Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-28 / 234. szám

2003. Augusztus 28., csütörtök KULTÚRA R I P 0 R T 7. OLDAL Száz ifjú zenész zenei gyakorlaton Az előadóművészetben, kü­lönösen a zenei területen na­gyon fontos a folyamatosság, a hosszabb ideig tartó kiha­gyásnak komoly következ­ményei lehetnek. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola éppen ezért különböző kur­zusokat tart, a nyári zenei gyakorlat e hét szerdáján fe­jeződött be. Záróhangversennyel fejeződött be szerdán a Pécsi Művészeti Szakközépiskola nyári zenei gyakorlata, amely az elmúlt hé­ten kezdődött a tanárok kon­certjével. Hetedik éve szervezik a tehetségfejlesztés jól bevált formájaként ezt a fajta képzést, mondja Fükéné Walter Mária igazgató, az idén 100 növendék és 31 tanár részvételével. Az egész napos foglalkozáso­kon sor került egyéni hangszeres képzésekre, kamaraórákra és el­méleti foglalkozásokra, melyek során új darabokkal ismerked­hettek meg a Fiikéné Walter Mária jenek a „ren­des” kerékvágásba. Nem zenei táborról van szó, ahol a fiatalok­nak többnyire komoly pénzeket kell kifizetniük, ezen a kurzuson csupán a kollégiumi ellátásért fi­zetnek a vidékiek. A zenei gya­korlatra meghívták a térség zene­iskoláinak növendékeit is, mert fontosnak gondolják a tehetséges kisiskolások zenei pályájának nyomon követését. A nyári zenei gyakorlatot a ta­vasszal hirdették meg. A részvé­tel korlátozott, hiszen a szűk egy héten kevés az idő és a hely, s fi­gyelembe kell venniük a tanárok és a diákok elfoglaltságát is. Hi­szen a diákok közül számosán részt vesznek egyéb kurzusokon vagy eseményeken. Tíz növen­dék utazhatott például a napok­ban Murin Jaroszlav tanár veze­tésével Wroclavba, hogy a Viseg­rádi Fesztivál Ifjúsági Szimfoni­kus Zenekar részeként muzsi­káljanak lengyel, cseh és szlovák társaikkal. A zenekart október végén fogadják Pécsett, ahol koncertre is sor kerül. Nemcsak zenészek, de a kép­ző- és iparművészeti szakosok is részt vettek alkotótáborban Si- kondán, mondja Fükéné Walter Mária, a táncosoknak pedig a jö­vő héten kezdődik az egyhetes tánckurzusuk. cseri László Fúvósok jubileumi hangversenye A fúvószenekar a közelmúltban a mohácsi főtéren is szórakoztatta a közönséget fotós barabás béla A Palotabozsok-Mohács-Somberek Ifjúsági Fúvószenekar a hazai és külföldi fellépésein egyaránt hozzászokott a fergeteges sikerhez. Most Dobos József karnagy vezetésével az egy­kori növendékekkel kibővített együttes próbál, mert szombaton a mohácsi sportcsarnokban legalább kétezer embert készülnek mintegy kétszázan örömzenével szórakoztatni, a zene­kar fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Palotabozsokon, az 1978-ban általános iskolába járt gyerekek szülei, no és az ottani énektanár, Radnai An- talné szorgalmazták, hogy zenekar alakuljon. Az el­gondolást a helyi elöljárók is támogatták, gondoskod­tak 20 hangszer megvásárlásáról, az együttes irányítá­sára pedig Dobos Józsefet, a mohácsi zeneiskola taná­rát kérték föl. A megalakulást követő fél év múlva be­mutatkozó koncertet tartottak, s már addig is egyre gyarapodott a zenekari tagok száma, a környező köz­ségekből mind többen csatlakoztak a szombati napo­kon Somberekén tartott próbákhoz. Ebben az időben Mohácson a Dunai Nándor vezet­te, zömében felnőttek alkotta fúvószenekar működött, melynek a vezetését 1980-ban Dobos József vette át. Mint zenetanár a legfontosabb feladatának az utánpót­lás nevelését tartotta, és tartja ma is, s miután sora nőt­tek föl körülötte az ifjú tehetségek, a három település szorgalmasan gyakorló ifjúságából 1984-re több mint hetventagú koncert-fúvószenekart hozott létre. A Dobos József vezette együttes 1980-tól rendszere­sen jelen van a hazai, illetve a külföldi zenekari meg­mérettetéseken. Az első fellépésükkor kapott „Ezüst­lant diplomát” utóbb rendre ennél fényesebb, külön­böző arany minősítésekkel, kiemelt aranydiplomával, nívódíjjal egészítették ki, Belgiumból Erste Preis Cum Laude díjat hoztak el, Spanyolországban első helyezet­tek lettek a nemzetközi fúvósok fesztiválján, de a Bá­nyai József emlékére alapított vándordíját sorozatban háromszor nyerték el, s így az értékes, becses tárgyat örökre megőrizhetik. A hazai, sőt már a külföldi zeneiskolák fúvós növen­dékeinek rendezett versenyeken a Dobos-tanítványok­tól szinte rettegnek a résztvevők, mert ahol megjelen­nek, korcsoportonként minimum az első helyezést mind, aztán melléje még egy-kettő értékeset elhoznak. Tanítványai közül pillanatnyilag huszonhármán zenei pályán dolgoznak, zeneművészek és tanárok lettek itt­hon, illetve Malaysiában, Salzburgban, Essenben, s ti­zennégyen a hazai zeneművészeti főiskolák mellett je­lenleg is tanulnak Münchenben, Bécsben, Drezdában, Salzburgban.- Az eredményességhez hozzájárul, hogy a települé­sek önkormányzatai, a növendékek szülei mindenkor hajlandóak áldozatot vállalni, ezért nekünk is kötelessé­günk szorgalmas gyakorlással a tudásunk legjavát adni - mondta Dobos József, aki ezúttal is, mint ahogy vala­mennyi fellépésre, igényes műsorral készül meglepni a 25 éves jubileumi hangverseny közönségét. b. m. í ’ ■ b i Magyarul - magyarán f .<*• . 4 fg|F w % Eredetileg számnév, a számsor első tagja. Közel áll hozzá főné­vi (mondok egyet) és mellékné­vi használata (egy = ugyanaz a véleményünk). Később fejlődött ki határozatlan névelői szerepe (Egyszer volt egy ember). Az alaki azonossága más szófajok­kal és sokoldalú névelői használata számtalan nyelvhelyességi kérdést vet föl. Ezek közül csak a legfonto­sabbakkal foglalkozom.' Az egy mint határozatlan név­elő az egy számnévből vált ki év­századokkal ezelőtt. Általánosság­ban az a szerepe, hogy a hozzá kapcsolódó szóval felidézett foga­lom körén belül egy bizonyos egyedre, a sok közül egyre ráirá­nyítsa a figyelmet, anélkül, hogy pontosan meghatározná, melyikre utal (egy ember, egy ház, egy ló). A levelet ír névelő nélkül azt jelen­ti, hogy általában levelet, nem új­ságot, könyvet, verset, számlát stb. ír. Az egy névelővel viszont azt fejezi ki, hogy valaki éppen most egy bizonyos - eddig nem említett, nem ismert, közelebbről meghatározatlan - levelet ír. Vo­natkozhat élőlényre, konkrét vagy ritkábban elvont dologra. Időtartamot vagy időpontot je­lentő időhatározóinknak egy része gyakran határozatlan névelővel egészül ki. Az egy nyáron - köze­lebbről meg nem határozott egyet­len nyárra utal - szemben a nyáron meghatározott, illetve nyáron álta­lános idővonatkozást kifejező for­mával szemben. A határozatlan mértéket, mennyiséget jelentő szavak és kife­jezések névelővel és névelő nélkül Egy rendkívül gyakoriak. A névelős az ajánlott: egy csapat diák, egy falat étel, egy keveset még olvastam. A névelődén megoldás könnyen fél­reérthető, főként ha a beszélő a szándékoltnál nagyobb hangsúllyal ejti: Kis kenyeret kérekl-féle mon­datok értelme ugyanis kettős, asze­rint, hogy a jelző vagy a jelzett szó kap-e bennük nagyobb hangsúlyt. A Csomó retket kérek - féle még rosszabb, mert itt a csomónak konkrét jelentése van. Még szigorúbban ítélendő meg az egy elhagyása, konkrét mérték- egység- és időtartamot jelölő szók előtt: egy dollárba került, egy óm hosszat vártam. A -nyi melléknév­képzős alakok elé szintén célszerű kitenni a névelői szerepű egy-et: egy talpalatnyi föld. Az ilyenféle mondat, mint: Egy tétek húzott, amelyből nem készült - nem sza­batos, mert hiányzik belőle a lé­nyegre utaló melléknévi mutató névmás, leginkább az olyan. Az élőbeszédben és az írott nyelvben egyre gyakoribbak az effé­le, határozatlan névelővel kiegészült mondatok: Ez egy nagyon jó könyv; Te egy gyáva vagy; Ez nem egy vá­lasz. A német, francia stb. szemlélet- módnak az átvétele: A veréb egy madár - magyarán: a veréb madár. Mindenképpen ki kell tenni vagy el kell hagyni az egy névelőt, ha a két­féle megoldású mondat mást-mást jelent. Pl. Profi lett a verseny győzte­se - így: a győztes amatőrből hivatá­sos lett; névelővel: egy hivatásos já­tékos nyerte meg a versenyt. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a határozatlan névelő ritka ki­vételtől eltekintvé mindig hang- súlytalan. Rónai Béla BOLGÁR TÁNCHÁZ PÉCSETT. Száznál is többen ropták tegnap este a Király utcában a Rila zenekar balkáni zenéjére a táncot. Az utolsó augusztusi táncháznak az időjárás is kedvezett, remek volt a hangulat táncosok és muzsikusok között egyaránt.________________________________________________________________________________________fotó: laufer László Akinek a színház a világ Gyermekkorától kötődik a színház világához: eleinte néző­ként, majd egy véletlen folytán bennfentesként. Csaba Zitát, a Pécsi Nemzeti Színház művészeti főtitkárát a múlt heti évad­nyitó társulati ülésen - vastapssal - örökös taggá választották.- Előadás után is ritkán hallani akkora tapsot, amivel Önt köszön­tötték a kollégái, és amilyen meg- hatódottan fogadta... Ilyent is rit­kán látni!- Hál’ Istennek elismerték a munkámat más alkalommal is, de ez annyira kivételes eset volt! Az pedig külön öröm, hogy a társulat ilyen szeretettel állt mellettem eb­ben a meghatott pillanatban.- Nekem úgy tűnt, mintha vá­ratlanul érte volna, és ott tudta volna meg, hogy örökös taggá je­lölték.- Az elmúlt szezon végén az igazgatóság tett felém egy jelzést, de hogy ez valóban megtörténhet, hogy a társulat megszavazza - ez valóban nagyon hirtelen ért. Nem is tudom, hogyan fogalmazzak, hogy ne tűnjék önteltségnek, de gondoljon bele, mit jelenthet, hogy milyen nagyságok társaságá­ban lehetek! Illyés Gyula, Czímer József, Eck Imre, Faludy László, Kós Lajos, Labáncz Bori, Marczis Demeter, Mester Pista, Nógrádi Ró­bert - aki sok-sok évig volt az igaz­gatóm -, Paál Laci, Péter Gizi, Sík Feri, Sólyom Kati, Takács Margit, Uhrik Dóra, Tóth Sanyi, Vári Éva - és a többiek. Elképesztő sor!- Több, mint harminc éve kötő­dik a színházhoz.- Papírom már a harminckette- dik szezont kez­dem, de tulajdon­képpen gyermek­korom óta von­zott. Hat-hét éves lehettem, amikor először hozott el a nagynéném és a nagymamám a színházba, s erről nyomokban em­lékképeim is vannak. Az pedig természetes volt, hogy iskolás­ként, majd gimnazistaként na­gyon boldogan néztem a fontos előadásokat, hiszen gyermekko­romtól valami hihetetlen vonzó­dást éreztem a színház iránt. Ál­landóan a Film, Színház, Muzsi­kát bújtam, nyomon követtem a legnagyobb operaénekesek, tán­cosok, színészek pályáját. Holott Siklóson születtem, és tizen­nyolc évqp koromig ott is éltem. Később is magától értetődő volt, hogy színházbérletünk volt a fér­jemmel, és hogy szinte mindent láttam az elmúlt negyven évben. S az élet véletlenül hozta, hogy idekerüljek: lett egy hely a gaz­dasági hivatalban, és a férjem beajánlott. Teljes szívemmel for­dultam a dolog felé, s nagyon nagy előny volt, hogy előtte már sok mindent láttam, tudtam, nem úgy csöppentem ide, hogy nem tudtam, kik vannak körü­löttem.- Azért csak új világba került, hiszen addig nézőként volt részese a játéknak, ha pedig a mostani munkáját nézzük, abszolút rálá­tása van mindenre.- Ez valami egészen különle­ges munkakör, s azt hiszem, nemcsak nekem, de az ország­ban dolgozó valamennyi kollé­gám számára. Rálátás... Igen, és valahol nagyon a sűrűjébe való belenyúlás is, hiszen az egyezte­téstől kezdve a jogdíjakig min­dent nekem kell intéznem - tulaj­donképpen az előadások előké­szítése részben az én dolgom.- Amikor időpontot egyeztet­tünk, azt mondta: Rendben, bár ez a nap, az első olvasópróbáé ki­csit zűrös.- Annyiban, hogy új fordítás­ban játsszuk a My fair lady-t - persze már hónapok óta készü­lünk -, de az, hogy a versek, a példány elkészüljön, az utóbbi napok izgalma volt. Telefon a fordítóhoz, jön egy-két szám, megint telefon... Elég izgató, hogy tizenegy órára, amikor az olvasópróba megkezdődik, ami­korra minden érintett művész bejön, megér­kezik a vendég­rendező, tud­junk valami olyat produkál­ni, ami olvas­ható. Ilyenkor összerándul ki­csit a gyomrom - de elkezdő­dött, olvassák. A másik, ami nagyon leköti az időmet, az októberi műsor elké­szítéséhez az egyeztetés az or­szág legalább húsz színházával. Mindenki most kezd, és védi a saját helyzetét, lehetőségeit, ami természetes.- A következő kérdésre lehet, tudom is a választ: jó hely a Pécsi Nemzeti Színház?- Ez egy nagyon jó hely! Ami eleve meghatározó volt: úgy indul­tam, hogy nagyszerű művészem­berektől tanultam színházul, most meg valami roppant nagy szeretet árad a társulat, a művészek felé. A három igazgató, akikhez legin­kább kapcsolódik a munkám: Ba- barczy Etelka, aki tálán az ország legjobb színházi gazdasági vezető­je, Simon István, az országosan el­ismert szakember, továbbá Balikó Tamás, akinek a pályakezdését is követhettem, hiszen itt voltam, amikor a váltás történt a színház életében, és ideszerződött az a te­hetséges csapat, amelyiknek Bali­kó Tamás is tagja volt. Egészen ki­váló színész és egy rendkívül biz­tos kezű rendező. Hogy az ő mun­kájukat segíthetem, ez nagy ado­mány. De minden színház jó hely, tévedés ne essék, mert egy nagyon élő közeg. Intenzív részvételt kí­ván, itt nincs olyan, hogy négykor vagy éjjel kettőkor eldobtam a ce­ruzát. Folyamatos jelenlétet köve­tel, amit nagy szeretettel végzek még akkor is, ha időnként azt mondom: Jézusom, ez már azért sok... Miután az életünk nagyobb része itt zajlik, ezt csak örömmel lehet csinálni. BALOGH ZOLTÁN Nyugalom és elegancia Stenczer Béla színművész, a szervezési osz­tály vezetője: - Csaba Zita a színház „tartozé­ka”. Olyan „bútordarab", aki nélkül nem na­gyon mennének a dolgok. Az egyeztetésen, a bemutatók előkészítésén kívül a protokoll is hozzá tartozik, tulajdonképpen kvázi háziasz- szonya a színháznak. A legnehezebb vagy legkényesebb feladatot is hihetetlen nyuga­lommal és eleganciával képes megoldani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom