Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-24 / 290. szám

ü 2003. Október 24., péntek KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Baranyai hétvége a Nemzetiben Három napon át a baranyaiaké a budapesti Nemzeti Színház, ezen a hétvégén pécsi táncosok, zenészek, színészek szóra­koztatják a fővárosi publikumot. Több mint 400 művész uta­zik fel a megyéből, hogy mától vasárnap estig bemutassa leg­frissebb kulturális alkotásaink színe-javát. A közönségcsalogató különvonatos színháznézés után most a baranyai művészek utaznak a budapesti Nemzeti Színházba, a megyejárás program keretében. Ma este 19 órá­tól a fővárosi nyitóelőadást a Pécsi Szimfonikusok adják, a múlt héten Pécsett hallható Bartók-Mahler- Strauss-koncertet megismételve. A pécsi színészek a Stúdiószínpadon kezdenek, ahol ma 19.30-tól a Grace és Glória megy Sólyom Kati­val és Füsti Molnár Évával Holnap már a nagyszínpadot veszik birto­kukba, ide éjszaka a pécsi bemuta­tót követően mindenestől átköltöz­tetik Pirandello IV. Henrikjét. A pé­csi balettosok is útra kelnek, ők va­sárnap a Beszélő testek táncjátékkal szerepelnek. Hihetetlen méretű mozgásokat kell elképzelni, hiszen például csak a vasárnapi nemzetiségi folklórgálá­ra (Stúdiószínpad, 17 óra) 200 tán­cos és zenész utazik fel, köztük a Ta- nac, a Leőwey, a Mecsek táncegyüt­tesek, a Bartók Férfikar, a Bach énekegyüttes, a Szélkiáltó és a Vízin zenekarok - számol be a szervezés nehézségeiről Simon István, a PNSZ ügyvezető igazgatója. A PNSZ hat­van emberrel vág bele a pesti hétvé­gébe, és elkíséri őket a Pannon Brass fúvósötös, valamint a Siklósi Zeneis­kola hegedűegyüttese is. A Jelenkor folyóirat tucatnyi jeles íróval vesz részt a programban, és a Nemzeti­ben ZMurat elnevezéssel ma dél­után kiállítás nyílik húsz Baranya megyei képző- és iparművész alko­tásaiból is, valamint fotótárlat látha­tó építészeti különlegességeinkről, Pécs városáról. A Bóbita Bábszínház ugyancsak aktív részese a fellépés­nek, szombaton a Candide bábjáté­kot, vasárnap délelőtt pedig a Há­rom narancs szerelmese mesedara­bot adják a Stúdiószínpadon. A teljes baranyai színháznéző akció 15 millió forintba kerül (az összeg a félkrajcáros program és az október 11-i különvonatos utazás költségeit is tartalmazza), melyet a megye a város és a budapesti Nem­zeti egyenlő arányban adott össze. __________ MÉSZÁROS B. ENDRE Ez a világ valóban színház- Csak egy kis nyugalmat... - szuszog valaki a tanáriban lévő kanapén. - Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. Három adag gulyásleves az három adag gulyásleves - kászálódik lassacs­kán, mert röviddel az ebéd után kezdődik a műhelymunka. A folyosón Bagossy László int messziről, a három tanár egyike, az övé a szí­nészmesterség okítása. Papp Zoltán a Nevelé­si Központból - egykor a Fagyöngyben zenélt- a tárgyanimációt viszi, a PTE-ről Zalay Sza­bolcs a testbeszédet, mert ugyebár a színész- ség nagyon fontos eleme, miképpen is kelhet önálló életre, vagy egészítheti ki a mondandót a test. Amúgy mindhárman átkószálnak a má­sik területre, ami mindenki szerint rendjén van, és igazi lüktetést ad a programnak. ’- Nagyon szimpatikusak a gyerekek, bár megvannak a maguk korlátái - mondja Ba­gossy. - Fiatalságukból adódóan tele vannak sztereotípiákkal, amikor például Napóleont kellett eljátszaniuk, az volt a kézenfekvő a számukra, hogy beálltak a jellegzetes, bedu- gom-a-kezem-a-kabátgombok-közé pózba. Az nem jutott eszükbe, hogy a fél életét lo­von töltötte, és emiatt görbe volt a lába - ami ugyebár a Háry Jánosban kiválóan karikí- rozható. Vagy el kellett játszaniuk egy bar­langot. Miután nem sikerült úgy prezentál­ni, hogy a többiek kitalálják, rá kellett őket vezetni arra: nem a mélyből, hanem a bar­lang elől kell kiindulni akár úgy, hogy egy medve téli álomra tér... Nemcsak színházasdit játszanak és tanul­nak tehát a Pécsi Nemzetközi Színházi Mű­hely résztvevői, hanem, ha tetszik, az elmék is pallérozódnak, s akár valós helyzetekre is felkészítik őket. Élőképek születnek az egyik teremben - a nevetés vonzott, hogy benyissak; Papp Zoltán fölvesz egy pózt, a vele szembe állónak ehhez kell igazodnia. Megjelenik hősszerelmes, megszeppent kö­lyök, utcai verekedő - a fiatalok mindenben partnerek, zseniálisak a produkciók. A szomszédban a Tavaszi szél vizet áraszt- ot éneklik, a lengyelek és a walesiek hősiesen küzdenek a szöveggel, de érezhetően egyre jobban feloldódnak a gyönyörű dallamban. Valahol ez is a célok között van: hogy az EU Fiatalok Európáért pályázati programja kere­tében, a színház intézményének belső megis­merése révén a különböző nációk - magya­rok, németek, walesiek és lengyelek - hátrá­nyos helyzetű fiataljai a saját kultúrájuk át­adásával befogadhassák a másikét. Mindezt mesés körülmények között. Leg­alábbis Németországban, ahol például a ta­valy őszi látogatáskor százfős fogadást adtak a színjátszók tiszteletére; Walesben, ahol a polgármester asszony naponta kötényt kö­tött, és maga szolgálta fel az ételt, s vitték őket szebbnél szebb helyekre anélkül, hogy egyetlen fillért kértek vagy elfogadtak volna. Most akkor szálljunk le a Földre! Úgy tud­ni, a pécsi szervezők - akik a legelső kapcso­latfelvételtől, 2001-től Pécset viszik ki a világ­ba - idén márciustól hiába kilincseltek bár­miféle itteni támogatásért. A legtöbb, amit el­értek, hogy az elküldött faxuk eljutott egy­két titkárnőig, választ sehol nem kaptak.' Úgy tudni, hogy amikor e hét keddjén beje­lentkeztek a pécsi Városházára - a csoportok vezetői és egy-egy diák ment -, valamiféle kommunikációs zavar miatt a belső arcokra fagyott a mosoly. A hivatalban ugyanis azt kérdezték: Hol is van akkor az angol nagykö­vet? Negyed óra azért kijutott az elfoglaltak idejéből, akadt egy-egy üveg ásványvíz és a Pécs, a Világörökség városa című angol nyel­vű prospektus is. A magyarországi egyhetes munkát az men­tette meg, hogy a Református Kollégiumban egy nap alatt eldöntötték: helyet adnak a talál­kozónak. Mert közgyűlési határozat hiányá­ban ezt az IH - amelyik próbatermeket bizto­sított a hazaiaknak - nem engedhette meg. Továbbá az, hogy a walesiek és a németek ele­gánsan lemondtak az útiköltség-térítésről, így éppen futja az ötvenöt résztvevő ételére, egy kirándulására és munkafeltételeire. A nemzetközi színházi műhely nyilvános gálaműsora ma este fél hétkor kezdődik a kollégium színháztermében. A fiatalok kö­vetkező találkozóját a lengyelek szervezik. Biztosan kitesznek magukért. BALOGH Z.- Bagossy László és Papp Zoltán bemutatója a fiataloknak fotós tóth László IV. Henrik csigaháza ♦ Ez a Pirandello-mű sokrétegű, rendkívül érdekes lélektani dráma, krimit idéző nyomozás­sal, ahol a színészi játék sokkal fontosabb, mint a színpadkép, így vélekedik a Pécsi Nemzeti Színház ma esti bemutatójáról Nagy Viktor rendező. Pirandellóról tudni kell, hogy a XX. század első felében rendkívül mo­dern szerzőnek számított, új techni­kákat vezetett be a színját­szásba, például Ingmar Bergmanhoz hasonlóan hosszan kitartott közelké­pekkel ábrázolt jellemeket. Kevesebb az akció, másod­lagos a cselekmény a mű­veiben, a belső történetek, az emberi vallomások áb­rázolása a hangsúlyos. A pécsi előadásban több színész most debü­tál, Für Anikó először vál­lalt vidéken állandó sze­repet, Sztankay Orsolya (Sztankay István lánya) is bemutatkozik a PNSZ- ben, Tóth András Ernő úgyszintén első alkalom­mal látható a színház hi­vatásos tagjaként. A ren­dező szerint mindennek nincs különösebb hatása a színdarabra, egy igen jó szellemű csapat állt ösz- sze, öröm volt a szerep­lőkkel együtt dolgozni. Nagy Viktor kifejtette azt is, hogy élete úgy hozta, többnyire a zenés műfajban dolgozik (legutóbb Pé­csett a Szöktetés a szerájból ope­rát vitte színre), így különösen nagy figyelmet szentel a ritkább prózai felkéréseknek. Pirandello IV. Henrikjét nézve külön zamatot kínálnak a shakespeare-i. párhuzamok. A történet gondolatmenete erősen rokonítható a Hamletével, hi­szen a főhős ugyancsak az őrült­ség álarcát veszi föl, hogy ne kelljen szembesüljön az esemé­nyekkel. IV. Henrik is visszahú­zódik egy csigaházba, ám a kül­világ ezúttal sem hagyja büntet­lenül elmenekülni. Nem csak az értelmiségnek szól a darab, hiszen a krimiszál, a nyomozás külön élményt ígér - összegez Nagy Viktor -, bár az ta­gadhatatlan, hogy nagy figyelem és érzékenység kell a mű élvezeté­hez. AIV. Henrikben ugyan kevés az akció, de az előadás sűrűsége és a különleges atmoszféra kellő kárpótlást nyújt a nézőknek. MÉSZÁROS B. ENDRE Für Anikó, Stenczer Béla és Rázga Miklós fotó: t. l Csángó dalnokverseny Hihetetlenül népszerűnek bizo­nyult az első ízben megrendezett csángó magyar népdalok sásdi or­szágos éneklési versenye. A Sásdi Művelődési Központban mára és holnapra meghirdetett vetélkedőre három korcsoportban (külön mé­rik össze tudásukat az általános is­kolások, a gimnazisták, és a felnőt­tek) 104 énekes jelentkezett. Dr. Várnai Ferenc, a verseny szakmai vezetője kifejtette, a talál­kozónak az a célja, hogy megőriz­zék a legősibb magyar zenei anya­got, a csángó dalokat, miután a D. világháború után mintegy ezer em­bert Csángóföldről, Moldovából Ba­ranyába telepítettek, és Egyházas­kozáron, Mekényesen, Szászváron, Szárászon, Bikáiban, sőt újabban már Mágocson, Hárságyon, Kom­lón és Sásdon is mind többen isme­rik és éneklik a dalaikat. A program­ra a belépés díjtalan (a díjkiosztó gála szombaton 12 órakor kezdő­dik) és a két nap során csángó tánc­ház, népzenei műsorok is szóra­koztatják a vendégeket. Az éneklési versenyt a Sásdon nyugvó Demse Dávidné, és a Mekényesben pihenő Simon Ferenc Józsefné csángó dal­nokok tiszteletére hirdették meg, és a találkozóra újra megjelentetik a dalaikat tartalmazó könyvet, vala­mint az éneküket rögzítő műsoros kazettát. mészáros b. e. £ „Borháton” járható utak? Baranya kistérségei közül nem a mohácsi a legszegényebb. Hagyományosan jó mezőgazdasági adottságokkal rendelke­zik a vidék, ráadásul multikulturális társadalom él itt, mely­nek eltérő hagyományaira, nyelvtudására, külföldi kapcsola­taira sok minden épülhet. Csakhogy mindezzel együtt sem si­került igazán kihasználni eddig a lehetőségeket. Pedig néha apró dolgokon múlik minden; az, hogy egy kistérség mikép­pen tudja „fölhúzni” magát. Lehet, hogy a részegítő távlato­kat itt a bor nyitja meg? A bemutatkozás „A Mohács-Bóly Térségi Fehér- ^borút a Mecsekaljai történelmi »-borvidéken Hásságy-Bóly-Mo- j—bács és Dunaszekcső között hú- £2ódik. E mediterrán jellegű vidé- —két a domborzati változatosság és *^a szőlő-bor kultúrához kapcsoló­dó múltja, jelene, valamint építé­szeti, történeti, környezeti emlé­kei kötik egybe. A Mohács-Bóly Fehérborút hazánk egyik legmele­gebb, szubmediterrán éghajlatú borvidéke, a termelt borok illat­ban, zamatban gazdag, testes fe­hérborok. A térségben a szőlőter­mesztés tudománya évezredek óta apáról fiúra szálló mester­ség... A borút széles körű szolgál­tatásokat nyújt borkóstolókkal, kényelmes szálláshelyekkel, érde­kes látnivalókkal és hangulatos pincefogadókkal, vendéglőkkel az ide érkező vendégek számára. ...A környék gazdag néprajzi kincs­esei, hagyománnyal rendelkezik, melyek közül kiemelkedő a hús­vét hétfői Emmaus-járás Bólyban, a Busójárás Mohácson és a Kék- festőfesztiyál Nagynyárádon. (A Fehérbőrűt Egyesület bemutatko­zása, www.deldunantul.hu) Valami hibádzik Most azt is mondhatnánk, hogy „a jó bornak is kell a cégér”, de itt nem egészen erről szól a történet. Mert elöljáróban le kell szögeznünk: bármennyire is do­bog a lokálpatrióta szív, ez a bor­út nehezen zárkózhat fel a ma­gyar borutak közé. Legföljebb mögé. De ezzel együtt számta­lan, eddig kiaknázatlan lehető­ség rejlik itt - mutat rá a pécsi Fact Intézet friss tanulmánya, melynek elkészítésére a Mohács Térségi Területfejlesztési Társu­lástól kaptak megbízást. A vizs­gálat tárgya leegyszerűsítve: a térség fejlődése - így az igazság - az itteni borban rejlik. Mert nézzük csak! A Mecsek­aljai borvidék mohácsi térségé­nek természeti adottságai ked­vezőek. Az itteni termelők több­sége sokéves tapasztalattal ren­delkezik, a pincészetek jelentős részében már nemzedékek óta foglalkoznak szőlőtermesztés­sel, borkészítéssel. A Fehérbőr­űt borászai azt mondják, hogy az egy hektáron megtermelt bor átlagos mennyisége meghaladja az ország egészére jellemző át­lagot, azaz a hatékonyság ma­gas, továbbá, hogy a térségben termelt borok előállítási költsé­gei alacsonyabbak a felvásárlási árak országos átlagánál, így a borászat - elvileg - nyereséges tevékenység. Erre jön még az az országos tendencia, hogy a fe­hérbor fogyasztása a mennyisé­gét tekintve meghaladja a vörös­borét. Aztán ott van a föntebb is citált, „bejáratott” Busójárás, amely évente több tízezer turis­tát vonz a térségbe. Elvileg tehát minden adott. Valami mégis hi­bádzik. Ami szembetűnik Anélkül, hogy túlságosan is mélyen belemerülnénk gazda­sági kérdések taglalásába, ve­gyük a kívülállónak leginkább szembetűnő fogyatékosságokat. Először is körülményes eljutni ide az ország más pontjáról, s nem igazán várható el a turistá­tól, hogy ripsz-ropsz fölkere­kedjen némi fehérborok igéze­tében. Főleg, ha nem is tud a lé­tezésükről. Az itteni nedűk ugyanis csak a Fehérborút tér­ségében találhatóak meg, már a közeli nagyvárosokban sincse­nek jelen. A termelők a legegy­szerűbb módon terítenek: egy­szerűen megkeresik a kocsmá­kat, éttermeket amellett, hogy magánembereknek is adnak el a borukból. Aki erre jár, és turis­taként meg szeretne szállni, ta­lál fedelet. Csak nem mindig olyat, amire vágyna. S folytat­hatnánk a sort azzal, hogy Vil­lány árnyékában nehéz megél­ni, hogy azért palackoznak-e, vagy sem, hogy mekkorák a bir­tokok, hogy mennyire idősek a borászok, s hogy mennyire is­merik őket és így tovább. S hogy vannak-e mindennek ellenére elképzelések? Ötletroham és távlatok A Fact-osok tanulmánya ki­mondatlanul is azt bizonyítja, hogy bár ötletekben eddig sem volt szűkiben a Fehérborút Egye­sület, mégsem történt semmi. Jobbára, mert nem zárkóztak föl mögéjük, hiányzott az összefo­gás. Ennek tudatában mi lehet a megoldás? Új, ha lehet: meghök­kentő dolgokkal kell kirukkolni, teremtsünk mítoszt a bornak: le­gyen például üzleti, ünnepi aján­dék. Az elérhető közelségben lé­vő szállodákban tűnjön föl az itte­ni bor - és lehessen megkóstolni is. Pers?e ne csak a szállodákban, hanem a borút éttermeiben, pan­zióiban is... Aztán itassuk - persze mér­tékkel - az ifjúságot. Botorság nem tudomást venni arról, hogy csak Pécsett a különböző felső­oktatási intézményekben több tízezer diák tanul, akik bármi­kor „rámozdulnak” egy jó prog­ramra, főleg, ha jobban meg is tudják fizetni. Rajtuk keresztül aztán eljut a hír máshová is az országban. Aztán ott van a Bu­sójárás: miért ne lehetne a Busó­járás „hivatalos udvari borszállí­tója” a Fehérborút Egyesület? A standokon a palackozott borok mellett fprralt bor gőzölögne, amit helyi mesteremberek által készített bögrében kínálnának. A bögrét is kifizeti a fázós ven­dég, s persze, hogy sok nem váltja vissza, hiszen szuvenír. És így tovább, a speciális mozgó borbolttól a bio- és alko- holmentes.boron át mondjuk Kí­náig - bár egyelőre még az EU is messze van. Ám ha nem törté­nik semmi, messze is marad, a kassza nem cseng, a kieső pénz persze, hogy nem épül be hely­ben, és lehet, már néhány évti­zed múltán úgy nosztalgiáznak majd a hely- és egyéb történé­szek: Volt egyszer számtalan, itt és ott született jó ötlet, volt egy gzép Fehérborút, csak benőtte a dudva... BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom