Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-18 / 194. szám

2003. JÚLIUS 18., PÉNTEK KULTÚRA R I P O R T 7. OLDAL EMLÉKKÉPEK AZ UTÓKORNAK. A moldvai csángó magyarok életébe kapunk betekintést, ha megnézzük Csorna Gergely fotókiállítását Pécsett, a Pannon Magyar Házban. A tárlat augusztus 4-ig látogatható. ____________________________________________fotó, müller andrea „J ó legyen hallgatni a rádiót” Stein Róbert lett július elsejétől a Magyar Rá­dió Pécsi Körzeti és Nemzeti Szerkesztősége - a Pécsi Rádió - megbízott stúdióvezetője. A rá­dióhoz az egyetemi pádból a német szekcióba 1990-ben került új főszerkesztő szerint egy­szerűen jó műsort kell készíteni - ám ehhez elengedhetetlen az ésszerűsítés.- Ezt a megbízatást egyelőre fél évre vállaltam. Tavaly márciusban kiírtak egy pályázatot a stú­dióvezetői posztra, ezen részt vettem, de ered­ménytelennek minősítették, és az addigi stúdió- vezetőt kérték fel, fél-fél éves hosszabbítással. Nyilván az akkor beadott munkám alapján keres­tek most meg, hogy elvállalnám-e a stúdió vezeté­sét erre a fél évre.- A Pécsi Rádió - miután mindenki így ismeri - tagadhatatlanul pozíciókat veszített az utóbbi években...- Valamennyien érezzük ezt, és éppen ezen sze­retnénk változtatni. Hiszen azt látni kell, hogy a Magyar Rádió pécsi stúdiójáé a Dél-Dunántúlon az egyetlen regionális közszolgálati adás. Ez azt jelen­ti, hogy hírszolgáltatási kötelezettségeink vannak oly módon, hogy nem nyereségorientált műsorral kell ellátnunk ezt a régiót. Kötele­zettség olyan értelemben is, hogy színvonalas, jó műsorokat készít­sünk, ott legyünk Baranyán kívül Somogybán és Tolnában is, és ne csak a nagyvárosokban, és min­denkivel megtaláljuk a közös nyelvet.- A kihívás adott, de megvan­nak-e megfelelés feltételei? Napon­ta arról hallunk, hogy bajban vannak, pénzügyi gondokkal küzdenek a közszol­gálati médiumok. Miért lenne éppen a Pécsi Rádió kivétel?- A televízióval összehasonlítva a Magyar Rádió szerintem önhibáján kívül van bajban, de nincs olyan nagy gond. Nem adósodott el, nincsenek kifi­zetetlen közterhek, nem voltak közvetlenül a mű­sorok színvonalát érintő intézkedések. Tény, hogy nincs annyi pénz, amennyire szükség lenne, de a meglévő eszközök ésszerű felhasználásával lehet jó műsorokat is készíteni. Ez érvényes a pécsi stúdió­ra is. A kérdés elsősorban az, hogy mire adjuk ki a meglévő pénzt, és ebből milyen műsor készül? Ha naponta hat-nyolc, esetleg kilenc óra közszolgálati műsort szeretnénk sugározni, akkor azt mondom, a reklámbevételeinkkel együtt megvan ennek a fe­dezete. Persze, ha sokkal több pénz lenne, sokkal jobb műsorokat tudnánk csinálni. Például Bólytól kezdve Paksig többet tudnánk vidékre menni, kis­városoknak szóló műsorokat készíteni. Erre most nincs lehetőségünk, arra viszont igen, hogy min­den nap korrekt képet adjunk a Dél-Dunántúlon történt dolgokról. Erre elég a költségvetésünk, csak jól kell felhasználni.- Ennek az egyik hozadéka, hogy meg kellett vál­ni a külsős munkatársaktól?- A külsősöktől teljes egészében nem váltunk meg, inkább az általuk elvégzett munkát szállítottuk le arra a szintre, amire szükségünk van. A pécsi stú­dióban egy aránylag nagy létszámú magyar' szer­kesztőség dolgozik, amelyik képességeit, tudását te­kintve alkalmas arra, hogy elkészítse valamennyi műsorunkat. A külsős munkatársakra elsősorban vi­déken van szükségünk, hogy behozzák a helyi infor­mációkat, melyekért így nem kell elutaznunk, ráadá­sul helyben jobban kiismerik magukat, mint bárme­lyik belsős munkatársunk. Úgy érzem továbbá, hogy a belsős munkatársak erősebb jelenléte a műsorok­ban szakmai javulást fog hozni, hiszen a mai világ­ban inkább a profikra van szükség. A főállású szer­kesztőket minden szempontból profinak tekintem.- Mi lesz a holnap legelső lépése?- Az, hogy a műsorainkat szakmai szempontból rendezzük. Egyszerűen jó műsort kell csinálni, olyat, ami a hallgatóért, nem pedig értünk, az új­ságírókért van. Jó zenét kell sugároznunk, érdekes információkat kell közölnünk úgy, hogy a műsor egyben szórakoztató is legyen. Hogy jó legyen hall­gatni a rádiót. BALOGH Z. Ma nyílik a KIPE 13 tárlata A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely Szent Ist­ván téri kisgalériájában ma nyílik meg a KIPE 13 művész- csoport tárlata, amelyen a kor­társ hazai képzőművészet je­lentős alkotói is szerepelnek. A budapesti Újlipótvárosi Galériá­val a Pécsi Galéria évek óta tartó, jól működő cserekapcsolata kere­tében ma 16 órakor nyílik meg Pé­csett, a Szent István téri Kis- galériában a KIPE 13 mű­vészcsoport ki­állítása. Az Új­lipótvárosi Ga­léria köré szer­veződött KIPE 13 művészcso­port nevében a 13-as szám a kerületre utal. A tár­saságnak ezúttal 17 alkotója 31 al­kotással mutatkozik be Pécsett, ja­va részben festményekkel. A kiál­lítási anyagban van kerámia, mon­tázstechnika és fotó is. A tárlaton a kortárs magyar képzőművészet olyan jelentős képviselői is szere­pelnek alkotással, mint például az elnöklő Szathmáry József és Kéri Ádám. Gamus Árpád, a Pécsi Ga­léria igazgatója elmondta, hogy a kapcsolat dinamikusságára, fris­sességére jellemzően, a Pécs-Bara- nyai Művészek Társasága már au­gusztusban viszonozza a mostani kiállítást az Újlipótvárosi Galériá­ban. A ma délután nyíló tárlatot Pogány Gábor művészettörténész nyitja meg. _______________b.k. Fe sztivál a Hullámfürdőben Somló Tamás koncertje lesz a csúcspontja az immár V. Fürdő­fesztiválnak szombat délután a pécsi Hullámfürdőben. A Dunán­túli Napló támogatásával megva­lósuló mintegy 10 órás program- kavalkádban emellett gyermek- műsorok, további könnyűzenei fellépők, Európa-bajnok tánco­sok, neves sportolók - a PVSK női kosárcsapata - és tévés sze­mélyiségek láthatók. A fürdőbelépőkkel megtekint­hető előadások 13 órakor indulnak a strandrészen a Hangoló Gyer­mekszínház produkciójával. A fér­fiak jókedvét sörivóverseny, bikini- és fehérnemű-bemutató, valamint mellszépségverseny teszi teljessé, míg a hölgyeknek a kungfusok, valamint Timer Péter és Veronika Kvitova Európa-bajnok páros latin táncshowjában mutatnak érdekes figurákat. Bohócok gondoskodnak róla, hogy a kicsik se unatkozza­nak, de rajzversenyek, különböző nyereményjátékok is megmozgat­ják a családokat. Az egykori LGT-s Somló Tamás koncertje 16 órakor kezdődik, és az estébe nyúló prog­ram során bemutatkozik egy új pécsi zenekar is, a Cirkusz együt­tes, melynek tagjai ismert hazai és külföldi slágerekből állították ösz- sze repertoárjukat. M. B. E. Kőibe Mihály hátrahagyott grafikái A haláláig Mohácson élt és al­kotott Kolbe Mihály hátraha­gyott grafikáiból nyílt hangu­latos tárlat a pécsi Művésze­tek Házában. A kiállítás a délelőtti nyitvatartási időben augusztus elejéig látogatható. Rózsasziromszörppel kínálta évti­zedekkel ezelőtti mohácsi műte­rem-látogatásán a művész felesége a DN fiatal munkatársát, aki egybe­esett e tudósítás szerzőjével. Az ital a Balkán édes-hűs hangulatainak, a mézes baklava rokonának képében utalt a földrajzi hely egyedülvaló- ságára. A pillanatok egyszeri és megismételhetetlen volta képezte a 83 éves korában, 1990-ben Mohá­cson elhunyt Kolbe Mihály festő­művész művészetének tárgyát. Ki­törölhetetlenül ivódnak emlékeze­tünkbe vízparti hangulatai. A mű­vész sajátja, mondhatni találmánya az a leszűkített, néhány vonalra, pontra, tónusra redukált látvány, amit csak a vizek világának, minde­nekelőtt a Dunának az alapos is­merői méltányolhatnak, élhetnek meg igazán. A budapesti képzőművé­szeti főiskolán a kor hazai, Párizsban pedig a világ nagy alkotóit ismerte meg. 1931-től élt, alkotott és tanított Mohácson. A pécsi Művészetek Háza tárlatán most a leg­jellegzetesebb művei kö­zül látni egy teremnyit. A víz mellett a tájak és a portrék, alakos ábrázolá­sok hasonlóan egyedivé lényegített vonulatait is képviseli néhány alkotás a bemutatón. Molnár G. Ju­dit címzetes igazgató az alapítvány képviseletében elmondta, hogy a festő­művész több évtizedes baranyai munkásságának tiszteletére hátra­hagyott rajzaiból özvegye, Kolbe Mihályné alapítványt hozott létre. Ennek célja a megyében és Pécsett folyó képző- és iparművészeti alko­tó-, valamint a művészettörténeti kutató-feldolgozó munka segítése. A pályázattal elnyerhető támogatás mindenekelőtt ösztöndíj és tanul­mányút, de egyéb is lehet. Az alapít­vány évi kamata azonban egyre ke­vesebb. A kétévi kamat nem olyan súlyú már, mint korábban. Az ala­pítvány nyitott, az igazgatónő sze­rint a tőkét magánszemélyek, intéz­mények hozzájárulásával is lehetne növelni. A Művészetek Házában most látható válogatás is azt a célt szolgálja, hogy a művek - kedvező árön - történő megvásárlása révén az alapítvány összege növekedjen. Az is cél, hogy a múzeumok, galéri­ák mellett Kolbe Mihály kiemelke­dő művészi értékű alkotása az őt tisztelő és képeit kedvelő polgárok lakásaiba is eljussanak. BEBESSI K. Baranyai dombok reprodukció; t. l. Kiűzetés a harkányi strandról Két alsószentmártoni fiatalembert dobtak ki a harkányi strandról, mert az üzemvezető és a biztonsági őrök nemkívá­natos személyeknek nyilvánították őket pusztán azért, mert „gyanúsak” voltak. A kisebbségi önkormányzat az ügy kivizs­gálását kérte a fürdő vezérigazgatójától. Két alsószentmártoni fiatalember, Jovánovics Szilveszter és Jováno- vics Zoltán az egyik forró délutáni napon jegyet váltott a harkányi fürdő pénztárában. Átöltöztek, majd miután nagyon meleg volt és megszomjaztak, úgy döntöt­tek, hogy meglátogatják a büfét.- Boros kólát szerettünk volna inni - mondja Szilveszter -, ami­kor megjelent három biztonsági őr és két rendőr. Kérték a belépő­jegyeket. Mondtuk nekik, hogy nincs nálunk, de ragaszkodtak hozzá, hogy elkísérhessenek minket értük a pádhoz, ahol hagytuk őket a holminkkal együtt. Nagyon kínos volt szá­munkra, hogy mind az öten el akartak kísérni, ezért javasoltuk, hogy elég lesz egyikük is, de na­gyon agresszívak voltak. Nem mi dirigálunk, jelentették ki. A rend­őrök nagyon normálisan visel­kedtek, nem avatkoztak be, csak a személyi igazolványokat nézték meg. Amikor odaadtuk a jegye­ket, az őrök kijelentették: utasítá­suk van az üzemvezetőtől, hogy dobjanak ki bennünket. A két fiatalember ekkor felke­reste az üzemvezetőt, aki elmon­dásuk szerint azt mondta, hogy „ez van”, ő nem tud semmit ten­ni az érdekükben, menjenek az igazgatóságra reklamálni. így az­tán az igazgatóságra mentek a biztonsági őrök kíséretében, ahol a titkárnő semmilyen infor­mációt nem tudott adni a jelen­ségről, de egyetértett azzal a fel­vetésükkel, hogy panaszukkal a bírósághoz fordulnak. A panasz­könyvet pedig, mondja Jováno­vics Szilveszter, nem adták oda. Újra az üzemvezetőhöz fordul­tak, aki kijelentette, hogy a nem- kívánatos személyeket elküldhe­tik a fürdő területéről, erről sza­bályzat rendelkezik, de a kérést, hogy mutatná meg a szabályza­tot, nem teljesítette, mint aho­gyan arra a kérdésükre sem vála­szolt, hogy talán azért kell távoz­niuk, mert barna a bőrszínük. Annyi magyarázatot kaptak mindössze, hogy „elriasztják az eladóktól a vevőket”, s egy taná­csot: ne látogassák a jövőben a strandot. A belépőjegy árát visz- szafizették, s azzal bocsátották őket útjukra, hogy nyugodtan te­gyenek feljelentést, őket védi a szabályzat. A történet hitelességét megerő­sítette Schmidt Henrik alezredes, Siklós rendőrkapitánya, aki la­punknak elmondta: a két rendőr beszámolt arról, hogy a biztonsá­gi őrök valóban feltételezték a két fiatalemberről, hogy nem csak fü­rödni jöttek. Korábban is látták őket a strandon, akkor is, most is gyanúsak voltak, ezért nemkívá­natos személyeknek nyilvánítot­ták őket. A Siklósi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Balogh Péter levelet írt a Harkányi Gyógyfürdő Rt. vezérigazgatójá­nak, Horváth Sándornak, azt kérve, hogy az ügyben rendeljen el kivizsgálást, majd tegye meg a szükséges intézkedést, ne for­dulhasson elő a jövőben hasonló eset. Próbálkozásunk, hogy az ügyben érintett dolgozók el­mondhassák véleményüket, ku­darcba fulladt, mert csak a ve­zérigazgató nyilatkozhat, mond­ták. Horváth Sándor azonban nagyon szűkszavú volt. Úgy gon­dolja, hogy vendégeik nyugal­mának, vagyontárgyaik bizton­ságának érdekében került sor a két fiatalember eltávolítására. Korábban is kitiltották őket gya­nús viselkedésük miatt, állította. Arra a kérdésre, hogy eltulajdo­nítottak-e most vagy korábban bármit is, a vezérigazgató nem­mel válaszolt. Mint azt a fogyasztóvédelmi felügyelőség egyik szakembere érdeklődésünkre elmondta, Ma­gyarországon nem létezik kifeje­zetten a közszolgáltatás (vendég­látás, kereskedelem stb.) során el­követett diszkriminációt tiltó és azt szankcionáló törvényi rendel­kezés. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy nagyon nehéz, il­letve néhány esetben gyakorlati­lag lehetetlen bizonyítani, hogy a hátrányos megkülönböztetés mo­tivációja vagy oka a faji előítélet. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló, antidiszkriminációs tör­vény normaszövegének kidolgo­zása a kormány által 2003 tava­szán elfogadott koncepciónak megfelelően már megtörtént. Az Igazságügyi Minisztérium hon­lapján közzé is tette a tervezetet, amely a jelenleg is hatályos anti­diszkriminációs joganyag által használt, a diszkrimináció egyes megnyilvánulási formáit felsoroló taxációt kibővíti, így tiltani java­solja a faj, szín, nemzetiség, nyelv, egészségi állapot, fogyaté­kos állapot, vallás, politikai vagy más vélemény, nem, szexuális irányultság, életkor, társadalmi, vagyoni, a munkaszerződés típu­sa vagy egyéb helyzet alapján tör­ténő hátrányos megkülönbözte­tést. A törvény hatálya egyaránt ki fog terjedni az állami vagy magán- szervezetek által nyújtott szolgál­tatásokra. A bizonyítási kötele­zettség a hátrányos megkülön­böztetés tilalmára vonatkozó va­lamennyi eljárásban megfordul­na, azaz a jogsértőt terhelné an­nak bizonyítása, hogy nem sértet­te meg az esélyegyenlőségi tör­vényben szereplő tilalmakat. Az antidiszkriminációs tör­vény életbe lépése egy kis ideig még várat magára, de életben van az alkotmány, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. CSERI LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom