Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-08 / 304. szám
8. OLDAL 2003. November 8., szombat P 0 L I T I K A I VITAFÓRUM Bemutatás helyett... ...hiszen aligha kell bárkinek is bemutatni Sten- czer Bélát, a Pécsi Nemzeti Színház népszerű színművészét. Csupán az elmúlt néhány hónap során több helyi lap adott közre terjedelmes portrét róla, ami annak a jele, hogy az olvasóközönséget, azaz Pécs város polgárait érdekli Stenczer Béla, a színész - és legalább annyira érdekli Stenczer Béla, az ember. A népszerűség általában nem a véletlen műve: rendszerint komoly tehetség és kemény munka áll mögötte. Stenczer Béla azonban most úgy döntött, hogy képességeit a színház falain kívül, a városi közélet színpadán is megpróbálja kamatoztatni. Ezért vállalta, hogy a Petrovits József képviselő halála miatt gazdátlanul maradt 10. számú választókörzetben (a Belváros és a Szigeti Külváros határán, vagyis a Rókus utca - Kodály utca - Barbakán - Rét utca - József Attila utca által határolt területen) a december 14-i időközi önkormányzati választáson megméresse magát. Független jelöltként, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt támogatásával. Bélát, ahogy maga fogalmazott egy sajtótájékoztatón, a politikából való kiábrándulás hozta a politikába. Közéleti elégedetlenségével éppenséggel nem áll egyedül hazánkban, hiszen nap mint nap rengetegen érezzük, hogy a politikusaink, akiket mi magunk választottunk, nem'mindig azzal foglalkoznak, amiért választottuk - és amiért fizetjük őket. Hiszen mi fizetjük őket akkor, amikor egymás múltjában, családi életében vagy éppen pénztárcájában kutakodnak. Stenczer Béla persze nem csak színész, hiszen színházi pályáját több évtizedes kultúraszervezői tevékenység előzte meg, mi több, ezzel a tevékenységével azóta sem hagyott fel. Huszonöt éven át szervezett fesztiválokat, szervezte a város jazz- életét, közreműködött a Pécsi Nyári Színház, a Pécsi Hangtár és a Pannonion Zeneműkiadó létrehozásában, alapító tagja a Pécsi Egyetemi Színpadnak is. Színházi karrierje kezdete óta hasonló aktivitással és eredményességgel dolgozik, részt vesz a színház szervezési munkálataiban, szerepet játszott és játszik ma is a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a POSZT létrehozásában is, ami mára Pécs legjelentősebb kulturális rendezvényévé nőtte ki magát. A kulturális szféra amúgy sincs bennfentes, a „kultúrában” dolgozó embenel képviselve a pécsi közgyűlésben, így Béla hozzáértésére és évtizedes tapasztalataira óriási szüksége van a városnak. És nem hiányzik a képviselők számára elengedhetetlen helyismerete sem: Béla tüke pécsi és a körzetben töltötte gyermekkorát, ott nőtt fel, ott járt iskolába. Ha a választók úgy döntenek, Stenczer Béla bizonyosan szíwel-lélekkel fog dolgozni a közgyűlésben a választókörzetért, a város polgáraiért és a város kulturális életéért egyaránt. Én őt választanám. Dr. Bretter Zoltán., az SZDSZ Pécsi Szervezetének elnöke A KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT Baranya megyei szer vezeteinél folytatódott a megújulás. A kórósi szervezetnél október 17-én történt meg a tisztújítás. Elnök: Tóth Gyula. Gazdasági vezető: Horváth István. KÖNYVBEMUTATÓ PÉCSETT. Tegnap este mutatták be az érdeklődőknek Galántai Csaba: Mi újság, Terror Háza? című, a napokban megjelent könyvét a Dante kávézóban. A rendezvény nyitánya a Fidesz pécsi szervezete most kezdődő kulturális programsorozatának. A tegnapi est házigazdája Nagy Csaba frakcióvezető volt. _____________________ _________ FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Tü zérdandár, útfejlesztés Fideszes módosító javaslatok a központi költségvetéshez A központi költségvetéshez beadott, a térséget érintő fideszes módosító indítványokról tájékoztatták csütörtökön a közvéleményt a pécsi polgári képviselők. A Szövetség politikusai a 6-os út, a tüzérdandár illetve a vérellátó helyzetén változtatnának elsősorban. Némiképp rendhagyó módon sajtóreggeli keretében adtak tájékoztatást a Fidesz-MPSZ pécsi országgyűlési képviselői és a városi közgyűlés frakcióvezetője a központi költségvetéshez beadott, a térséget érintő módosító indítványokról. Körömi Attila elmondta, több fideszes társával együtt a tüzérdandár fennmaradásáért nyújtott be javaslatot. A képviselő kifejtette, a modem hadsereg elképzelhetetlen szárazföldi tüzérség nélkül, a kormányzat mégis az egyetlen honi fegyvernemet akarja felszámolni. Ráadásul nem szabad elfelejteni, a pécsi katonák segítettek a dunai árvíznél vagy éppen az ex-jugoszlá- viai misszióban is. A pécsi fideszes képviselők módosító indítványt nyújtottak be a 6-os út tervezésére és fejlesztésére, erre a jövő évi büdzsében 5 milliárd forintot különítenének el. Mikes Éva képviselőtársával együtt hangsúlyozta: bár véleményük szerint célszerűbb a Balatonig vezető dunántúli autópálya programját megvalósítani, ennek jelenleg nincs realitása, így a polgári honatyák is „felsorakoznak” az M6-os fejlesztése mellett, de a jelen állás szerint 2006-ig az is csak Dunaújvárost érné el - ez még Pécsnek nem jelent sokat, ezért lenne szükség a külön forrásra. A megyei vérellátó rekonstrukciójára a jobboldali honatyák 1 milliárdot „igényelnek”. Nagy Csaba, a Fidesz pécsi közgyűlési frakcióvezetője úgy vélekedett, az már most látszik, a települések jövőre nehezebb helyzetbe kerülnek a központi elvonások miatt. Mikes Éva szerint még az uniós pályázatok igény- bevétele is kétséges, hiszen a városoknak nincs az önrészhez tőkéjük. A képviselő asszony kifejtette: bíznak abban, hogy javaslataik egy részét a baranyai kormánypárti politikusok is megfontolják. _________ NYAKA SZ. PÁ RTHÍREK AZ ESZTERGÁR LAJOS KONZERVATÍV KÖR konferenciát ren dez „A nemzeti polgárosodás évszázadai” címmel a Művészetek Házában ma, szombaton fél 11-től. Előadók: Kulin Ferenc (XVIII-XIX. szd.), Alexa Károly (A XIX. szd. végétől 1945-ig), N. Pál József (1945-től a rendszerváltásig) irodalomtörténészek. DR. HARGITAI JÁNOS november 14-én, pénteken 8-tól 10 óráig Mohácson a képviselői irodában fogadóórát tart. Széchenyi tér 1. I. em. 11. . A FIDESZ MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG Baranya megyei Női Tagozata november 14-én, pénteken 18 órakor közgyűlését tartja a Katolikus Karitasz termében (Pécs, Janus Pannonius u. 4.). Témák: Beszámoló a tagozat munkájáról és a „Gyökereket és szárnyakat” című családi nap megyei programjának ismertetése. ____________w Bü szke, független, élhető Magyarországot A Jobbik Magyarországért Mozgalom életében a legfontosabb állomáshoz érkezett. Október 24-én ünnepélyes keretek közt zászló- bontásra került sor és a szervezet párttá alakult. Az 1989-ben végbement rendszerváltás nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, és a szó valódi értelmében vett rendszerváltozást. Mi történt '89-ben, nem tudhatjuk pontosan, mert az akkori politikai elit, jól kigondolva, sok évre titkosította azokat a szerződéseket, melyek hazánk jövőjéről döntöttek. Nem történt rendszerváltozás akkor, amikor a „kenyeret és cirkuszt" elv alapján elénk tesznek egy kirakatbábut és a nyakába akasztják minden idők legnagyobb banki csalását. Egyik oldalról sem fontosak az igazi bűnösök, egyik parlamenti pártnak sem áll módjában az adófizetők pénze után eredni, megkeresni a valódi elkövetőket Hiába '89, amikor a pénz az úr, semmi más nem számít. Nem történt rendszerváltás akkor, amikor a parlamentben lévő 386 képviselőből 385 egy emberként teszi le a voksát Magyar- ország függetlensége ellen. Úgy gondolják, elég volt tizennégy év arra, hogy ők legalább jól éljenek és igent mondjanak a nemzet érdekeit sértő uniós csatlakozásra. A televízióban és az újságokban megjelent kampány ellenére kevesen tudják, mire szavaztak. Kevesen tudják, hogy a munka- nélküliek száma minden újonnan felvett országban megnőtt és napjainkig küzdenek ezzel a problémával. Baranya több térségében és különösképpen az Ormánságban és Komlón ez a szám már most meghaladja az országos átlagot. Nem történt rendszerváltás akkor, amikor százezrek maradtak képviselet nélkül és a felsőbb politikai vezetés úgy gondolta, szükség van hazánk területén idegen zsoldosokra. Szükségünk van rájuk, szükségünk van arra, hogy legszebb természeti tájainkon radarállomást alakítsanak ki, ahogy teszik ezt Pécsváradon. Hiába tiltakozunk a döntések ellen, az szent és sérthetetlen. Megszületett, de nélkülünk, és végrehajtják a mi beleegyezésünk nélkül is. A jelenlegi hatalom elindította azt a folyamatot, melynek egyetlen célja van: Magyarország katonai kiszolgáltatottsága. Katonáinkat idegen országokban állomásoztat- ják és a hazánkban lévő állományt pedig csökkentik. Nem történt rendszerváltás akkor, amikor 2002 óta olyan miniszterelnök irányítja sorsunkat, aki a szegénység miniszterelnöke. Ő azt szeretné, ha mi szegények lennénk, testi-lelki szegénységben nyomorognánk, és alamizsnáért állnánk sorba, mint az elmúlt rendszerben történt Magyar- országon. Mi azonban másképp képzeljük el hazánk és nemzetünk jövőjét. Mi egy büszke, független és élhető Magyarországot szeretnénk. Büszkét, mert az a nép, j amelynek köszönhetik a számítógépet, a helikoptert, a golyóstollat és még sorolhatnánk, megérdemli a véleményének kikérését a sorsáról hozott döntésekben. Függetlent, mert mi szeretnénk dönteni saját sorsunkról, saját környezetünkről, saját életünkről, saját jövőnkről. Elhetőt, ahol a munkavállalóknak is joga és szava van, nem kell cselédként dolgoznia saját hazájában. Jobbik Magyarországért Párt Baranya Megyei Szervezet 1956 Részlet Staub Ernő önkormányzati képviselő (Fidesz) október 23-án a polgári pártok és társadalmi szervezetek megemlékezésén elhangzott beszédéből. Minden forradalom a fennálló, elégedetlenséget szülő állapotokon akar változtatni. A magyar ’56-nak meghatározó célja azonban nem a rend megbontása, hanem a jogtip- rás felszámolása volt. Hiszen akkor már közel egy évtizede folyt a proletárdiktatúra nevében egy korlátlan párturalom kiépítése. A polgári és politikai jogok, a lelkiismereti és vallásszabadság csak papíron léteztek vagy úgy sem. A személyes szabadság, a tulajdon és annak átörökíthetősége korlátozottá vált. A beszolgáltatás, a jegyrendszer, a kényszerkölcsön, a szövetkezesítés, a jogegyenlőség hiánya szőtte át a mindennapok világát a közigazgatástól az igazságszolgáltatáson át az oktatásügyig, a katonai szolgálatig. Aki mindehhez nem tudott vagy nem akart alkalmazkodni, arra súlyos büntetés várt. ’56 forradalma és szabadság- harca ezt a rendszert akarta fölszámolni. A hirdetett demokráciát valóságossá tenni, a despotizmus- ban gyökerező erőszak helyébe az erkölcsi normákra épülő jogot állítani. Ma három nemzedék tekint ’56- ra. Akik átélték a forradalmat, akik fiatal felnőttként megelégelve egy hazug rendszert részt vettek a rendszerváltásban, s akiknek a berlini fal leomlása is történelem. Magamat - enyhe fiatalítással - a középsőbe sorolom. Gyerekkoromban sejtésem volt csak a homály fedte időkről, valami misztikum vette körül ezt az évszámot, legalább is a gyerek így észlelte. Alsós kisdiákként vasgyűjtés közben érdeklődve olvastam a rikító vörös feliratot a Somogyi Béla utcában: kötelet a hazaáruló Nagy Imrének! A hivatalos kívánság rég teljesült ugyan, de a felirat miheztartás végett még hirdette, hogy gyilkosa van uralmon az országban. Ma Nagy Imre nevét viselik utcák, neki van szobra. Kádárnak nincs, és nem is lesz. A dolgok helyükre kerülnek. ’56-tal is így lesz. A nyelv árulkodik. 2003-at írunk, s e 2003 esztendőből - vagy vegyük szűkebbre az időt - az 1000 éves magyar államiság történelméből csak a legfontosabb dátumok váltak önmagukban fogalommá. Többször töltik be az alany szerepét a mondatban, mint az időhatározóét. A szomorú 1526-on kívül csak 1848 és 1956 ilyen. 1956 is méltó helyére kerül a nemzet tudatában - fogalmaztam jövő időben. Ma a közvélemény elenyésző része sorolja ünnepeink élére. Október 23. megünneplésére továbbra is a megosztottság a jellemző. Nem használnak a forradalom emlékének a kifütyülök, a botránykeltők. Akkor sem, ha van okuk rá. Akkor sem, ha joggal látják úgy, hogy némely hivatalos szónoknak politikai legitimációja ugyan van, de erkölcsi nincs ahhoz, hogy a forradalom évfordulójának ünnepi szónoka legyen. Nem a megbékélés szavazatokra ácsingózó szlogenjét mondom. Sőt, elfogadhatatlan számomra, amikor azt hallom, hogy emlékezzünk a barikád mindkét oldalán elesettekre. A barikádnak valóban két oldala volt. Az egyiken a nemzeti függetlenségért harcoltak, a másikon az idegen elnyomók diktatúrájáért. Október 6-án nem emlékezünk meg a császári vagy a cári hadsereg elesettjeiről. Petőfi halálakor nem emlékezünk meg a segesvári csatatéren elesett kozák dzsidásokról. Pedig szegények a barikád másik oldalán harcoltak. Az ilyen megbékélés hamis politikai fogás, mellyel az igaz forradalmár hősök emlékét sértjük. Ha egy megemlékezés mindenről szól, akkor nem szól semmiről sem. A magyar társadalom valóban megosztott, s ez a megosztottság érzelmi szembenállásban jut kifejezésre. A történelmi korszakváltásoknak ez a természete. A nemzeti megújuláshoz nem vezet út az erkölcsi minőségek ütközése nélkül. Nem azok képviselik jól a közösség igazi érdekeit, akik társadalmi megbékélésről, nemzeti egységről szólnak, hanem akik ennél fontosabbnak tartják a közösség életképességét, fennmaradását. Az igazság érhet annyit, mint a békesség. Nem ilyen megbékélésről beszélek, nem politikai, világnézeti egységről, mely a demokrácia halála, hanem a nemzeti ünnepek méltó megünnepléséről, s e téren minden politikai erőnek felelőssége van. Mindenkinek joga van ünnepelni. Az ünnepek megzavaró- itól, a kifütyülőktől, dobálózóktól, azoktól, akik azért utaznak száz kilométereket, hogy a szónokba belefojtsák a szót - bárkik is legyenek ők - minden valamire való polgári erőnek el kell határolódni. Tisztelt ünneplő emlékezők! E kopjafát '89-ben az alulról szerveződő rendszerváltó erők állították az összefogás szép példájaként. Érzelmi kötődésünk a helyhez megkérdőjelezhetetlen. '96- ban, Páva Zsolt polgármestersége idején a forradalom 40. évfordulójára Pécs az országban először - Budapesttel együtt - gyönyörű emlékművet állított ’56-nak a 48- as téren. Az is a miénk, az önöké, minden a forradalomra emlékező pécsi polgáré. Kopjafát ősidők óta a halottaknak állítunk. Az 1956-os nemzeti szabadságharcnak több ünnepnapja van. Október 23-a a kiegyenesedésé, a felkelésé, november 4. a gyászé. A közte eltelt idő a csodáé. Meg kell találni a módját a 48-as téri megemlékezésnek is. Tisztelt ünneplők! Az utókor feladata a méltó megemlékezés, de más dolog ünnepi beszédet mondani konszolidált időkben, és más dolog az életünk, fiatal életünket kockáztatni egy véres diktatúra elleni felkelésben. Hajtsunk fejet a pesti srácok és a mecseki láthatatlanok előtt! Hangozzék el a pécsi áldozatok neve! Vérségi Jenő-19 éves diák, békés tüntetésen lőtték le okt. 15- én; a mecseki harcokban estek el nov. 5. és 14. között: Tóth Ferenc 16 éves napszámos (mentővel érkező pufajkások lőtték le), Bohuny Gyula 44 éves bányász, Varga Gábor 52 éves fuvaros, Balogh Antal 40 éves Zsolnay-gyári munkás (élelmet vitt a Mecsekre), Ismeretlen 18 év körüli fiú, Ábrahám László 14 éves diák, Rábai Rudolf 25 éves cipész, Schwáb György 28 éves asztalos (pufajkások autóból dobták ki 8 mellkasi lövéssel), Málics Ottó 28 éves bányász, Simity Ferenc 20 éves (sebesülten elfogták és helyben agyonlőtték); vallatás közben halt meg: Szegedi József 23 éves technikus, Kovács Ferenc 53 éves bányamester; a mecseki harcokban való részvételéért fölakasztották Szabó István 37 éves földművest (1957. jún. 27.) és Petrus József 26 éves Zsolnay-gyári munkást (1958. márc. 5.). „Miképp is szólnék most ’56 ügyében / tudva bár, hogy szavaimnak nem lesz táboruk, / de fájó árulások és zajló testvérháborúk / heveny idején kell kimondanom cáfolhatatlanul, / csak a hősöknek és mártíroknak van igazuk!” - írja Nagy Gáspár. Minden elmúlik, csak az igazság marad!
