Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-20 / 287. szám

2003. Október 20., hétfő KULTÚRA ­RIPORT 7. OLDAL Kolosi csoda Bemutató a Stúdiószínházban Az Anna-udvarban mutatták be jú­niusban, a Pécsi Nyári Játékok so­rán a Kolosi csoda című kétrészes „túlélési komédiát”, amit most ki­csit megpofozva, finomítva látha­tunk a Pécsi Nemzeti Színház Stú­dió Színpadán. Az önmagát íróként szinte min­den műfajban kipróbáló Sárosi Ist­ván társadalmi érzékenységét, szó­kimondó bátorságát régóta becsü­löm. Színpadi munkái közül szíve­sen emlékszem a Tettyén játszott Áldozatra, megrázó élményem volt a Kamaraszínházban a Csáth Gézá­nak emléket állító A húszmilUomo- dik év című tragédiája és nagyon él­veztem a kórházi anomáliákat ki­pellengérező komédiáját, a Rákfe­nét, a PNSZ nagyszínpadán. Sárosi orvos. Munkája során leg­fontosabb a könyörtelen diagnózis. Csak ezt követheti gyógyítás. írása­iban, a társadalom betegségeiről felállított látleleteket, sokszor zsur­naliszta hevülettel magyarázza. Közlésvágyábah az eredeti indulat néha elnyomja a stílust. Most is ezt érzem. A Kobsi csoda valójában egy hosszúra sikerült kabarétréfa. Legfőbb érdeme, hogy lehetőséget ad a színészeknek plasztikus figu­rák alakításra. Mert a darabban mindenki főszereplő. A rendező Szilágyi Eszter Anna eleve a színészek adottságaira épí­tett szereposztáskor. Eredménye­sen. Telitalálat Urbán Tibor, mint nagymama. Bravúros paródia, túl­zások nélkül. Az, hogy férfiként ko­hatta. A kritika többször felrótta neki, hogy beszédtechnikája még javításra szorul. Most, a szenilis Ármin bácsi alakításakor rácáfolt minderre. Tiszta, érthető, mégis humoros, karakteres beszéddel erősítette eddig is elismert atmosz­férateremtő erejét. Övé egyedül a lehetőség a darabban, hogy a gár- gyúságözön közepette a katartikus megrendülést is eljátszhatja. Emlé­kezetesen teszi. A realitások ellen már gyermek­korában beoltott feltalálót, Kolosi Bélát PiUnczes József alakítja ne­mes eszközökkel. Jószerével ki sem jön a színről. Egyfolytában, ko­nok elszántsággal nélkülözi a józan észt. Megszállottsága magával tud­ja ragadni a családot. Kibírhatatlan lenne, ha túlzásokba esne. így is maga a túlzás. Mészáros Sára, Júlia után, mo­dem anti-Júliát mutat be. Amálka okosabb mint környezete, de csak a gimnáziumi társak által diktált csóportnormák, és divat elérése motiválja. ízléstelen ruházatában is vonzó, feslő lányt látunk. Szimpati­zálnunk kell vele, erőszakos köve- telődzései során is. Vidákovics Szláven jutalomjáté­kot kapott. Villámváltásokkal be­jön, műit bugyuta vén kujon, ré­szeges horvát tata, körzeti rendőr, bájgúnár, titkos nyomozó, egysze­mélyes tévéstáb és a deus ex ma- china hírét hozó vőlegény. Remek átlényegülések, stílustanulmány­nak is beillő ügyes karakterek. Tresz Zsuzsa látványos díszlete jól illik a darabhoz FOTÓ: TÓTH L. molyán játssza a fiát majmoló, fér­jét szekírozó, gügye vénasszonyt, segít idézőjelbe tenni a képtelen történetet. Ellenpontja menye, a család egyetlen tagja, aki a józan­ság szikráját őrzi, lázadna is a meg­alázó helyzet ellen, de holdkóros félje még csak nem is veri, nincs hát igazi oka, hogy haragudjon rá. A feleség figuráját Füsd Molnár Éva meghatóan emberközelbe hozza, különösen az előadás első felében. Köles Ferenc hatalmas lehetősé­geket kapott az utóbbi időben. Többek között Rómeót is eljátsz­A játék pergését segítette Tresz Zsuzsa szellemes, szimultán hely­színeket halmozó díszlete. A kari- kírozást szolgálta Vidákovics Antal koreográfiája. Kovalcsik Anikó jel­mezei közül Amálkáé és a nagyma­máé a legsikeresebb. Műiden teljesítmény elismerés­re méltó külön-külön. De gyenge a kohézió. Jót tett az előadásnak, hogy a nyárihoz képest a végét hangsúlyo­zottabban az irracionalitás világába emelte a rendezés. Bükkösdi László Az idei téma a fa Szezonnyitás a bicsérdi művésztelepen A Bicsérdi Faluházban ma nyílik meg az idei szimpó­zium, amelynek egy hetes művészeti programjában a fa a központi téma. Az alkotó­munka mellett fórum is lesz a fának a konkrét és átvitt érte­lemben vett művészettörténe­ti szerepéről. Ma már egy komplett Bicsérdi Képtárról lehet beszélni; amit a művésztelep megalapítása óta hoztak létre az ott dolgozó művé­szek. H. Barakonyi Klára képző­művész, a művésztelep vezetője elmondta, hogy a hétfői progra­mon részt vesz Berták László Ba­bérkoszorú-díjas költő, az alkotó­telep tagja, valamint Dévényi Sándor Kossuth-díjas építész is. A művésztelep állandó tagságát képező több mint 10 különféle műfajban tevékenykedő alkotó idén a „Fa” tematikáját dolgozza fel. A korábbi években hasonló témaként szerepelt a „Föld”, „Az épített környezet”. A fa ezúttal el­sődlegesen mint természetes élőlény jelenik meg a művekben formai és színbeli ritmusával, ér­zékenységével, gazdagságával. A magból születő növény mellett a fa átvitt értelemben is szerepel majd várhatóan többek között életfaként. A fa szerepe az ember életében a bölcsőtől a koporsóig ugyancsak egy idei művésztelepi, szimpóziumos témakör. Mindez művekben valósul meg úgy, hogy a részt vevő művészek két- két alkotást készítenek, amelyek egyike a rövidesén megnyíló kép­tárba kerül. Ugyanakkor a fáról való előadások, beszélgetések keretében a fa művészettörténeti szerepét és az építészetben való alkalmazását is elemzik. Marton Ákos építész, a művésztelep tag­ja, egyébként Somogy megye fő­építésze, egy Fénykaput tervezett Bicsérdre. A most elkészült mű­vet az idei szimpózium kereté­ben, október 23-án avatja fel Vér József polgármester. B. K. IUA BILEK CSEH ÜVEGSTÚDIÓJA. A Jana Evangelista Purkiné Al- kalmazott Művészeti Egyetem Üvegműhelyének tárlata látható a Pécsi Kisgalériában, ahol a legjobb diploma- és vizsgamunkák mellett bemu- tatják a műhely tízéves fennállásának eredményeit is. fotó, löffler p. A táncház demokratikus műfaj A pécsi Uránia Moziban tartották a Vaga­bond című új magyar film premierjét, amit Szomjas György rendezett. Az alko­tás a táncházak világába kalauzolja el a nézőt, amely táncházak a 2003-as ma­gyar valóságba beágyazódva működnek, úgy tűnik, békés kis szigetként. Szomjas György pályája az 1970-es években indult, első filmje a Talpuk alatt fütyül a szél volt, azt követték olyan sikerdarabok, mint a Rosszemberek, a Könnyű testi sértés, a Falfúró, vagy immár a rendszerváltozás után a Roncsfilm, illetve a Gengszterfilm. Ezek után némiképp meglepő, hogy ezúttal egy jól körülhatárolható kultúrközegbe, a táncházak világába helyezte a Vagabond cselekményét.- Harmincéves barátságban vagyok ezzel a műfajjal, annak idején sokat dolgoztam együtt Sebő Feriékkel, tévéműsorokat készí­tettem róluk. Amióta van táncház Budapes­ten, Magyarországon, én lelkes híve vagyok. Persze, a filmhez ki kellett találni egy sztorit, amit úgy gyűjtögettem össze apránként a táncházakban, mint valaha a népzenegyűj­tők a zenéket. Ami alapvetően fikció a film­ben, annak is volt valami valóságalapja - me­sélte a rendező.- Más a mai táncház, mint korábban volt?- Más, persze, de a lényeg, hogy a 21. szá­zadban is érvényes, létező valami, aminek széles közönsége van. Ezért volt fontos, hogy ugyanaz a közönség legyen ott a forgatáson, mint akik amúgy is eljárnak. így aztán gördü­lékenyen ment a munka, nem kellett sokat magyarázni, mi a feladat, mindenki spontán mozgott, magát adta.- Régi szokásához híven többnyire amatőrök a sze­replők is. Könnyebbség ez, vagy macerássá teszi a munkát?- Szeretem az amatőr színészeket. Nagyon embe­ri velük a kapcsolat, mond­jam azt, egyszerű velük dolgozni. Mindenkit arra kérek, saját vérmérséklete szerint visel­kedjen, a szöveget meg hol komolyan vesz- szük, hol nem. De semmi akadálya sincs, hogy akár a saját történetüket belekeverjék a filmbe. A csángó szereplőnek eredetileg egy bizonyos moldovai falu nevét kellett volna említeni, mikor kérdik, honnan való. Megkér­dezte, nem mondhatná-e azt a falut, ahonnan valóban származik, Somoskát. Dehogynem! Az ilyesmi csak dob az egészen.- Mennyire folytatása a Vagabond az előző munkáinak?- Azt hiszem, eléggé. Ha veszem a Ko­paszkutyát, a Roncsfilmet vagy akár a Köny- nyű testi sértést, azok mind a városi folklórt jelenítették meg valamelyik szinten. Ezúttal is ez a populáris-népszerű kultúra a film te­repe. Mert azt hiszem, hogy a táncház egy egészen speciálisan magyar „képződmény”, amivel amúgy nyugodtan büszkélkedhe­tünk. A táncházak előtt ma is szép perspek­tívát látok, sok új zenekar van, tehát képes időről időre megújulni. Ráadásul a táncház­ban az igazi attrakció a közönség, ezért rop­pant demokratikus műfaj.- Most tehát megvolt a Vagabond bemuta­tója. Vajon ilyenkor pihenés jön, vagy máris járnak az agykerekek a következő filmen?- Tudni kell, hogy manapság egy film elő­készítése, a pénzszerzés és a forgatás össze­sen körülbelül három évet emészt fel. Pedig ez a maga 100 milliós költségvetésével szinte egy minimálprogramos, olcsó film, ennél ke­vesebből nem lehet kijönni; Természetesen, mindig motoszkál valami a fejemben, írok is egy forgatókönyvet, de az előbb említettek fé­nyében nagyjából csak három év múlva lesz egy még újabb film. ___________________________________MÉHES K. Bá ntalmazott anyák menedéke Erőszak családon belül - annyit hallani erről manapság, hogy szinte már a napi hírek mocsarába süllyed. Pedig ha szemtől szembe találkozunk a jelenséggel, fiatal anyákkal és ottho­nukból elmenekült gyerekekkel, az ember csak azt tudja, szin­te értetlenül, kérdezgetni (kitől is?); hogyan történhet ilyesmi? Pécsszabolcson már a nyár óta működik a Családok Átmeneti Otthona, de hivatalos felavatására csak szerdán került sor. A katolikus templom szomszéd­ságában felújított ház televan. Szinte a júliusi nyitás óta. Mint Fajcsiné Sándor Andrea, az Ifjú­ságért Egyesület által működte­tett intézmény vezetője előzete­sen elmondta, négy anya a lakó, velük tíz gyermek is érkezett. A négy nő közül három bántalma­zás miatt jött el az otthonából és él azóta az értő gondoskodás mellett is kvázi „menekültstá- tuíban”. A bántalmazott anyák különös odafigyelést igényelnek, arra is ügyelnek, hogy férfiak ne legyenek a közelükben. Ami a gyerekeket illeti: egyikük már ide, a házba született, a többi pe­dig életkoruknak megfelelően jár óvodába, iskolába. Lehetőleg oda, ahová korábban is, de per­sze akadnak esetek, amikor meg kellett fontolni a váltást. Szilvia- Én komlói vagyok. Két kislá­nyommal élek itt. A gyerekek apjával megromlott a kapcsola­tom, olyannyira, hogy ő több­ször is tettlegességhez folyamo­dott. Leütött, fejbe rúgott úgy, hogy elvesztettem az eszmélete­met. Orvoshoz nem mentem, nem jelentettem fel, de végül kényszerűségből nem tudtam mást lépni, mint eljönni otthon­ról. Ezelőtt próbálkoztam albér­lettel, ami 27 ezer forintba ke­rült, de nem tudtam fizetni, mi­vel jelenleg nem dolgozom. A kisebbik gyerekem tartós aszt­más, otthon kell legyek vele. Rögtön, amikor nyitott a ház, mi már jöhettünk. Azóta már bead­tam a lakásigénylést itt Pécsett, és próbálok valamiféle négy vagy hat órás munkát keresni, azon vagyok, hogy kicsit össze­szedjük magunkat.- Az itteni élet? Hát még min­dig furcsa. Főleg a gyerekeknek. Reggel ugyan elmennek óvodába, iskolába, én meg járom a várost, hátha sikerül munkát találni. Az­tán délután 5-6-ig van egy foglal­koztató, amolyan napköziféle, ahol egy szociális munkás van a kicsikkel. Mi meg csináljuk a munkát, mert a mosás, takarítás, főzés ugyanúgy ránk hárul, mint­ha otthon lennénk. A hangulatra tán az a jelző illik a legjobban, hogy változó. Érdekes módon, a gyerekeken venni észre inkább a feszültséget, ilyenkor össze kell fogni, valahogy fel kell dobni őket. Szerencsére a felnőttek na­gyon összetartóak, és a szociális munkásokkal is jó a viszony.- Az anyukából mit is mond­hatnék? Mindenki el van kese­redve. Ismerjük egymás történe­tét, igyekszünk segíteni a másik­nak. Bár az, amin külön-külön átmentünk, azt hiszem, olyasmi, amit nem lehet kiheverni, örök életre bennünk marad, legfel­jebb el lehet hessegetni. A lé­nyeg, hogy ne engedjük, hogy bárki is magába zuhanjon. En magamról azt hiszem, hogy erős típus vagyok, és már sikerült át­lépnem egy bizonyos határon. Azt tartom, hogy megtörtént, ami megtörtént, de most már más van, arra kell törekedjek, hogy jobb jöjjön. Szandra, a nagyobbik lány vé­gig jelen van a beszélgetésnél, de „nyilatkozni” nem akar. Édesany­ja mondja el, milyen érzések ka­varognak gyermekében:- Ő már nagy, lehet vele ko­molyan beszélgetni. Szeret itt lakni, de mindig azt mondja, ha majd innen elmegyünk, olyan otthont szeretne, ahol csak mi hárman élünk, nem kell más. Hi­ányzik neki az intimitás, a szű- kebb család. Renáta- Nyolc évi együttlét és öt évi házasság után kerültem olyan helyzetbe, hogy nem volt más vá­lasztásom, mint eljönni. A férjem ivott, bulizni járt, barátnője volt, sőt attól gyereke is. Soha nem jött haza időben, semmit se segített a háztartásban, ha meg otthon volt, sokszor a gyerekek előtt vert. Ér­dekes, hogy amióta nem lakunk együtt, úgy tűnik, megváltozott. Igaz, egy hónapba telt, mire ki­nyomozta, hol vagyunk, végül az anyukámtól tudta meg, merre ke­ressen bennünket. Ide is szokott jönni, sokszor kétszer, három­szor is egy héten, és volt úgy, hogy a hétvégére elvitte a gyere­keket. Végül is beszélgetünk, de folyamatban van a válás. Bármi is történjék, mert azt csak a sors tudja, mi lesz, én úgy akarom, hogy el legyünk válva. Nekem a falumban van egy házam, azt ké­ne eladni, és abból a pénzből meg a szocpolból ki lehetne bőví­teni egy másik házat.- Lehet, hogy így kell: külön élünk és néha találkozunk. Mert így nincs vita, nincs veszekedés, a legutóbb is puszival váltunk el. Egyszer már megbocsátottam neki, nem tudom, még egyszer képes lennék-e rá, mert ami tör­tént, azt úgy érzem, még máig sem tudtam teljesen feldolgozni. De az is igaz, hogy a két kisgye­rekre is gondolni kell, nem csak mi, felnőttek vagyunk a világon, aki számít... Az átmeneti otthont felavató Kunszt Márta alpolgármester a következőkben foglalta össze az intézmény feladatát: * Legyen egy út, ami mentén a nők ki tudnak törni a kevésbé ide­ális családi körülmények közül, ami nem méltó hozzájuk. Egy ilyen ház példa és siker akkor, ha más asszonyoknak is lesz hozzá bátorságuk, hogy fel merjenek szólalni mostoha sorsuk ellen. ___________________ MÉHES KÁROLY Kö ltségek nélkül Különleges lehetőséget kínálnak azoknak a 11. és 12. évfolyamon tanuló középiskolás diákoknak, akik a jogi és szociális igazgatási, közgazdasági, és műszaki szak­irányra készülnek. A felvételi elő­készítő költségeit ugyanis diák­munkával egyenlíthetik ki. A je­lentkezéseket hívási sorrendben fogadják a szervezők hétköznap 10-18 óra között a 06 1 473-0769- es és a 06 1 473-0770-es telefon­számokon, illetve az info@dft.hu e-mail-címen. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom