Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-28 / 204. szám

2003. Július 28., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Uvegesnap Pusztakisfalun Szombaton a Pusztakisfalui Nap keretében ismét életre kelt Szilasi Péter és Wagner Róbert nevezetes üveghutája, a Trebi huta az üveg­művészet immár elhunyt szerel­mesei emlékére. Wagner Róbertét szólította Trebinek a barátja, róla nevezték el az ezúttal is fölheví­tett hutát. A Pusztakisfalui Nap keretében megrendezett idei VIII. Trebi huta mellett salgótarjáni és budapesti üvegfúvómesterek, illet­ve ipaművészek fújták az üveget az üvegpipákon. Délelőtt 10 óra­kor a templomkertben vette kez­detét a színes falunapi program. Lovászhetényi kisiskolások és a pécsváradi városi zenekar adott műsort. íjászbemutató, pónilo- vaglás, agyagpartfalmászás, vala­mint csuhékészítő, gyertyaöntő, kosárfonó, üvegfestő, fazekas-, kézművesbemutatók szerepeltek a programban. Az üvegfúvást üvegkiállítás és a falu természeti értékeit bemutató kiállítás színesí­tette. Este a kápolnában orgona­koncert, diaporáma-vetítés és mi­se volt. Folyamatosan sült és fo­gyott a hagyományos parasztke­mencékben sült pogácsa. _____________________A legnagyobb siker az üvegfúvó mesterek bemutatója volt fotó: laufer László Pó lyák Lilla új főszerepe Két prózai darabban is vezető szerepet kínáltak Pólyák Lilla énekesnőnek a Pécsi Nemzeti Színházban, de a színésznő a legnagyobb feladatra készül, anya lesz. A Jézus Krisztus Szupersztárban ki­tűnő hangú színész-énekes házas­párral ismerkedhetett meg a pécsi közönség, Pólyák Lillával (Mária Magdaléna) és Homonnay Zsolttal (Jézus). Pólyák Lilla aztán a Valahol Európában is címszerepet énekelt Pécsett, sőt, a most bemutatott Rob­banás előtt musicalnek is vezér­alakja. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy prózai szakon végezte el a Színművészed Egyetemet öt esz­tendővel ezelőtt, és az új évadban a Pécsi Nemzeti Színház Csehov Há­rom nővér bemutatójában, vala­mint Az ördögben már ilyen minő­sítésben osztottak ki rá jelentős fel­adatokat. Mégsem lesz állandó tag­ja az énekesnő a pécsi társulatnak, a színésznő ugyanis anyai örömök előtt áll, már csak az ősz egy részé­ben tudja vállalni szerepeit.- Sajátosan indult a PNSZ-szel a kapcsolatom - mondta el lapunk­nak Pólyák Lilla. - Amikor a Jézus Krisztus Szupersztár szereplőit vá­logatták, külföldön dolgoztam, a fér­jemet jöttem ide megnézni a próbá­kon. Közben az egyik női főszerep­lő lebetegedett, így ugrottam be, és ragadtam meg a pécsi társulatban. Hozzátette, hogy gyerekkora óta színésznőnek és énekesnőnek készült, végül a musical műfajban találta meg az igazi helyét. Négy évvel ez­előtt végezte el a Színművészetit, olyan társakkal, mint a tévés mű­sorvezető Benkő Nóra, vagy a Va­lami Ameriká­ban befutott Hujber Ferenc. Pólyák Lilla a diploma meg­szerzése után Pólyák Lilla két éven át az Abba musicallel járta Nyugat-Eu- rópát, valamint Bécsben a Mozart­ban játszott. Hazatérése óta a pécsi szerepeken túl a fővárosban há­rom musicalben (Elisabeth, Mo­zart, Anna Karenina) is játszik. Amíg bírom, folytatom az ének­lést, de a legnagyobb szerepre, az anyaságra is készülök - vall a ter­veiről Pólyák Lilla. Megjegyezve azt is, hogy a továbbiakban a pró­zai munkákat is szeretné beépíteni az életébe.- Pestiek vagyunk, bizonyos, hogy a későbbiekben sem költö­zünk Pécsre színészházaspár­FOTÓ: TÓTH L. ként - összegez az énekesnő. - Ugyanakkor nagyon szeretjük a várost, egy-egy színdarabra min­dig szívesen szerződünk ide a jö­vőben is. MÉSZÁROS B. E. Párbeszédben a világgal Trischler Ferenc: az emberiség szüntelen „önismétlés” Mátyás és Szent István királyok másfél- szeres ember nagyságú bronzszobrát, Trischler Ferenc szobrászművész köztéri alkotásait avatják a közeljövőben. A mű­vésszel a művészet és ezen belül saját helyzetéről beszélgettünk műterem-láto­gatásunkon. Visszahőköltet a meredély. Bármerre pillant­sunk is, az emberi törekvések mennyiségi nö­vekedését tapasztaljuk. A házak sokasodnak, az erdő fogy. A pécs-szkókói völgy bejáratá­nál, Trischler Ferenc műtermében az ajtó mel­lett Assisi Szent Ferenc áll. Ő engedi be az aj­tón a betérőt, ő szűri ki a nyomakodó, agresz- szív külvilágból azt, ami nem ide való.- Egyesek azt mondják, ismétli magát, má­sok hozzáteszik, van mit „ismételnie”! Megint mások, elcsöndesednek a munkái láttán. Ez a legbeszédesebb. Mit jelenthet?- Főiskola után már az első kiállításomon nekem szögezték a kérdést: mi ez a sok em­ber, figura? Akkor sem, most sem mondhatok mást a sophoklesi mondaton kívül: sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb. Engem ez érdekel. Ehhez ér­tek. Az emberi formák elképesztő sokasága közepette élünk. Az 1800-as évek ipari forra­dalmától mostanáig sok mindent kitaláltak, elértek, megvalósult Verne holdutazása is. Mindez az „Isten hasonmásául” teremtett em­ber alapvető helyzetét nem változtatja meg. Amikor mindenki rohan, önmegvalósít, vilá­got vált meg és boldogít, amikor mindenki úgy gondolja, hogy ez a világ csak extrákat képes magába fogadni, én újra, meg újra visz- szanyúlok az eredetihez. Növekvő és szünte­lenül finomodó érzékenységgel szemlélem az embert, az egyetemes emberit. Az ember szüntelen önismétlés.- Jelen van itt a költészet is a maga sok­rétű, mindent átfogó misztériumával. Hol az a határ, ahonnan már édeskéssé válhat a műalkotás?- A szobrászathoz való viszonyomat a gyerekkori baranyai település, Bóly templo­mának szobrai, képei, szakrális légköre ha­tározza meg. Ezek mindig velem vannak pá­lyámon. Michelangelo azt mondta, hogy a szobrász nem tesz mást, csak leveszi a „fö­lösleget”, amikor szobrot farag. Henry Moore újrateremt lényegi téralakulatokat. Átrendez és koncentrál. Giacometti minden kis parányi műve egy-egy kimerevített drá­ma. Rodin Calaisi polgárokja ott áll Angliá­ban, a Parlament épülete és a Moore-művek sokaságának bizonyos értelmű közelségé­ben. Láthatók londoni tárlatokon olykor Brancousi végletekig leegyszerűsített művei is. Rodin Gondolkodója markáns megjelení­tése az európaiság szellemi alaphelyzetének. Ami azonban a fehér márványból készült vi­lághírű Csók című művét illeti, ott már be­szivárog az édeskésség...- Útja látszólag elkülönült. Nem érzi zá­tonyszerűnek a fennsíkot, ahol tartózkodik?- Az élet, a kor előrehaladásával nemcsak a művek, a formák, nemcsak az egész formavi­lág, hanem az ember kapcsolatrendszere is leegyszerűsödik. Itt van például ennek a Har- lekin-szobornak két változata. Az első vonal- vezetése, felületei szinte rángatóznak a mos­tani vibráló, majdnem moz­dulatlan és tovább nem egyszerűsíthető formarend­szeréhez képest. A két Mik­lós világához, Borsos és Me- loccó szobrászatéhoz ér­zem közelinek a magamét. Erősek a szellemi kötődése­im. Rómában jártomban láttam egy nőalakot pádon ülve. Elmentem mellette, majd visszatekintve mintegy „lefényképezve” beiktattam emlékezetembe. Most készültem el vele. Egyelőre kisplasztikaként van itt. Munkáiról szólva elmondta, hogy au­gusztus 20-án két másfélszeres ember nagy­ságú bronz királyszobrát, a Mátyást és a Szent Istvánt avatják. Más köztéri műve is készül. A konkurenciaharcokban nem vesz részt. Akárcsak a zajos szócsatákban, ame­lyek Ady szavaival szólva a kor ama világi „kocsmájában” zajlanak, amit mindig is si­került elkerülnie. ________________ BEBESSI KÁROLY Trischler Ferenc Költözik a Jelenkor - de szívesen visszatérne Alapítása óta egy helyszínen, a Széchenyi tér 17. szám alatt szerkesztették az országos rangú folyóiratot, a Jelenkort. Negyvenöt év után a napok­ban új helyre, a Király utcába költözik át a szerkesztőség. Az 1958 októberében indult Jelen­kor című irodalmi lap székhelye mára legendák helyszíne is lett, ahol Csorba Győzőtől Weöres Sán­dorig mindenki megfordult a 20. század második felének magyar írói-költői közül. Mint Ágoston Zol­tán, a lap főszerkesztője mondja:- Ennek a helynek aurája, törté­nelme van, aminek az elhagyását mindenképp veszteségként éh meg az ember. Én magam is tizenegy éven át ide jártam be dolgozni, mint­hogy a szerkesztőtársaim is hosszú évek óta. Nyilván, az új helyen ez a - ha úgy tetszik - paüna nem lesz meg, egyelőre funkcionális irodahe­lyiségekről beszélhetünk, amik nem fejeznek ki semmit. Az új cím a Király u. 21. szám, a Mecsek Füszért volt irodaépülete. Az első emeleti új szerkesztőség 70 négyzetméteres (azaz jóformán egy- harmada csupán a Széchenyi téri­nek), aminek négyzetméterét 1000 Ft/hó összegért bérlik a PW Rt-től, amely cég egyébként ott található a lap támogatói között is. A munkatár­si számára négy iroda áll rendelke­zésre, ám ami a legjobban hiányoz­ni fog, egy olyan reprezentatív, köz­ponti tér, ahol a régi jelenkoros ösz- szejövetelek, találkozók zajlottak. A majd’ fél évszázad után elkö­vetkező költözködés nem kis felada­tot rótt a szerkesztőkre: a Jelenkor remittendájától, a laptársak hosszú évtizedek óta felgyülemlett évfolya­mától meg kellett szabadulni: 5 ton­na papírt szállítottak el a napokban. A régi Jelenkor-számokból 10-10 példányt természetesen megőriztek, míg a lap könyvállományából kivá­logatott példányokat a Baranya Me­gyei Könyvtár számára ajánlották fel. A költözés augusztus első heté­ben zajlik majd, amit egy ajtóbontás kell megelőzzön, mert a szűk bejá­raton nem fémé be Szederkényi Er­vin hatalmas főszerkesztői íróaszta­la (sem) -, amiről nem mondanak le. A szeptemberi Jelenkor-számot már a Kiráy utcában tördelik, mi­közben a munkatársak abban is re­ménykednek, hogy a régi hely fel­újítása után esetleg lesz mód a visz- szatérésre... M. K. Falu a világ peremén Gyöngyfán, a klasszikus ormánsági településen két utca van: a Kossuth és a Petőfi. Nagy választási lehetőség nincs, hogy ki hol lakjon a másfél száz lelkes faluban. Úgy tűnik, abban sem nagyon van, milyen úton menjen - vagy inkább sodródjon - to­vább a település, maga alá temetve sorsokat és lelkeket. Kicsit szimbolikus, hogy a tavalyi választáson vesztes, de a július kö­zepi rendkívüli voksoláson ismét a székébe került polgármes­ter, valamint akkori legyőzője nem egy utcában laknak.- Miért volt megint szavazás? Mert nem a nép szava döntött itt, amikor megválasztották ezt a Né- methet. Úgy hallottam, sört meg pörköltet osztott az embereknek. Nem akart az jót, csak tönkreten­ni a falut - támaszkodik a kasza­nyélre a félmeztelen, napcserzette öregúr. - El akarta adni a tűzoltó­szertárt és a kocsmát, aztán meg több bérleti díjat kért. Maga felé hajlik annak a keze, persze, hogy megelégelték. Egyébként Ková- csevics vagyok, a polgármester apja - zárja le a beszélgetést. Kovácsevics László kőműves, üveges - olvastam a telefonkönyv­ben, amikor a választás estéjén tárcsáztam a lakását. - Honnan tudja, hogy én nyertem? - kérdez vissza. Mondom, a helyi választá­si bizottságtól, és rutinszerűen a programjáról kérdezem. - Hát a programom az, amit előtte tizen­két éven át csináltam. Valahogyan munkahelyeket kellene teremtem az embereknek, akár utaztatással is. A segédmunkán kívül máshoz nem igazán értenek. Egy ember­nek van itt szakmája: hentes - de járulékból él.- Tudja, örülök, hogy nyert, mert én társadalmi munkában vol­tam polgármester, ő meg főállás­ban az. így legalább egy emberrel több van, aki pénzt kap Gyöngy­fán - süt át az irónia a szavakon. Németh István - aki amúgy egyete­met végzett - ütötte el tavaly Ková- csevicset a pozíciótól.- Három szavazattal! Ha a fele­ségem bátyja, aki négyet kapott, nem indul, én nyertem volna - ke­sereg még mindig Kovácsevics. A sógor most is ringbe szállt, de ez­úttal senki nem ikszelte be a nevét. Önfeloszlatásnak hívják első lé­pésben azt a puccsot, amikor vala­milyen érdekek mentén az önkor­mányzati képviselő-testület jogilag is kifejezi abbéli szándékát, hogy meg kellene szabadulni a falu első emberétől. Ez történt Gyöngyfán is májusban, de már tavaly ösz- szel megmutat­koztak az elője­lek: Kovácsevics és az addigi al­polgármestere nagyon gyorsan lemondtak a képviselőségük­ről. Tavasszal pedig hárman, akik most ismét be­kerültek a testületbe, állítólag azért, mert a polgármester nem tá­jékoztatta, kihagyta őket a döntés- hozatalból, az önfeloszlatás mellett döntöttek.- A jegyzőnő súgására - mondja nem először Németh István. - Ő volt az előző rendszerben a tanács- titkár is. Mi ’86-ban költöztünk ide, már akkor egyénileg gazdál­kodtunk, soha nem voltunk jó vi­szonyban. Legalább harminc sza­bálysértési ügyet indított korábban ellenem. Állandó volt a konfliktus közöttünk. Úgy akarta megoldani például az agorások hatósági enge­délyét - harminc-negyven leszáza­lékolt dolgozik Gyöngyfáról és Su- monyból az önkormányzattal egy­be épült kultúrházban -, hogy ki­nyittatja a kettő közötti ajtót. Per­sze, hogy nem engedtem, hogy hozzám járjanak vizelni. Hogy nem tájékoztattam a képviselőket? Hetente tartottunk összejövetelt, jegyzőkönyvek vannak róla, sok­szor nálam, volt sütemény, üdítő. Ám amiben megegyeztünk pénte­ken - például, hogy Magyarmecs- kéhez csatlakozunk -, arról hétfőn már hallani sem akartak. Kérdem én: kinek a hatására? - mondja minden indulat nélkül Németh Ist­ván. - A boltból, a kocsmából be­vételt reméltem az önkormányzat­nak, nem kellett volna költeni rá­juk. Aztán meg munkát akartam idehozni, húsmarhákat, tejterme­lést - Királyegyházán éppen most sikerült talpra állítani négy gazdát. Nyolc embernek elintéztem, hogy ha kell, foglalkoztatják őket a Szi­getvári Konzervgyárban. De úgy látszik, ide nem munka kell; a csa­ládi pótlék meg a segély olyan, mint a narkó. Ha valaki rákapott, nem tud leszokni róla. Ez legalább biztos - gondolják. A polgármes­terség nem jelent mást, mint aláír­ni a segélypapírokat. Összejönnek, elosztják a pénzt, havonta há­rom-ötszázezer forintot, aztán ha elfogyott, megint leülnek. Senki­nek nem érdeke, hogy itt valami is változzon.- Én csak a törvényesség betar­tásán őrködtem, nem jöttem soha zavarba - mondja a telefonba dr. Királyné Szabó Rozália királyegy­házi körjegyző. - Egyszerűen nem járultam hozzá Gyöngyfa ki­fosztásához, de ennél többet nem kívánok a felszínre hozni. Ha másra is kíváncsi, megtalálja a lapjukban még májusban leközölt írásomat a Postabontás rovatban. Megtaláltam, de sokkal oko­sabb nem lettem tőle. „A kibékít- hetetlenség oka (...) legtöbbször a törvényesség betartásának a kö­vetelményéből adódó objektív ok, (...) mindig megbékélésre kértem a szemben állókat... ” stb. Kovácsevics László polgármes­ter szinte moccanatlanul támasz­kodik az íróasztalára. - A jegyző­nővel volt gondja? Én tizenkét évet ledolgoztam vele, minden problé­ma nélkül! Hiába akart itt bármit is, ha nincs miből. Hiszen lerí a fa­luról, hogy sok családban ennivaló sincs... Minek alapján választották most a képviselőket? Hát az is­mertség alapján. Persze, hogy elin­dultak tizennégyen, hiszen a tisz­teletdíj biztos pénz. Csak azt sze­retném, hogy ne legyen áskálódás, mindig szóljanak és segítsenek! Gyöngyfán azóta megvolt az el­ső testületi ülés. A polgármester már magabiztosabb a telefonban, mint volt személyesen. Meghatá­rozták a képviselők, az alpolgár­mester és az ő tiszteletdíját: brut­tó 12-12 ezer, 40 ezer, illetve 120 ezer forintban. Szó volt arról, hogy pályázati pénzből szabad­időparkot kéne létesíteni Gyöngy­fán, illetve, hogy a hullaház mennyezetével muszáj kezdeni valamit, mert beázik. Lyukas: ki­ették a rágcsálók. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom