Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-25 / 291. szám

I 2003. Október 25., szombat KULTÚRA - R PORT 7. OLDAL Koncert „majdnem jelen időben” A Pécsi Rádió és a Pécsi Szimfo­nikusok vasárnap délután, a megszokott időben, 5 órakor kezdődő Pannon Koncert-Tü­kör című közös műsorában el­érkezett az első „majdnem je­len idejű” közvetítés. A már a kezdetektől jó visszhangot ki­váltott sorozat szerkesztője, Kovács Attila ugyanis ezúttal a zenekar idei pécsi, Breitner Ta­más nevét viselő bérleti évad­nyitó hangversenyét választotta a műsorba. Az együttes Hamar Zsolt ve­zényletével Bartók Béla A cso­dálatos mandarin című balettjé­nek zenéjét, Gustav Mahler 10. szimfóniájának Adagióját és Ri­chard Strauss Till Eulenspiegel című szimfonikus költeményét adta elő. A Bartók-műben a Lak- ner Tamás vezette pécsi Bach Énekegyüttes működött közre. __________________________ Bál az iskoláért Visszatérő probléma az általá­nos iskolákban, hogy a szűkös anyagiak miatt taneszközök hiá­nyoznak, tanulóprogramok ma­radnak el. Eredeti és példaérté­kű megoldással jelentkezett a gondok enyhítésére a pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola a közelmúltban, amikor jótékony célú szüreti bálra invi­tálták a szülőket és a nevelőket. Mintegy háromszáz vendéget szórakoztattak itt az iskola ének-zene szakos pedagógusai, műsorral jelentkeztek a tanárok és a diákok is. A belépőket, a tombolán befolyt összeget pedig a gyerekek kapják meg: tanesz­közöket vásárolnak a pénzen, és különböző diákprogramok szer­vezését támogatják belőle. M. B. E. Pécsi kiállítók fővárosi tárlaton Hivatásos és műkedvelő alko­tókból verbuválódott a Művé­szetbarátok Egyesülete, az or­szágos szervezetnek ezernél több tagja van. A művészek 30 esztendeje minden héten össze­jönnek a fővárosban, öt év óta pedig a Pataky Művelődési Ház­ban nagyszabású kiállításon mutatják be a tagok legújabb munkáikat. Idén október 20-tól november 15-ig látható ez a kis­plasztikákat és festményeket fel­vonultató tárlat, melyre 350 pá­lyamunkából választották ki a 130 legjobbat, köztük négy ba­ranyai művészét is, Nőt Béláét, Sárosiné Németh Gizelláét, Sikó Ágnesét, és Balogh Györgyét. MÉSZÁROS B. E. Futnak a képek Angela törleszt KÉPESLAP-KIÁLLÍTÁS PÉCSETT. A Szivárvány Gyermekházban tekinthető meg november negyedi­kéig Fodor András kiállítása, amelyben képeslapokon keresztül mutatja be az 1900-as évek Erdélyét. FOTÓ: LÖFFLER PÉTER Folklórtalálkozó a fürdővárosban Harkányban vasárnap megszólal a tekerőlant, száj- és gombharmonikával zenélnek, a villányi ifjúsági fúvószenekar ad műsort, jönnek a sellyei népdalka­ros hölgyek énekelni, a kökényi horvát vegyes kar is hallható, és a helyi Harka Művelődési Kör apraja- nagyja is fellép a 10. Baranya megyei magyar és nemzetiségi folklóregyüttesek és szólisták bemuta­tóján. A Baranya Megyei Társadalmi Egyesülések Szövetsége szervezésében zajló, 250 szereplőt fel­vonultató találkozó tízesztendős története során másodjára kerül Harkányba. A zene- és énekszóra vasárnap 16 órától a Harkányi Művelődési Házban táncra perdülnek a már országszerte elismert zen- gővárkonyi néptáncosok, a gerdei Lumba Nosdtru Cigányegyüttes, valamint a Harka néptánccsoport tagjai is. Ugyanis a hagyományőrzés szellemében a főszervező TESZ gondosan ügyel arra, hogy a pá­lyakezdő új csoportok mellett a már befutott együt­tesek is mindenkor szerepeljenek. A magyar, a német, a horvát és a cigány nemze­tiségi hagyományokat következetesen megjelenítő rendezvénynek tavasszal a Horvátországi Kopács adott otthont, így most viszonzásképpen déli ven­dégekkel bővül a kör, a csúzái táncosok, az alfalusi dalosok, és az eszéki „Szlavónia Gyöngyei” folklór­együttes külön horvát műsorblokkal érkezik. Az idei találkozó további érdekessége, hogy a Művelő­dési Ház előcsarnokában 15.45 órakor három hor­vátországi magyar festőművész munkáiból nyílik egynapos tárlat. mészáros b. enore A Noszty fiú színházi beugrása Charles Dickens Twist Olivér tör­ténetét, a szomorú sorsú árvahá­zi kisfiú megpróbáltatásait dol­gozta fel musical változatban Lio­nel Bart. A több szálon futó cse­lekményt a csoportosan lopni já­ró Fagin banda vonalára egysze­rűsíti le ez a kompozíció, ahol a kiszolgáltatott, de tiszta lelkű fiú végül mégis győzelmet arat. Ez a nagy sikerű zenés előadás szere­pel a Pécsi Nemzeti Színház őszi bemutatói között, a Szivárvány-, a Nyugdíjas- és a Beavató-bérlet programjában. A színház igazga­tósága azonban gazdasági meg­fontolásokból úgy döntött, hogy az Oliver musicalt csak az évad második felében, vagyis csak a jö­vő esztendőben tűzi műsorra. A bérlettulajdonosoknak kár­pótlásképpen egy új darabot iktat­tak be az őszi időszakra, a Szivár­vány- és a Nyugdíjas-bérletesek a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában Mikszáth Kálmán klasszikus művét, a Noszty fiú esete Tóth Marival című színdara­bot nézhetik meg, míg a fiatalok­nak szóló Beavató-bérleteknél a Valahol Európában című musical kerül be az Olivér helyett az ösz- szeállításba. A kaposváriak ven­dégjátéka november 7-én kezdő­dik, ekkor a Bemutató-bérletesek nézhetik meg az előadást, egy nappal később pedig a Sipos-bér- letesek következnek. A nyugdíja­sok egy későbbi időpontban lát­hatják a darabot. A fiataloknak felkínált Valahol Európában musi­cal viszont novemberben nem lesz műsoron, a decemberi prog­ramleosztás pedig még egyeztetés előtt áll. MÉSZÁROS B. ENDRE „A nők nem is sejtik, mennyire gyűlölik őket a férfiak” - írja Ger­maine Greer A kasztrált nő című, 1970-ben megjelent .könyvében, amely a feminista mozgalom klasz- szikus - bár ma már kissé elavult - alkotásának számít. Ebben a szerző sorra veszi azokat a sérelmeket, amelyeket, szerinte, a nők, a férfi­uralom évszázadaiban, beleértve a huszadikat is, ország-világ előtt el­szenvedtek, majd megállapítja: „A nyilvánosan elkövetett atrocitások ellenére a nemek harcának igazi színpada a meghitt otthon, itt aztán sosem szűnik a háborúság.” A feje­zet címe, ahol ezt olvashatjuk: Tör­lesztésvágy. Javier Balaguer Enyém vagy (Só- lo mía) című filmje erről a háború­ról, s erről a törlesztésvágyról me­sél. A téma valójában nem új. Ha úgy vesszük, a fél vüágirodalom er­ről szól, a férjét meggyilkoló Klü- taimnésztra véres drámájától az otthonát elhagyó Nóra lázadásáig. (A másik fele viszont igaz szerel­mekről beszél, s még boldog házas­ságokról is, erről azonban a nő­mozgalmi aktivisták nem akarnak tudomást venni.) Ami a béklyóikat lerázó nőket illeti, a magyar iroda­lom is bővelkedik ezekben, elég ha Németh László hideg tisztaságú Kárász Nellijére, vagy Krúdy Gyula férfiakat veszejtő Maszkerádi kis­asszonyára utalok. Javier Balaguer hősnőjének, An­gélának lázadása abban tetőz, hogy modem amazonként, a szó fizikai értelmében, fogságba ejti férjét, aki válásuk után sem szűnt meg üldöz­ni őt, és fejére olvassa azokat a sé­relmeket, amelyeket el kellett szen­vednie a férfitól. Ez a jelenetsor al­kotja a film keretét, a történet jele­nét, ebbe ékelődnek bele, visszapil­lantások formájában, a múltbeli eseményeket felidéző képek. Ez a szerkesztésmód kétségkívül érdeklődést kelt a nézőben, ám az­zal a veszéllyel jár, hogy mivel a vég­képp kiábrándult és elkeseredett Angela, érthetően, nem képes há­zassága megpróbáltatásait higgad­tan és tárgyilagosan elbeszélni, az eset felettébb leegyszerűsödik: a férj, Joaquin nem csupán agresszív alak, hanem nyilvánváóan pszicho­pata. Orvosi eset. Nem lehet tudni, hogy csak Angela látja őt így, ennyi­re torzítva, vagy valóban ilyen. Ez utóbbi a valószínűbb, mert a rende­ző egyáltalán nem enyhíti a szubjek­tív látlelet szigorúságát, és Sergi Ló- pez játéka is színtelen és egyoldalú: lefegyverző mosolya durva ütlegelé­sek előjátékául szolgál. De aztán véletlenül eldördül egy pisztoly, s a film, meglehetősen vá­ratlanul, ironikus fordulattal zárul, ami engem kicsit A nap szépe befe­jezésére emlékeztet. Kár, hogy Ja­vier Balaguer csak ennyit tanult Bu- nueltól. A záró kép meglepő szem­léletváltásról tanúskodik, ám úgy is értelmezhető, hogy a kegyetlen múltidézés talán még ijesztőbb ne­gatív utópiába fordul. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut, hogy Francis Fukuyama Poszt­humán jövendőnk című új könyvé­nek létezhet egy olyan olvasata, miszerint a klónozás, a géntechno­lógia és a tudatmódosító szerek tö­meges fogyasztása az európai (fe­hér emberi?) kultúra általános de­kadenciájához vezethet, ami a né­pesség elöregedésének statisztikai adatokkal alátámasztható tényei- vel függ össze. Mindez elnőiese­déssel is jár (a gyengébb nem tag­jai tovább élnek, a természet, úgy látszik, nekik dolgozik). Az ilyen civilizáció azonban képtelen meg­védeni saját értékeit, így előbb- utóbb azok feladására kerülhet sor, különösen egy harcias, „férfias” ci­vilizációval való találkozás, szem­besülés esetén. Nos, kinek higgyünk? Melyik gondolatnak szavazzunk hitelt? A „kasztrált nő” víziójának, vagy a „poszthumán jövendő” látomásá­nak? Nehéz dönteni. Inkább képzel­jük el, hogy van egy másik Angela, aki egy derék, jórayaló férjet kapott, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nagy Imre Férj és feleség, összetört tükör és virágcsokor (Paz Vega és Sergi López) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Vendel és Dömötör Holnap Dömö­tör napja van, mégis ekkor tartják Magyarlukafán a Vendel-napi búcsút. Tapintatból, hogy ne essen egybe a Lukács-nap­hoz kötődő pécsváradi gesztenye­szürettel. Vendelt a pásztorok, de főként a juhászok védőszentjét a legenda ír­nek (keltának), néhány kutató franknak mondja. Neve után van­dálnak is vélték. Királyfinak, aki ró­mai zarándoklat után, Rajna-vidéki remeteként legeltette az uraság nyá­ját, ám apátként halt meg a VII. szá­zad elején. Nálunk Padányi Bíró Márton veszprémi püspök buzgal­mából a XVIII. században kezd ter­jedni tisztelete. Mária Terézia idejé­ben, a merinói juhok honosításával érkezett német bevándorlóknak kö­szönhető, hogy Vendel, pásztoraink védőszentje lett. A Dunántúlon, szobrain német parasztviseletben látjuk. Az Alföldön jász-kun juhász­ként ábrázolják, ingben, gatyában, dolmányban, cifraszűrben, tarisz­nyával, lezsírozott hajjal, széles kari­májú juhászkalappal. A népnyelv vendely-nek nevezte azt a faedényt, amelyben túrót, sajtot, Vajat tároltak. Molnár V. József közöl egy anek­dotát, amely Deákpusztán, az első hazai Vendel-kápolna környékén maradt fenn: Szent Péter szabadság­ra szeretne menni, és helyetteséül Vendelt ajánlja az Úrnak. Vendel pa­naszkodik, nogy nem tud deákul, nem ért szót táblabíróval, püspök­kel. Péter megnyugtatja: amióta a mennyország kapuját őrzi, ilyenfajta ember nem kért bebocsáttatást. A népi humor is arról árulkodik: ma­guk közül valónak érezték a pászto­rok segítőjét. Szent Vendel kultusza ország­szerte elterjedt, csak a Szeged vidéki pásztorok őrizték az ősibb védő­szent, Demeter hagyományát. Dö­mötör katonaszent, s a másik vitéz­zel, Szent Györggyel pontosan ketté­osztják a naptárban az évet. György- napon hajtották ki az állatokat a legelőre, s Demeterkor terelték téli szállásra. Az erdélyi hagyomány tö­rökűzőnek is tartja Demetert, mert napjára általában befejezte a török a háborút. A hideg idő beálltával ne­héz lett volna már az utánpótlást biztosítani. Demeter keleti szent. A magyar koronán is ott a képe. A „Magyar An­jou Legendáriumban” képregény beszéli el egyik csodatételét. Vendel valószínűleg az ő kultuszát szorítot­ta ki. Ezért is kedves időjáték, hogy Lukafán most Dömötörkor rendezik a modem Vendel-napi sokadalmat. A régi templom előtt - ma polgár- mesteri hivatal - ott áll a kereszt mel­lett Vendel szobra a báránnyal, em­lékeztetve, hogy hajdan e napon bá­rányt szenteltettek, ekkor kapták meg járandóságukat a juhászok, s ekkor szegődtek el a következő évre. Este bál, vigalom járta. A cudar időjárás valaha törököt ri­asztott, de Lukafára tartó vendéget még alig. Jártam esőben, tócsákat ke­rülgetve, több ezer emberrel a lukafai főutca sátrai között, amikor két kilo­méteres sorban parkoltak a falu előtt az országúton a vendégek autói. A népművészeti program, a zselici táj hangulata messzi vidékről is vonzza a látogatót. Jó híre van a Baranya és So­mogy határán eldugott pici falunak. Am a Vendel-napi búcsú csak ki­rakat. Ami mögötte van, fontosabb. Bár itt is szaporodnak a holland ház- tulajdonosok, a hazaiaknak is van életterük. Már szinte senki sem él a földből, a családok változatos jöve­delemforrása folyamatos. A falu megtartó erejét bizonyítja, hogy egy­re több a születés. Úgy kezdődött, hogy 1984-ben egy értelmiségi házaspár ráunt a pesti neuraszténiás rohanásra, s Ma- gyarlukafára költözött. Néhány ba­rátjuk követte őket. Többnyire ipar­művészek. Volt, aki azóta elment, mások jöttek. S nem bogaras reme­tének. Polgárnak. A mai polgármestert, Kékes Tóbi­ást már ’84-ben tanácsi előjárónak választották. Azóta egy ciklust le­számítva első embere, élő lelkiisme- rete a falunak. S hamar meglátszott, mit jelent, ha egy kistelepülésen nem fogy, hanem nő az értelmiségi­ek száma. Ugyanis a kultúra jelenlé­te vagy hiánya is szociális tényező. S annak, hogy Tóbiás felesége, Lovas Kata lukafai központtal szervezi a Kaptár Egyesület életét, anyagi ho- zadéka is van. Baranya két legvirágzóbb nagy­községének, Hosszúheténynek és Kozármislenynek is számos értelmi­ségi lakója van, köszönhetően Pécs közelségének. Néhány pici falu is akad, ahol a hazajáró vagy kitelepült művészek segítenek kellemesebb életet teremteni. De több település van országszerte, ahol az egykori körzetesítési kormányprogram dip­lomásokat elűző hatását nyögik. S a kitelepült jó szándékú művészek, tudósok, pedagógusok, közművelő­dési menedzserek is legföljebb a fa­lu megtartó erejét erősítik, de gazda­sági alapfunkcióját alig. Ha nem is hagyják el a falvakat, elhagyják a föl­det, a rétet, baltával esnek a szőlőtő­kének, másra használják az istálló­kat, eltüzelik az ólakat. A falvak lakóinak feladat az len­ne, hogy ehető élelmiszereket ter­meljenek az országnak. Az sem rossz, ha turistákat szolgálnak ki, de lassan ezeket is boltban vett nejlon- ízű spanyol szilvával kínálják a régi gyümölcsös helyén kialakított pázsi­ton. Mert élni akarnak. A törvények és tervezetek alapján úgy tűnik, a kormány s a törvényho­zás többségi része nem lát el a falva­kig. A kisközség már nem Magyar- ország, ha csak be nem költözik va­lamelyik Pestre, a Deák térre a haj­léktalanok közé. Ott majd kaphat­nak meleg teát és segélyt, amíg meg­fagynak. Eljutottunk oda, hogy a po­litikai szócséplésben már lényegte­len, ki mit mond. Ha elemzők bizo­nyítják, hogy a költségvetési tervezet több pontja ellehetetieníti a vidéki kis- és középgazdaságokat, koldus­botra juttatja az állattenyésztőket, a zöldség és bortermelőket, azt a párt- politika szintjén kezelik. Lényegtelen egy állítás valóságtartalma. Az szá­mít, hova sorolható az, aki mondta. S jönnek a kegyes viták, bűvészkedés a számokkal, s győz a szavazógépezet. S jönnek a nyilatkozatok, melyekben a létminimum alatt élők tömegének is állítják, hogy most örülhetnek. De mit eszünk két év múlva? Ka­matlábat? S hány embernek jut belő­le? Szent Vendel és Demeter károm­kodnak a mennyországban. Bükkösdi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom