, hiszen a hivatásos katonát bármikor áthelyezhetik más városba. Rosszabb esetben pedig számíthatnak hosszú egyedüllétre, aggódásra. Az Irakban állomásozó katonák feleségeinek nincs más választásuk: feszülten figyelik a híreket, várnak a telefoncsörgésre, az e-mailekre, s persze nagyon várják azt a pillanatot, amikor párjuk végre kilép a repülőgépből, hazatér hozzájuk. Szolnoki Gábomé és Ulics- ka Jánosné Egerből utazott Szolnokra, hogy minél előbb találkozhasson férjével. Nekik természetes ez a helyzet. Egyikük párja korábban már békefenntartóként több országot is megjárt. Mindketten büszke katonafeleségek és elfogadják, megértik, hogy férjük az elsők között jelentkezett erre a feladatra. Ahogy mondják: „Ez érthető. Szerették volna bebizonyítani, hogy igazi katonák. Nem csak homokzsákot rakni, lapátolni tudnak, hanem harcolni is, hiszen ezért választották ezt a hivatást.” Az Irakbaft szolgálatot teljesítőkkel hetente beszélnek telefonon, folyamatosan leveleznek e-máilen. A távollévők mindent tudnak arról, hogy mi történik itthon a családdal, a gyerekekkel. Egyikük családjában ugyanis három, a másikban két fiú várta haza nagyon az apát... HORVÁTH GYÖZŐ-SZILVÁSI ZSUZSA Egy hétig távol a sivatag homokjától A Magyar Flonvédség Szállító Zászlóalja az Országgyűlés határozata alapján júliustól vesz részt az iraki béketeremtő tevékenységben. A hivatásos és szerződéses katonák szállítási és biztosítási feladatokat látnak el - a hazai katonai vezetők értékelése szerint nagy sikerrel. Az előkészítők már júliusban kiutaztak, a többség augusztusban követte őket. Az Országgyűlés a jövő év végéig meghosszabbította kiküldetésüket. A magyar zászlóalj a Bagdadtól 80 kilométerre délre fekvő A1 Hillahban működik. Eddig egy katona jött csak haza egészségi okok miatt. Aztán, amint problémája megoldódott, visszautazott Irakba. Most szabadságra jöttek a katonák: a 292 külszolgála- tos egymást váltva tér haza családjához pihenni. Az első 25 katonát szállító repülő csütörtökön landolt Szolnokon a Vegyes Szállítórepülő Ezred AN-26-os gépével. Nem szabadságra jöttek - mondta Belki László ezredes, a MH szárazföldi parancsnokságának vezetési főnöke. Szabadságukat ugyanis a szolgálat végleges leteltével vehetik majd ki. Most pihenőnapjaikat töltik le itthon. A távoliét tíznapos, de a sok utazás miatt csak hét nap jut „tisztán”. Azt, hogy ki jöhetett haza az első turnusban, elsősorban iraki feladata határozta meg. Volt, aki személyes okok miatt kérte ezt a lehetőséget. Az Irakban szolgáló katonák önként vállalták a feladatot. í ( t k i
