Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-03 / 270. szám

I 2003. Október 3., péntek RIPORT 9. OLDAL KULTÚRA Egy újabb Robbanás előtt ban már ő is ott lesz a fellépők között. Persze az is benne van a képben, hogy a produkciót egy olyan fiatal, pályakezdő rendező vitte színre, aki még most kapja csak meg a diplomáját, és a da­rab így bizonyos felszínességeket, tisztázatlansá­gokat is hozott.- A történtek mellett úgy gondolom, nem baj, hogy a fiataloknak így teret adunk, fontos felada­tunk ez is, teszi hozzá Balikó Tamás, megjegyez­ve, hogy már sokkal ismertebb rendezők munká­ját is átdolgozták hasonló esetben. Világítási, ritmusbeli változtatások, az atmosz­féra finomításai, ez volt a nyári átalakítás lényege, miután egy térben sok helyszínt kell megjeleníte­ni az előadás során, s ezek különválasztásához kellet­tek a határozottabb jelzé­sek. A zenét továbbra is a Zsűri együttes adja, a ze­nekar a kamaraszínház­ban is mindenkor része az előadásnak. A Robbanás előtt egy különleges monodráma, de a főszerepet három sze­mélyre bontották szét. Filmszerű a történet, mely egyúttal élő koncert is, ne­héz tehát jól összerakni. Az új verzióban sokkal di­namikusabb, érthetőbb, tisztább az előadás, a né­zőt jobban megszólítja, mélyebbek az elemzések, ami elsősorban Hargitai Iván közreműködésének köszönhető. Ez a mű fő­ként a harminc év körüli fotó: tóth l. generációról szól, akik többnyire azon meditál­nak, hogy már nem kamaszok, kezdeni kell az életükkel valamit, a lezserség és a felelősség di­lemmája ez, mikor és mibe vágjanak bele. Tudni kell azt is, hogy nincs gond az alapokkal, ez a mű Purlitzer-díjas, és négy Tommy-díjat is nyert. Balikó Tamás úgy fogalmazott, annak érdemes megnézni a darabot, aki jó koncertet akar látni, de az sem fog csalódni, aki színjátékra, vagy mu­sicalre készül, a betéttáncok pedig a balettosok- nak köszönhetően különösen nívósak. MÉSZÁROS B. E. A Nyári Szabadtéri Játékokon bemutatott Robbanás előtt musical átdolgozva, ismert új szereplőkkel kiegészülve péntektől a Pécsi Nemzeti Színház kamaratermében látható. Mindenképpen munkára szorul minden darab, amely a szabadtérről kerül be a nagyszínházba, de alakítgattuk már ezt az előadást a tettyei meg­jelenéskor is - tudtuk meg Balikó Tamástól, aki Hargitai Ivánnal közösen formálta át a Paál Ger­Fillár István Michael szerepében gely rendezte zenés játékot. Több külső tényező is közrejátszott ebben. így például a női főszerep­lő, Pólyák Lilla anyai örömök elé néz, de egyéb­ként is nehéz volt összeegyeztetni az elfoglaltsá­gaival a rendszeres fellépéseket, eleve megket­tőzték volna a szereposztást - mondja a színház- igazgató. A férfi főszerepre már nyáron is két em­berrel számoltak, de az állandó pécsi színházi énekesnek számító Csengeti Attila végül mégis kiesett, mert az Operaház fantomját játszotta fo­lyamatosan Budapesten. Most viszont a kamará­Kollégiumi dilemma: torony vagy mező? A PTE szenátusa tegnapi ülé­sén dr. Lénárd László rektor elnökletével - egyebek közt - a pályázatok alapján meg­erősítette az egyetem vezető­je által már megbízott új rek­torhelyetteseket. A PTE szenátusa rábólintott, hogy általános rektorhelyet­tesként a gazdálkodási helyzet­tel foglalkozik dr. Vörös József, a pályázati ügyekkel és az egye­temfejlesztés programjával dr. Sipos Béla, beruházási rektorhe­lyettes Hübner Mátyás, oktatási rektorhelyettes dr. Bókay Antal és tudományos rekorhelyettes dr. Romlási László Imre. A szenátus azzal a probléma- csomaggal foglakozott hossza­san, hogy újabb minisztériumi állásfoglalás szerint nemcsak a kollégiumi, hanem a felsőokta­tás infrastrukturális fejlesztése­ket is - állami pénzek nélkül - magántőke bevonásával kíván­ják megvalósíttatni. A PTE eb­ből a - sok tekintetben még tisz­tázatlan - lehetőségből nem akar kimaradni. Elvi részvételi szándékát már jelezte és tegnap elfogadta a beruházási célok összesen 4450 millió forint ösz- szegű modulját. Uj kollégiumi férőhelyek ki­alakítására két helyszínt jelöltek ki. Az egyik az egyetem ingatla­nán 800 férőhelyes zöld mezős beruházásra adna lehetőséget, a másik a Pécs Önkormányzata tulajdonában lévő magasház, ahol 1000 kollégiumi hely lehet­ne. A felszólalások alapján a szenátusnak az előbbi változat szimpatikusabb, de még nem ismeretes a magasházzal kap­csolatos konkrét ajánlat. Olyan határozat született, amely ■egyetért a kollégiumfejlesztési projektben való részvétellel, de nyitva hagyja a kaput a rektor számára, hogy az ügyben tár­gyaljon. Hangversenyterem a magasház tetején? Pécs megpályázza az Európa Kulturális Fővárosa címet 2010-re Az MTA Regionális Kutatások Központja már 1995-ben el­készítette Pécs város fejlesztési koncepcióját, amelyben ki­fejtette, hogy a kulturális ipar milyen dinamizáló erő lehet a térségben. 2001-ben megíródott a régió fejlesztési prog­ramja is, külön pontként szerepeltetve benne a kulturális ipart. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy a pécsi önkor­mányzat valamit hasznosított mindebből, de nem így tör­tént: a városnak a mai napig nem létezik kulturális straté­giája. Megszületett viszont a Kulturális Főváros Program el­nevezésű tervezet. Ez év tavaszán körvonalazódni látszott egy művészekből, a kul­túrával foglalkozó szakemberek­ből álló kulturális tanácsadó tes­tület Pécs városában, amely az önkormányzat munkáját kívánta segítem az Európa Kulturális Fő­városa program előkészítésé­ben, s ebben partnernek mutat­kozott a város kulturális vezeté­se Toller László polgármesterrel az élen. Több megbeszélés is történt e tárgyban a Művészetek Házában és a Dunántúli Tudo­mányos Intézetben. Úgy tűnt, hogy hozadéka is van e törekvéseknek, amikor a polgármester saját kezű aláírásá­val ellátott meghívólevelet vitt néhány hete a postás szerte a vá­rosban, amelyben a város veze­tője megbeszélésre invitálta ok­tóber elsejének délutánjára a hi­vatalba a kultúra legkülönbö­zőbb területén munkálkodó tu­dós elméket. A találkozó tárgya: az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése érdekében létre­hozandó programkidolgozó cso­port első ülése. Toller László azonban nem je­lent meg a megbeszélés színhe­lyén, a városháza dísztermében, a vendéglátó Kunszt Márta al­polgármester és Meixner András kulturális bizottsági elnök részé­ről pedig egy szó sem hangzott el arról, hogy a meghívó a ma­gyar és a horvát elnök látogatása miatt maradt távol. Kiderült vi­szont, hogy a megbeszélés jeles alkalom, hiszen a város itt jelen­tette be hivatalosan Kunszt Már­ta által, hogy részt vesz az Euró­pa Kulturális Fővárosa pályáza­ton, s ennek különös aktualitást ad az a tény, hogy Stuttgart, a 2010-es év jelöltje lemondott er­ről a lehetőségéről. Az biztos, hangsúlyozta az alpolgármester, hogy Pécs húzóágazata a kultúra lesz, s az ügy­ben egy-másfél hónapon belül írásos anyagot kellene beter­jeszteni, ame­lyet majd egy szűkebb team készít el. A je­lenlévők fel­adata az volna, hogy ötleteikkel, javaslataikkal segítsék elő ezt a folyamatot. A polgármesternek e tárgyban a miniszterelnökhöz korábban írt levele pozitív visszhangra talált, így Medgyessy Péter Pécset tá­mogatja, s ha a kormányzat az ügy mellé áll, akkor az esélyek megnőnek, hangsúlyozta az al­polgármester. („A magyar kultú­ra fővárosa, Budapest legyen Eu­rópa kulturális fővárosa” ­mondta a kormányfő február 11-i országgyűlési beszédében.) Meixner András a programok­ról, az infrastrukturális háttérről és a megvalósításban részt vevő lehetséges partnerekről beszélt, s mondandóját egy írásos anyag is megerősítette „Kulturális Fő­város Program (gondolatébresz­tő)” címmel. Mindezek ismere­tében a jelenlévők számára egy­értelművé vált, H hogy mind az lis Kutatások Központja munkáinak, mind a ta­vasszal lezaj­lott eszmecse­réknek, az ak­kor elhangzott javaslatoknak írmagja sem ma­radt, az önkormányzat oly mó­don kezeli ezt az ügyet, mintha semmiféle előzménye nem lett volna. Az Európa Kulturális Fő­városa program újra a semmiből indul, és nagy valószínűséggel a semmibe tart. Meixner gondo­latébresztője inkább paródiának tűnt, nem pedig egy magára va­lamit is adó város programterve­zetének egy ilyen európai lépté­kű projektben. Meixner úgy gondolja, hogy a magasház - amely az építész szakma meghatározó része sze­rint Közép-Európa egyik legot­rombább építménye - lehetne az egyik kiemelt helyszíne a ren­dezvényeknek, persze egy kis átalakítással. Ezt írja erről: „A felső szintjén, vagy további szint- ráépítéssel kialakítható lehet a 600-1000 fős hangversenyterem, alatta 2-3 szinten kamarater­mek, előadótermek, szekciószo­bák, raktárak, büfé/bár (azaz a konferenciaközpont). Az alsóbb szinteken 250-500 fős szálloda. Egy-két alsóbb szinten étterem (éttermek), szórakoztató köz­pont, fitnessz-termek, szauna stb. (a földszinten talán egy ki­sebb uszoda is elférhet). 2-3 alsó szintet parkolóháznak lehetne kialakítani. Mindez megoldható úgy is, hogy az épület függőlege­sen lenne kettéválasztva, az egyik felében a 3-24. szinten szálloda, a másik felében a többi funkció lenne elhelyezve. A 25 szint mindegyike külön jelleget ölthet (akár egy-egy EU-s ország­ról lehetne elnevezni, és annak megfelelően berendezni) - a kul­túrák találkozása gondolat je­gyében. ” Ezt a nem könnyűszerrel megoldható elképzelést (gon­doljunk például ezer hangver­seny-látogató és egy százfős nagyzenekar lifttel való utazta­tására a 25. emeletre) további ér­dekes ötletek követik, ilyenek például a Tímár utcában, az egy­kori raktárépületekben kialakí­tandó műteremlakások, „ame­lyek nyitott rendszerben mű­ködhetnének”, vagy a Rákóczi úti volt tűzoltólaktanya épületei­ben elhelyezendő kulturális és idegenforgalmi centrum egy sza­badtéri színpaddal. A megbeszélésen több értel­mes, hasznosítható hozzászó­lásra került sor, amelyeket senki sem rögzített, így feltehetően ugyanúgy pusztába kiáltott szó­nak bizonyulnak, mint a korábbi elképzelések, s félő, hogy erre a sorsra jutnak azok az ötletek is, amelyeket a megjelentek a kö­zeljövőben juttatnak el a város­házára. CSERI LÁSZLÓ _____________Tv-jegyzet________ Ku lturális dugó-húzó Lassan kezdem megérteni, miféle hátsó ötlet vezérelte városunk nagyjait akkor, amikor fél Pécset feltúralták. Hagyjuk is az e téren elhanyagolható, amúgy kötelező régészkedést, mert azt úgyis min­denki tudja, hogy két kapavágás után rögvest római kon, középko­ri török emlékekre lehet bukkan­ni, az összehúzódó testtartásról ta­núskodó csontváz ókeresztény ple­bejus vagy négy éve megfagyott hajléktalan. De nem, ezek a múlt - esetünk­ben - meUékzöngá. Most élőkről van szó. Akik amúgy a város útjain igyekeznének valahová. Hát mennyit hallunk, ugyebár, a rohanás, a stressz, a hajtás káros hatásairól. A felgyorsult éléből, ami minden ízében káros. És ennek most vége! Csak lassan, békésen, nem szalad el az a fránya hivatal ahová oda kéne érni, legfeljebb csak bezár. De ami bezár, az egyszer ki is nyit, mondjuk, holnap. Ráadásul, a felszínen látható, nagyon is evidens munkálatok mel­lett szerintem a hőn áhított kultúr(fő)városi építkezés is folyik. Mert mit lehet csinálni egy álló au­tóban, amikor az ember már összes telefonját elintézte? Saját esetemről tudok jó szívvel beszámolni: a Kon- zumtól a 48-as tér végéig meghall­gattam a Bartókon egy fél Beetho- ven-hegedűversenyt és egy fél 5. szimfóniát (mit csináljak, így jött ki a lépés). Ezenkívül, a zenehallga­tással egy időben átnyálaztam két napilapot. Persze, ha valaki az ott­honából az egyik hányba távozik, előbb vagy utóbb vissza is szeretne térni oda. Gondoltam, az ajánbtt másik útvonalat részesítem előny­ben, így aztán az Ágoston tér aljától álltam röpke húsz percet az alagút végéig. De ne higgyék, hogy ez kido­bott idő lett volna, mert miután az újabb telefonokat elintéztem, máris hallgathattam Petőfi versét a Pető­fin, majd egy kuüurális fejtörő kö­vetkezett, amiből megtudhattam, hogy 120 éve mutatták be Az ember tragédiáját (ami még ma is tart). Közben, mert nem ismerek mérté­ket, ha arról van szó, hogy paJléro- zódjak, Kertész Imre új regényé kezdtem olvasgatni, a Felszámo­lást. Mindeközben, bevallom, az is átvillant az agyamon, milyen kár, hogy várostervezésből nem oszta­nak Nobel-díjat, nekem mindjárt lenne pár jelöltem az első magyar kitüntetettre. És lássanak csudát, az emberfia előbb-utóbb hazaér, nem kérdik tő­le, hol késett ennyi ideig, mert tud­ják. És az emberfia nem panaszko­dik, nem átkozódik, hanem elme- séli a fentieket, hogy milyen reme­kül szórakozott egész nap, olvasott, rádiózott, épült és szépült a lelke - majdnem oly mértékben, mint ma­ga a város! méhes károly A MAGYAR HARRY POTTER. A már negyedik kiadásban megjelent, és több iskolában már a kötelező könyvek közé is felvett Gergő és az álomfo­gók című, felnőtteknek is ajánlott mesekönyv szerzője, Böszörményi Gyula járt a hét végén Pécsett. A Kerek Világ Önálló Életvitel Központ rendezte író­olvasó találkozó közönségének nagyobbik része az izomsorvadásos szerző­höz hasonlóan kerekesszéken érkezett, de a bensőséges beszélgetés gondo- latainak röptét ez a legkisebb mértékben sem korlátozta. _____totó:tótul Ju bileumi konferencia a PRMKK-ban A PRMKK az elmúlt évben csat­lakozott „A művelődés hete - a tanulás ünnepe” mozgalomhoz, mely az egész életen át tartó ta­nulás jelentőségére hívja fel a fi­gyelmet a világ minden táján. A PRMKK a térség egyik legjelentő­sebb felnőttoktatási intézménye­ként nem hiányozhat az élethosz- szig tartó tanulást népszerűsítő programok sorából. Az ünnep je­lentőségét idén az is emeli, hogy az intézmény 2003. őszén ünnepli működése megkezdésének 10. év­fordulóját. A tíz év történéseit a mintegy 50 000 hallgató és vizsgá­zó, több száz rendelkezésre álló te­matika, ezren felüli variálható mo­dul, országosan az elsők közötti ISO-minősítés és intézményi akkreditáció, számos speciális, mo­dellértékű projekt lebonyolítása fémjelzi. Az intézmény kiterjedt nemzetközi kapcsolatai európai uniós tagországokkal bonyolított projektjei pedig a nemzetközi elis­merést, helytállást is bizonyítják. Az egész héten át tartó nyűt na­pokat követően október 3-án jubi­leumi konferencia és mestermun­kák kiállítása zárja az eseménye­ket. A konferencia legfőbb témája természetesen utal „A művelődés hete - a tanulás ünnepe” szellemi­ségére: az „EU-kompaübüitás és a nemzeti hagyományok kettőssége a felnőttképzésben” címmel Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskola Társaság és az Európai Felnőttkép­zési Társaság elnöke tart előadást. Dr. Fodor Imréné igazgató asz- szony előadásában az intézmény- akkreditáció és a regionális tudás- központ szerepkör témáit vizsgálja az intézmény fennállásának tízéves évfordulója alkalmából. K.E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom