Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)
2003-09-07 / 244. szám
2003. SZEPTEMBER 7. INTERJÚ Regényt ír az exminiszter Szabó Iván kikerülve a politika labirintusából, újabban szépírói álmokat szövöget. Érdekes sorsfordulatnak minősül ez annak fényében, hogy tudjuk, az elmúlt másfél évtizedben jegyzett írók és az Aczél-érában is termékeny költők sorra vágták sutba a pennát, csakhogy helyet szorítsanak nekik valamelyik pártzászló alatt. Erre fel 2003 kora őszén a hajdanvolt pénzügyminiszter, aki a rendszerváltás előtti időkben még mérnökként ténykedett, majd az eszmetárs, Antall József hívószavára vált részesévé az országos politikának, Fagyöngy és Jegenye címmel regényt ír. A könyvbemutatóra szeptember közepén kerül sor.- Miről szól a mű?- A kötet tartalmaz egy regényt, ezenkívül elbeszéléseket, novellákat és két karcolatot is. A már emlegetett hosszabb lélegzetű írásomban a második világháborútól a rendszerváltásig terjedő korszakot vizsgálom, kitérve arra, honnan jövünk és hová érkeztünk. Jóllehet a történet nem mentes a személyes elemektől, azért igyekszik némi távolságtartással kezeim a múltat. Olyasféle élményeket veszek sorba, amelyek a mai fiatalok előtt már ismeretlenek. Megemlékezem például a kitelepítésekről, 1956 hőseiről, a Szovjetunió árnyékában folyó útkeresésünkről, valamint a konszolidáció ellentmondásos évtizedeiről. Elbeszélésemben már a jelenkorról is véleményt mondok. írásom főszereplői olyan emberek, akik a fél életüket igaz barátságban töltötték el, mára azonban a barikád két oldaláról méregetik, gusztálják egymást.- Miért titkolta el annyi éven át irodalmi ambícióit?- Nem titkolóztam én, csak nem volt rá lehetőségem, hogy megmutassam magam. Kevesen tudják rólam, hogy ifjan magyar-történelem szakos tanárnak készültem. A sors fintora, hogy végül mérnök lettem. Évtizedekig a kivitelező építőiparban dolgoztam. A kemény munka után ritkán volt kedvem körmölni. Néha azért el-elcsábultam, olyankor az asztalfióknak írogattam. Később meg jött a politika...- Szó, ami szó, a politikusi létezés nem hat serkentően a szépírói vénára.- Mégis úgy érzem, hogy az írás iránti vágyam ugyanabból a táptalajból való, ahonnan politikusi pályám is serkent. A magam meggyőződéséről, világlátásomról szeretném meggyőzni az embereket. Hajdan nekem erre a politika kínált esélyt. Most az irodalom.- Kik azok a jeles toliforgatók, akiket különösen szívlel?- Erősen kötődőm a népi írókhoz, főképp Illyéshez és Veres Péterhez. Utóbbit személyesen ismertem. Kafka életművét is kivételesnek tartom.- Csurka írásműveit is kedvelte?- Hogyne. Bár nem olvastam tőle sokat, a színházakat járva rendre behoztam a lemaradást. Nem titkolom, tetszettek az általa papírra vetett gondolatok, ezért is furcsállom, hogy az a szemlélet, amit íróemberként képviselt, semmivé foszlott politikusi karrierje során.- Örkénnyel is szimpatizált?- Az élet fonák dolgait érzékletesen láttató szurkapiszkái miatt nagyon kedvelem. Leginkább azért becsülöm, mert hamar felismerte, hogy korunk embere krónikus időhiányban szenved. Csodálatos, ahogy mondani és üzenni tud úgy, hogy a véleményét két villamosmegálló között is feléri ésszel az ember.- Apropó, időhiány. Az internet részben képes orvosolni ezt a problémát, mégis a jobboldali értelmiség kényes ízlésű köreiben legszívesebben gúzsba kötnék a világhálót. Ön is haragosa a modem technikának?- Óh, dehogy. Az internet és általában az informatikai rendszerek előretörését látva nem azt kellene folyton számba venni, milyen módon lehet gátolni a fejlődésüket, hanem az egész társadalomnak - és itt csakugyan a társadalomról és nem az államról beszélek - illene „benyomulnia” a rendszerbe úgy, hogy a világháló honi szabályozása össztársadalmi érdekek szolgálatába állhasson. Az lenne a legfontosabb, hogy elérjük: se a hatalom, se a pénzvilág ne diktálhasson „odafentről”. Sajnos, azt is csak kevesen mérték fel eddig a honi politikában, hogy a 21. században teljesen mást kell értenünk tudás alatt, mint korábban. Az én tikázik, de megmarad jobboldalinak: Trianon, klerikalizmus, konzervatív nemi erkölcs, enyhe xenofóbia, a »régi dicsőség« őszinte szeretete. Az adópolitika ezekhez képest másodlagos...”- TGM sajátos figura, aki szeret sarkosan fogalmazni. Kissé talán dogmatikusan kezeli az ilyen kérdéseket. Ellentétben vele én úgy látom, hogy az európai színtéren a centrumpolitika környékén mozgó kormányok és pártok rendkívül szigorú adó- és költségvetési politikát folytatnak. Remélem, TGM nem vitatja el a brit konzervatívoktól és főként Margaret Thatchertől, hogy képesek voltak gatyába rázni Angliát. Mondhatni, e téren is a feje búbjára állt a világ, hiszen jó ideje Európában az a trend érvényesül, hogy a túlköltekező, osztogató szocialista kabineteket váltó konzervatívok rendre helyére teszik a nemzetgazdaságot. Itt és most, talán még tíz percig igaznak tűnhetnek TGM sorai, de mint elv, kinyilatkoztatás az egész fabatkát sem ér.- Miért beteg az MDF?- Az MDF nem beteg, bár tény, hogy nehéz a helyzete. Hosszú esztendőkig a párt beszorult egy sajátos szövetségi rendszerbe. Csak mostanában sikerült leválnia a Fideszről, bár önálló arculat megjelenéséről máig nem beszélhetünk. Tovább nehezíti a párt helyzetét, hogy az MDF vezetői és a tagság más útirányt szabnának ki, mint amerre a parlamenti képviselők tartanak. Ugyanakkor a 'közvélemény elsősorban a parlamenti szereplések alapján ítéli meg a fórumot, nem pedig aszerint, hogy mi történik mondjuk, az országos gyűlésen.- Helyben vagyunk. Eljutottunk a Dávid-Lezsák párharchoz.- Hiba lenne, kettejük viszonya Dr. Szabó Iván Született: 1934. január 8-án Budapesten. Család: nős; két gyermek édesapja. Tanulmányok: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem híd- és szerkezetépítő szak (1957), Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem ipargazdaság szak (1961-68). 1969-ben disszertációjával egyetemi doktorátust szerzett. Pályafutás: Uvaterv (1957-59), Építőipari Gépesítő Vállalat (1959-69), Mélyépítő Vállalat (1969-78), Vízépítő-ipari Tröszt (1978-1985), a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet elnöke (1985-1990). 1990-től országgyűlési képviselő, ipari és kereskedelmi miniszter (1991-93), pénzügyminiszter (1993-94). Az MDF ügyvezető elnöke (1994-1996), majd az MDNP egyik alapítója. időmben még az agyamban eltárolt információk sokasága jelezte: mennyit érek. Napjainkban az a perdöntő, hogy az in- formációzuhatagból ki tudom-e mazsolázni a lényeget. Ugyanez játszódott le egyébként a mérnöki tudományban is. Kezdő koromban akkor voltam happy, ha jól megrajzoltam és kitaláltam egy konstrukcióhoz a megfelelő acélszerkezeti csomópontot. Ma rrtindez egy gombnyomás. Persze ahhoz, hogy helyesen felmérjem, mit nyomtassak ki a statikai programból, át kell látnom, hogy egy adott szerkezethez melyik csomópont illeszkedik a leginkább.- Miért nem látja ezt be a parlamenti patkóban helyet foglalók többsége?- Nem hinném, hogy a képviselők semmibe vennék a számítástechnikát. Csupán arról lehet szó, hogy még nem tudnak mit kezdeni az újjal. Félnek, tartanak tőle. De lássuk be, az ember már csak ilyen. Mondok egy nagyon- nagyon régi példát. A középkor kezdetén kedvelt hangszer volt az orgona. Egyúttal tiltott hangszerként is számon tartották, mivel az egyházi szertartásokon nem volt szabad használni. Évszázadokkal később mégse épült olyan templom, ahol ne kapott volna fő helyet, mint a legszentebb hangszer.- Ön azért magányos harcos lehet. A politika nemigen szívleli azokat, akik képesek felülemelkedni a pártfegyelmen, sőt a dolgok komplex áttekintésére tesznek újra és újra kísérletet.- Hallottam már efféle kritikákat. Tény, hogy sosem tartoztam egyetlen érdekcsoporthoz sem, így valóban magányos harcosnak tűnhetek. De azért megjegyezném, hogy miniszterként mindig számíthattam a sajtó rokonszenvére, jóindulatára, ráadásul mindkét oldalon elfogadtak. Amikor távoztam, Bossányi Katalin rögzítette is a Népszabiban: „Szabó Ivánt szerette a sajtó!”- De hol az ön helye?- Igazság szerint egy olyan középjobb oldalon, amilyen Magyarországon nincs. Megjegyzem, tudatosan nem használtam a jobbközép kifejezést. Én ugyanis a középnek a jobb oldalára helyezem magam, s nem a jobb oldal közepére! Nyitott vagyok, ámbátor ennek a szemléletnek ma nincs fizetőképes kereslete nálunk.- Tamás Gáspár Miklós legutóbb ezt vetette papírra: „a jobboldal is takalapján megítélni a 2003-as MDF-et. Azt azonban elfogadom, hogy sokat számít, mire jutnak ők egymással a színfalak mögött. Mindkettejüknek be kell látnia, hogy a párt már nem bír ki még egy szakadást. Nem is hiszem, hogy kenyértörésre vinnék a dolgot... Dávid Ibolyát egyébként európai .szinten mérve is határozott, modern politikusnak tartom. Lezsák Sándor megmaradt mozgalmi embernek.- Az önök közt régóta tartó konfliktus ellenére azért köszönőviszonyban vannak Lezsák Sándorral?- Nemigen találkozunk. Ahová én járok, ott ő nem fordul meg. Ha viszont valahol összefutnánk, biztosan szót váltanánk egymással. Persze tudom, Lezsák zokon vette, hogy a jó hírnevem védelmében vele szemben indított eljárást megnyertem. Nyilván annak sem örül túlzottan, hogy egyetértek Debre- czeni Józseffel, aki a napokban írt elemzésében kitért rá: a Magyar Demokrata Fórum legnagyobb gondja-baja, hogy tizenöt éve két érdekcsoport küzd egymással házon belül; az egyik irányvonalat Antall hívei képviselik, akik a modern jobboldal mellett törtek lándzsát, míg a másik csoport a harmincas évek poros elvei szerint politizálnak.- Kinek a szégyene, hogy ez az eszmei viadal máig nem hozott eredményt?- Ez a társadalmi tudat fiaskója. A negyven év bizony sok kárt okozott a fejekben, s a (vita)kultúránkban is. Talán majd az uniós tagság és a pártok mozgásterét erősen beszűkítő globalizáció helyreráz bennünket. Biztos vagyok benne, hogy a most megingathatatlannak látszó kétpólusú politizálás pozíciói is jelentősem gyengülni fognak.-És ha így lesz, ismét ringbe száll?- Nem, én most már írni, publikálni szeretnék életem végéig. Szabó Zoltán Aí a Hol vannak már azok a boldog, szép napok, amikor a Fórum nagyjai közösen kampányoltak a Fradi-pályán Elnökmustra ■ Szabó Iván egykori munkaadójára és eszmetársára, az 1993-ban elhunyt Antall Józsefre ma is tisztelettel és szeretettel gondol. - Csak róla tudok felsőfokon beszélni. Azt gondolom, 1990-ben kiváló ember került az ország élére, aki egyik alakítója lehetett a független Magyarországnak. Az Antalit követő politikusoknak már csak a sodródás jutott osztályrészül. Egyiküknek sem kellett nagyot aF kotnia, elegendőnek bizonyult, ha stábjuk élén rutinból látták el teendőiket. Szabó szerint ma sajátos módon Boross Péter és Horn Gyula tűnik fel a haza bök cseinek szerepében. Orbán Viktort karizmatikus személyiségként tartja számon, ám távol áll tőle a Fidesz stílusa. Medgyessy Pétert főként lelki ereje miatt csodálja. - Érdeklődéssel figyelem, meddig bírja még azokat a nemtelen támadásokat, amelyeket hol az ellenzéki oldalról, hol meg a sajátjaitól kap - említi.
