Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-18 / 285. szám

Ill 2003. Október 18., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Ünnepel a jogi kar A középkori gyökerek után 1923- tól, vagyis 80 éve, az idehelyezett Erzsébet Tudományegyetem mű­ködése óta van újból folyamatos egyetemi jogászképzés Pécsett. A PTE AJK e héten ünnepi rendezvé­nyekkel tisztelgett a jubileum előtt. Csütörtökön nemzetközi tudomá­nyos konferenciát tartottak mint­egy 300 résztvevővel. Erről, vala­mint az 1923-as alig 200-tól a jelen­legi 5500-as hallgatói létszámig íve­lő fejlődésről szólt a tegnapi sajtótá­jékoztatón dr. Petrád József dékán. Az ünnepi kari tanácsülésen a PTE vezetése nevében dr. Sipos Béla rektorhelyettes köszöntötte a jogá­szokat, majd dr. Kajtár István és dr. Kecskés László egyetemi tanárok díszelőadásaikban a pécsi jogász- képzés 80 esztendejéről, illetve a kar hajdani nemzetközi hírű pro­fesszorairól emlékeztek meg. A ta­nácsülésen díjakat, kitüntetéseket adtak át, majd a könyvtárban ün­nepélyesen elhelyezték a jogi kar elhunyt díszdoktora, Georg Brun­ner kölni professzor közel négy- ezer kötetes hagyatékát. dunai i. EUvonal Hét hónapja válaszolják meg a la­kosság uniós kérdéseit a Külügy­minisztérium EUvonal elnevezésű telefonos szolgálatának munka­társai a 06 80 38 2004-es (vagy mobilon a 06 80 EU 2004) szá­mon. A honlapnak (www.euvo- nal.hu) 250 ezer látogatója volt. Az októberben indított „Van kérdése? Az EUvonal várja a hívását!” akció során 11 város bevásárlóközpont­jaiban zajlik „szórakoztató csatla­kozás” vetélkedőkkel, ajándékok­kal. A Pécs Plazában tegnap kez­dődött a program. Ma 13-tól 20 óráig, vasárnap 10 és 15 óra között várják az érdeklődőket. d. i. A rádióban: Respighi és Onczay-Gulyás A Pécsi Rádió most vasárnap dél­utáni Pannon Koncert-Tükör című műsorában elsőként Respighi Bot­ticelli képei nyomán komponált háromtételes művét sugározzák. A darabot március 27-én a Respi- ghi-Grieg-Csajkovszkij-koncerten játszotta a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar, Hamar Zsolt vezényletével. A rendkívül színgazdag hangsze- relésű mű tavasszal a PTE orvos- kari aulájában csendült fel - a rádió most az ottani atmoszférát adja vissza. A műsor második részében Onczay Csaba gordonka-, és Gu­lyás Márta zongoraművész előadá­sában Schumann, Beethoven, Chopin, Martinu, Kodály, Debussy és Derveaux-darabok hallhatók. A kamarakoncertet élőben a pécsi Művészetek Házában, március 18- án élvezhette a közönség. mz) Újsághír: „Új stratégia a drog elle­ni küzdelemben. Miután úgysem lehet megakadályozni a fiatalok drogfogyasztását, arra kell töre­kedni, hogy minél később kóstol­ják meg." Álmomban hazajáró lélek voltam. Már rég meghaltam, de rendszere­sen visszahozott a lelkiismeret és a kíváncsiság. Furcsa, hogy bár csak testem van, mégis fáj a derekam és mind­két vállam. Hiába, csupa huzatos helyen közlekedem, de lehet, hogy amikor fejjel előre suhanok át a fa­lon, az mégiscsak megnyomja a vállamat, attól olyan, mintha ösz- szetörtem volna. De mióta szellem vagyok, bármit látok, hallok, ér­zek, nem csodálkozom. Most párbeszéd hangfoszlánya­it követve megyek be egy épületbe. Kicsi, de középület lehet. A folyo­són izompacsirták birkóznak ha­Filmünnep lesz Pécsett A színházi találkozó immár hagyományos megrendezése mel­lett már többször felmerült a Magyar Játékfilm Szemle Pécsre hozatala, amely visszatérés lenne, hiszen korábban többször is a baranyai város adott otthont a mozis szakmai találkozó­nak. Most lehetőség nyílt arra, hogy legalább egy „előrendez- vénynek” ismét Pécs legyen a gazdája. A közgyűlés legutóbbi ülésén rá­bólintott, a Magyar Filmművészek Szövetsége támogatja, így nincs akadálya annak, hogy 2004 január­jában egy többnapos feszüválnak lehessen a város ismét gazdája - ez lesz az első Pécsi Filmünnep. Amint az ismeretes, évtizedek­kel ezelőtt Pécs volt a színhelye a Magyar Játékfilm Szemlének, a legrangosabb hazai bemutató­fesztiválnak, azonban az ese­mény időközben Budapestre ke­rült. Az elmúlt időszakban több­ször is tárgyalások zajlottak a „ha­zahozatalról”, legutóbb Toller László polgármester egyeztetett a Magyar Filmművészek Szövetsé­gének főtitkárával, Grünwalsky Ferenccel, illetve több neves mű­vésszel, például Jancsó Miklóssal, Makk Károllyal, Bacsó Péterrel. A megbeszéléseken kiderült, arra most még nincs esély, hogy a jövő évi filmszemle Pécsre kerüljön. Az viszont megvalósítható, hogy közvetlenül a budapesti esemény előtt, január 22-e és 25-e között egy úgymond „felvezetés" létre­jöjjön Pécsi Filmünnep néven. Az első napi gálaest után négy helyszínen (Uránia mozi, FÉK nagyterem, Ifjúsági Ház, Bartók terem) folyamatos vetítések zajla­nak majd, és az elmúlt szemlék díjnyertes alkotásain kívül Pécsre jön az elsőfilmesek premier be­mutatója is. Számtalan, a POSZT- hoz hasonló kísérőrendezvény is várható, így például közönségta­lálkozók, neves operatőrök, szí­nészek, rendezők beszélgetései, koncertek, kiállítások. Az önkormányzat 15 millióval támogatja a fesztivált, és ekkora összeg várható a kultusztárcától illetve a Magyar Mozgókép Köz- alapítványtól is. NYAKA SZABOLCS A táltosok leánya Józsa Judit agyagköltészete néki oly szívbe markoló emléket. Mégsem a krúdys történet a megrendítő, hanem a kidolgozottság megejtő finomsága. Poézise. Hiszen az agyag is „csak” egy sárfajta... Józsa Judit pedig ennek vált a művészévé. Neves szakértők szerint nagy művészi alázattal megformált kisplasztikái virtuóz munkák. Úgy robbant be a köztudatba. Évente csaknem 10 kiállítása van itthon és külföldön, túl a tengeren. Hollófekete hajsátrából azt üzeni egy arc, hogy az ember sokkal több, mint aminek akár a legmerészebb álmaiban is hiszi, hinni tud­ja magát. Az ősmagyarság szellemvilága, a honfogla­lók, az Árpád-házi szentek, a népi életképek, mestersé­gek képezik szobrászata té­mavilágát.- Erről szeretnék szobra­immal szólni - mondja Józsa Judit. - A kerámia eleve is maga a csoda. Múltja az em­berrel egyidős. Ősi eleme a föld, a tűz, a fény. A plaszti­kában a főszereplő maga a tiszta tér. Benedek Elek tárta föl előttem a magyar hitvilág és történelem színpompás rétegeit. A családban önkén­telenül váltam keramikussá. Az ópusztaszeri Feszty-kör- kép, Izsó Miklós Táncoló pa­rasztja, Meloccó, Szerváciusz, Kő Pál művei aztán alaposan megmozgatták képzeletemet. Kovács Margit munkássága sem volt közömbös számomra. Józsa Judit ma már a jó értelemben vett nemzeti imázs része is. Élete, munkássága igazi magyar tü­kör. Alakjait úgy idézi meg, mint a régi táltosok se­gítő szellemeiket. Ahogyan ők lovagolnak a szellem régiói között a sámándobjukon, úgy mozog ő a ma­gyar planétán. Amikor az első ilyen szobrot Tróg- mayer Ottó meglátta, jóindulatúlag biztatta Juditot. Jól tudjuk, nem jellemző, hogy az ősmagyar va­rázslóknak, a táltosoknak leányuk lett volna. Van azonban egy kivétel... Egy keramikus szobrász Ko- rondról. BEBESSI KÁROLY szakközépiskolát végzett Romániában. Pesten be­tegápoló lett a Szent Margit Kórházban. A szülő­földről szinte úgy zokogta át magát Budapestre. Tö­redékidőket gyűjtögetve végezte közben el a művé­szettörténet szakot a Pázmány Egyetemen. Töre­dékidőkben formázta tenyérbe simuló, pár arasz­nyi szobrait is. Nem szűnt meg persze egy percre sem a mesterre, a köröndi Józsa Jánosra, édesapjá­ra gondolni. Korond nemcsak a kerámia, hanem a teljes magyar mibenlét legtisztább forrásvidéke is. Judit köröndi kislányként, az ősi keramikus dinasz­tia utolsó, egyben legszebb sarjaként mintázta meg a Szeretetet. Ez volt a jel... A küldetésé. Akár a tál­tosoknál. Az immár világhírű szobrocska egy néni­két formáz, aki egy sírkeresztre roskadva ölel át egy Futnak a képek |4J Élő hagyomány Egyetemes jelentőségű, mai kultu­rális értékeink sorában irodalmunk (Esterházy, Kertész, Nádas, Konrád, Krasznahorkai) és zenénk (Kurtág, Ligeti, Jeney, Eötvös) mellett külön­leges hely illeti meg népművésze­tünket, a napjainkban is eleven, így joggal mainak minősíthető magyar folklórt, jelesül népzenénket és a táncot. A szívósan megőrzött penta- ton hangsorú, ereszkedő melódiá- jú, kvintváltós dalkincs és a szintén keleti hagyományokat átörökítő néptánc eredeti karaktere, sajátos arculata révén (Sebestyén Márta és a népi együttesek sikere a bizonyí­ték) mindig találkozhat a külföld ér­deklődésével. A tradíciót azonban nemcsak őrizni és konzerválni kell, hanem ápolni, művelni és ezáltal folyton megújítani is. Szomjas György Vagabond című filmje ez utóbbira mutat kitűnő példát. A rendezőt nem az érdekelte, hogy a magyar falvakban hogyan él a dal és a tánc, nem - az egyébként szintén rendkívül fontos - helyszíni gyűjtést részesítette előnyben, nem énekeltetett meg kamerája előtt idős nótafákat és daltudó öregasz- szonyokat. Arra volt kíváncsi, ho­gyan él a nóta és a tánc a mai fővá­rosban, olykor az aszfalton termő szubkultúra részévé válva, kik élte­tik, és miként. A művelődési ott­hon, a táncház falai között Szomjas György faluról elszármazott nőkre és férfiakra bukkant, vajdasági és székely vendégmunkásokra, mold­vai menekültekre talált, akiket a Moszkva téri emberpiacon adnak- vesznek, s akik szabad estéiken a közös tánc (és az együttes poharaz- gatás) társas élményében őrzik ha­gyományaikat, s ezáltal emlékei­ket, önmagukat. Sajátos városi folk­lór ez, nem muzeális jellegű, ha­nem élő és eleven. A film gazdag muzsikája és kore­ográfiái anyaga Nagy-Magyarország kulturális térképét idézi fel előttünk, Illyéssel szólva, hazát a magasban, ahogy egymás után feltűnnek a szé­kely, gyimesi, mezőségi, felvidéki, bäcskä, valamint a dunántúli, alföl­di, sőt moldvai motívumok. A ké­pekből dacos életerő árad. A művelődési házban az Angyal Bandiról szóló, Betyárok című tánc­játék előadására készülnek, ennek résztvevőiről szól a film, a próbák és az előadás keretében megismertetve bennünket a szereplők magánéleti gondjaival, konfliktusaival. A cselek­mény főhőse egy állami gondozott fiú, pesti csavargó, akinek a táncház miliője menekülési lehetőséget kí­nál az elzüllés ellenében. A mese, persze, szükségképpen vázlatos, csupán afféle vezérfonal gyanánt szolgál, amelyre a folklór-gyöngyö­ket fel lehet fűzni. A motiváció hiá­nyaira a film kedves öniróniával ref­lektál, a némafilmeket idéző felira­tokkal kísérve a képeket. Mert ha ebben a filmben hár- man-négyen összejönnek valahol, legyen az nevelőotthoni folyosó, kocsmá vagy akár egy mozi géphá­za, tüstént dalra fakadnak, előke­rül legalább egy furulya, s zenélni kezdenek. És, furcsa módon, még sincs ebben semmi mesterkéltség, mert ezek a többnyire igen sze­gény, albérletekben meghúzódó vagy hajléktalan nők és férfiak, ki­űzetve egykori otthonaikból, szin­te kétségbeesve őrzik múltjukat a dalban és a táncban. Egyszerre szomorú és felemelő, amit látunk. Felkavaró és elgondolkodtató. Szomjas Györgynek azonban hu­mora is van. Az egyik szereplő, egy mozigépész, miközben pereg a film, a gépházban furulyáim szo­kott. Ezúttal partnerei is akadnak. Belemelegednek a muzsikálásba, s nem veszik észre, hogy egyre han­gosabbak. Egyszer csak kíváncsi ar­cok jelennek meg az ajtóban, alkal­mi publikum gyanánt. Úgysem hallják a filmet, hát inkább feljöt­tek. Önironikus poén: Szomjas György egyik korábbi művét, a Roncsfilm-et vetítik éppen. Amit a Vagabond, persze, való­jában nem némít el. Inkább tovább értelmezi, erősítve az alakuló élet­mű belső egységét. Nagy Imre A film fiatal hősei: Zsófi (Horváth Kati) és Karesz (Simon Péter) Egy öregember emlékirataiból Minél később... donászó emberekkel. Van, akit már megkötöztek. Piciny szobák­ban fiatal fiúk és lányok rácsos ágy mögött alszanak. Égy ötször öt méteres helyiségben ráakadok az észlelt dialógus forrására. Fehér köpenyes, harminc körüli, ábrándos tekintetű, fonnyadt arcú nő ül egy karosszékben, keresztbe tett lábakkal. Nagyon formás lá­bakkal. Köpenye végig kigombol­va, a blúza is eléggé. Vele szemben zöld pizsamaszerűségben szem­üveges férfi. A férfi kérdez:- Szóval, hogy kezdődött?- Micsoda, hogy kezdődött?- Mikor találkozott először a droggal?- Ja. Az régen volt. Hetedikes le­hettem. Elmentünk a barátnőm­mel valami ünnepfélére, ahol a kendermagosok bélyegeket oszto­gattak. Először nem akart adni a főszer, azt mondta, hogy kicsik va­gyunk, de beadtuk neki, hogy már gimibe járunk. Klassz, bögyös kis csajok voltunk, hát megette.- És aztán?- Hát a gimiben már rendesen megkínálták az embert fűvel, diszkóban mással is... tényleg, nincs egy staubja? Utálok így la- fatyolni.- Milyen cigire gondol?- Úgy nézek ki, mint aki Sym- phoniát szív? Naná, hogy füveset kérek... Ez az, kösz... Egész jól el- dumcsizok itt magával... Maga apuka vagy anyuka? Mert nem lá­tok kristálytisztán.- Én a detoxikáló főorvosa va­gyok.- Azt még nem kóstoltam, de szívesen megnyalom.-Mit? • - Hát a detoxint, vagy nem azt mondta?- Előbb mondja meg, miért en­gedett inni a kiscsoportosoknak is, a mákteából?- Hát ittak belőle? A kis szodék! Észre sem vettem. Mert én tudom, a továbbképzésen is mondták, hogy arra kell törekedni, hogy mi­nél később kóstolják meg gyere­kek a drogokat. Mi csak a nagycso­portosoknak főzünk néha gubóte- át, de csak ebéd után kapnak egy keveset, hogy szebbet álmodja­nak. Aztán, néha le is rajzoltatjuk velük. Amit álmodtak.- De most a legkisebbek is kap­tak. Hogy történhetett?- Délután az udvarban játszot­tak a kis drágáim. Pici tündérek voltak. Repdestek a homokozó fö­lött, meg a fák körül. Zümmögtek és az orruk ormánnyá meg nagy fütykössé nőtt. Csuda viccesek voltak. Ha látta volna!- Maga mit csinált akkor?- Én? A pádon ültem. Néztem a gyerekeket. Füvet szívtam, és teáz­tam. A picik meg ott ugrabugrál­tak, hogy ők is kérnek egy slukkot.- Adott nekik?- Dehogy. Csak rájuk fújtam a füstkarikákat, amitől röhögtek, köhögtek és belátták, hogy nem nekik való ez. De aztán panasz­kodtak, hogy szomjasak. Lehet, hogy beleittak a teámba, mert az ott volt mellettem a pádon, de nem vettem észre.- A gubóteájába?- Zöld teának mondjuk. Zöldgu- bóból főzzük. Megkínálnám ked­ves apuka, de most épp elfogyott.- Mondtam, hogy nem apuka vagyok, hanem főorvos. És sajnos el kell rendeltetnem veszélyeztetés miatt a kényszergyógykezelését, kedves óvó néni.- Na! Hogy lehet ilyen kegyet­len? Maga nem tagja a Kendermag Egyesületnek?- Nem, én cserkésztiszt vagyok.- Micsoda óság! Még van olyan? Hm. Egyáltalán miből áll az a gyógykezelés?- Meg kell tudnom, mi volt a legkeményebb drog, amit élve­zett. Attól elvonjuk, s egy fokkal gyengébbet kap, aztán pár hónap múlva, azt is elvonjuk, s kap egy még lágyabbat, egész addig, amíg be nem éri naponta egy ma­rihuánával.- Ez szadizmus! És mi lesz a személyiségi jogaimmal? Följelen­tem! Beperlem! Mit képzel? Bele­avatkozik a magánéletembe?- Nyugodjon meg.- Miért maga nem fogyaszt dro­gokat?- Kizárólag társaságban. Ott nem illik visszautasítani. De akkor is csak marihuánát vagy hasist sü­teményben. De ezt is csak a ta­pasztalatszerzés miatt. És főként nem kínálok kábítóval gyerekeket.- És mégis meddig tart ez az os­toba leszoptatás?- Ha okos lesz, egy-két év mind­össze.- Hm. Addig is ingyen kapom a kokszot. De figyelmeztetem, ha túl drasztikusan csökkenti, azt, ami jár nekem, lelécelek... Én is leléceltem volna, de kifelé igyekezve a helyiségből benn re­kedtem a falban. Kecmeregtem, míg felébredtem. Azóta tűnődöm: hány évig lehettem halott? Bükkösdi László Tenyérbe simuló, pár arasznyi szobrokat készít Józsa Judit FOTÓ: TÓTH L. A Határon Túli Magyarok fesztiválja kereté­ben a hét elején nyílt meg Józsa Judit köröndi szobrászművész kiállítása Pécsett, a Pannon Magyar Házban. A helytállás egyszer még címszó is lehet. Ennek a munkának a megalkotása azonban még várat ma­gára. A fiatal köröndi székely lány egészségügyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom