Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-11 / 278. szám

8. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2003. Október 11., szombat BUM „Ügy fussatok, hogy elnyerjétek!” A pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája sportcsarnokát tavaly októ­ber 26-án vették használatba az iskola diákjai és a város polgárai. A Ciszterci Rend Nagy La­jos Gimnáziumának újonnan épült tornacsar­nokát néhány héttel ezelőtt gondolatébresztő beszédek közepette avatta fel a szónok és a rend főnöke. Az önkormányzati Pollack Mi­hály Szakközépiskola és Szakiskola felújított tömbben kezdhette meg az idei őszi oktatást. Mindhárom iskola fejlesztésében közös, hogy a polgári kormány működése alatt in­dult el, és mindegyik felépülését támogatta az előző kabinet. A Pollack több száz, a két egy­házi fenntartású gimnázium az előremutató és bátor vállalkozásához külön-külön több tízmilliós összegű segítséget kapott. Az átadá­sok azonban mindhárom esetben a jelenlegi kormány regnálása alatt történtek meg. Most nem indulnak a városban sem kor­mányzati, sem önkormányzati támogatással új kezdeményezésű beruházások. Ám a jövő évre szóló, most elénk került költségvetési ja­vaslat és a tárgyalás alatt lévő adótörvények sem jeleznek jó híreket. Az, hogy a választási ígéretekkel szemben országosan és helyben is rossz irányba mennek a dolgok, rámutat egy szemlélet, egy jelenség szűklátókörűségére. Annak a politikai képletnek a saját maga ellen fordulására, amely az előző őszön kimondva és kimondatlanul végig jelen volt a város szo­cialista polgármesterének kampányában. Színre színt, Medgyessy Péterhez hasonló szí­nű polgármestert - mondták a szocialisták. A város bízott a szavukban, azonban a mára elő­állt helyzetet ismerjük. Egyre romló gazdaság, folyamatos áremelések, a családok mozgáste­rének és kezdeményezőkészségének beszűkí- tése. A nemzeti gondolat és cselekvés feladá­sa. Roham az oktatás ellen, az egészségügy el­bizonytalanítása, a honvédség elgyengítése. A morális válság kézzel tapintható. Mintha a bennünk élő optimizmust szeretnék velünk feladatni. Pécsett is jól láthatóak a gazdátlan­ság jelei, és a város sodródása a kormánnyal. A színre színt képlet önmagában nem old meg semmit, mert nem a színek erősítik egy­mást, hanem a teljesítmények adódnak össze. A szocialisták előző kormányt bíráló igazság­talan szavainak egyre kevesebben adnak hi­telt, mert a korábban kétkedők számára is lát­ható, hogy az Orbán-kormány minden nehéz- . ség közepette is a nemzet, az ország - ezen belül most nem részletezett számos támoga­tásával Pécs és Baranya- gyarapodását szol­gálta, a családok tettrekészségére épített. A polgármester úr és stábja akkor sem állt a helyzet magaslatán, de a polgári kormány ál­tal generált országos gazdasági teljesítmény árnyékában akkor ez nem látszott, és a pécsi média sem segítette a tisztánlátást. Most a kormány és a város vezetésének külön-külön is kimutatható rossz teljesítménye adódik össze, de a változtatáshoz előre kell néznünk. A példák sem véletlenül kerültek ide az oktatás világából, hiszen okulnunk kell a szolgai módon csak a szín- re-szín képletét szajkózók m színre színt „elve” kevés, 1 azaz a következő kormány lelkületű valódi városi stra- tégiát kell hozzáilleszteni, hogy a teljesítmények a vá- BBSEBäM* ros közösségének boldogu­lására összeadódhassanak. A közéleti pozíciók megszerzése kevés, azt a helyi közösség javára, az értékek felmutatá­sára kell tudni fordítani. Mindannyiunk szá­mára figyelmeztető lehet hát a két egyházi gimnázium sportcsarnokának avatásán egy­aránt elhangzott idézet: „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” Körömi Attila, országgyűlési képviselő, Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Közelgő nemzeti ünnepünk 7,7 százalék Közeleg legfrissebb keletű nemze­ti ünnepünk napja: október 23-a. Az 1956-os forradalom és szabad­ságharc az a történelmi esemény, amely több mint három évtized­del a tragikus események után hozzájárult a rendszerváltozás el­indításához. Paradox módon mégis ez az ünnep az, amely ed­dig leginkább" megosztotta a ma­gyar politikai életet: nemcsak a jobb és a bal oldal mentén, ami érthető is, hiszen a forradalmat és a szabadságharcot vérbefojtó re­zsim és a mai baloldali politikai kurzus között folytonosságot le­het felfedezni, hanem a politika jobboldalán is, sőt az egykori résztvevők, a megtorlás szenvedő áldozatai között is békétlenkedést lehetett tapasztalni. Éppen ezért minden olyan esemény üdvözlen­dő, amely az 1956 szellemiségét őszintén vallók közös gondolko­dását és konszenzusát elősegíti. Erre volt példa nemrégiben a II. világháború alatt a Don-kanyar- ban hősi halált halt magyar hon­védek emlékére emelt kopjafa, amelynek felszentelésénél a kü­lönféle 56-os és jobboldali szerve­zetek egységesen jelentek meg. A szervezők reményei szerint ilyen alkalom lesz az október 23-án, az Aradi vértanuk f- útjánál állított fánál tartandó kezés is. A pé­csi polgári oldal összes jelentős pártja, egyesü­lete és polgári körei által szervezett ünnepség, amely délután fél ötkor kezdődik, színvonalasnak ígérkező kulturá­lis jellegű programjával a méltó­ságteljes emlékezést kívánja az előtérbe helyezni. A rendezvény ünnepi szónokai Pető Sándor, az 56-os Szövetség országos alelnöke és Staub Ernő, a Fidesz Országos Választmányá­nak tagja, önkormányzati képvi­selő lesznek. A megemlékezést koszorúzás és este hat órai kez­dettel a Székesegyházban megtar­tandó ünnepi mise fogja zárni. Bognár László, a Fidesz pécsi szervezetének alelnöke Kopjafaavatás A Pécs-Baranyai 56-os Szövetség ezúton tájékoztatja mindazokat, akik az 56-os forradom hőseire, ha- lottaira kegyelettel emlékeznek, hogy azok emlékére október 18-án 10 óra 15 perces kezdettel ökume­nikusán kopjafa emlékművet szen­telünk, avatunk. A helyszín a pécsi köztemető, ahol az 56-os forrada­lom több áldozata nyugszik. A most avatott emlékmű lehetővé te­szi, hogy a megemlékezés virágait, gyertyáit a kopjafa emlékműnél he­lyezzük el. Ezzel fejezzük ki azt, ami azoknak a halottainknak meg­jár, akik nem tétováztak akkor, mi­kor a haza úgy kívánta, hogy törté­nelmet csináljanak. Pető Sándor, 56-os Szövetség, Pécs-Baranyai elnök Az elmúlt héten pénzügyminisz­terünk azzal lepett meg, hogy idén a nyugdíjak reálértéke 7,7 százalékkal nőtt. Igaz-e ez? - Egy gyors számítást végeztem. Idén januárban 8,4 százalék­kal emelték a nyugdíjamat, szemben az előző évi 10,6 száza­lékkal. Igaz, akkor még egy má­sik kormány volt. Szóval az ez évi emelés erre az évre összesen 32.700 forintot jelentett. A febru­ári forintleértékelést követő ka­matláb-zuhanásnak köszönhető­en a harmincévi munkámmal összekuporgatott megtakarítá­som éves kamatának összege is közel ennyivel lett kevesebb. A nyugdíjemelésemet elvitte a forint leértékelése. További „örömök” is értek A villany árát eddig 17 százalékkal, a gáz árát májustól 12 százalékkal emelték. Igaz, októbertől a gáz árának némi kompenzációjára is számíthatok, de az emelés mérté­ke így is 6-8 százalékos lesz. Az élelmiszerek ára 18-20 szá­zalékkal nőtt. Például a liszt ára a nyári 60 Ft/kg helyett 74 Ft ugyanabban az áruházban, akci­óban. A télire való burgonyát ép­pen duplájáért sikerült beszerez­nem, mint az elmúlt évben. A víz- és csatornadíjra már nem is emlékszem. A városi közlekedés 7 százalékkal lett drágább, és a szocialista városvezetés' novem­bertől ismét ilyen mértékű eme­lést tervez. Az elmúlt nyáron Orbán Vik­tor becsapott. Ázt mondta, hogy jól tegyük el a 19.000 forintot, mert majd kétszer is jönnek érte. Háromszor jöttek! Már az átlag­ban kéthavonkénti 9-10 százalé­kos gyógyszeráremelés elvitte. Most a novemberben esedékes összeggel óvatosabb leszek. Eszembe nem jut holmi karácso­nyi eszem-iszomra költeni. Hi­szen tudom, hogy az áfa emelése miatt 5 százalékkal nő a gyógy­szerek ára, 13 százalékkal a vil­lany és a gáz ára. Gondolom, nem marad le a vízmű és a távfűtők sem. Ezzel szemben a kormány­zat 6 százalékos nyugdíjemelést tervez. Kíváncsi vagyok, László Csaba ezek után hány százalékos reál emelkedésről beszél majd? A jelenlegi kormány már eb­ben az évben elérte azt, amihez Horn Gyulának négy évre volt szüksége. A kis- és közepes nyugdíjak vásárlóereje közel 16 százalékkal csökkent. Ennek ki­számításához nem kell egyetem, elég naponta vásárolni. Tartok tő­le, mi kis jövedelműek, ebbe a „jóléti rendszerváltásba” bele fo­gunk pusztulni. Maráczy Tibor, KDNP, Pécs PÁRTHÍR JÓKAI ANNA KOSSUTH-DÍJAS ÍRÓNŐ lesz a vendége a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség megyei Női Tagozatának. A pécsi Domini­kánus Házban október 17-én, pénteken 18 órai kezdettel sorra kerü­lő rendezvényen dedikálással egybekötött könyvvásárlásra is sor ke- rül. Az érdeklődők a Női Tagozat munkáját is megismerheük, . w Tizenöt éves a Magyar Demokrata Fórum „A víz szalad, a kő marad, a kő marad.” 2. A nemzetté válás útján újra tör­ténelmi lépéseket tehettünk - visz- szafordíthatatian folyamatokat in­dítottunk el. Büszkék lehetünk ar­ra, hogy mára egy felébresztett, ön­maga értékrendjében megerősö­dött nemzet él a Kárpát-medencé­ben. A szovjet, kommunista idő­szak 40 esztendejének szellemi és morális lenyomata terhel bennün­ket, de az egyre inkább magára is­merő magyarság - határon innen és túl - történelmünk folyamatában joggal tölt el bizakodással bennün­ket. Erős nemzettudattal fogunk az európai családba visszatérni. A kormányképes mérsékelt és jobboldali erőteret ma a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz kép­viseli hazánkban Felelős kötelessé­günk, hogy méltányoljuk és erősít­sük egymást. Az MDF hitet tesz a partneri együttműködés és a politi­kai tisztesség mellett. Ne becsüljük le politikai ellenfeleink erejét és ké­pességeit. Mégis joggal tekinthetjük ma­gunkat a következő választás re­ménybeli győztesének, ha ellenzé­ki éveinkben célirányosan, követ­kezetesen szólunk és cselekszünk. Biztos vagyok benne, hogy az el­lenzéki pár év meg fogja erősíteni a jobbközép konzervatív értékrendet Magyarországon. Egy baloldali kor­mánnyal szemben az élet, a jó munkamegosztás, és a választóink ki fogják kényszeríteni belőlünk ér­tékrendünk kereteinek legjobb és maradandó megoldásait. Ebben az országgyűlési ciklusban is híven és következetesen fogjuk képviselni mindazokat, akik tudatos értékvá­lasztók és polgárosodó hazánk mellett voksoltak. Ránk azonban azok is számíthatnak, kik a kor­mányváltásra szavaztak, mert együtt leszünk bírálói és ellenzői a rossz vagy nem elég jó döntések­nek. Egy-egy be nem váltott ígéret­nek a megvalósítását kérjük szá­mon. Az előttünk álló időszakban lehetőségünk, s egyben kötelessé­günk is lesz bebizonyítani, hogy tartósak, igazak és működők-e azok az értékek, melyek a magyar polgári fejlődés zálogai, s melyek­nek képviseletére, szolgálatára együtt szegődtünk honfitársaink­kal a rendszerváltozás hajnalán. Azok számítsanak ránk, akik úgy gondolják, méltó szerepe lesz a magyarságnak abban az Európá­ban, melynek alakításában végre mi is érdemi módon részt veszünk. Egy a történelmére, kultúrájára méltán büszke magyar nemzetként munkálkodunk a magyarság fel­emelésén. Úgy járulunk hozzá a nemzetek Európájának fejlődésé­hez, hogy abban egyformán vesz részt minden magyar, éljen Európa vagy a világ bármely szegletében. Hivatásunk - Márai Sándor szavai­val szólva: „...szeretni és szolgálni a népet, melyhez nyelv, emlék, jó és rossz sors, nyelvnél és fajtánál is erősebb kötőanyag, a közös nem­zeti sors kötöz...” „Ez a dolgunk Európában. A Magyar Demokrata Fórum fennállása óta sok ellenfele, sok ellenzője volt, végigkísérte a leg­nagyobb ellenfele - a kishitűség! A pártot életre hívó elveket vagy irányokat illetően nem volt szük­ségünk a homlokzat átfestésére, a jelszavak cseréjére. Jelen vagyunk a mostani történelmi folyamatok­ban. Még azok is gyarapodásunk szükségességét emlegetik, akik eddig nem csat­lakoztak hoz­zánk. A tisztes­ség pártjává let­tünk. Ez tagad­hatatlanul szá­munkra kedve­ző és esélyte­remtő helyzet. Kérdés az, hogy élünk-e ezzel a le­hetőséggel. Kérdés az, hogy vállal­juk-e annak a felelősségét, hogy olyan sokan tekintenek ránk vára­kozással. Tétlenül toporgunk, és csak mondjuk, hogy jobbközép erőre lenne szükség Magyarorszá­gon, vagy lépünk is egyet, mert mi akarunk lenni a meghatározó jobbközép erő. Hiszem, hogy va­lami másnak kell kezdődnie. A magunk útját járjuk, annak a tu­datában, hogy ezen a jó úton má­sok is elférnek. Mi együtt maradunk, és nem botladozunk ezen az úton, és nem kullogunk senki után. Együtt mara­dunk, együtt tartunk, s rokonszenv- vel tekintünk azokra, akik ezt az irányt követik. A Fórumnak új stra­tégiai célra nincs szüksége. Ám bá­torságra és tiszta beszédre, cselek­vésre annál inkább. Higgyünk ma­gunkban és legyünk képesek e hit felmutatására. Az MDF a legválsá­gosabb időszakban sem váltotta ap­rópénzre tekintélyét, jövőjét. Körü­löttünk nem volt botrány. A jelzőt nem veszítettük el: becsületes párt. Nagy tőke ez, s talán a legnagyobb tőke a mai világban. Naggyá közbi­zalom és a jó cselekvési program te­het bennünket. Hogy kikre számít­hatunk? Mindenkire, aki eddig je­lentette a Fórumot, a Fórum szelle­miségéhez tartozott. Arra is, aki el­ment, ha egyetért a mai MDF törek­véseivel, és támogatja azokat. Arra is, aki mindvégig kitartott mellet­tünk, és mindenkire, aki az új felté­telek között részt akar vállalni az európai Magyarország építésében. Kérem, jöjjenek, akik hagyomá­nyosan a hazánk minden: nem fel­tétlen híresek vagy kimagaslók, de akik büszkék arra, hogy tisztessé­gesek, szorgalmasak, tiszteletre­méltók, akik nélkül magyarságról, a magyar népről beszélni nem le­het. Akik tisztességüket, szorgal­mukat szeretnék a közéletben vi­szontlátni. Dr. Dávid Ibolya, MDF Biztos, hogy ez az út vezet Európába? Ma már bizonyos, 2004. június 13- án az Európai Parlament képviselő­ire szavaz az ország. Ennek így kell lennie. Erre vártunk, ezt reméltük még akkor is, amikor ennek kevés volt az esélye. A Független Kisgazdapárt min­dig elkötelezett híve volt az európai útnak. Megyei szervezetünk - élve az Új Dunántúli Napló által kínált lehetőséggel - kifejtette véleményét az április 12-i népszavazásról, ké­sőbbiekben hazánk felkészültségé­vel kapcsolatos álláspontunkról. Aggódó szavunkat sohasem a csat­lakozás ténye, hanem hazánk álla­pota miatt hallattuk. Mindannyi­szor felhívtuk a kormány figyelmét a magyar vidék egyre súlyosabb helyzetére. Nem az ezerhektáros gazdaságok európai uniós esélyei aggasztják a Független Kisgazda­pártot. Ők tőkeerejük, több lábon álló gazdaságuk eredményeként képesek lesznek a jóval kisebb mé­retű uniós versenytársaikkal szem­ben is helyt állni. A Független Kis­gazdapártot a tejválsággal, a sertés­piaccal megküzdeni képtelen csa­ládi gazdák, az aprófalvak iskola, értelmiségi, munkahely nélkül ma­radt lakói, a vidék Magyarországa jövőbeni sorsa aggasztja. Minde­nekelőtt azért a több mint három­millió emberért aggódunk, akiknek a rendszerváltás nem sok jót ho­zott. Mondhatjuk úgy is, a veszte­sekért aggódunk. Bíztunk abban, hogy a parla­menti pártok felismerik, hogy az Európai Parlamentben sokkal na­gyobb esélyt kell adni a vidéknek. Bíztunk abban, olyan irányt vesz az Európai Parlament tagjainak vá­lasztásáról és jogállásáról szóló törvénytervezet, mely intézmé­nyesíti a magyar vidék hangsúlyos képviseletét Brüsszelben, Stras­bourgban. Reméltük ezt azért, mert tudjuk, hogy az Európai Unió a közös mezőgazdasági politika - ezen belül különösen a vidékfej­lesztés - és a strukturális művele­tek finanszírozása révén bevételei túlnyomó hányadát a vidék felzár­kóztatására szánja. A Független Kisgazdapártnak - mint parlamen­ten kívüli pártnak - nem volt bele­szólása a törvénytervezet alakulá­sába. Szomorúan kellett tapasztal­nunk, hogy a négypárti egyeztetés során a legnagyobb hangsúlyt az európai parlamenti képviselők vár­ható fizetése és kettős képviselői megbízatásuk - magyar ország­gyűlésbeli és Európa-parlamenti - esélyeinek latolgatása kapta. Főbb vonalaiban a parlamenti pártok kö­zött megköttetett az alku, a tör­vényjavaslat a T. Ház vitájára vár. Nagyon kiviláglik belőle, hogy mi a jó az alkut kötő négynek. A tervezet szerint a polgárok zárt listás szavazással választják meg az európai parlamenti képvi­selőket. Ez azt jelenti, hogy a pár­tok előre meghatározott - általuk fontosnak tartott sorrendben - je­lölhetnek képviselőket. így a vá­lasztók csak abban dönthetnek, hogy az általuk támogatott párt hány képviselői helyhez jut. A lis­taállításhoz legalább 20.000, a választópolgárok aláírásával hite­lesített ajánlás szükséges. A man­dátumkiosztásban csak azok a listák vehetnek részt és szerez­hetnek mandátumot, amelyek több szavazatot hoztak, mint az összes listárajeadott összes érvé­nyes szavazat 5%-a. Az 5%-os küszöbbel a Függet­len Kisgazdapárt egyetért, ez álta­lában az elfogadott európai limit. Aggályos a magyar vidék érdekei­nek figyelmen kívül hagyása a zárt lista és a 20.000 ajánlás előírásá­val. Már megint minden Budapes­ten dől el. Nagy az esélye annak, hogy a jelöltek jelentős hányada nem a vidék képviseletében kerül a pártlistákra, és dönteniük kell Brüsszelben mezőgazdasági poli­tikáról, vidék- fejlesztésről, re­gionális forrá­sokról. A törvényter­vezet nem teszi lehetővé a prefe- renciális elv al­kalmazását. Ez­által a szavazók­nak nem lesz le­hetőségük arra, hogy a pártlistá­kon szereplő jelölteket rangsorol­ják. Nem lesz lehetőségük arra, hogy megy éj ük-régiójuk esetleg listára kerülő jelöltjét előnyben ré­szesítsék ugyanazon pártlista álta­luk kevésbé ismert más jelöltjeivel szemben. Arra sem kínál esélyt a törvény- javaslat, hogy az országos pártlis­ta helyett esetleg - a vidék hangsú­lyos képviseletéért - körzeti-regio­nális listák állítására kerüljön sor. Erre úgy tűnik a demokrácia olyan szintjére kell jutni, mint Belgium, Írország, Németország, Olaszor­szág stb. Ezekben az országokban meg lehet nézni, hogyan áll a vi­dék ügye! Ami pedig a 20000 ajánlócédu­lát illeti. Egészen más ezt aprófal­vakban összeszedni, és egészen más Budapesten vagy 150-200 ez­res városokban. Nem parlamenti pártnak költségvetési támogatás nélkül - a támogatott pártokkal szemben - szinte lehetetlen. Tisztelt Képviselő Urak! Még a parlamenti döntés előtt gondolják végig a Független Kisgazdapárt ag­godalmait. Tegyenek olyan módo­sító indítványokat, melyek garan­tálják a magyar vidék képviselői­nek is az Európai Parlamentben a megszólalás esélyét! Dr. Kurucsai Csaba, az FKgP Baranya Megyei Szervezetének elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom