Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-23 / 229. szám

2003. Augusztus 23., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­Pécs az ország színházi fővárosa” Évadnyitó társulati ülését tartotta tegnap a Pécsi Nemzeti Színház, ahol csak elis­merő szavak hangzottak el az elmúlt évadról és a nyárról, amit kevesen töltöt­tek pihenéssel. A Magyar Színházi Társa­ság képviselője egyenesen „fővárosi cí­met” adományozott a városnak.- Pécs az utóbbi három év alatt az ország színházi fővárosává vált - fejelte meg Vajda Márta, a Magyar Színházi Társaság ügyveze­tő titkára a dr. Toller László által mondottakat. A tegnapi évadnyitó társulati ülésen a pécsi polgármester a város kimagasló kulturális ér­tékeként aposztrofálta a színházat. Amellett, hogy a tavalyi statisztika is imponáló - a POSZT-ot nem számítva az 568 előadás több, mint 142 ezer nézőt vonzott -, az országban másutt, és a nemzetközi porondon is meg­mérettek a pécsi színészek, balettosok, kórus­tagok, a Bóbita művészei - és fajsúlyosnak ta­láltattak. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a színház művészeinek és közalkalmazottai- nak bére nem hogy az egyéb közalkalmazot­ti, de még az ipari átlagbért sem éri el. - A kö­vetkező egy-másfél év leckéje, hogy rendet te­remtsünk ezen a területen - mondta a polgár- mester -, bár ahonnan elvesszük a pénzt, ott nem fognak majd tapsolni... Balikó Tamás igazgató arról beszélt, hogy minden műfajban és kategóriában igényes, joggal elvárhatóan magas színvonalú munka folyt, emellett egy nagyvonalú, hisztériamen­tes országos találkozónak adott a város és színháza otthont. Külön szólt Keveházi Gábor balettigazgató, kiemelve: továbbra is azon lesznek, hogy az idén 44 éves tagozat külföl­dön is eladható produkciókat tudjon felmu­tatni. A színháztól elszerződött többek között Fábián Anita és Harsányi Attila színművész, Tóth Larisa és Vörös Henriette balett-táncos, jelentette be az igazgató, aki bemutatta a tár­sulat új tagjait is. Pécsre jött Sztankay Orsolya A Kamara nyitóelőadása a Robbanás előtt című darab lesz és Tóth András Ernő színművész, az operata­gozat Szécsi Mátéval, a balett Góbi Ritával, Haller Jánossal és Pálmán Kittivel, az énekkar Rajnai Attilával bővült. A színház új karmes­tere Neumayer Károly, és Jankovics Gabriella személyében új súgó segíti a munkát.- Társulati ülésen nem szokás születésna­pot ünnepelni, de ezúttal nem mehetünk el mellette - mondta Simon István ügyvezető igazgató, és a jubilánsok után külön köszön­tötte 80. születésnapja alkalmából az örökös tag Monori Ferencnét, aki élete több, mint kétharmadát töltötte súgóként a színház­ban. Ugyancsak ritka alkalom, hogy ilyen­kor örökös tagot avas­sanak, de most erre is sor került: örökös tag­gá fogadták Csaba Zita főtitkárt - a társulat hosszú vastapssal sza­vazott az igazgatóság javaslatára. Az új évad összesen tizennégy új bemuta­tót hoz a nagyszínház­ban, a kamarában, a stúdiószínházban és a balettban. A kamara október 3-án a Robba­nás előtt című zenés játékkal nyit, a nagy­színházban október 10-én mutatják be a My fair lady-t, két hét­tel később pedig már a IV. Henrik premierjé­nek tapsolhatunk. A stúdióban október 12- fotós tóth l éré állítják színre a Ko­losi csoda című vígjá­tékot. A balett első bemutatója november 14- én lesz, A fából faragott királyfival és A csodá­latos mandarinnal. A Bóbita négy bemutató­val - a Mesék a Broca utcából, a Kő-pille, a Gulliver című játékkal és a Holle anyó felújí­tásával - készül. A Pécsi Nemzeti Színház idei évadjára a bérleteket augusztus 26-tól szeptember 19-ig árusítják. BALOGH ZOLTÁN Szimfonikusok mindenkinek Hét díjazott a Retinán Futnak a képek Nagy indiai lagzi Pannon Koncert-Tükör elne­vezéssel szeptember elejétől minden vasárnap délután a Pécsi Szimfonikus Zenekar legfrissebb koncertjeit, illetve az utóbbi évtized legjobb elő­adásaiból készült válogatáso­kat sugározza a Pécsi Rádió. Nemcsak az alkalmanként ezres közönséghez kell eljutni, hanem legalább 80 ezer pécsiben tuda­tosítani kellene, hogy a városnak van egy remek, a nemzetközi koncertéletben is jegyzett szim­fonikus együttese. Ez a gondolat vezette a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar igazgatóját, Horváth Zsol­tot és vezető karmesterét, Ha­mar Zsoltot, amikor szövetkez­tek a Pécsi Rádióval. Szeptem­ber hetedikétől ugyanis Pannon Koncert-Tükör elnevezéssel minden vasárnap ugyanabban az időben az idei évad koncertje­it - már a fellépés utáni második héten -, illetve az utóbbi több, mint tíz év felvételeiből összeállí­tott, olyan karmesterek, mint Ho­ward Williams, Nicolas Pasqnet és Hamar Zsolt nevével fémjel­zett válogatá­sokat sugároz­zák. A rádió műsorába emellett a Fil­harmónia Dél­dunántúli Kon­certszervező és Rendező Kht. és a pécsi Művészetek Háza slá­gerkoncertjeiről készített felvéte­lek is bekerülnek. A Pannon Koncert-Tükör mű­sora szeptember 7-től vasárna­ponként 17-18.30 óra között hallható, a szerkesztő Kovács Attila. ______ B.Z. Le zárult a napokban a jubileu­mi Retina Nemzetközi Film- és Videofilm Fesztivál. A rendez­vényen tizenkét ország alkotói­nak 160 moziját tekinthették meg az érdeklődők. A zsűri hét kategóriában osztott ki díjakat. A fesztivál augusztus 14-én, csü­törtökön a szigetvári Tinódi Lan­tos Sebestyén Általános Iskolában nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A rendezvény filmjeit Sziget­váron kívül Drávaszabolcson, Drá- vaiványiban, Kisdobszán, Nagy- harsányban, Sellyén, Vajszlón és Villányban is megtekinthették az érdeklődők. Mint azt Hanczik János, a fesz­tivál szervezője elmondta, a gála­estet vasárnap a sellyei strandfür­dőben tartották, ahol hét kategóri­ában - azonosan 100 ezer forint ér­tékben - osztott ki díjakat a zsűri. A X. Retina Nemzetközi Film- és Videofilm Fesztivál fődíját Makó Andrea Esztena című alkotása nyerte el. Mesefilm kategóriában Richly Zsolt Árgyélus királyfi című műve bizonyult a legjobbnak. Rofusz Kinga Arlequin című pro­dukciója az animációs filmek kö­zött vitte el a pálmát. Sedat Ylmaz Kelepce alkotása a dokumentum­filmek között volt a legjobb. Videoművészeti besorolásban Anne-Sophie Maignant In K Side című alkotása nyert. A legjobb ma­gyar kísérleti film díját Hegedűs 2 László Contrast, valamint Kossuth rádió Budapest munkáival hozta el. Végül Gábriel Soucheyre French Media Artist kazettája nyert a leg­jobb külföldi film kategóriában. A zsűri a PTE diákjainak médiamű­helyét külön dicséretben részesí­tette. (Háttér, előzmények: www.dunantulinaplo.hu) CSIKÓS KLAUDIA Mira Nair indiai filmrendező ne­vét legtöbben Káma-Szútra^ című munkája alapján ismerik. Én ak­kor figyeltem fel igazán rá, ami­kor az erőszak áldozatainak em­léket állító lVOroi című mozgó­képi antológia általa készített epi­zódjában az előítéletek működé­si mechanizmusát vette górcső alá. A terrortámadás idején eltűnt New Yorkban egy arab férfi, aki­ről úgy beszéltek, mint a tragikus események egyik gyanúsítottjá­ról, a tévé is így tálalta a vele kap­csolatos híreket. Később kiderült, hogy a muzulmán férfi tűzoltó volt, és a mentési munka során vesztette életét. Most bemutatták a hazai mo­zik Mira Naimak azt a művét, amely 2001-ben a velencei feszti­válon Arany Oroszlánt kapott: az Esküvő monszun idején (Monsoon Wedding) lakodalmi komédia, amely az indiai felső­középosztály életét ábrázolja. Kí­váncsi voltam, mit hozjd Mira Nair ebből a témából. Őszintén szólva, nem látom benne azokat az értékeket, amelyek indokol­nák a velencei zsűri kitüntető döntését. Kétségkívül rutinos munka, amit leginkább ügyesen „bújtatott”, rejtett dramaturgiája tesz érdekessé: az esküvői kaval- kádból szinte észrevét­lenül bomlik ki két konfliktus. Mégis hi­ányérzetem támadt, úgy vélem a rendezőnő művészi szempontból olyan kompromisszu­mot kötött, amellyel veszni hagyta a témá­ban rejlő lehetőségek egy részét. A látvány is erről árulkodik. A nagypol­gári hivalkodást bemu­tató jelenetek közben egy-két villanásnyi fel­vételen tűnnek fel Új- Delhi zsúfolt utcái, ko­pott járművekkel, az alsó kasztokhoz tarto­zó szegényekkel, kó­bor macskákkal, szeméttel. Vár­tam volna, hogy ezek a motívu­mok ellenpontozzák a főtémát, de legalább a kamera kalandoz­zon el kicsit a nagyvárosi forga­tagban, ám ez nem történt meg. Ennél is nagyobb gondot okoz számomra, hogy az indiai polgár­ság életének bemutatása önma­gában is felszínesnek tűnik. A film - néhány hindi nyelvű és más dialektusban megfogalma­zott párbeszédtől, dalszövegtől eltekintve - angolul beszél, amit nyilván a nemzetközi forgalma­zás szempontja indokol, s az a körülmény, hogy az Indiában hi­vatalosnak számító hindit csak a lakosság negyede használja, az angol tehát afféle közvetítő nyelvként is funkcionálhat. Meg­lepő viszont, hogy a viselkedés- formák, a gesztusok, sőt, még a konfliktusok is mennyire „globa- lizáltak”. Ennek a jelenségnek a bemutatása kétségkívül a film ér­tékei közé tartozik, ám, úgy lá­tom, a rendező egyszerűen tudo­másul veszi a tényeket, s nem reflektál azokra. A konfliktusok kezelése is el­nagyolt. A menyasszonynak sze­retője volt, éppen az esküvői elő­készületek idején vet véget a vi­szonynak egy ídnos affér, aminek hatására a szép Aditi (Vasundhara Dash) őszintén be­számol vőlegényének a történ­tekről. A szituáció valós feszült­ségekkel teli, de Mira Nair úgy ítéli meg, elég egyetlen perc és néhány közhely a drámai helyzet megoldásához. Éppen mint egy népszerű amerikai mozidarab­ban. A másik konfliktus bemutatá­sa igényesebb, árnyaltabb, de ki­fejlete színpadias formát ölt: az apa kiutasítja házából a család nagy tekintélyű barátját (akinek ő maga is lekötelezettje), mert er­ről a férfiról kiderül, hogy erköl­csileg méltatlan a patrónus szere­pének betöltésére. Amikor az apa erre a bátor döntésre elszánja magát, indiai ruhát ölt, ami azt a látszatot kelti, hogy az etikai íté­let megfogalmazására a hindu tradíció jegyében került sor. Szép gondolat, de nekem kissé álsá­gosnak látszik. A film egésze ugyanis, antiglobalista motívu­mai ellenére is, éppen az indiai hagyományok pusztulásáról, üres dekorációvá Válásáról és szétmorzsolódásáról tanúskodik. Nagy Imre A jelmez indiai, a smink hollywoodi (a szépséges ara szerepében Vasundhara Dash) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Kígyós Július 7-én lett volna 60 éves Kígyós Sándor. Barátai és tanítványai, a Kí­gyós Kör tagjai, ma emlékeznek Pécsváradon a tanárra, szobrászmű­vészre, zenészre, közművelődési szakemberre. 1984. október 30-án hunyt el, sú­lyos betegségben. Lassan két évtize­de, hogy emlékére megszervezik az augusztus végi találkozót, ami a vár­ban, kiállításának újranézésével in­dul, majd hajdani műtermében baráti találkozóként folytatódik. Esetében, nem csak szólam volt gyászjelentésé­ben a mondat: emlékét megőrizzük. Az emlékek azonban szubjekti­vek. Jómagam például, úgy emlék­szem, hogy 1968-ban, az első villá­nyi szimpóziumon töltöttem egy he­tet, mint krónikás. Amikor megjöt­tem, megkeresett Havas Gábor fele­sége, Ica, hogy ugorjak már ki Pécsváradra, mert Kígyós most azt vette a fejébe, hogy szobrot farag. Segítsek neki. Nem tudtam ugyan, hogy segít­hetnék, de egyik nap a mindenre kí­váncsi Lizitzky Gizivel, autóstoppal Pécsváradra mentünk. A látvány ka- tartikus volt. Sanyi hidegvágóval és nagykalapáccsal egy utcakövet pü- fölt. Nem tudtam, sírjak-e vagy ne­vessek. Megegyeztünk, másnap Villány­ba visz, a kőbányába, ott megmuta­tom, milyen szerszámokkal dolgoz­nak a szobrászok. Egy 125-ös motorkerékpárja volt. A leltemet kirázta, míg odaértünk. A pesti fiúk kedvesek voltak, min­dent megmutattak. Sanyi lerajzolta az összes vésőformát. Nagyolót, spiccvésőket, fogasvésőket, kalapá­csokat, vagy harmincféle szerszá­mot. Még nem volt gépesítve ha­zánkban a szoborkészítés. A fogáso­kat is megmutatták, mondván, hogy a kővel való munkát úgyis csak vér árán, rengeteg melléveréssel lehet megtanulni. Sanyi egy jókora követ az ölembe tett, s úgy indultunk haza. A hátsó kerék abroncsa döcögve verte az utat. Két hét alatt, az összes szerszá­mot legyártatta, megedzette a pécs- váradi gépállomáson. Mikor újra lát­tam, már úgy faragott, mint egy vén kőevő. Két év múlva meghívták a vil­lányi alkotótelepre. Szubjektív emlékezetről azért be­széltem, mert Kígyós életmű-kataló­gusában 1967-es évszámmal szere­pel az Éneklő című mészkő szobor. Ebben az évben csak megalakult a szimpózium, alkotótábor még nem volt. Nem vihettem oda a faragni ta­nulót. Egy évszám, az életmű szem­pontjából végül is lényegtelen. Anti fontosabb, Kígyós hatalmas esztétikai műveltséggel, kivételes in­tellektussal, jazz-zenei tevékenység, filmforgatókönyvek után, művelő­déselméleti szakemberként és gya­korló népművelőként jutott a felis­merésre, hogy szobrokat kell készí­tenie. Ezzel a vértezettséggel köny- nyebb volt a manuális készség elsa­játítása. Míg az akadémián végzettek a szakma megtanulása után, csak szerencsés esetben jutnak el az egyedi nyelv teremtéséhez, ő már rendelkezett egy differenciált világlá­tással, s ehhez alakította ki formavi­lágát. Előbb volt teoretikus, mint szob­rász. Mégis, először azt nézték mennyiben hasonlítanak munkái, Bocz Gyula műveire. Jó szem kellett ahhoz, hogy észrevegyük, Bocz ak­kor a harmóniát kereste, hogy az or­ganikus világot gazdagítsa szobrá­val, Kígyóst már akkor a dinamikus erők és ellentétek kifejezése izgatta. Ha a harmóniát mutatja föl, mint pl. Balett című szobrán (Sétatér) akkor is ellentétes mozgás-állapotot fejez ki a két elem. Rejtve vagy nyilvánva­lóan két erő hat szinte minden szob­rán. Izgalmas például Pécsett a Ró­kus utca végén álló hajlított beton­szalag. Ahol a szobor anyagszerű elemével, a hangsúlyosabb negatív tér áll szemben. Ez adja a szobor sa­játos érzékiségét. Első remeke, a gömbbel viselős homorú hasáb, a villányi alkotótele­pen született, zuhányai zöld már­ványból. Örökké restellem, de azok közé tartoztam, akik nem értették eleinte a szobor intellektuális tartal­mát. Meg is írtam, hogy plasztikai zavart fejez ki a homorú és dombo­rú felület egymás mellett. Sanyi nem sértődött meg. Azt mondta: amit te írsz, az a te dolgod, hogy milyen szobrot csinálok, az meg az enyém.- De hát, ez plasztikailag ab­szurd! - erősködtem.- Miért? A világ, amelyben élsz, nem abszurd? - szólt csöndesen. S akkor megértettem, hogy a haj­lított, gyűrt, lőtt formát mutató már­ványszobrok nemcsak egy sajátos formavilágot jelölnek. Többet jelent plasztikai kérdésnél az a tény, hogy olyan tulajdonságokat mutatnak, amely más, kevésbé szilárd anyag sajátja csak. Azt az abszurd világot, amiben minden másnak látszik, mint ami, amelyben mást mon­dunk, mint amit gondolunk, azt a közeget, amelyben a márványhasáb is megroggyanhat - mert a hasáb mindig az ember szinonimája -, csak így lehet érzékletesen kifejezni. Mint a vágyat is: az abszurd hasábok sokszor a gömbbel, vagy gömbökkel viselősek, azaz a tökéletes formával. Ezt interjúkban, nyilatkozatokban sokszor körülírta, de nem mondhat­ta ki, nem írhatta le. Csak néha adja sejtésünkre egy- egy árulkodó cím a sosem irodalmi, de gondolati tartalmat: Zászló; Fé­nyes kaloda 1-11.; Zendülés; Transz­parens trikolór. Nem gyakori, hogy egy korán elhunyt művészt ennyire számon tartsanak életének jelentős állo­máshelyein. Kígyós szülővárosa, Balmazújváros felállítatta Zászló című szobrának köztéri változa­tát, ifjúkorának, egyetemi tanul­mányainak színhelye, Debrecen most készül megemlékezésre, szobra felállítását is tervezik. Pécsváradon, utolsó előtti munka­helye, a művelődési központ előtt áll első jelentős nagyméretű szob­rának pontos mása. S még valamit őriznek Pécsváradon. A szellemi­ségét. Kígyós igényessége él to­vább a Szent István-napok prog­ramjában, a már második faszob­rász alkotótáborban, amelyben a kisváros köztereire készülnek műalkotások. Hatvanévesen nyugdíjba kül- denék. Reméljük, szellemisége nem megy nyugdíjba, s továbbra is ott él tanítványai és a vára, ok elkötelezettségében. Bükkösdi L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom