Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-27 / 293. szám
Él 2003. Október 27., hétfő RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Jól ment a Megyejárás Lezajlott hát a megyejárás, Baranya megye és Pécs kultúrája tiszteletét tette a székesfővárosban, az új Nemzeti Színházban - minden dicsekvés nélkül: sikerrel. Ami akkor se mellékes, ha egy efféle „bemutatkozás” (mert vajon be kell-e mutatni, teszem azt, a Pécsi Balettot?) félig- meddig jelképes, mert igenis, aki a megye, a város értékeivel akar megismerkedni, fáradjon „le” ide hozzánk. De persze néha a hegy is elmehet Mohamedhez... Napsütés és jeges szél: időjárásilag így lehet jellemezni a három napot, ami a baranyaiaknak, pécsieknek adatott Budapesten. Nyilván ebből is ki lehetne elemezni némi szimbolikát, de erre semmi szükség. A Lágymányosi híd pesti oldalánál felépült új Nemzeti Színház falai között mindenképp meleg fogadtatásban volt részük a vendégművészeknek. Az épület előtti rúdon baranyai-zöld, pécsi-kék-sárga zászlót lobogtatott szél, odabent pedig első látásra ismerős arcok mindenfelé - no és ismeretlenek: a nem lankadón gyülekező közönség. Már a pénteki, Zikkuratnak nevezett Bábel tornyában nyitott, a megye képzőművészeinek javától válogató kiállítás tömegeket vonzott. És az se unatkozott, aki magában a színházépületben sétálgatott emeletről emeltre, mert szintenként (és mégis azonos, magas színvonalon) más és más témájú kiállítást vehetett szemügyre: Baranya építészeti emlékeiről, Lantos Miklós és Csonka Károly fotóit, valamint a szőlő és borkultúra tárgyi emlékeit. A nyitányt - stílszerűen - a Pécsi Szimfonikus Zenekar adta meg, a nagyszínpadon Hajnar Zsolt vezényletével Bartók, Mahler és Richard Strauss műveit szólaltatták meg. Ezzel majdnem párhuzamosan a Stúdiószínpadon pedig Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva a Pécsett már tavasz óta sikerrel futó Grace és Glória című darabot adta elő. Pénteken aztán még jobban sűrűsödtek az események. Megint választania kellett annak, akiben esetleg kettős érdeklődés horgadt volna irodalom és színház iránt egyaránt. A napokban fennállásának 45. évfordulóját ünneplő Jelenkor estje - melynek címe a folyóirat külleme után Sárga lap volt - valóban parádés szereposztást kínált az élő magyar irodalom társulatából: Ber- tók, Esterházy, Garaczi,- Kukorelly, Parti Nagy. Bár Jordán Tamás fő-főigazgató a program összeállításakor titokban arra számított, hogy a névsor láttán-hallatán a jónépek szét fogják vetni a termet, el is akart gyorsan ájulni, amiért ez nem teljesen így történt - bár ebben a gesztusban sejthető volt némi színészi rutin. A pécsi és Pécshez kötődő irodalom tehát azoknak szólt, akik eljöttek, akik pedig nem, azok maguknak adtak sárga helyett piros lapot, azaz állították ki magukat a játékból. A játék pedig zajlott, a nagyszínpadon Pirandello IV. Henrikjét adták, egyetlen nappal a pécsi premier után (mint Balikó igazgató és Nagy Viktor rendező valamikor éjfél előtt egy nyugtázó szemhunyás- sal megállapította: „Ma jobb volt”). Sten- czer Béla, aki Dionisio Genonit játssza:- Minden vendégjáték fontos. A Nemzeti Színház külön történet, nem lehet elvonatkoztatni a múltjátról. De úgy érzem, hogy ez a színház már nem nekem, hanem az utánam jövő generációnak készült. Én ragaszkodnék a megszokott otthonihoz, a pécsihez... Balikó Tamás ezúttal is kettős kötődéssel tudott csak szólni a szombat estéről és a Megyejárásról egyaránt:- Keletkezett bennem egyfajta gát, szemérem, ne az süljön ki az egészből, hogy a Balikó színházából megyünk a Balikó színházába. Ám az egészben volt egy kihívás, a premier után másnap a budapesti közönség előtt fellépni. És persze, a Megyejárásból sem maradhatott ki a színház, hiszen ami itt zajlik a három nap alatt, az reprezentálja a régió kulturális életét, azt, ahol most tart. És ami nyilván folyamatosan változik. Azt mindenki tudja, hogy az ország enyhén szólva kontraszelektív módon működik, minden fővároscentrikus, és nyilván a művészek sok várakozással, szorongással mennek neki e§y itteni bemutatónak. De kell csinálni. Ha jól láttam, ezen az egy előadáson több színikritikus ült bent, mint amennyi tíz év alatt eljött Pécsre. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, ugyebár... Mindent összevetve: siker és öröm, ami a baranyai bemutatkozás végeredménye. Hogyne lenne az, hiszen még hivatalos elismerés is adatik: a Nemzeti Színház által alapított Pro Arte Hun- garica-díjat a Bóbita Bábszínház kapta. Az önálló létre készülő társulat két produkcióval is jelen volt: a Jelenkor-estet követően láthatta a közönség Candide, avagy a Jámbor című, felnőtteknek szóló bábjátékukat Sramó Gábor rendezésében, majd vasárnap a Három narancs szerelmesét. Vasárnap, mintegy mindennek lezárásaképp aztán jöhetett a tánc. Előbb a Pécsi Balett, amelyik már sokadik reneszánszát éh, ám nevük mindenképp „áruvédjegy” ma már a magyar kultúrában. És tánc, tánc, tánc a végére: a nemzetiségi folklórgála a Tanac, a Leőwey, a Mecsek Táncegyüttesekkel és a Szélkiáltóval - a hangulatra ezúttal sem lehetett panasz, sőt! A Megyejárás programja során 18 megye mutatkozik be, kétszer kilenc hónapig tartó, két színházi évad során. Ahogy a szervezők mondják: most még minden tanulópénz, a végén majd levonják a konklúziókat, és ki tudja, lehet, hogy jön a folytatás. Akkor: találkozunk 2005 októberében a Nemzetinél/ben, ott ahol az (azt hiszem) 1-es megáll...? MÉHES K. A helyszín: a „nemzet színháza”, ha valóban lehet ilyesmiről beszélni, mindenesetre a mostani vezetők szándéka szerint tényleg arról van szó, hogy az ország minden lakója, művész és néző egyaránt érezhesse, ez hosszas-hosszas (politikai) huzavona után x-milliárd forintért felépült hipermodern épület (minden esztétikai fejtegetés mellőzve ezúttal), nem csupán egy a budapesti színházak garmadája közül, hanem valóban „mindenkié”. Azé, aki eljön, aki bejut. Mert, mint hírlik, az előadásokra hónapra előre nem lehet jegyet szerezni. Pécsiek pedig felettébb ritkán járnak erre, hát igyekeznie kellett annak, aki mindenképp ott akart lenni valamelyik programon. Mert abból aztán volt bőviben. FOLKLÓRMŰSOR HARKÁNYBAN. A megyében működő magyar és nemzetiségi népművészeti együttesek és szólisták seregszemléjének adott otthont tegnap a fürdőváros művelődési háza. A színes műsorban többek között a házigazda harkányi (képünkön), a sely- lyei, a zengővárkonyi, a kökényi, a villányi együttesek mellett hor- vátországi vendégek is fellépnek. ___________ ___fotói laufer László Op erák fúvósokra Indulnak a megyében az ifjúsági bérletes hangversenyek. Harkánytól Mohácson át Szigetvárig Baranya kilenc városában tizennégy előadás lesz a héten az operáról a Daniel Speer Rézfúvós Kvintett közreműködésével. Közművelődési szerződést kötöttünk a pécsi önkormányzattal, ennek értelmében évente egymillió forintot kapunk ifjúsági hangversenyek megszervezésére. így kerülhetett be például a pécsi ifjúsági koncertprogramba az Amadinda együttes fellépése november közepén, és ezért tér el a baranyai program a megyeszékhely előadásaitól - tudtuk meg Vámagy Attilától, a Filharmónia Dél-dunántúli Kht. igazgatójától. A Pécsi Szimfonikusok viszont minden ifjúsági sorozaton ott lesznek a régióban, a pécsi bérlet műsorán januárban a baranyai városokban pedig márciusban szerepelnek. Nem is akárhogyan! Mozart Jupiter szimfóniáját Kircsi László mutatja tie részleteiben, afféle Fellegi Ádám-os felvezetéssel, a zene egyes motívumokat is elemezve, majd a teljes mű is elhangzik. Érdekesnek ígérkezik az eheti indulás, a vidéki program is, ahol a Dániel Speer rézfúvósok olyan művekből szemelgetnek, mint a Varázsfuvola, az Aida, a Carmen, a Bűvös vadász, vagy Wagner Tannhäusere. Egy kimondottan fiataloknak szerkesztett műsorról van szó, amely végigfut a héten a megye csaknem minden városán, és lesz olyan település, ahol egy nap három koncertet is tartanak. A pécsiek emellett a továbbiakban a Szélkiáltó együttestől kapnak egy irodalmi blokkot márciusban, míg a baranyai városok fiataljainak Szamosi Szabolcs tart az orgonáról hangszerismertetőt februárban Bach művei kapcsán. A régióban összesen negyvenezer gyerek váltott ifjúsági bérletet 140 előadásra. Ebből 80 koncert Baranyában lesz, és a megyéből mintegy 15 ezer fiatal vesz részt a 2004 tavaszáig tartó különleges koncertsorozaton. • MÉSZÁROS B. E. Ilona, a Doki és a szoc. reál Kértem a Főhivatalban, hogy ne szóljanak „ki”, vagy „le”, mert jobb úgy mozogni, ha a kutya se tudja, hogy újságíró oson a kertek alatt. Bár manapság nem sikk a leleplező riportjairól híres német Walraffot citálni, mert belekeverték valami sztázi-szószba, a munkamódszere azért követhető. Ez esetben ugyan nincs semmi leleplezési szándék, egyszerűen arról van szó, hogy az életnek - feltehetően - kiszolgáltatott emberek lassabban zárkóznak be, ha az őket kérdező nem a tejszínt nyalogatja a szája széléről, kiszédülve a főnöki irodából. Valami „drót” azért csak-csak mehetett - hagytam magam után a Főhivatalban olyan nyomot, mint a meztelen csiga -, mert a később és mások esetében tapasztalt udvarias szokással ellentétben rám a hat szoba egyikéből sem szólnak: ugyan, miben is segíthetnének? Márpedig itt, a Pécs-kertvárosi, Sa- rolt^utcai szociális központban az esetek többségében életmentő szolgálatról van szó. Akárcsak a többiben. Az önkormányzat négyes számú, üyen jellegű intézményét direkt választottam. Nem rangsorolva, hanem annak alapján, hogy a panelben lakó embert más is üti - véltem, de ismételten rá kellett jönnöm, hogy a sorsok, eredendően, függetlenek a paneltől. Ilona, az ikrek és Anya Félfogadás itt hétfő délután és szerdán egész nap van, ezért inkább a szerda mellett döntök. Közel a délhez üres a folyosó, a középkorú biztonsági őr is csak megvonja a vállát, végignézve a szék- asztal-szék-asztal kombinációkon. - Hétfőn voltak vagy százan, ha marad estig, biztosan lesznek háromszor annyian, akkor tud kit kérdezni. Nem kell fejszámolónak lenni: több ezer ember aktája kel itt életre. Például Ilonáé. A terminátor schwarcz-ami, az újsütetű szenátor, még a Menekülő emberből, tiszteleghetne ennek a nőnek, ahogy a megszólítás elől keres kiutat. Már csak két lépés az utca, de megáll. Hozzátapadok a radiátorhoz, ami fölmelegíti bennem a szavakat. Először a huszonhét éves fiatalasszony kérdez. - Tudja, milyenek a kamaszok? Hát olyan istentelen rosszak az én gyerekeim is. Rosszak? Ugyan, miről beszél, ha már most, óvodáskorukban így látja a hétéves ikreket? Alex és a Matyi, akit korai fejlesztőre kell vinni rendszeresen, akinek a perspektívája Ilona szerint a nyolc általános, és legfeljebb stoptáblatartó lehet belőle. Nem értem, hogyan lehet így leírni egy gyereket? Vagy mindkettőt? Csak azért, mert egyre tágul a világuk, és ösztönüktől vezérelve csupán azt kívánják meg, ami másnak is kijár? Hamar rá kell jönnöm, egy „eleve leírtnak” nem is lehet más a véleménye. Ilona anyja ötvennégy éves. Nem mozdul, nem hall, alig lát. A hét év előtti értágulatot követő műtét során egy percig nem kapott vért az agya, mondták az orvosok. Ilona most e miatt kap csaknem húszezer forintot, ápolási díj címén. Ezzel és a családi pótlékkal, a nevelési támogatással, az édesanyja nyugdíjával majdnem összejön százezer havonta. Az albérlet alap- díja ennek a negyede. Ilona, az élelmiszer-eladó nem tud még négyórás munkát sem vállalni, mert az Anyát ápolni, a Matyit naponta vinni kell. És a születésnapok, a karácsony és a Mikulás egy hónapban vannak, de évente csak egyszer jár ki az ajándék, akkor is a majd visszafizetendő rokoni kölcsönökből. Apa, férj, élettárs? Ilona nem szól, és bármennyire keményen is néz, csak látszólag van itt, amikor azt mondja: - Inkább kutyát vállaltam volna... Doktor Tartás A Doktor Úr nyugodtan ült a széken, kivárta a sorát, az őt megillető parkolásiengedély-enge- délyt, de szinte türelmetlenül toppant, amikor megállítom. - Pardon, fiatal barátom, négy csavarral a csípőben nem szívesen nyilatkozik az ember! Aztán elmeséltetik, hogy a négy fránya csavar egy frontális karambol után került a mostani helyére. A Doktor Úr egy ZIL-lel találkozott, a kocsiban ott ült a terhes lánya is. Akkor már körzetben, és a vétlen baleset után még húsz évig praktizált a volt katonadoktor, akit hatodévesként, a pécsi orvosin ’53-ban azzal revolve- rezett két tiszt, hogy vagy a hazát szolgálja, vagy nem fejezi be az egyetemet. Inkább adott nyolc évet a hazának és katonai pálya-, futásának, a több hónapos, Moldova György által is megénekelt somogyi táborozásoknak csak egy motor indíttatású koponyaalapi törés vetett véget. A Doktor Úr, jó szokása szerint, ment vagy kilencvennel, amikor beakadt egy fémlemez az első küllők közé. S most itt van a hetvennyolc éves, civilben Beremenden és a zalai Hahóton, a világ leghosz- szabb falujában szolgált orvos.- Tudja, mi a titkom? Az, hogy még a csavarokkal is futottam, és mentem állandóan. Most a lakásban van egy kínkeserves futópadom. De ha jön a tél, már nem merek mozdulni. Akkor viszont arra gondolok, hogy valamikor két-háromszáz kollégának zongoráztam egy-egy összejövetelen, még Zalában. Fellépés ez is, az is... További csavarok Mesélem a fiatalabbik biztonsági őrnek - alig van harminc - a doktor „csavaros” történetét. - Nekem is van három - üt majdnem a térdére. - Most pereljek egy takarítót? Bérel az önkormányzat egy tornatermet, ott fociztunk. A takarító a vonalon kívül feltörölte a parkettet. Egyet léptem - három hónap lett, mire újra járni tudtam. Az idő alatt pedig havi tizenháromezret kapott a megszokott nyolcvan-kilencvenezer helyett. Nincs is e témában miről tovább beszélni, szótlanul igazgatja a karikagyűrűjét. Azt azért még megvitatjuk, hogy miképpen élhetik a napi nyolc- és akárhány órájukat az itt dolgozók. Nem kell erős- ködniük, hogy egyetértsek velük: szinte nem is evilági történeteket rejtenek a nyitott ajtók és a mosolyok. ' BALOGH ZOLTÁN —^him— ___ _________________ A bemutatókkal egy időben a megyét reprezentáló kiállítások is nyíltak a színház előcsarnokában
