Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-15 / 282. szám
2003. Október 15., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTUR A Pazar színház A My fair Lady Pécsett Babarczy tanár úr felsőfokon mutatta meg, hogyan kell pazar színházi előadást rendezni. Igaz, az alapanyag is kínálta magát. G. B. Shaw a hírhedten szellemes és morózus agglegény, sok öngúnnyal, nem csak azt írta meg, hogy az ember mindig beleszeret saját teremtményébe, ha akarja, ha nem, de azt is, hogy a patriarkális társadalmakban lekezelik a férfiak a nőket, akik tulajdonképpen született mazochisták, imádnak szenvedni. Igazából csak azt szeretik, aki megkínozza őket. A Pygmalion moralizáló, szarkasztikus humorát remekül mentette át a belőle készült musical, s megtoldotta a happy anddel. A My fair Ladyben, Higgins professzor már megkapja Elizát, bár Show ebbe sohasem egyezett bele. A szereplőkkel együtt így lett a közönség is boldog. Musicalnek nevezzük az új művet, de az valójában egy modern, XX. századi operett. Babarczy László rendezése azért példaértékű, mert véletlenül sem erőszakolja meg sehol a darabot, de mindent kibont, amit a lehetőség kínál. Gondja van rá, hogy vizuálisan is érdekessé tegye amit látunk, így nem marad statikus rész. Minden jelenetet aprólékosan kidolgozott, mindegyikhez talált slusszpoént, ha mást nem, hát Szél Horváth másodszor is nekiszalad a becsukott kocsmaajtónak. S arra is ügyel, hogy a hosszú előadás során, a díszletváltások alatt se maradjon magára a közönség. A zene biztosítja, hogy őrizzük az előző jelenet hangulatát. A játék remek ritmusváltásai tartják éberen a közönség figyelmét, harsány kacagás és drámai csönd váltja egymást a nézőtéren. A hatást erősíti Paseczky Zsolt forgószínpadot és zsinórpadlást praktikusan használó, gyors színváltásokra és a játéktérre koncentráló díszlete, valamint Cselényi Nóra dekoratív, minden harsányságot nélkülöző, az eleganciát pasztellszínekben tartó jelmezei. A szívem repesett, hogy végre a kórus is testre szabott ruhákban parádézhatott. Eliza ruháiban egy béka is hercegnőnek látszana. Csak Higgins hétköznapi ruháját érzem stílustalannak. Látványos, szuggesztív, a szituációkba szervesülő koreográfia (Andrási Imre munkája), amely a táncokon túl még az álló kar kézjátékára is kiterjedt. Ki kell emelni, hogy a színházi kórus tagjai kitűnően táncolnak. Igazi musicalszínészek. Énekben, táncban, prózában egyaránt profik. (Karigazgató: Witterle Gábor.) Ilyen körítésben nem lehet rosszul játszani. Említésre méltók lennének azok az epizodisták is, akiket nem sorol fel színlap. Biztos pont volt a színpadon Tadics Ágnes, mint Mrs. Eynsford-Hill, Unger Pálma sajátos bájjal jelenítette meg a társasági formákat szentnek tartó, de rossz modorú fiával szemben az alsóbb osztályból jött nővel is szimpatizáló Mrs. Higgins figuráját. Bámulatos, hogy Sólyom Kati a százegyedik öregasszony alakítását is egyedi jegyekkel tudja felruházni. Titkárnő, kötelességtudó, szüfrazsett beütésekkel. Határozott véleményű. Nem szolga. Minden mozdulatán érződő kemény tartása teszi megrendítővé, amikor „anyai csókja” elárulja, megszerette Elizát. Szél Horváth Lajos és Ujláb Tamás pompás segédbuffók, mindkét szerep- osztás szenesembere mellett. Jelzésértékű, hogy táncuk nyomán csattant fel az első vastaps. Pénteken Fillár István, szombaton Stenczer Béla mutatkozott be Alfred Doolittle, a szeszkazán szenesember szerepében. Egyik elragadóbb, mint a másik, bár sajátos karakterükre építették mindketten a figurát. Stenczer fehér szmokingjában olyan, mint Churchill, csak a szivart lopták ki szájából a cimborák. Lehengerlő a humoruk, a tánctudásuk, a lendületük, s a jó ízlésük. Garantálják, a nézők jó közérzetét. A lányok szívét Freddyként, Csengeri Attila, illetve Gregorovics Tamás töri össze. Csengeri sármo- sabb, Gregorovics több érdekes mimikát, játékot enged meg magának, de fő érdemük, hogy ők valóban énekes színészek. Két ária s egy duett minden lehetőségük, de maradandó zenei élményt adnak, s a jelenetekben is kellemesek. Pénteken Bánky Gábor, szombaton Pilinczes József adta elő Pickering ezredest. Bán- kynál a kifogástalan úriember, Pilinczesnél a mackós öregúr volt megkapó. A kevés látványos lehetőséget adó, de dra- maturgiailag fontos szerepnek, mindketten megfelelő hangsúlyt és színt tudtak adni. Sajnos nem láthattam Bállá Esztert Eliza szerepében. Mindkét előadáson Stubendek Katalin játszotta a kikupálódó virágáruslányt. Úgy vélem, eddigi legkiemelkedőbb alakítása. Átváltozó képességét már a Fekete Péterben is élvezhettük, most a kidolgozottabb játék, a jól koreografált mozgások és testtartások mellett, beszédbeli teljesítménye is elismerésre méltó. Az összhatás feledteti, hogy énekesként még szerény hangoszloppal bír. Higgins professzort játszani, majdnem annyi, mint Hamletet. Csak a műfaj más. Balikó Tamás alkatilag predesztinált a szerepre. Könnyű elhinni neki, hogy csak a maga ügye érdekli, a nőket lenézi, modortalan, szellemes csudabogár. Adottságaival nagyszerűen él, de nem minden megszólalásakor érződött, hogy egy fonetikaprofesszor beszél. Szombaton Németh Jánosnak kellett eljátszani, amit Balikó önmagából bontott ki. Ügyesen tette, bár ismerősei nehezen hiszik el róla, hogy nőgyűlölő. Higginse izgágább, mint Balikóé, kicsit más, de plasztikus figura, s nagy érdeme Némethnek, hogy az ének is erőssége. A Cser Miklós vezényelte zenekar teljes értékű kovácsa volt a sikernek. Diszkrét, pontos, élvezetes és kiszolgáló: volt a zene. Szombaton Neumayer Károly mutatkozott be színházi dirigensként. Rutinja az új szituációban is kamatozott. A nyitányt, s a táncokat, mintha leheletnyivel tempósabbra vette volna, de ez csak emelte az élvezhetőséget. Összességében azt hiszem nincs első és második szereposztás. Két jó szereposztás van. Aki nem hiszi, nézzen utána. Bükkösdi László Stubendek Katalin fotó: t. l. EGYETEMI MEGEMLÉKEZÉS PÉCSETT. Az Erzsébet Tudományegyetem első pécsi tanévnyitójának 80. évfordulója alkalmából rendeztek emlékestet tegnap a PTE orvosi karának Szigeti úti aulájában. Az ünnepségek szervezői közül dr. Kircsi Lászlót (balról) és dr. Vonyó Józsefet köszöntötte Komlósi László az egyetem vezetőségének nevében, majd Király Csaba Liszt-díjas zongoraművész adta elő Chopin: Négy scherzo című alkotását. fotó: laufer László Naplók, memoárok előkészületben Indul a Hagyománytár Idén is megszervezik a Hagyománytár népzenei koncertsorozatot a Dominikánus Házban. A program ma este indul a Veszprémer Klezmer Band fellépésével. A Pécsi Kulturális Központ szervezésében ma kezdődik, és jövő tavaszig tart az a rendezvénysorozat, amelynek keretében havonta egy-két alkalommal az ország legjobb népzenei együttesei fordulnak meg a Dominikánus Házban. Vízin Antal főszervezőtől - a balkán népzenét játszó Vízin zenekar vezetőjétől - megtudtuk, hogy már az idei program is jó néhány különlegességet ígér. Ma este 19 órakor a zsidó zene egyik reprezentánsa, a Veszprémer Klezmer Band lesz a vendég, majd a hó végén, 27-én a Golestan (perzsa zene) következik, novemberben 12-én a fővárosi Rila együttes (bolgár népzene) 28-án pedig a székes- fehérvári Édain (ír zene) érkezik. Ezt az esztendőt a pécsi Unterrock együttes zárja, akik német népzenét adnak elő. A Veszprémer Klezmer Band nem először látogat Pécsre, többnyire a Színház téri zsidó táncházak zenekaraként hallhatták eddig a baranyaiak. MÉSZÁROS B. E. Az összesen 24 értekezés hangzott el az idei Előadások Pécs történetéből konferencián régészeti emlékekről, egyház- történetről, társadalmi és politikai helyzetekről, jeles személyiségekről, hajdani város- fejlesztési és kulturális témákról. Az előadásokból kötet jelenik meg, és alsorozatként izgalmas naplókat, memoárokat terveznek közzétenni. A Pécs Története Alapítvány, a PAB Város- és Helytörténeti Munkabizottsága és a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja hagyományoknak megfelelően ősszel is megrendezte az Előadások Pécs történetéből konferenciát. Nem volt előzetesen meghatározott témakör, hanem mindenki a friss kutatási eredményét mutatta be. A hagyományoknak megfelelően az előadók foglalkozása, személye is rendkívül heterogén volt: az amatőr helytörténészektől egyetemi tanárig terjedt a skála. A konferencián elhangzott értekezésekből szokás szerint kötet készül, amely ezúttal két korábbi hasonló konferencia anyagával összefogva és más tanulmányokkal kiegészítve áll össze, és már csak jövőre fog megjelenni - tudtuk meg dr. Vonyó Józseftől. Előkészületben van viszont három másik kötet. Ezek közül még kettő idén biztosan megjelenik. Az egyik emlékkötet Koller József, a 18-19. századi tudós kanonok életművéről rendezett konferencia előadásaiból dr. Font Márta szerkesztésében, a másik pedig egy négy évvel ezelőtti nemzetközi konferencia anyaga Várostörténet, helytörténet - elmélet és módszertan címmel dr. Vonyó József szerkesztésében. A közvetlenül nyomdai munkák előtt áll már egy forráskötet Révész Mária szerkesztésében: Gosztonyi Gyulá- né naplója. A kötetnek valószínűleg Egy pécsi polgárasszony naplója lesz a címe, vagy legalábbis alcíme. Remény van arra, hogy alsorozatként dokumentumok formájában izgalmas naplókat, memoárokat és hasonló forrásokat tud kiadni az alapítvány. A következő ilyen lesz jövőre Fischer Béla alispán naplója és több dokumentuma. Egy fiatal történész pedig megtalálta Belgrádban a Baranya szerb megszállása alatti pécsi szerb sajtó vezető képviselőjének a memoárját. Ezt a visszaemlékezést lefordít- tatják és jövőre kiadják. DUNAI I. Azért is szép város Kolozsvár! „Minden ajándék, ami Pécsről jön” - hangzott el a hétvégén nemegyszer Kolozsvárott, ahol a magyarországi testvérvárosból érkező művészek igyekeztek azon, hogy a „kincses városba” talán a legnagyobb kincset vigyék el: jókedvet, örömet, barátságot. Péntek A Szélkiáltó Együttes, a Jelenkor csapata, a Közelítés Galéria frontemberei, Tám László és Tóth Károly fotóművészek és N. Szabó Sándor színművész vágott neki hajnalok hajnalán Varga Ferenc, pécs-bara- nyai EMKE-elnök vezetésével, hogy 600 kilométert abszolválva, az első fellépésekről el nem késve érkezzenek meg Kolozsvárra. Mátyás király szülővárosába megérkezni mindig öröm, még akkor is, ha a városba vezető úton folyó munkálatok és a pécsit idéző kilométeres dugó már túlzottan is a „testvérvárosiságra” hajaz. Az EMKE helyi vezetője, Dáné Tibor Kálmán fogadja a csapatot, osztja be a szállást, kit a Protestáns Teológiára, kit a „pampákon” fekvő Suceava utcai Luther-házba. Ő meséli el, hogy az EMKE nemrégiben vált le az RMDSZ-ről, és most az állomás mellett, a legelső Kós Károly- házban székelnek, amit a híres építész a szüleinek tervezett. Némi péntek délutáni csúcsforgalmi ámokfutás és sebtében legyömöszölt töltött káposzta (ugyan mi más?!) után lehet igyekezni: a Jelenkor négyfős gárdája a Bánffy-pa- lotában, N. Szabó Sándor Karinthy- estjére a Györkös-házban kerül sor - mondani sem kell, nagy érdeklődés mellett, csak akik mindkettő műsort megnézték volna, azok berzenkedtek kissé... Este pedig..., tán nem szükségeltetik hozzá nagy képzelőerő, mely formában folytatódott a testvérvárosi kapcsolat ápolása. Szombat Mindig akad egy csoportban, aki még soha, vagy régen járt Kolozsvárott, számukra nagyon is elkél egy értő idegenvezető. Amúgy maga a nyüzsgő város is látványosság, úgy ahogy van, a maga furcsaságaival, nemritkán mégiscsak lehangoló képeivel. Amikről tudjuk, hogy vannak, azt ne mondjam, „adottak” (hogy még a villanyoszlopokra szerelt dibdáb szemetes is piros-sárga- kék színekkel pompázik). A városháza előtt egymást érik az esküvők, egy hegedűs és egy tangóharmonikás cigányember kéretlenül is rázendít, amikor egy új ifjú pár tűnik fel a színen. Délre - ahogy az egyik helybéli1 tői hallom, és különösen bensőségesnek érzem - a „Matyi-házba”, azaz Mátyás szülőházába kell odaérni. Varga Feri még emlékszik rá:- Nagy szó, hogy most itt állíthatunk ki, volt idő, amikor magyart ide be se akartak engedni. Persze, egy-két szappan minden kaput megnyitott. Mint ahogy a pécsi mesteriskolások „avantgárdnak” titulált kamaratárlatát a Képzőművészeti Akadémia elnöke nyitotta meg. Németh Júlia, a Barabás Céh vezetője arról szólt: érdekvédelmi és értékvédelmi egyesületekre van szükség manapság, s bíznak abban, hogy a Közelítés közeledése nem pillanatnyi fellángolás csupán. Délután jöhetett a fotó. A régi Malom utcai zsidó imaterem falán Tóth Károly Pécset ábrázoló, feketefehér fotói világítottak, a vetítővásznon pedig Tám László diaporáma- sorozatai villantak fel. A hűvöske teremből aztán megint sietni kellett, az Állami Magyar Operába. Az épület előtt fejkendős néni szólított le:- Édes fiatalember, nem tudna adni három szál gyufát? Nem vagyok dohányos, már- már isteni véletlen, hogy a zakóm zsebében lelek egy skatulya szállodai reklámgyufát. Amilyen lüké szentimentális tud lenni az ember, még arra is gondolok: na tessék, fényt, meleget hoztam... Mint a Szélkiáltó, akiknek a zenéjére a közönség szinte szétszedi a színházat. Tamkó Sirató Károly Szabódalához - meglepetésként - ugyancsak illusztris „vendégművészt” citál a színpadra Lakner Tamás, nem mást, mint Boros János alpolgármestert, akinek az olló-zenekarban kell közreműködnie. Hibátlanul végre is hajtja a feladatot, pedig akkor a magyarok még nem is tudják, hogy reggel, Marosvásárhelyre igyekezvén kisebb balesetbe keveredett, belehajtott egy lovaskocsiba, és máris suttogták egyesek: lám, a románok szekerét tolja...! Pedig dehogy is, sőt, mint lapunknak megerősítette: erősen bíA nézők nem csalódtak a programokban zik benne, hogy 2004 tavaszán végre sikerül kiseprűzni Funart a városházáról. Szinte mindegy, ki lesz a polgármester, egy a fontos - ne ő legyen! Vasárnap A józanodás órái, minden tekintetben. Már tudni, hogy a magyar válogatott kikapott a lengyelektől, és persze tudni, hogy az enyhe, októberi időben megint „utószor” ballag végig a társaság a kolozsvári utcákon. Nem csoda hát, hogy az ebéd a Protestáns Teológia éttermében hamaFOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ rabb lezajlik, mint maga a búcsúzás. Ahol megint ott van az alpolgármester, szabadidőruhában, kissé kialvat- lanul, de ott van, és már emlegeti, mikor jön majd Pécsre. Mert kell jönni, és kell majd megint menni. Még akkor is, ha a szalontai határátkelőn a „régi szép időket” idézve két és. fél órát várakoztatják a román vámosok a buszt. De szinte mindegy is. Ettől még szép város marad Kolozsvár, ahogy a születésnapos Rozs Tamás gitárja mellett az egész busz derekasan el is énekli.
