Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-07 / 214. szám

2003. Augusztus 7„ csütörtök RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Árulók és hitalapítók Ismét egy aktuális és kényes egyházi témához nyúlt Pozsgai Zsolt, a ma is időszerű kérdéssel, az unitáriusok világi problémáival és hitbeli történelmi gyökereivel foglalkozik a vasárnapi pécsváradi ősbemutatón. Majd saját történelmi játékát, a Fekete mézet is színre viszi. A XVI. századi egyházalapító, az unitárius püspök Dávid Ferenc krómozott motorcsodán érkezik a színpadra, modern ruhákban játszanak a szerep­lők, mert az újkor hajnalának gondolatai mit sem veszítettek időszerűségükből. Árulás és hízelgés követi egymást a színen, fondorlatos taktikai húzá­sok, mintha egy mai politikai sakkjátszmában len­nénk. Mert a kérdés újra és újra feltehető, lehet-e előítélet nélkül vitatkozni, a külvilág irányított, ide- ologizált ingereit kirekesztve beszélgetni. Tömören erről szól a pécsváradi várszínház bemutatója, a várjátékok első színpadi produkciója vasárnap, me­lyet Pozsgai Zsolt rendezett Páskándi Géza Vendég­ség című darabjából. Figyelembe kell venni a vallás alakításakor a technika aktuális fejlődését, nincs Szentháromság, Jézus pedig közülünk való ember, hirdetik többek között az unitáriusok, az egyedüli magyar alapítású egyház tagjai. Mindezt 430 esztendővel ezelőtt állí­totta Dávid Ferenc, és a gondolatai napjainkban az új bibliaértelmezéseknél is rendre előkerülnek. A hitújító püspököt korában kivégezték, de elárulása sajátos emberi drámák során át vezetett.- Ismét egyházi témát választottam - mondja Pozsgai Zsolt, aki korábban ugyanitt szembekerült már a katolikus egyházzal. - Nincs ebben semmi tudatosság, egyszerűen csak konfliktuskereső szán­dékkal nyúltam ehhez a Páskándi-műhőz, más­részt tisztelegni akartam az író előtt, aki idén lenne 70 esztendős. Az idei pécsváradi várjátékok a refor­máció jegyében zajlanak, és a felidézett történelmi kor egy másik szeletét világítja meg a saját történel­mi játékom, a Fekete méz is. Á Fekete méz Lórántffy Zsuzsa halálát követő éj­szakáról, a virrasztásról szól, hogy a fejedelemasz- szony végrendelete miként változtatta meg a rokon­ság gondolkodását, hiszen az életében igen népsze­rű személy koporsóját még fia, II. Rákóczi György sem kísérte ki a temetőbe. A kor szellemisége igen érdekes, ezt a drámát nem kell aktualizálni, a törté­net önmagában is elgondolkodtató, vallja az elő­adásról az író-rendező. Az pedig a pécsi színházra­jongók figyelmébe ajánlott, hogy a két történelmi játékban olyan neves színészek láthatók majű, mint Szakácsi Sándor, Őze Áron, Kautzky Armand vagy Maronka Csilla. MÉSZÁROS B. E. Páskándy Géza Vendégség című történelmi játékában Szakácsi Sándor és Balogh Erika játssza a főszerepeket fotó: laufer l. ZENGÖVÁRKONY DÍSZEI. Tovább szépült a hangulatos kis telepü­lés a Zengő lábánál. A napokban faragott táblákat helyeztek ki, ame­lyek a település határában köszöntik az ide érkezőket, és felhívják a figyelmet a község számos látnivalójára (többek a között a tájházra és különböző múzeumokra). fotó: laufer László Nyári történelmi tábor politikusi életpályákról Augusztus 13. és 19. között tartják a régió történészei idei nyári szakmai találkozó­jukat. Ezúttal megfordítva vizsgálják azt a kérdést, hogy miként hat a személyiség a történelemre. A Magyar Történelmi Társulat Dél­dunántúli Csoportja - immár 18. alkalommal idén is megrendezi nyári szakmai táborát, melynek keretében, a hagyományoknak megfelelően egy nagyobb téma­körrel kapcsolatos előadások hangzanak el különböző korsza­kok kutatóitól mind a magyar, mind pedig az egyetemes történelem év­századaiból. Az idei téma: Biográ­fia - egyéni és csoport életutak. Az előadókat a témakör legjobb szakértői közül kérték fel. meghí­vást elfogadta többek között Or­mos Mária akadémikus, Kubinyi András akadémikus, Font Márta, Harsányilván, Kövér György, Gyar­mati György, Hahner Päer, Varga J. János, Dobrovits Mihály, Szakái Gyula, Krász Lilla, Spannerberger Norbert, Szabó Loránd és termé­szetszerűleg Vonyó József, a Ma­gyar Történelmi Társulat Dél-du­nántúli Csoportjának titkára. Tőle tudjuk, hogy az idei prog­ram egy korábban már tárgyalt téma módszertanilag másféle megközelítése lesz. Ha főz é- Az életutakról, történelmi személyiségekről volt szó már korában is. A szerkesztőbizottság most úgy kérte fel az előadókat, hogy nem annyira a személyiség hatása ta örténelemre lesz a vizs­gálódás tárgya, Vonyó József mati György és Kövér György között. Közülük az utóbbi kolléga különösen alapo­san foglalkozik a téma módszer­tani oldalával, beleértve a pszi­chológiát is. A találkozót augusztus 13. és 19. között Balatonfenyvesen, a Baranya Megyei Gyermek- és If­júsági Alapítvány üdülőjében tartják. Az előadásokat esti ke- rekasztal-viták és témakörökhöz kapcsolódó filmvetítések egészí­tik ki. A jelentkezések alapján 50-55 résztvevője lesz az idei ta­lálkozónak. A további érdeklő­dők a Baranya Megyei Levéltár­ban Lengvári Istvántól szerezhet­nek információt a lehetőségekről és a feltételről. O. I. a csősz __________Magyarul - magyarán___________ Ho l kell, hol nem kell? Mármint a határozott névelő, az A és az AZ? Mindenképpen beszédösszefüggésben, mon­datkötelékben kell őket szemlélnünk. Önmagában, összefüggéseiből kiragadva minden tulajdonnév termé­szetszerűleg névelő nélküli. Mivel egyedi fogalmat jelöl, ezért eleve határozott. A helyesírás belső rendszeréhez igazodva először a földrajzi nevek típusait vesszük sorra. Névelő nélkül állnak a földré­szek, világrészek nevei: Európa, or­szágnevek: Irak, közigazgatási egy­ségek neve: Baranya, város és köz­ségnevek: Pécs. De névelőt kíván­nak a csillagnevek: a Göncölszekér; a tájegységnevek: az Ormánság; ta­nyák, puszták, majorok, telepek neve: a Rózsamajor; az utcák, utak, terek neve: a Széchenyi tér, továbbá a tengerek, tavak, folyók, hegysé­gek: a Balaton; a Mecsek. A termé­szetes nyelvekben mindig vannak kivételek. Ezekkel a névelőhaszná­latban is találkozunk. Ha az ország­név inkább politikai egységet jelöl, akkor névelővel használjuk: az USA; a Vatikán. Ha a város- és köz­ségnév jelentésszűküléssel vala­mely egyéb dologra utal, akkor névelő kell eléje: ismét győzött a Debrecen (labdarúgócsapat]. Kivé­telnek számítanak azok a helység­nevek, amelyek bizonyos fokig önállósodtak, vagyis nem annyira a hegyet, bércet, tetőt jelentik, mint inkább az ott létesült települést je­lölik. Ezért a Csillebérc á hegy neve, Csillebérc pedig a település. Ami a személyneveket illeti, kü­lönösen a családnevek vagy teljes nevek előtt az igényes nyelvhasz­nálatban általában nincs és nem is kívánatos a névelő. Hogyan él Jó­zsef Attila a fiatalok szívében? Ezt a stiláris szempontot egyre kevésbé veszik figyelembe a kevésbé pallé­rozott beszélők. Ezért nem esik szi­gorú megrovás alá az ilyen, mint A Koncz Zsuzsa a kedvenc énekesem. Mindig névelőt kell tenni a sze­mélynév előtt, ha ún. kihagyásos mondatban az állítmány szerepét töltik be határozóként: Hol a Bogár Béla? Itthon a Ferenc? Ott a Mariska Mondatkömyezetben mindén intézményt vagy szervezetet jelölő elnevezés névelős. A tulajdonnévi mozaikszók, betűszók és szóössze­vonások névelője mozaikszó kiej­tett formájához igazodik: az MTÁ, nem a MTA. Az irodalmi, képző- művészeti, zenei, film- stb. alkotá­sok mindig névelősek: a Bánk bán, az Élet és Tudomány, a Jelenkor. Ha a cím névelővel kezdődik, nem kell megismételni: Tegnap láttam Az ügynök halála című darabot. . Rónai Béla A dinnye olyan szerelem, amit nagyon komolyan vesznek az ormánsági termelők Nyáridőn az Ormánságban lépten- nyomon kimustrált tákolmányok éktelenkednek a földeken, megtör­ve a táj harmóniáját. Többségük va­laha a közutakon poroszkált, ma­napság pedig az igen fontos hivatalt ellátó dinnyecsőszök állomáshelyé­ül szolgál. A lehangolóan kopott, rozsdás Barkasok, Nisák, és ki tudja még miféle „márkák” mellett üdítő, vidám látvány a sámodi határban zöld-sárga virágmintás külsővel pompázó Robur. Messziről, első pil­lantásra déja vu érzése támad a po­ros úton autózó „vándornak". Mint­ha egy, a hatvanas évek virágos, bé­kés hippivilágát idillire formázó film nagytotálját látná. Nos, békesség­nek, vendégszeretetnek a jelenvaló­ban sincs híja, leszámítva persze a csőszhelyettes - láncon éppen - ék­telen őrjöngését. Hogy békés szán­dékkal jöttem, meg se próbáljam néki testközelből bizonygatni, hal- lik a Robur elé napellenzőnek feszí­tett ponyva alól az intő szó. „Egyből torokra megy” - ijeszt somolygón kezét nyújtva Gyusza, a „hivatal” birtokosa, a King nevű csahos főnö­ke. „Egy frászt - így a gazda repliká­ja - azért kötjük meg, hogy ijedté­ben el ne szaladjon.” Ezzel együtt Füles Ferenc, a terület bérlője-műve- lője kurtít kicsit King láncán. Biztos, ami ziher - vidámkodunk még egy cseppet a helyzéten, már a ponyva alatt hűsölőkkel parolázva. lük még ismeretlenek, nyomban baráttá fo­gadnak, méretes hűtődobozokban mutatva az italválasztékot. A zamatos „vajszlai” pálinka íze­in elmélázunk némileg, a második nyelet viszont menthetetlenül a méretes fakanállal tüsténkedő Gyu- szát emeli középpontba. Illetve in­kább a készülő mesterművet, a bográcsban bíborló pacalt. A pisz- mogást, tökölődést emlegetőket kóstolásra invitálja a rafinált séf, ad­dig sem beszélnek legalább. Do- minkovics Gyula - nyugodtan mondható - Ormánság szerte híres, és mint üyen, igen kapós konyha- művész. Ha örömapa, polgármes­ter, munkáltató valamit is ád magá­ra: Gyusza főztje után törölgeű szá­ját a jó nép esküvőn, falunapon, munkahelyi bulin egyaránt. E jeles este másnapján, példának okáért Drávapiski apraját-nagyját, s az ér­kező vendégsereget kell jóllakatnia. Gyula pincéjében nevelődött hű­vös és igen kellemes borocska oldja meg a nyelveket. Köztudott, a férfi­ember birtokosa sok nagy titoknak, de legkivált jártas a pacalkészítés mikéntjében. A csalhatatlan tézisek nem is maradnak véka alatt. Előso­roltatnak a pacalba teendő velő, bürke és számos unikális kiegészí­tők előnyösségei. „Elfogyott, az utolsó falatig, jó, ta­lán kis tunki még van” - közük a fi­úk egy váratlanul betoppanó fiatal párrá, akik természetesen dinnyé­ért jöttek, ami van bőven, naná, amerre a szem ellát. Füles Feri készséggel megy ra­kodni, pedig hajnal óta több teher­autónyi gyümölcsöt szedett le a tő­ről. Ezt a műveletet világért sem hagyná másra. Fel kell ismerni a szálütásra érett portékát. Az értő szemnek, kéznek árulkodik a nagy­ságon, súlyon kívül a dinnye hang­ja, az inda milyensége is. Feri elége­dett az idei terméssel, nem számí­tott a szárazság, sőt, mivel csepegte­tőrendszerből a megfelelő ásványi anyagokkal társítva elegendő víz­hez jutnak a gyökerek, kimondot­tan előnyös, minőségjavító a renge­teg napsütés. Feri állítja, hogy csak dinnyézésből nem lehet megélni, még a húszhektáros gazdának is csak úgy megy, hogy mást is termel, sőt szállítja, értékesíti is a termést. Az övé pedig csupán másfél hektár. Arról nem is beszélve, hogy szerin­te végtelenül igazságtalan lenne, ha három hónapos melóval egész év­ben el lehetne lenni. „Alapállásom: ha a család, meg a haverok jóllak­nak vele, már megérte. Arról nem is beszélve, hogy a vesét is tisztítja.” Az ormánsági gazda tiszteli, be­csük a dinnyét. Küszködik és re­ménykedik. Mit tehetne mást, hisz ki van téve a piac és a jégverés pusz­tításának. A biztosítás drága, ezért sokan igen hamar bedobják azt a bi­zonyos törülközőt, mellyel arcuk' verejtékét szárítják fel. Fülesék csa­ládi vállalkozása is több lábon áü. Takarmány értékesítésétől, fuvaro­zásától áüattenyésztésen keresztül vegyesbolt üzemeltetéséig sok min­den szerepel a palettán. „Meg a me­ló, látástól Mikulásig” - hangzik az összegzés. A dinnye pedig olyan szerelem, amit igen komolyan vesznek. Az évek során eljutottak odáig, hogy nem keü házalniuk, az ország min­den tájáról kapnak rendelést. Feri szerencsésnek vaüja magát, de azért felpanaszolja, hogy bár tíz éve egy hold dinnyébe ötvenezer forintot kel­lett befektetni, ma pedig négyszázez­ret, a vételár aüg változott. A piac rap- szodikus reakcióit sem tartja termé­szetesnek, hogy finomítsak némileg a kérdésről alkotott véleményén. Miközben amúgy kétpofára mi­nőségellenőrzőm a termést, Feri el­mondja: ma már a dinnyét nem ve­szélyezteti az elszáradást okozó fu- zárium nevű betegség, mert palánta korában az igen ellenálló tök gyöke­rébe oltják a dinnye lombozatát. Nem fertőződik a talaj, minek okán eddig évente vándorolni keüett. Bér­lemény helyett sajátban lehetne dol­gozni. Jutna „dinnyefőd”, ahogy er­refelé mondják. „Csakhogy, öreg­szünk testvér, a gyerekek pedig, ki tudja miért, nem szeretnek kapálni, pedig itt is lehet úgy bámulni, mint a strandon. Vagyis inkább csende­sebbre vesszük a figurát, mint hogy terjeszkedjünk.” Az ifjabb legények már kis ideje elszivárogtak a hosszú, ácsolt asztal mellől. Az „éltesebbje” is szedelőz- ködik, hisz hajnalban meg kell etet­ni az áüatokat, a Kanizsára induló ponyvás pedig már korán reggel pa­kolásra vár. Menjen az a dinnye, hir­desse az ormánságiak dicsőségét. Már sötétedik, amikor Gyusza szolgálatba küldi kutyusát. King már rám sem hederít, elvágtat véde­ni a határt. Nem elsősorban a tolva­joktól, mert ritkán lopnak, arról nem is beszélve, hogy aki rászorul, szép szóra nagy dinnyét kap, in­kább a falánk vadakat kell meg­győznie arról, hogy semmi keresni­valójuk sincs a dinnyefődön. Az est csendjében megvallom Gyulának, életem első pacalja volt az ő főztje, de ha más is tud ilyen felsé­geset, biztosan a kedvencem marad.- Jó is az - nyújtózik elégedetten. - A pacalba nem kell se velő, se kö­röm, semmi. Nekem a pacal legyen az, ami: pacal. Juhász László í 4 t \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom