Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-25 / 291. szám

I 2003. Október 25., szombat HITÉLET 9. OLDAL Életrendezés Püspökszentlászlón P. Vácz Jenő utolsó, már félbehagyott levelében a püspökszentlászlói Életrendezés Háza Baráti Köréhez fordult:- Afelé kell lépnünk, haladnunk, ami még nincs, hogy az is legyen - amint a Teremtő szava szól: legyen világosság! - és lett világosság. És lát­ta Isten, hogy jó. Kápolnánk esetében egy kicsit hasonló történt: kimondtuk, hogy legyen és Az új szárny négyévi munka gyümölcse gyanánt lett, és mi is láthatjuk, hogy jó. Most valami hasonló előtt ál­lunk. Még befejezetlen a házunk: kell a garázs, kell kazánház, kell lakrész a háziasszonynak és kell még 10-12 férőhely. Most minderre közös te­remtő lendülettel kimondjuk a „Legyent!” Legyen! P. Vácz szavára hetek alatt négymillió forint jött össze - sok száz ember adománya. (Csak a temetési virágmegváltásból 300000). Támogat­ta az ügyet anyagilag a jezsuita rend generáli­sa, a magyar rendtartomány. Él a kisemberek „napi 20 forintos” akciója. Megmozdultak az építőipari cégek kedvezménnyel, építőanyag­gal: a Pécsi Téglacentrum, a BCM, a csornai Tondach... Számítanak a Széchenyi-tervben megítélt összegre. Es lett. Ma, fél évvel a páter halála után áll a ház! 'Te­tő alatt, bepucolva, az utolsó munkák vannak vissza. És lehetővé válik további 12 lelkigyakor- latos elszállásolása, két csoportot tudnak fogadni párhuzamosan és lelkigyakorlatot tartani csalá­doknak is. 40-42 helyük van egy- és kétágyas szobák­ban. Az alagsorban az ifjúsági szálás emeletes ágyakkal - 12 fiatalnak ad helyet. És a nagyte­rem-ebédlő mellett ezentúl egy 15 fős közösségi terem is rendelkezésre áll. És láthatjuk, hogy jó. Sok jezsuita atya - köztük Nemes Ödön, Kiss Ulrich, Lukács János - vállalta lelkigyakorlatok vezetését. Egyetlenegy sem esett ki. A rendtarto­mány elindította az Élet­rendezés programot, és a provinciális atya meg­bízta P. Csókay Károlyt az Életrendezés Házá­nak lelki vezetésével. Az érdeklődés több mint igen nagy. Csak a lelkigyakorlatos fiatalok száma a nyáron 300. A plébániák táborozókat hoztak - őket sáriakban helyezték el a dombte­tőn - még Ösküről (Veszprém megye) és Bordányból is jöttek Szeged mellől... Lelkigya­korlatot tartott a Szent Mór Iskolaközpont, a Nagy Lajos Gimnázium tantestülete a ferences Barsy Balázs vezetésével. És tizedik alkalommal rendezték meg a Püspökszentlászlói Ifjúsági Lel­kigyakorlatokat kétszer egyhetes turnusokban. A költség? - Diákoknál 2000 forint egy napra teljes ellátással: szállás, reggeli, ebéd, vacsora. A Jézus Társasága egy támogatási alapot is létrehozott: 50 százalékos kedvezmény igé­nyelhető. Különböző témák­ban különböző mód­szerekkel tartanak lel­kigyakorlatot. Egyet emelünk ki. A személyesen kí­sért lelkigyakorlát ve­zetője jezsuita. Hozza magával a kísérőket - ők is jezsuiták vagy rá­termett,' felkészült ci­vilek. Egy-egy kísérő­höz a csoporton belül négy személy tartozik. Itt nem a csoportos foglal­kozások a jellemzők, hanem a lelldgyakorlato- zók saját lelki vezetőjükkel beszélgetnek napon­ta egy-két alkalommal. Természetesen van kö­zös imádság, szentmise, a csoportnak szóló el­mélkedés, de a nap nagyobb részét a hegyekben elvonulva imádkozva töltik. Többször találkoz­hatnak lelki kísérőjükkel és beszélgetnek. Ő fel­adatot ad és témát. A nap végén - négyszemközt - kielemzik, hogyan érintette az imádság, az el­mélkedés a lelkigyakorlatozót. A hivatástisztázó, életútválasztó lelkigyakor­lat ennek egyik változata, amelyben fokozott hangsúlyt kap az, hogy a lelkigyakorlatozó sors­döntő választás előtt áll: szakma, házasság... Tavaly 1300 vendég fordult meg az Életrende­zés Házában. Az idén ennél is több. Nyolcvan százalékuk lelkigyakorlatra jött. A résztvevők 70 százaléka fiatal. Nagyon sok az egyetemista. Miért?- A Jóistennek terve van mindegyikünkkel - mondja P. Csókay Károly. - A lelkigyakorlat arra való, hogy megtaláljam azt az utat, amelyet a Jó­isten elgondolt az én számomra. És ha akadályo­kat látok, azokat elhárítsam. Ez történik hosz- szabb vagy rövidebb idő alatt. A legrövidebb lel­kigyakorlat háromnapos, van egyhetes, de előfor­dul harmincnapos is. Minden leltógyakorlat útmutatást ad: mit kezdjek magammal, hogyan rendezzem élete­met? Az Ablak program ezt akarja elősegíteni életünk fordulópontjain. Áprilisban indult be ez a forma - 260 fiatal for­dult meg eddig. P. Csókay Károly SJ Mosonban született 1926-ban. Kalocsán, a jezsuiták gimnáziumá­ban érettségizett, a Pázmány Péter Egyetemen (ELTE) vegyészdiplo­mát szerzett. 1949-ben hagyta el az országot. A noviciátust Belgiumban, a teoló­giát Spanyolországban végezte, ott szentelték pappá 1957-ben. Chilében 15 évig lelkipásztor. Santiago peremvárosában egy prole- támegyedben szervezte meg a plébániát, a hitéletet, és épített temp­lomot. Utána 18 évig Kanadában, Montrealban volt lelkipásztor. 1993-ban tért haza. Budapesten, Kárpátalján és Miskolcon végzett lelkipásztori munkát. Hitoktatók lelki napja 260 hitoktatót és plébánost vár­nak ma délután a bazilikába a Pécsi Egyházmegyéből. Mayer Mihály megyés püspök és Garadnay Balázs általános helynök 14 órakor köszönti a hit­oktatókat. Adonyiné dr. Gábori Mária Nevelési módszerek cím­mel tart előadást. Gál Gábor egyetemi lelkész értekezésének címe: Drámai játékok és kom­munikációs technikák, Dobos László, a Hittudományi Főiskola tanáráé Sürgető feladatunk a fel­nőttek katekézise. Keszthelyi Fe­renc ny. váci püspök 17 órakor szól a lelki nap résztvevőihez. 18 órakor Szent Mór-napi ün­nepi mise lesz, amelyet Keszthe­lyi Ferenc ny. váci püspök és Mayer Mihály pécsi püspök, az egyházmegye hitoktatási refe­rensei és a pécsi papság együtt mutat be. Szentmise után: kötetlen be­szélgetés és agapé a Hittudomá­nyi Főiskolán. A FALUHOZ MÉLTÓAN fogadja a híveket nyár óta a nagypalli katoli­kus templom feljárata. Új kaput, új kerítést állítottak és sövényt telepí­tettek. Felújították a két keresztet, virágágyás került eléjük, kétoldalt tu- ják. És virágoszlop áll a templomajtó mindkét oldalán, fotó: uufer l. Emléktábla a templomkertben Kovácshidán és Ipacsfán a két szomszédos községben Phare- pályázatokból és önkormányza­ti pénzekből felújították a tele­pülések református templomát. Az átadásukat október 26-án, vasárnap tartják. 13 órakor Ko­vácshidán, 14.30-kor Ipacsfán úrvacsorával egybekötött isten­tiszteleten. Felújították a hiricsi és a vejti református templomot is. Hiri- csen holnap 10 órakor lesz a há­laadó istentisztelet, igét hirdet és a két felújított templomot Pe- terdi Dániel és Kovács János áld­ja meg. Utána Tomanoczy Jolán és Temesi Mihály nyelvtudósok emléktábláját avatják a templom kertjében, majd a Pécsi Tudo­mányegyetem Bölcsészettudo­mányi Kara Nyelvtudományi Tanszékének szervezésében tu­dományos ülésen az ormánsági nyelvjárás kutatásának legújabb eredményeiről hangzanak el előadások. Testvéri egységben „Szeret bennünket az Isten!” mondja az ember, ha valami nagy dolgot tervez és véghezvitele jól si­kerül. Méltán érezhette Isten sze- retetét az a kb. 600 ember is, aki a palotabozsoki református temp­lom felszentelési ünnepségén részt vehetett. Ugyanis kis gyülekezet lévén a templom is kicsi. Mindössze 60 fős. Az avatásra megjelent 600 fő bizony nem fért volna el a belsejében. Na­gyon érthető volt tehát az ünnepel­ni akarók azon fohászkodása: „Iste­nem, csak jó idő legyen!”. Isten meghallgatta kérésüket: csodálato­san szép, napos időt adott. A kis templom külső és belső ki­vitelezése olyan, mint egy kis ék­szerdoboz. Az avatási szertartás minden mozzanata szívet melenge­tő, megható, felemelő érzést nyúj­tott a jelenlévők számára, és mind­ez a templom előtt történhetett. Palotabozsok közepes nagyságú község, a háború előtt főleg sváb la­kossággal. 1947-48-ban ezeknek a szorgalmas, becsületes őslakosok­nak egy részét kitelepítették, he­lyükre a Felvidékről, Csallóközből ugyancsak kitelepített magyar csalá­dokat helyeztek el. Otthagyni a szülőfalut egyik nap­ról a másikra, otthagyni a több gene­ráción keresztül összekuporgatott ja­vakat, a saját kezűleg felépített ked­ves otthont, a falu összeszokott kö­zösségét, szétszórni a rokonságot, széjjeltépni néha még a családokat is - kegyetlen dolog volt. Nem beszélve arról, ahogyan mindez lezajlott: szál­lítás marhavagonokban 7-8 napig minden előzetes tájékoztatás és úti- cél-megjelölés nélkül. Nem akarok ünneprontó lenni, de a jelenlévő, és mindezek ellenére boldogan ünnep­lő 600 ember közül 500-nak biztosan mindez eszébe jutott. Az áttelepített felvidékiek nagy része református. 55 éven keresztül nem volt templomuk, csak imahá­zuk. Ezért volt ez a templomavatás már nagyon időszerű és nagyon nagyszerű dolog. Az igazán nagy­szerű azonban az, hogy ma már az őslakosság és a betelepítettek fele­kezeti és nemzeti különbség nélkül olyan testvéri egységben élnek, hogy a templom építésében egy emberként vettek részt. Adakoztak, gyűjtöttek nemcsak a helybeliek, de.a társközségek, a környező fal­vak, de még Palotabozsok német testvérközsége is. Az ünneplést egy közös megven- dégelés követte. Az egész ünnep azt tükrözte, hogy Palotabozsok bol­dog népének már nincsenek egy­más közű gondjai, sem vallási, sem anyanyelvi tekintetében. Fiataljaik már nem foglalkoznak azzal, ki az őslakos, ki a felvidéki. Jómagam is felvidéki vagyok, tanítói pályafutásomat a Bozsok melletti Dolinapusztán kezdtem, így már akkor is átjártam Bozsok- ra a boltba vásárolni és felvidéki sorstársaimat meglátogatni. Het­venöt éves tapasztalatommal kije­lentem, példaértékű ennek a sok­rétű lakosságnak az összefogása és együttélése. Valahogy így kellene csinálni ezt az egész országban. Pereszlényi Ernő amnydipbmás tanító, a Baranyába áttelepített felvidékiek vezetője Az élet értéke Megdöbbentő és elszomorító az. a mindennapokban tapasztalható mentalitás, hogy az ember annyit ér, amennyit használ. Ha már nem tud használni, nem ér semmit. (A „használ" behelyettesíthető a „ fo­gyaszt” szóval is.) Innen csak egy kis lépés, és már nem tisztességtelen cselekedet a te­herként jelentkező magzatot abortálni, egy injekcióval halálba külde­ni azt, aki idős vagy beteg, az értéktelennek mon­dott életet likvidálni, ellenforradalom vagy terroriz­mus elleni harc címén a másik oldalon levőt agyon­lőni vagy lebombázni. Ilyen torz következtetésre juthat az a gondolko­dás, amely figyelmen kívül hagyja Isten Igéjét, és az embert, az emberi életet csak evilági dimenziók­ban szemléli. Isten igéje világos útmutatást ad arra, hogy az emberölés a legsúlyosabb bűnök közé tartozik. En­nek oka: a teremtmények közül egyedül az ember az, akit Isten saját képére teremtett. Az ember magán hordja az Isten képét. A Szentírás gondolatvilágában az ember Istennek a tulajdona. Élete is Istené, mivel tőle kapta. Tévedés azonban azt gondolni, hogy ő egyben az élet és a halál ura is. Erre nem kapott felhatalmazást. Ezért őrültség azt gondolni, hogy mi szabhatjuk meg magunk és mások halálának „legoptimálisabb' időpontját". Feladata az, hogy uralkodjék a teremtett világ fölött. Is­tentől kapott joga és Isten előtti felelőssége tudatában. A teremtett vi­lág fölött gén, de a másik ember életén nem. Ezért aki a másik életé­hez nyúl, az Istent rabolja meg, vele kerül szembe. Ott véti el sokszor az ember, hogy fejébe száll a dicsőség, és azt gondolja, hogy mindent megtehet, hogy mindenki, a másik is, a hatalmában van. Ha az élet iránt valódi felelősséget érzünk, akkor Isten képviselőjét látjuk akkor is, amikor beteg - és nem élősködő a társadalom nya­kán. Akkor is, ha ellenséges, vagy érdekeink ellenkeznek, ha kicsi és erőtlen is. Mennyit ér az emberi élet? - Istennek annyit, hogy saját Fiát adta érte, hogy „aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” Jézusnak többet, mint a tulajdon élete. Azért adta oda, hogy nekünk „életünk legyen, és bőségben legyen"... Most rajtunk a sor... Bodogán László parókus Nehéz zsidónak lenni Könyv a 80 éves Schweitzer József köszöntésére Kertész Péter: Nehéz zsidónak lenni című könyve Schweitzer József nyolcvanadik születés­napja alkalmából jelent meg. A könyv egy terjedelmes részt a főszereplőnek biztosít, a továb­biakban a tanúk emlékeznek életútjára. A tanulság: Schweitzer József egész élete a szolgálat. Ő maga 1947-ben erről így vall: „Szolgál­ni az ősi talajon, az apák örök­ségén, új magot vetni a lelkek­ben, új barázdát szántani a szí­vekben, új utat vágni és mutatni az ember szá­mára - ez szol­gálatunk, ez küldetésünk.” „A lelki- pásztor, a zsi­dó, az ember” című bevezető írásban Glatz Ferenc akadé­mikus köszön­ti a 80 éves Schweitzer Józsefet, írását három gondolatra építi fel. Köszönti a tudós rabbit, a zsidó történelem, a rabbinikus hagyomány kutatóját és irodal­mi feldolgozóját. Köszönti az egyházpolitikust, aki egyháza kisemberei felé és a más vallású társadalom iránt nyitott volt. utal arra, hogy írásában nem az életmű értékelésére vállalko­zott, hanem az ő és az ünnepelt személyes kapcsolatait kívánja feleleveníteni. Szól azokról az akciókról, melyekben közösen vettek részt a hazai zsidóság helykeresése közben, a rend­szerváltás hanyatlásában. „Nem követtem Schweitzer szerepét a zsidó hitélet adminisztrációján belül - írja Glatz Ferenc -, de láttam közelről okos fáradhatat­lanságát a zsidó felekezetek és zsidó kultúra elfogadtatásáért. Mert az 1990 utáni demokráciá­ban a zsidóság számára ez volt a legfontosabb: újraépíteni kultu­rális intézményeit, mindenek­előtt iskoláit, múzeumait, levél­tárát, s ezzel a kultúra utánpót­lását biztosítani.” A könyvben az ünnepeltet a Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Kertész Péter vezeti végig az éle­tén, gyermekkorától napjainkig. Nemcsak ő vall önmagáról, készséggel megtették ezt - fel­kérésre - jeles kortársai, akik­nek sorában többek között meg­található Mád.1 Ferenc, Horn Gyula, Heller Ágnes, Kardos Pé­ter, Raj Tamás, Paskai László, Erdő Péter, Zoltai Gusztáv. Vala­mennyien úgy köszöntötték tisztes kor megérésekor, mint a gyakorló rabbit, aki magától ér­tetődően vallja magát magyar­nak, mentes minden manírtól, papi kivagyiságtól, elkötelezett híve a keresztény-zsidó párbe­szédnek. A pécsi zsidó közösség tagjai bizonyára örömmel olvassák a főrabbi következő visszaemléke­ző sorait: „Életem nagy részét Pécsett töltöttem, nem véletlen, hogy sokat álmodom Pécsről ma is. A hitközség, a templom álma­imban vissza-visszatérnek. A kapcsolat a valóságban is na­gyon erősen megvan. Rendsze­resen meghívnak kultúrelőadá- sokra, ott vagyok mindig a gyászünnepélyeken, egy ízben már a kis unokáim is elkísértek.” „Egy szó mint száz: ha nehéz is jó zsidónak lenni - írja vissza­emlékezései befejezéseként Schweitzer József - életemnek immár nyolc évtizede tartó, tő­lem elidegeníthetetlen élménye ez. Ünnepnapokon délelőtt, amikor kinyitjuk a frigy szek­rényt, és mielőtt kivesszük a Tó­rákat, van egy ima, amelyben van egy mondat: Láászusz máá- szim tauvim böénecho, hadd cselekedjek olyan dolgokat, amelyek jók a Te szemedben, völolechesz bödárché jösórim lö- fonechó, és hadd járjak azon az úton, melyen Előtted az egyene­sek járnak. Ez mindannyiunk számára útravaló.” m.e. Tetőtől talpig Befejeződött a baranyajenői templom teljes külső felújítása a toronysisaktól a földig. Felújítot­ták a már nagyon rossz templom­tetőt, kicserélték az ajtókat, abla­kokat. Nyolcmillió forintot fordí­tottak a renoválásra. Jelentősen besegítettek Baden-Württem- bergből a kitelepített jenőiek. A munkát holnap, vasárnap dél­után 3 órakor áldja meg Mayer Mihály megyés püspök. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom