Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)
2003-08-16 / 223. szám
2003. Augusztus 16., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL A HETEDIK NEMZETKÖZI KULTÚRHÉT egyik központi programja a tegnapi diplomatanap volt. A városunkba látogató nagykövetekkel, konzulokkal, kulturális attasékkal és egyéb állami tisztviselőkkel egy, a Baranya Megyei Közgyűlés dísztermében megrendezett beszélgetésen a kultúrhéten részt vevő diákok is találkozhattak. fotó: müller andre* Sírleletek helyett római hadieszközök Megjelenik a Fekete könyv, egy emigráns naplója A Nagy Lajos Gimnázium ingatlanán talált ókeresztény sírleletek bemutatását bizonytalan időre elnapolták: se pénz, se restaurátori kapacitás. A Pécsi Várostörténeti Múzeumban a tavasszal látható volt egy kis kiállítás a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma udvarán a tornaterem-építés során tavaly talált római ókeresztény sírleletekből. Töredékként a 124-ből - csak három sír lett kiállítva és néhány lelet: agyagedények, fémtárgyak, érmék. A régészeti feltárás azonban kiderítette, hogy a gimnázium udvara alatt Sopianae késő római keresztény temetőjének leletekben leggazdagabb részéről van szó. A 124 sír csak úgy volt megmenthető, hogy a régészek a leleteket kiemelték a földből, a csontoktól a közelükben talált magvakig bezárólag. A-temetőrészea belül volt azonban két kis sírépítmény, típusukban teljésen mások, mint amilyeneket eddig Pécsett találtak. A múzeum elérte a beruházónál, hogy temetőrészen belül a két sírépítményt nem bontották el. Úgy lettek homokba visszatemetve, hogy a régészet érdekei miatt megemelték a sportcsarnok padlószintjét. A sírépítmények tehát nem mentek tönkre, de jelenleg nem tekinthetők meg. Feltehetően jó ideig így is lesz, viszont nincs építészeti akadálya annak, hogy ha lesz rá pénz, bemutathatók legyenek. Tavasszal hírül adtuk a régészek tervét, hogy a nyár végére a teljes leletanyagot bemutatják egy nagy kiállításon. Akkor azt hallottuk, hogy a legfontosabb leletek restaurálása még hátra van, továbbá a kiállítás pénzügyi fedezete sincs meg még, csak a remény, hogy lesz. Kárpáti Gábor régésztől most úgy értesültünk, hogy a sírleletek nyár végére tervezett nagykiállításából idén biztosan nem lesz semmi. Bár a leletanyag restaurálása folyamatos, a szakemberek idejük java részét lefoglalja a XIX. Nemzetközi Limeskongresszus alkalmából szeptember elején Pécsett nyíló, római kori katonai eszközöket, objektumokat bemutató nagy régészeti kiállítás előkészítése. A jelentős részben a'Ba ránya Megyei Múzeumigazgató ság anyagából válogatott leleteket tartalmazó kiállítás szeptembertől egy éven át látható lesz Pécsett. Hogy a Nagy Lajos Gimnázium ingatlanán talált római ókeresztény sírleletek teljes anyagának bemutatására mikor kerülhet sor, arra most már vágyként megfogalmazható terminusok sincsenek. A hírek szerint a múzeumigazgatóság költségvetési keretét ugyanis karcsúsítani fogják néhány tízmillióval. Ez pedig nagy valószínűséggel a kiállításrendezési lehetőségeket is beszűkíti. A Pro Pannónia Kiadó gondozásában két posztumusz Csorba Győző-kötet vár megjelenésre, és jövőre kézbe vehetik az olvasók Rajnai László bölcseleti naplóját is. A Csorba Győző irodalmi hagyatékát gondozó Pro Pannónia Kiadó öt posztumusz kötet jelentetett meg Csorba Győző halála óta. A költő emléke előtti tisztelgés gesztusaként mindig születésének évfordulóján, november 21-én rendezik a könyvpremiereket. A sorozat már a nyár elején nyomdába került hatodik kötetének címe Csorba Győző emléke lesz. Ugyanakkor már kész a következő kötet is: Csorba Győző és Bertha Bulcsú levelezése. Ez a könyv minden bizonnyal csak 2004-ben jelenik majd meg, de feltehetőleg a jövő novemberi évfordulót nem várják meg vele. Egy másik izgalmas hagyatékot is gondoz azonban a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány: a 2001- ben elhunyt Rajnai Lászlóét, az előző évtizedek irodalmi közéletében és a közvéleményben méltatlanul mellőzött, illetve belső emigrációba vonult irodalomtör- ténészéét és műfordítóét. Ennek a hagyatéknak a sorsa sajátosan alakult, tudtuk meg dr. Szirtes Gábortól, a kiadó igazgatójától.- Rajnai László még megérhette, hogy megjelent a Vörösmarty monográfiája. Ez azonban Székesfehérvárott történt, ugyanis a kéziratot megszerezte az ottani Vörösmarty Társaság. Már halálát követően látott napvilágot Rajnai László Kodolányi monográfiája. Ezt az író Bécsben élő fia szintén a székesfehérvári irodalmi társaságnak, illetve az Árgus folyóiratnak adta. Rajnai László tanulmányai, esszéi és kritikái viszont az én gyűjtésemben már a Pro Pannóniánál jelentet meg. A Csorba-Bertha levelezéshez hasonlóan jövőre - valószínűleg az első félévben - jelenik meg kiadásunkban a Fekete könyv című bölcseleti naplója. Ebben nem az szerepel kronologikus sorban, hogy napról napra mi történt az írójával, hanem az, hogy irodalom és művészeti életbeli események, jelenségek, személyek milyen gondolatsort indítottak el benne. Ezekből kis esszék születtek. Szellemi szempontból nagyon izgalmas olvasmány. Á kiadó igazgatója még nem tudja, hogy a Rajnai-hagyaték sorsában mi lehet a folytatás, vagyis lehet-e még újabb kötet belőle. A Pro Pannónia birtokában van még egy csomó rendezésre váró anyag: levelek, feljegyzések, valamint egy nagy mű. Rajnai László ugyanis lefordította Goethe természettudományos írásait. Ez több mint 700 kéziratoldalas anyag, de bizonyos részletei mások fordításában már megjelentek. Most filológiai munka folyik annak kiderítésére, hogy mi az, ami már megjelent, s mi az, ami még nem. DUNAI I. Futnak a képek Kómában Swedenborg, a misztikus író egyik művében elbeszéli, mi történik, mikor egy ember meghal. Először nem veszi észre, hogy meghalt, írja. Folytatja megszokott tevékenységét, dolgozni jár, jönnek hozzá a barátai, beszélget velük, iszogatnak. Aztán, lassanként, feltűnik neki, hogy erősebben süt a nap, több a fény, színükben elváltoznak a dolgok. Ekkor ismeretlen lények közelednek hozzá, angyalok és démonok. Csendesen körülveszik, ő meg rájön, hogy választania kell: angyallá válik-e, mert üdvözülni akar, vagy démonná, s akkor elkárhozik. A Birtokviszony (The Safety of Objects) című film hősei ilyen halott emberek. Csak még nem tudják, hogy meghaltak. Éppen ellenkezőleg, ezer szállal kötődnek megszokott, hétköznapi életükhöz. Tárgyakat halmoznak, s erősen belekapaszkodnak ezekbe a dolgokba, hogy biztonságban érezhessék magukat. A film alapszituációja jelképes. Egy plázában furcsa játékra kerül sor: kiraknak egy autót, a játékosok ráteszik a kezüket, s azé lesz, aki a legtovább tud ebben a helyzetben maradni. Éjjel-nappal folyik a groteszk komédia, a végkimerülésig. A kezek az autóra tapadnak, a versengők szeme egymásra mered. Ki esik össze a fáradtságtól, a feszültségtől, ki lesz az utolsó, aki talpon marad? Esther, a film hősnője (Glenn Close szép, egyszerű, emberséges alakításában) lánya számára akarja elnyerni a jánnűvet, annak ellenére, hogy fia súlyos autóbalesetet szenvedett, s azóta kómában fekszik. A helyzet, mint mondtam, jelképes. Nemcsák a kezek tapadnak a tárgyakhoz, a lelkek is. Az emberek birtokolni akarnak, a tárgyak biztonságára vágynak. Egymást is tulajdonukként kezelik. Egy fiatalember elcsal és magánál tart egy kisfiút, mert az az öccsére emlékezteti, akit ily módon akar pótolni. A kamaszlány, mint a kereskedő, rovásokat húz gitárja hátára a randevúk után. A tárgyak olykor az emberek helyére lépnek: egy ébredező érzé- kiségű fiú gyengéd érzelmeket táplál egy Barbie-baba iránt. A film szereplői szomszédok, négy kertvárosi család tagja. Egymás ablakán úgy pillantanak be, mintha tükörbe néznének. Mindannyian halottak, mint a kómában fekvő fiú. A kísértő démonok is megérkeznek. Egy sorsával elégedetlen asszony bűnös kalandra szánja el magát, az elvált házastársak gyűlölködve maakodnak (vitájuk tárgya a gyerek láthatása és a komód tulajdonjoga), miközben az autós-cirkusz tévés műsorvezetője hisztérikusan ordítozik. A film nem eredeti - a rövidre vágott jelenetekkel és párhuzamos montázsokkal például Altmant követi -, de ettől még lehetne akár egészen jó is. Sajnos, a rendező, Rose Troche túlságosan vonzódik a deviáns jelenségekhez, a lelki defektusok ábrázolásához. Naturalizmusa időnként annyira elragadja, hogy elfelejt jellemezni, motiválni. Sehogysem értem például az ügyvéd szereplő magatartását: kitüntetik a munkahelyén, mire ő megsértődik, nem jár dolgozni, ehelyett tarka ingben ugrál a plázában, mint akinek elment az esze. Több művészi következetesség kellett volna ahhoz, hogy elhigy- gyük: az angyalok hívása erősebb, mint a kísértők hangja, a lelkek vonzása végül is tartósabb, mint a tárgyaké. Pedig nagyon szeretnénk hitelt adni a befejező kép üzenetének: a démonok távoztak, s a magasba emelkedő kamera immár az angyalok megbocsátó, makulátlan pillantásával tekint a cselekmény helyszínére. Béke van. A szereplők közös asztalnál ülnek. Mellettük kéken csillog a fürdőmedence. Szép, de túl sok a fény. Vagy ez már a dolgok színeváltozása? Idegenek érkeznek. Valószínűleg a stáb tagjai. Egy film- forgatás záró eseményének vagyunk tanúi? Akkor ez egy másik történet, s akiket látunk, színészek. A szereplők élete véget ért. Nagy Imre Esther és Anette (Glenn Close és Patricia Clarkson) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL A nép hangja Presszó az országút mellett, egy nagy falu szélén. Egyszer már jártam itt. A fiatalember a pult mögött „üdvözlöm Laci bácst'-val köszönt, s biztat, üljek asztalhoz, ötféle sörük van, de nekem a kávét is odahozza. Nagy a csend. Csak a csapos hangját hallani. Leülünk. A jobb oldali asztalhoz majdnem odaköszönök, ismerősnek tűnik a bátyó, de elkapja a fejét. A bal felőli asztaltól pont hozzá kezd beszélni az egyik üvegből söröző koma. Szinte a fejem fölött váltanak szót. A szituáció, s a hangnem kabaréba illő. Hamar rájövök: itt szívatnak engem.- Meghívhatlak egy sörre, Gézám?- Kösz nem. Még hozzászoknék az ízéhez. Közbe nekem, lassan már csak Gorbacsov-spriccerre futja.- Az meg milyen?- Nem emlékszel? Három hosszú lépés a kocsma előtt, nehogy be kelljen menned.- Ne panaszkodj. A Petruska most elintézte, hogy kapjatok egy kis pénzt.- Nem Petruska! Nem ruszki, hanem hegyi móc.- Persze, a Nagy Hegyi Rabló. A kisunokám szavalta is a balladamondó versenyen. De félre a tréfával. Szavatok sem lehet. Miközben visszaszorítják a fejesek jövedelmét, biztosítják nektek már az idén az öt- venharmadik heti nyugdíjat. Azért ez nem semmi! El kell ismerni, akárhogy gúnyoljuk, megmutatta a pénzügyminiszternek, hogy ki ül a volánnál!- Szegény pénzügyminiszter. Ha rá gondolok, mindig melegséget érzek a szívem táján.- Csak nem?- De. Szegény istenben boldogult anyósom jut róla eszembe. Ő sem tudta, soha mit beszél, s hogy amiket mond, hogyan esik másoknak. Imádkoztam is, hogy a mennybe jusson. Most a pénzügyminiszterért imádkozom.- Gonosz a te lelked, Géza! Hát nincs benned szánalom?- De van. Szánom a szegény vezérigazgatókat. Most már alig haladhatja meg a fizetésük a havi kétmilliót. És ha nem derül ki, hogy loptak, akkor is csak tizenhatmillió körül kaphatnak év végi jutalmat. Hát mi az nekik? Ha meg kiderül és elcsapják őket, csak nyolcmillió végkielégítést vágnak utánuk. Csoda hát, ha sokat akarnak lopni? Mondtam is a Sóos Ivánnak, hogy a két mázsa fölötti disznóiból kéne küldeni néhányat ajándékba ezeknek, ne éhezzenek. A disznóknak már úgysem tud enni adni.- Rosszmájú vagy. De azért ha megkapod az ötvenharmadik heti nyugdíjat, az jó lesz, mi?- Jó. Végre megvehetek belőle legalább két gyógyszert a sokból, amikre hónapok óta nem telik. Mert a Thiogammából, ami az érszűkületemre kell, 13 000 forint egy havi adag. Akkor még futja vagy Eb- rantüra, vagy Diovánra. Ezek vérnyomáscsökkentők. Attól függ, mennyit kapok, úgy veszem vagy a 3000 vagy az 5800 forintosat.- Ezeken nincs támogatás?- A Thiogammán nincs. A vérnyomáscsökkentők a támogatás után kerülnek havonta annyiba. Mindkettőre sehogysem futja, pedig nekem magasabb a nyugdíjam az átlagnál. A legtöbb ember tizenötezret sem kap. Annak kell örülnie. A feleségem azt hitte, hogy egész havit kap pluszban. Már tervezgette, mit vesz az unokáknak karácsonyra. Amikor megmondtam neki, hogy kb. hétezprötszázra számíthat, elrítta magát. Akiknek ezt meg kéne köszönnünk, több borravalót hagynak a csinosabb pincémőknek egy jobb kocsmázás után. Kérdezd meg a Kovács Macát. Mi van, elmész?- Csak hazaszaladok, fölpofozom a gyereket. Az a hülye orvosi egyetemre akar jelentkezni. Miből tart el majd bennünket, ha mi is nyugdíjasok leszünk? Megy brókertanfolyamra, vagy kitagadom! De csak a WC felé csörtetett bal oldali asztalszomszédom. Most egy távolabbi asztaltól szólnak át érszűkületes sorstársamnak.- Azt tudja Géza bácsi, hogy a Norbi fiam is munkanélküli lesz maholnap? Felszámolják a magyar tüzérséget.- Az a jó. Azért építik a Zengőn a lokátort, hogy lássák, ha idegen gépek sértik a magyar légteret. Elég, ha tudják, hogy ott vannak. Lelőni már nagyon macerás lenne ezeket. Jobb, ha nincs tüzérség.- Nem azért szüntetik meg a tüzéreket, meg néhány repteret. Hanem, hogy legyen elég pénz az iraki béke- fenntartáshoz. Most jó pénzért oda viszik lelövetni a legjobb magyar katonákat. Ez a tiszta üzlet. Itthon leszerelés, a békemisszióban hősi halál. Lassan nem kell költeni a hadseregre. Csak a munkanélküli-segély nő. Most jön ki a mosdóból balos szomszédom. Az ajtóból beszél:- Hallottátok, hogy a kisebbségi önkormányzat néhány képviselője el akarja csapatni a jegyzőt?- Egyszer már megfenyegették, ha újra följelenti őket betörésért, összetörik a csontját- De most le akarják váltatni. Törvényesen.- Mért, a?- Mert nem tett semmit azért, hogy a Keresztes Feró bácsi, a fatelep éjjeliőre elzargassa a tolvajokat. Rövid idő alatt háromszor törtek be a fatelepre.- Mert megmérgezték az öreg kutyáját. Pont ők.- Nem számít. A jegyző gyakorolja a törvényességi felügyeletet. Szerintük elmulasztotta.- És mit mond a rendőrség?- Nem lehet idegenkezűséget megállapítani. Nem másik faluból törtek be. Megáll az ember luesze. Fizetek. Volt két kávém.- Szent István ünnepe jön. Szent István törvényei kellenének, nem az ünnepe. Persze a jól fizetett újságírók fülébe nem jut el a nép hangja - hallom még balról. Szerencsések a jól fizetett újságírók - gondolom -, s megfogadom, ide sem jövök egyhamar.- A vendégünk volt, Laci bácsi. Jöjjön máskor is - így a csapos. Bükkösdi László
