Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-19 / 286. szám
2003. OKTÓBER 19. RIPORT D Pintér Zsolt szerint a legsporto- sabb menedzserek ma motorra ülnek, a többiek beérik a vitorlással vagy a golffal. Képünkön egy BMW 1200 cruiseren ül, de azt mondja, ez inkább az újgazdag menedzser motorosoknak való, ezért most cseréli le egy Aprilia RSV 1000-re, mert annak olyan brutális a hangja, hogy amikor majd befordul a pomázi HÉV-átjárónál, a családja már tudni fogja, hogy hazafelé tart. Egyébként Pintér 14 éves kora óta motorozik, s amikor a Szovjetunióban tanult, természetesen IZS-eket is hajtott. A városba be sem megy kocsival, arra való a Malaguti Yesterday robogó. „A robogózást, úgy tudom, Demszky úr is propagálja, bár őt eddig csak sötétkék színű robogóban láttam, aminek az orrán négy karika volt és a hátulján az állt, hogy A6." Egy karrierguru karrierje Pintér Zsolt volt az első magyar fejvadász, mindenki más csak utána jött e hazában, hiszen '89 szeptemberében alapította a cégét. A „Hogyan csináljunk karriert? - Az álláskeresés enciklopédiája” című könyvének immár a hetedik kiadása készül, s azt mondja, ő még kénytelen volt a hagyományos utat bejárni, hiszen efféle könyvet akkoriban nem olvashatott és fejvadászt sem ismert. Utólag tudja, hogy rossz diplomata lett volna, de valamit ebből akkoriban is sejthetett, hiszen otthagyta a külügyminisztériumot, külkereskedő lett, majd a Magyar Gördülőcsapágy Művek egyik főosztályát vezette. Ám amikor összefutott egy Németországban élő volt évfolyamtársával, rögtön azt kérdezte tőle, hogy nincs-e valami ötlete, milyen céget alapítson kis tőkével, de nagy szellemi kapacitással. „Miért nem csinálsz fejvadászatot?” - kérdezte az ismerős és megmutatta a Frankfurter Allgemeine Zeitung szombati számát, ami tele volt álláshirdetéssel. Ma már Pintér csak nevet az ötleten, hiszen azoknak a hirdetéseknek semmi közük a fejvadászathoz, mégis azon a nyomon indult el és vált fejvadásszá. A cége sikeres, megannyi multinak hajtott fel már vezetőket, s akár azzal is dicsekedhetne, hogy akit ő nem ismer, azt már nem is érdemes. S csokornyakkendőjével akár egy egyszemélyes zenekar tűnik fel nap mint nap tévékben, rádiókban, újságokban, minden munkahelyi szituációra hat története van, előadásait annyi poénnal fűszerezi, hogy a következő előadónak már esélye sincs megnyernie a hallgatóságot. Vannak olyan hetek, amikor végigszáguld az országon és majd minden főiskolán, egyetemen megfordul, hogy karriertanácsaival segítse a pályakezdőket. Bár szerényen megjegyzi, hogy Orbán Viktort még nem érte utol, aki a választások két fordulója közötti két hét alatt 58 helyen fordult meg. Igaz, Pintért még sose állították választás elé, ő a saját cégében a saját tempóját diktálja.- Ha időben találkozik egy fejvadásszal, akkor is kipróbálja magát diplomataként, üzletkötőként és vezetett volna főosztályt a debreceni csapágygyárban?- Nem vált káromra az a hét év, de ha belegondolok, hogy milyen rossz nagykövet lett volna belőlem... Ha akkoriban egy magamfajta fejvadásszal találkozom, már a külügybe se megyek vissza, hiába voltam a minisztérium ösztöndíjasa. Több volt évfolyamtársam például a nemzeti bank arbitrázs osztályán kötött ki, s kezdte karrierjét. Jó iskolájuk volt, hiszen Moszkvában mindennel üzleteltünk, valutával is, fejből tudtuk az árfolyamokat. Az például sokkal inkább kedvemre való lett volna, hiszen túlteng bennem a függetlenség és a kockázati kedv. Fejvadász híján utóbb erre magam voltam kénytelen rádöbbenni.- Az ismerősei azt mondják, hogy még azt sem szokta letagadni, amire mások meséket gyártanak, mármint, hogy milyen tudatosan építették fel a pályájukat, szóval ön még azzal is dicsekszik, hogy véletlenül lett fejvadász.- Ez is igaz, de mindig hozzáteszem, hogy Közép-Európában én voltam az első. Szóval keresgéltem a helyem a világban, miközben biztos állásom volt a gör- dülöcsapágynál, amikor ’89 januárjában összefutottam egy régi évfolyamtársammal, aki Németországba nősült. Rákérdeztem, nincs-e valami ötlete, nagy szellemi kapacitásom van, kis tőkém, valamint egy belvárosi irodám. Mutatta a Frankfurter Allgemeine Zeitung szombati számát, ami tele volt álláshirdetésekkel, s közölte, hogy a helyemben ő egy fejvadász céget alapítana. Áldom a tanácsát, pedig ő se sokat értett hozzá, hiszen az álláshirdetéseknek semmi köze a fejvadászokhoz. Mindenesetre én akkor az MGM főosztályvezetője voltam, s bár nem szép dolog munkaidőben karriert építeni, bekértem néhány ajánlatot fejvadász cégekről. Elolvastam minden brosúrát, kitanultam a szakmát, s a német típusú hirdetéses módszer helyett az angolszász vezetőfelkutatásban láttam több fantáziát. Ám ’92-ig mi is hirdettünk, azóta viszont, ahogy a világ legnagyobb fejvadász cégei, mi se élünk ezzel a módszerrel. Egyébként meg elsők voltunk a piacon, a Hill is csak 3 hónappal később alakult.- Állítólag nagy mázlija volt, hiszen a magyar multik- nál 90 után épp vezérkarcserék voltak.- Az OKGT, vagyis a Mól elődje 22 vezetőből 14-et lecserélt, s mi kaptuk a megbízást. Miután nem sültünk fel, a Bakony Művek átvilágítására is felkértek, majd jöttek a gázszolgáltatók. Elsők voltunk a,piacon, így sok konkurensünk nem lehetett. A mázli pedig inkább az volt, hogy az Ipari Minisztérium attól tette függővé a vállalat- vezetők prémiumát, ha van humánpolitikai stratégiájuk. Persze, nem volt nekik, s egymás után jöttek hozzám.- Azt mondják, még ma is sok a pancser.- Én is nevetni szoktam, ha azt hallom, hogy egy húszéves kislány azt mondja, vezetőkiválasztással foglalkozik. Ha leül vele szemben egy 45 éves vezérigazgató-helyettes, miről fognak beszélgetni? A mi szakmánkban a pszichológus, a szociológus, és a pszichiáter is megbukhat, ha nincs vállalatvezetői gyakorlata. Hogy adhatnék tanácsot, ha én magam sosem vettem fel embert, nem osztottam prémiumot vagy nem mondtam fel senkinek? Ahogy adatbázisokat sem érdemes vásárolni. Mi az adataink 80 százalékát magunk gyűjtöttük, amikor ugyanis valaki jelentkezik, elküldi az adatait is. A többi direkt megkeresés, felhívjuk X cég Y vezetőjét, hogy nem akar-e váltani. Gyakran megtörténik, hogy ő nem, de ajánl mást. Egyébként sok vezető, ha fél évig nem hívják, már azt hiszi, hogy leírták. Pedig a megkeresés gyakran nem neki szól, hanem a cégének.- Néha hallani rémtörténeteket, hogy egy világnyelveket beszélő vezető több multinál is megbukott már, de újra és újra kap ajánlatokat.- A multik is tudnak spórolni, illetve nem tudnak, tökmindegy nekik, csak olcsó legyen. Sajnálják a mi emelt díjas szolgáltatásunkat, ez egyébként többnyire a vezető éves jövedelmének a harmada. Nem kevés, dé az olcsó mindig drágább, mert ha rosszul választottál, időt és pénzt vesztettél. Furcsamód ezt a kisebb cégek jobban tudják, azt kérdezik, „hol írjuk alá, tudjuk, hogy Pintér úr majd megtalálja a mi emberünket!” Egyébként mi 12 hónapos garanciát adunk a cégeknek, holott a nemzetközi gyakorlat 6 hónap. Viszont miért ne lennék nagyvonalú, hiszen 14 év alatt mindössze két esetben cserélték le az általam ajánlott embert.- S ha egy rossz hírű cég keres vezetőt, ahol jönnek-men- nek az emberek?- Azt a megbízást meg én nem vállalom el. Oda ugyanis hiába vinném a legjobb embert, ott ő sem tudna csodát tenni és előbb-utóbb elkívánkozna.- Chikán Attila, a közgáz rektora mesélte, hogy manapság már nem lehet gyorsan nagy karriert befutni, míg 10-15 éve, amikor alakultak a kereskedelmi bankok, egyik volt hallgatója már 26 évesen bankvezér lett.- A villámkarrier valóban ritka, nincs már üres rókalyuk. Az egyik ismerősöm ugyancsak 26 évesen máról holnapra vezérigazgató-helyettes lett és mikor rákérdeztem a titkára, kiderült, hogy kiválasztotta a város legnagyobb magáncégét, bement, köszönt a portásnak, a liftesnek, az asszisztensnek, majd bekopogott a vezérigazgatóhoz és megkérdezte: „Szia, Papa, milyen állást tudnál nekem felkínálni?” Teheti, ha valakit Zwacknak, Szélesnek vagy Palotásnak hívnak, akkor már nincsenek karriergondjai.- Amerikában azt tartják, ötévente érdemes állást vagy akár szakmát is változtatni, hogy ne unjon rá a munkájára az ember, kreatív maradjon és feltöltődjön. Magyarország kis ország, kevesebb a lehetőség, s itt furcsa szemmel néznek az emberre, ha átnyergel egy másik szakmába.- Egy kis országban is vannak lehetőségek, s néha a körülmények is arra késztetnek bennünket, hogy váltsunk. Egy miskolci ismerősömet szoktam volt emlegetni, aki tíz év alatt kohómérSzuletett 1958. november 21. Diploma: Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (Moszkva, 1983), Külkereskedelmi Szakközgazdász (Budapest, 1985), ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (Bp., 1990) Pályafutás: diplomata a Külügyminisztériumban (1983- 85), a Konsumexnél üzletkötő (1985-87), a Magyar Gördülőcsapágy Műveknél főosztályvezető (1987-1990), a Manager Contact ügyvezető tulajdonosa (1990- ), a Horton International kelet-európai alelnöke (1991- ) Család: felesége Tánczos Andrea, gyerekek: Zsolt (10) és Laura (7) nőkből egy kozmetikai multi pr- főnöke lett. Igaz, közben megfordult a szentgotthárdi Opel- gyárban, a Kisalföld című lapnál, majd a Nők Lapja főszerkesztő-helyettese volt, onnan az egyik tévécsatorna hírigazgatójává lépett elő, s egy fejvadász cég kereste meg, mert alkalmasnak vélték, hogy pr-igazgató legyen. Azóta is a multi fizeti, évente 70 ezer dollárt utalnak át neki. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen aligha erre készíttették fel, de tudomásul kell venni, hogy egyetlen diploma sem örök életre szól...- Vissza a kérdésemhez, tehát hányszor válthatunk munkahelyet, tanulhatunk ki egy új szakmát a magyar ugaron?- Az előadásaimon egy átlagos magyar karriert úgy festek le, hogy ötször-hétszer cserélhetünk munkahelyet vagy munkakört, s kétszer-háromszor pedig akár szakmát is válthatunk.- S mit tanácsol a mostani pályakezdőknek, amikor a legutóbbi felmérések szerint 5-6 ezer munkát keres?- Ha nem tud válalkozást indítani, akkor ismerje meg önmagát. És ha már tudja, hogy mire alkalmas, akkor is gyakran kompromisszumot kell kötni, különben nem boldogul. Viszont lesni kell az alkalmat, mert előbb-utóbb adódik lehetőség, hogy feljebb lépjen, vagy úgy módosítson, ahogy neki is jó. Egytől persze mindig óvom a hallgatókat, hogy tudni kell nemet mondani. Engem is felkértek már, hogy vegyek részt egy egyhetes amszterdami konferencián a munkavállalói érdekegyeztetésről, de közöltem, hogy én ehhez nem értek. Kiderült, hogy rajtam kívül senki nem mondott nemet, pedig még kevesebb közük volt a dologhoz. Nagyon fontos, hogy tudjunk nemet mondani egy vonzó ajánlatra, ha nem értünk hozzá. A diótörést menet közben is meg lehet tanulni, egy műanyagos vagy olajipari cég vezetését nem. Dalia La., zló FOTÓ: DIÓSI IMRE 1 Pintér Zsolt
