Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)
2003-09-20 / 257. szám
2003. Szeptember 20., szombat MAG A Z I N 15. OLDAL Hajómalmok és folyami duzzasztók A természet adta energiaforrásokkal ősidők óta él az emberiség. A vízi energia kezdetleges felhasználását napjainkra modern vízerőművekkel váltják fel, s számos példa bizonyítja: a táj és a környezet sem válik feltétlenül vesztessé az arculatát átformáló beruházással. A XIX. század végéig hazánkban a víz energiáját leginkább fogaskerekes áttételekkel működtetett vízimalmokban használták fel. Kisebb részben bányákban kő- és érczúzásra, a hegyvidéki hámorokban vas megmunkálására hasznosították. A Dunán és a Tiszán működő, úszó hajómalmoknak is a víz szolgáltatta az őrléshez szükséges energiát. Szellemes megoldású volt a Beszédes József által a XIX. század első felében megépített Sárvíz- malomcsatoma is, amelyet a dunántúli folyócska völgyének magas partján vezettek és abból kis árkokban engedték a magasból lezúduló vizet a lejjebb, az igazi Sárvíz mellé épített malmokba. Az elektromosság elterjedésével magától értődő lett a víz energiájának áramfejlesztésre való hasznosítása, amiben nagy szerep jutott a magyar mérnöktudósoknak. Bánki Donát többféle turbinát is tervezett, sőt elkészítette a Duna-kanyarba és a Vaskapu-szorosba építendő duzzasztás erőmű tervét is. A Ganz-gyár mérnökei dolgozták ki a turbinák forgásával keletkező energia leggazdaságosabban elektromossággá alakításának módját és eszközeit, amit Ganz-rendszernek neveznek mindmáig. A XIX-XX. században sorra épültek a kis duzzasztóművekbe telepített törpe vízművek is - például a Rábán, a Hernádon, a Körösökön -, amelyekből mindmáig több is üzemel. A komplex víz- hasznosításra is alkalmas lett a Tiszalöki Erőmű, amely nemcsak áramot termel, hanem javított az árvizek elleni védekezésben, hajózhatóvá tette a felsőbb folyószakaszt, és ami a fő célja volt, vizet juttat a Hortobágy vidékére is. A legújabb, nagy vízhasznosító művünk a kiskörei duzzasztó, amely a tiszalökiéhez hasonló hasznosításán túl egy új idegen- forgalmi tájegység kialakításának is.alapját képezte. Az energiahelyzet világszerte kritikusabbá válása nálunk is indokolja a megújuló, tiszta és „natúr” vízenergia fokozottabb kiaknázását. Nemcsak a korszerű energia-átalakítók és -tárolók révén mind gazdaságosabb törpevízművek létesítésével, hanem a Duna s a nagyobb folyóink ener- giájának hasznosításával is. ■ 550 euró egy duguláséit Nem kevesebb mint 550 eurót - közel 140 ezer forintot - fizetett egy cremonai hölgy eldugult mosdókagylója megtisztításért, röpke másfél órás vízvezeték-szerelésért. Az olasz asszony egyedül nem tudott már megbirkózni a problémával, s ezért keresett megfelelő mesterembert. Talált is egy lelkes, azonnali segítségre kész vállalkozót a „sárga oldalak” névjegyzékében, áld azonmód ki is szállt, s elhárította a hibát. Az olasz vízvezeték-szerelő a másfél órás beavatkozásért 550 eurós számlát állított ki, amit a háziasszony csak két részletben tudott kiegyenlíteni. A hölgy később újragondolta az ügyet, s kissé túlzottnak ítélte a szolgáltatásért elkért összeget. Ezért a cremonai fogyasztóvédők szervezetéhez fordult, amely most megpróbál közvetíteni a két fél között. Mesteremberek házhoz hívása egyébként elég drága mulatság Olaszországban, 50-100 euró között mozog csak a kiszállási díj, ezért népszerű az átalánybiztosítás, amely bizonyos pénzügyi korlátok között ígéri az iparosok segítségét. Mérleghinta-világrekord Mérleghinta-világrekordot állított fel két amerikai nő: 75 órán át li- bikókáztak, ami kissé megrészegítette őket és nagyon megviselte feneküket. A 31 éves Brandi Carbee és a 24 esztendős Natalie Svenvold az ötvenedik óra táján kezdte ittasnak érezni magát, jóllehet egyáltalán nem kortyoltak hintázás közben szeszesitalt. A hölgyek 4-5 óránként tartottak 5 percnyi szünetet. A hetvenedik óra táján Svenvold úgy érezte, mintha Kaliforniában lenne, pedig a hintázás jóval északabbra, Washington államban folyt. A két hölgy csak felállított, de nem döntött meg Guinness-re- kordot, mivel mérleghintázás nem szerepelt eddig a híres könyvben. Kísérletük előtt értesítették a Guinness Rekordok Könyvének szerkesztőségét, amely Iti- kötötte: legalább egy napig kell li- bikókázniuk, hogy bekerülhessenek a könyvbe. Ezt 51 órával túlteljesítették. TU-160-AS OROSZ STRATÉGIAI BOMBÁZÓK az Engels város melletti légibázison. A géptípus első katasztrófája szeptember 18-án következett be, amikor a szaratovi terület felett - műszaki hiba miatt - le- zuhant az egyik „Blackjack".____________________________________ ____ epa-fotó A berlini csata Szentpéterváron Harckocsik foglalják el a szentpétervári utcákat, a falakon lövések nyomai, s a betört üve- gű, kormos ablakkeretek előtt német feliratok lógnak: egész városnegyedet alakítottak át az 1945-ös Berlin képére egy filmforgatáshoz. Oliver Hirschbiegel rendező „Hanyatlás” címmel filmet forgat a Harmadik Birodalom utolsó tíz napjáról Joachim Fest azonos című könyve és Adolf Hitler titkárnőjének, Traudl Jungénak tavaly megjelent emlékiratai alapján. A film költségvetése 12 millió euró, gyártója a német Constantin Film. Az itteni forgatás megkezdése előtt tisztáznunk kellett, milyen lesz a fogadtatásunk az itt lakók részéről, hiszen (az akkori) Leningrád rengeteget szenvedett a II. világháborúban - mondta az AFP- nek Thomas Friedl, a Constantin Film illetékese. A várost közel 900 napig tartották megszállás alatt a németek 1941 augusztusa és 1944 januárja között, több százezer lakos vált a hosszú ostrom áldozatává. Szentpétervár egyik elhagyott városrésze azonban annyira hasonlít a háborúvégi Berlinhez, és végül olyan pozitív hozzáállást tapasztaltak a város részéről, hogy manapság esténként Wehrmacht egyenruhákba öltözött színészek vagy épp a Vörös Hadsereg figurái jelennek meg a házak között, és a kamerák szorgosan dolgoznak. A helyiek nem lepődnek meg azon, hogy ablakaik alatt fegyveresek járkálnak fenyegető egyenruhákban, csak a harckocsik és a gránátvetők zajára panaszkodnak kissé. Mások pedig még hasznot is húzhatnak a dologból: mintegy 4000 orosz statiszta vesz részt a forgatáson. „Nem szenvedek attól, hogy náci egyenruhát kell viselnem, hiszen ez csak egy szerep” - mondja Wehrmacht-uniformisában a húszéves Dimitrij Afonyin diák, aki most napi 6 órai forgatásért 600 rubel (20 dollár) napidíjat kap. „Dédapám harcolt a németek ellen, és azt mondta, a németek éppúgy jó katonák voltak, mint az oroszok, és arról nem tehettek, hogy volt egy Hitler, mint ahogy mi sem tehetünk arról, hogy volt egy Sztálin” - fűzi hozzá. Az oroszországi forgatásnak az is előnye, hogy a szereplők és az adott „háttérkép” sokkal kevesebbe kerül, mint Európa nyugatibb részén. „A szállásért azonban legalább annyit vagy még többet kell fizetni, sőt, néhány színész pluszpénzt kér azért, mert Oroszországban kell dolgoznia” - árulja el Mila Kudrjasova, az oroszországi forgatás szervezéséért felelős Globus Film vezetője. A szentpétervári forgatás szeptember 24-éig tart, majd a stáb Münchenben folytatja a munkát. A film várhatóan 2004 szeptemberében kerül a mozikba. ■ A majmok igazságérzete Majmoknak is van érzékük az igazság iránt. Ha ugyanis - fajtabéliekkel összehasonlítva - igazságtalanul bánnak velük, akkor erre durcásan reagálnak, sőt még az olyan jutalomról is lemondanak, amely különben csábítónak tűnik a számukra - számoltak be amerikai tudósok a Nature tudományos szaklapban. Sarah Brosnan és Frans de Waal, az amerikai Atlanta (Georgia állam) Emory Egyetemének tudósai arra tanítottak csuklyás majmokat (Cerus), hogy adjanak oda játékkockákat egy darabka uborkáért cserébe. Hogy próbára tegyék a majmok igazságérzetét, a kísérletek során két majom közül az egyik a játékkockáért az uborkánál sokkal csábítóbb szőlőt kapott cserébe. Amikor a másik majom meglátta ezt, nem volt hajlandó elcserélni a maga játékkockáját, vagy ha mégis, akkor durcásan lekicsinyelte a maga jutalmát. Ez a „vonakodó magatartás” még kifejezettebb volt, amikor a kísérlet vezetője az egyik majomnak szőlőt adott anélkül, hogy annak bármit kellett volna tennie cserébe. A hátrányos helyzetbe került majmok felháborodása odáig ment, hogy esetenként kihajították a játékkockát vagy a jutalmat a ketrecből - olvasható a dpa ismertetésében. Különösen meglepő volt, hogy az állatok önként lemondtak valamilyen nyalánkságról, amit különben szinte mindig habozás nélkül elfogadnak - állapították meg cikkükben az amerikai ttidósok. Gyújtogató halak Halak okoztak épülettüzet Japánban - legalábbis a tűzoltók halakat tettek meg bűnbakká. Azt azonban nem állítják, hogy szándékosan gyújtogattak volna az uszonyosok. A trópusi halak egy akváriumban voltak, és feltehetően „nagy bulit csaptak”. Azt, hogy túl sokat ittak volna, nem lehet állítani, az viszont biztosra vehető, hogy fürdés közben vizet fröcsköltek ki lakhelyükről, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy az áramot rendkívül jól vezető sós víz az akváriumhoz közeli konnektorba locs- csant. A hálózati dugasz aztán szikrázni kezdett és emiatt keletkezhetett a tűz. Rendőrpárti svájciak A megkérdezett svájciak 68 százaléka azt szeretné, hogy több rendőrt vessenek be a drogkereskedelem leküzdésére - állapította meg a Coopzeitung című lap megbízásából a luzerni székhelyű Piac- és Társadalomkutatási Intézet (LINK) felmérése. Többségben vannak azok is, akik (65 százalék) erősítenék a rendőrségi fellépést a pedofilok- kal, a közlekedési szabályokat be nem tartókkal (59 százalék), a gazdasági bűncselekményeket elkövetőkkel (57 százalék) és a randalírozó fiatalokkal (53 százalék) szemben. Karácsonyfahiány 2008-ban Súlyos karácsonyfahiány köszönthet Franciaországra 2008- 2009-ben az idei rendkívüli nyári hőség miatt - jósolják francia fenyőtermesztők. A hosszú, forró és aszályos kánikula milliónyi csemetefenyővel végzett, és ezek a fák öt-hat év múlva cseperedtek volna karácsonyfányi- vá. A forró szárazság ugyanakkor nem károsította számottevően azt az 5-6 millió erdei fenyőt, amelyet a termesztők az idei karácsonyra kínálnak majd. Japán - rekord számú százéves Most első alkalommal túllépi a 20 ezret Japánban a 100 évesek száma. A tokiói egészségügyi minisztérium adatai szerint szeptember végén 20 561 százéves vagy annál idősebb ember él majd a távol-keleti szigetországban. Nyolcvanöt százalékuk nő. A statisztikák szerint Japán népessége egyre gyorsabban öregszik. A ma beszélt nyelvek felét a kihalás fenyegeti Háborúk és természeti katasztrófák nem csupán az emberek, hanem a nyelvek számára is halálos veszélyt hordoznak. A világ lelkiismereteként emlegetett Worldwatch (világfigyelő) intézet tudós munkatársai attól félnek, hogy századunk végére a Földön ma (még) beszélt 6800 nyelv fele kihal! Különösen bizonytalan a Szibériában, Alaszkában és az Amazonas vidékén honos adihe, az ejak és az arikapu jövője. Már százan sem beszélik az udehe (más néven: orocs) nyelvet, melynek őshazája az Usszuri vidéke és Sza- halin szigete; ugyanott élnek még (talán) olyan orokok, akik értik s beszélik őseik nyelvét. Az arikaput (Amazonas) mindössze hatan, az ejakot pedig már csak egyetlen dél-alaszkai személy beszéli, ám anyanyelvi társa már nincs. Az UNESCO becslése szerint csak az a nyelv éli túl az évszázadokat, amelyet legalább 100 ezren beszélnek. A 83 esztendős an- chorage-i Marie Smith egyáltalán nem büszke arra, hogy ő a világon az egyetlen ember, aki még ejakul beszél. Anyanyelve egyébként az észak-amerikai indián nyelvek ma-dene nagy családjába tartozik. „Rettenetes érzés ennyire egyedül lenni a világban” - panaszkodik az idős asszony. Mind kevesebben vannak, akik a navajo indiánok és az új-zélandi maorik nyelvét értik, beszélik. Ha egy nyelv kihal, vele együtt a nyelvészek és antropológusok is elveszítik munkájuk, hivatásuk legfontosabb forrásait. A nyelv segítségével dokumentálják egy-egy nép (csoport) történelmét, tudásszintjét, mozgását, vándorlásait. „A helyzet kísértetiesen hasonlít az állatfajok drámai kihalására”- jelentette ki Payal Sampat, a Worldwatch tudományos munkatársa. Hihetetlen, ám így igaz: a ma még élő nyelvek felét 2500-nál is kevesebben beszélik! A tavalyi nagy indiai földrengés alkalmával 30 ezren haltak meg olyanok, akik még beszélték a tokhár (in- dogermán nyelv) egyik változatát, a kucsait. A kelta ír nyelv egyik leágazása a gael, és ennek egyik nyelvjárása volt a Man-szigeten honos manx; utolsó anyanyelvi beszélője 1974-ben elhunyt. A nyugat-kaukázusi nyelvek egyike- tudósok szerint - 150 évvel ezelőtt kihalt. Aztán valami csoda folytán mégis csak találtak egy török parasztot, aki még értette és beszélte az ubihot; sajnos, 1992- ben ő is elhunyt. A ubihok már a múlt században beolvadtak a cserkeszekbe. Az ubih nyelv csodája volt, hogy 81 mássalhangzót (háromszor annyit, mint a magyar) használt! A világnyelvek több mint a felének nyolc ország ad „hazát”: Pá- pua-Új-Guinea, Indonézia, Nigéria, India, Mexikó, Kamerun, Ausztrália és Brazília. A tudósok számára egyáltalán nem új keletű jelenség a nyelvek kihalása; feltételezik, hogy már eddig is több ezer nyelv tűnt el egyszer s mindenkorra a Földről. „Különösen aggasztó, hogy a nyelvelhalás igen gyors folyamattá vált az utóbbi néhány száz évben” - mondja Megan Crowhurst nyelvtudós, az amerikai lingvisztikái társulat egyik vezetője. Munkatársaival együtt arra a következtetésre jutott, hogy 2100-ra 3400 nyelv el fog tűnni. Még akkor is fölmérhetetlen veszteség, ha néhány nyelv új életre kelt a múlt években. A hawaiiak például 1983-ban megalapították a sziget ősi nyelvét megőrző szervezetüket; a hazájukat 1898-ban bekebelező Amerikai Egyesült Államok hatóságai ugyanis megtiltották az őslakosoknak az anyanyelvűk használatát. Az Aha Punana Leo (magyarul: nyelvi fészek) iskolákat nyitott, ahol csak hawaiiul oktatnak. Mára 7-10 ezren beszélik újra ezt a gyönyörű nyelvet, tízszer annyian, mint 1983-ban. A kelta brit csoportja egyik nyelvének nevét ma már csak az angliai Cornwall félsziget őrzi; az ősi nyelv 1777- ben halt ki, fennmaradt viszont egy 12. századi szójegyzéke, néhány vallásos drámája és egy 9. századi glosszája. Ezekből szeretnék föltámasztani a korni nyelvet. Hasonló kezdeményezések láttak napvilágot a maláj-polinéz nyelvcsalád melanéziai „mostohagyerekének”, a walisnak, továbbá a bots- wanai nyelvjárásoknak az újraélesztésére. Kánaán földje lakóinak ősi nyelve, az ó- vagy biblikus héber tisztán írott nyelvvé „hibernálódott” az évezredek során; a cionista mozgalom alig néhány évtized alatt fölelevenítette és Izrael államnyelvévé tette a hébert, amelyet immár milliók beszélnek.
