Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-26 / 202. szám

6. OLDAL HITÉLET 2003. Július 26., szombat fl| H | A zsidóság vállalása Könyv egy szociológiai felmérés eredményeiről Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szo­ciológiai Intézetében működő Kisebbség­kutató Intézet szervezésében egy szocio­lógiai vizsgálatot végeztek a mai magyar- országi zsidóságról. A kutatások tapasz­talatait, az abból levonható legfontosabb következtetéseket jelentették meg a kö­zelmúltban a Zsidók a mai Magyarorszá­gon című kötetben. A publikációk fontos kérdésekre irányítják a fi­gyelmet, napjaink zsidóságának társadalmi, gazdasági szerepformálására, az identitás - a zsidóság vállalásának - formálódására, minősí­tésére. A kutatási eredmények tanulságosak és továbbgondolkodásra késztetnek. Sokakat foglalkoztat, valójában hogyan is alakul napjainkban az identitás vállalása, mi­lyen is a valóságos kép ebben a kérdésben. Kü­lönösen figyelemre méltóak azok a népszámlá­lási adatok, amelyek ezzel kapcsolatban 2002- ben országosan és megyeileg is nyilvánosságra kerültek. E szerint hazánk lakossága 10.198.315 fő. A vallási hovatartozást illetően a megkérdezettek közül - önkéntes nyilatkozat alapján - 5 558 961-en katolikusnak, 1622 796- en reformátusnak és csak 12 871-en vallották magukat zsidónak. Baranyában 210-en nyilat­koztak úgy, hogy ők zsidó vallásúak. Nehezen hihető, hogy ezek az adatok a va­lóságot tükrözik, hiszen csak Pécsett 1937-ben 3400 zsidó élt és a deportálás után hitközségi adót 267-en fizettek. 1949-ben a magukat zsidó vallásúaknak vallók száma 711 volt. Joggal le­het gondolni arra, hogy sokan különböző okokból, meggondolásokból nem adtak erre a kérdésre valós választ. Érdemes kutakodni an­nak érdekében is, miért vannak országosan és megyénkben is olyanok, akik napjainkban nem akarják - vagy talán nem merik? - zsidó­ságukat nyíltan vállalni. Az említett kötet kapcsán és néhány szemé­lyes tapasztalatot figyelembe véve, ha nem is a teljesség elérésével, de lehet né­hány következtetést levonni. A zsidóság vállalásában napja­inkban is nagy szerepe van a holo­kauszt emlékének, az emlékezés­nek a meghurcolásokra, az elpusz- títottakra. Ezért tapasztalható, hogy a zsidó identitás napjainkban leginkább a történelmi emlékezet­ben lelhető fel. Az üldöztetések éveit túlélők jelentős részének re­ményét az táplálta, hogy hazájuk­ban új, félelemtől mentes életet kezdhetnek, nem fenyegeti többé őket meghurcoltatás, diszkriminá­ció. Akik ebben nem hittek, azok a háború utáni években az ország el­hagyását választották. Az itthon maradottak számára több lehető­ség nyílt a beilleszkedésre, tanulás­ra, munkavállalásra. Tagadhatat­lan, hogy ennek az ára nemegy­szer az is volt, hogy sokaktól politi­kai elkötelezettéget vártak, eltávo­lodást vallásuktól. A vallási hova­tartozás vállalása széles tömegek körében eltűnt, kevesen maradtak akik a megváltozott körülmények között is vállalták zsidóságukat. Az elmúlt tíz esztendőben erősödött az a szemlélet, hogy a vallási hovatartozás minden­kinek a magánügye, új tartalmat kapott ennek vállalása. Erősödött az a bizakodás, hogy a val­lás vállalása nem jelenthet senki számára hát­rányt a munkában, az emberi kapcsolatokban. Kétségtelen azonban, hogy nem kevesek felé éreztetik ma is, vajon korábban mennyire az egyéni érvényesülésüknek rendelték alá elfele­dett vallási hovatartozásukat, mennyire őszin­ték napjainkban annak vállalásában? Szembe kell nézni azzal is, hogy ma is felta­lálható egy bizonyos félelem a fellelhető anti­szemita nézetek megnyilvánulásai következté­ben. Vannak, akik attól tartanak, hogy zsidósá­guk vállalása következtében újra szégyenbé­lyeget sütnek rájuk. Kétségtelen, hogy a kedve­zőtlen hangvételű sajtópublikációk, tömegren­dezvények és sportesemények félreérthetetlen antiszemita megnyilvánulásai, az utcai falfir­kák szorongásokat váltanak ki. Feltehető, hogy sokakat ez is visszatart attól; hogy azokban a kisebb közösségekben, ahol dolgoznak vagy társadalmi kapcsolatokat keresnek - de a nép- számláláskor is - vállalják nyíltan vallási hova­tartozásukat. Érdemes arra is odafigyelni, hogy annak a generációnak a tagjai, akik hosszú éveken ke­resztül nem vállalták zsidóságukat, elfelejtettek héberül imádkozni, olvasni. Zsidóságuk válla­lásának első lépései arra korlátozódnak, hogy a legnagyobb vallási ünnepeken elmennek a templomba. Lélekben már kapcsolódnak, de az imák még távol állnak tőlük. Kedvezőtlenül befolyásolja a zsidó vallás gyakorlását, a hitéletben való részvételt a ve­gyes vallású házasságok nagy száma is. (Egy felmérés szerint jelenleg hazánkban a hetven év alatti zsidók mintegy felének nem zsidó a házastársa.) Nem könnyű ezt a családon belül rendezni, a vallási közösségekben elfogadtatni. A jelen figyelemre méltó jelensége, hogy so­kan „zsidó származású/vallású magyarnak" vallják magukat, vagy úgy fogalmaznak, hogy „magyar is, meg zsidó is vagyok", így fejezve ki identitásukat. Napjaink társadalmi életében ez arra enged következtetni, hogy ők nem akarják különválasztani vallási .zelmeiket hazaszere­tetükről. Akinek van rá lehetősége, érdeklődése, gon­dolkodásának erősítését, a zsidó identitás válla­lása mai helyzetének jobb megértését segítheti az említett szociológiai felmérést tartalmazó könyv elolvasása. (Múlt és Jövő Könyvek, 2002. Szerkesztette Kovács András.) _________________ M. E. Vé méndiek Mariazellben Havas Boldogasszony Mariazellben jártak külön busz- szal a véméndi plébánia hívei jú­lius 7-8-9-én Schraub Ádám plé­bános úr vezetésével. Útközben Körmenden megte­kintették a Batthyány Múzeu­mot, Güssingben a Boldog Bat­thyány László földi maradványa­it őrző ferences templomban vet­tek részt szentmisén. Rövid vá­rosnézés Grazban a székesegy­házzal. Aztán Mariazell. A kegyhely készül a jövő máju­si közép-európai nagytalálkozóra. A templom belső rekonstrukciója többéves munkával befejeződött. Nagyon szép! Teljesen felújították az óriási tetőzetet is. A három to­rony közül a két szélsőt még zöld háló borítja - talán-talán elkészül­nek a munkával májusra. A város­ka tiszta, gondozott, virágos - méltó a nagy eseményhez. A templom állandóan zsúfolt. Egymást követik a horvát, szlo­vén, német, magyar nyelvű mi­sék. A programhoz hozzátartozik a kincstár megtekintése a temp­lom történetével, a kálvária és rö­vid kiruccanás a környékre. Az osztrákok kedvesek, szol­gálatkészek, a turistaszállások is korszerűek, tiszták és az árak el- viselhetőek. Az utazás első rendű utakon az Alpok csodálatos láncolatain át - Semmering, Maria-Schutz - a zarándoklathoz, a kegyhelyek­hez méltó felejthetetlen élmény. Jövő hét végén lesz Havas Boldog- asszony búcsúja. A négynapos program augusz­tus 2-án, szombaton este 6 órakor litániával kezdődik a Pécs-havi- hegyi kápolnában. 7 órakor sza­badtéri magyar nyelvű szentmise. Ezt szentségimádás követi a regge­lig tartó éjszakai virrasztással. Éj­félkor az elhunyt zarándokok lelki üdvéért mondanak szentmisét. Vasárnap reggel 8 órakor ma­gyar, 9 órakor horvát nyelvű mise lesz. A fél 11-kor kezdődő német nyelvű szentmisén - akárcsak ta­valy - a habard Wölfling fúvósze­nekar vezeti a népéneket. A szent­misét dr. Goják János teológiai ta­nár tartja. Délben magyar nyelvű szentmise lesz. Délután 5 órakor a magyar nyelvű misét Arnold János aranymisés villányi esperes-plébá­nos mutatja be, utána körmenet. Hétfőn, 4-én reggel 8 órakor magyar nyelvű mise lesz, este 7 órakor litánia, 8 órakor magyar nyelvű virrasztó mise. Kedden 8 órakor magyar nyelvű mise. A horvátok hagyományos körmenete a Szent Ágoston térről 8 órakor indul, a kápolnában 9 óra­kor horvát nyelvű misét tartanak. 11 órakor a magyar nyelvű misét Mayer Mihály megyés püspök mu­tatja be. Délután imaórák követik egymást magyar, horvát és német nyelven. 4 órakor litánia. A búcsú­záró szentmise újmisés áldással és körmenettel 5 órakor kezdődik. HOLNAP, vasárnap Pécsszabolcson Szabolcs vezérre emlékeznek 9.30-kor. Ünnepi szentmi­se, melynek szónoka Csizmadia Zoltán atya, utánna megemlékezés és koszorúzás Szabolcs vezér emlékkövénél. Mindenkit szeretettel hív­nak és várnak. A LÁNYCSÓKI kórus énekel holnap Pécsett, a Belvárosi templomban fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén. Rádióközvetítés 10 órától. CSÜTÖRTÖKÖN, augusztus 31-én reggel 7 órakor Loyolai Szent Ignác tiszteletére mutat­nak be szentmisét a Pius templomban a Jezsui­ta Diákok Egyesülete tagjainak részvételével. SZAMOSI SZABOLCS (orgona) és Janzsó Ildi­kó (cselló) estje lesz augusztus 1-jén, pénteken 20 órakor a pécsi Bazilikában. Műsoron J. S. Bach-művek. A MAGYAR Református Lelkészegyesületek Szövetsége augusztus 4. és augusztus 7. között Pécsett a Pécsi Református Kollégium Gimnázi­umában (7627 Pécs, Engel János u. 25.) tartja Kárpát-medencei konferendáját és küldöttgyű­Emlékeztetö lését. Központi témája: Egyház és tanfegyelem. Augusztus 4-én, hétfőn 19 órakor lesz a meg­nyitó istentisztelet. Igét hirdet dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püs­pöke. A konferendát dr. Tóth Albert, a Lelkész­egyesületek Szövetségének elnöke nyitja meg. A SZLOVÉNIAI Mária kegyhelyre, a Maribor melletti Ptupa Goraba vezet zarándoklatot a Pécs Egyházmegyei Katolikus Németek Egyesü­lete. Augusztus 1-jén a maribori püspök fogadja őket, szombaton Mayer Mihály megyés püspök mutatja be a szentmisét, vasárnap a maribori és a pécsi püspök koncelebrádós miséjével zárul a zarándoklat. SKÓCIAI Szent Margit hozta össze a két falut, Mecseknádasdot és Bemdorfot. A skót királynő, Szent István unokája Nádasdon született. A burgenlandi faluban az ő szobra áll az oltár fö­lött, mint a község védőszentje. Tavaly a bem- dorfiak jártak Mecseknádasdon, s a hét elején a nádasdiak viszonozták a látogatást. A BENELUX államokba a Szegények Szűzéhez vezet az Egyházi Intézmények Látogatását Szer­vező Iroda soron lévő zarándoklata augusztus 4. és 9-e között. Néhány kiemelkedő pontja az útnak: Passauban Gizella királyné sírjánál hall­gatnak szentmisét és meglátogatják a Dómot. Luxemburgban a Notre Dame, Belgiumban a beauringi kegyhely és a genti katedrális az úti­cél Van Eyk testvérek festményével. Hollandiá­ban az antwerpeni katedrális szerepel a prog­ramban. Jelentkezni a Székesegyház bejáratá­nál lehet. A REITH család felújíttatta a laki temető előtti keresztet. Szentelésére ma délután 5 órakor ke­rül sor. HÉT plébánia-épületet újítanak fel az idén a Pé­csi Egyházmegye területén: a márokit, a geresd- lakit, a dunaszekcsőit, a kárászit, a gödreit, a szentdénesit és a gyönkit. ISTVÁN KIRÁLY ünnepének előestéjén ötödik alkalommal tart közös ünnepi istentiszteletet a református és az evangélikus egyház Budapes­ten. Helyszíne ezúttal is a Szilágyi Dezső téri re­formátus templom. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke végzi. ___________________ ■ Olcsó dolog... ... egy szükséghelyzettel visszaélni. Kihasználni a másik szorult állapotát és ennek alapján megzsarolni. Akár anyagilag, akár szel­lemileg, de van erkölcsi és lelki zsarolás is. Ezért ne legyen az em­ber zsarolható - mondjuk, bizonyára bölcsen. Csakhogy az em­ber esendő és sajnos tudunk nem egy, nálunk derekabb jellemről, akiket beszerveztek, megaláztak, s még csak nem is magukat fél­tették, hanem önmaguknál nagyobb értékeket: családjukat, népü­ket. De meddig lehet elmenni? Hol van a határ, amelyen innen csak a látszat szól ellenünk? Az Isten előtt vállalható lelkiismeret dön­ti el, ami már nem az emberek pillanatnyi ítéle­tére vár, de nem is ködös közösségi érdekekre, s vélt értékekre hivatkozik, hanem vívódások, megalázkodás, belső szenvedés árán a bibliai­krisztusi örök mérce alá áll. Hol vannak ma ilyen jellemek? Beszélhetünk-e „örök mércé"- ről? Vannak ilyen jellemek, s az örök mérce is kézzelfogható, napi eseményekre alkalmazható, de ehhez eleven hit kell. Mert van halott hit is, amelyet a Biblia azért nevez halottnak, mert nin­csenek cselekedetei (Jakab 2:26) Elvi síkon ma­rad meg. Nos, nem akarván a zsarolhatóság kérdésében elvi síkon ma­radni, vegyük alapul a katasztrofális méreteket öltő szárazságot. Szabadjon a legutóbbi (június 13-i) cikkemre hivatkozni, mert ez már akkor is téma lévén, idéztem az Ámosz 4:7,8-at: „Én az esőt is megvontam tőletek három hónappal az aratás előtt... az egyik föld kapott esőt, a másik nem és kiszáradt... mégsem tértetek meg hozzám!" A pápa a minap úgy fogalmazott, hogy Isten nem néz­heti érzéketlenül az emberi közösségekben zajló sokféle igazság­talanságot, zsarnokságot. Lehet, és kell is, nevesíteni ezeket, de úgy jó, ha a magunk köreiben kezdjük, s nem torpanunk meg a nagyhatalmi, világméretű vonatkozások előtt sem. Hogy vagyok ezzel én a családom, a munkahelyem, a mai magyar társadalom- közélet-politika, a határon túli magyarág tekintetében, a kis- és nagyhatalmak ügyében? Tudom, ez így általánosságnak tűnik, de a sor első feléből gyakorlati lépések következhetnek (s kell is, hogy következzenek!), de előre haladva a sorban a kérdés elvi lesz, csak az nem mindegy, hogy milyen elvek alapján. Ám végső soron tegyük fel a kérdést: talán maga a jó Isten is zsarolja az elhitetlenült (egyébként még édenkerti keletű!) em­bert ezzel a szárazsággal? Sőt, legyünk szemtelenül már-már Is- ten-gyanúsítók: nem olcsó dolog ez Tőle, ahogy a bevezetőben ez ránk, emberekre vonatkoztatva fölmerült? Nos, ez érdekes kér­dés: aki nem hisz, különös „játékon" kaphatja magát. Isten nincs, de ha rossz történik, Ő a felelős. Igencsak gyógyítandó hitforma ez (mert végső soron hit ez is): alkalmanként jön egy gonosz, ár- tó-kínzó hatalom, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk, mert háborút, földrengést, aszályt, árvizet stb. okoz csúcstechnikával sem kivédhető formában. Aki hisz - bizalma van Istenben - az viszont ilyesmit fogalmaz meg, mint a magyar reformátusok hitvallása. Az isteni gondvise­lés azt jelenti, hogy „eső és szárazság... egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szóval minden, nem történetesen, ha­nem az Ó atyai kezéből jön." (Heidelbergi Káté 27.). Ez az atyai kéz pedig sohasem szeszélyes, következetlen, bosszúálló, s nem cselekszik olcsó módon. Mert O nem ember, erre neki nincs szük­sége. Ellenben szükségünk van nekünk arra, hogy ne az alkal­manként megjelenő és csak büntető, átkozó, vagy a szintén alkal­manként megjeleníthető és csak simogató, áldó jóistenkében hig­gyünk. Hanem abban a szuverén, nem befolyásolható Úrban, aki igenis figyelmeztet, ha kell, szárazsággal. S ebből nekünk jó kö­vetkeztetést kell levonnunk. Pl. olyat, hogy miközben tudjuk, hogy 1860-ban mind a Velencei, mind pedig a Fertő tó-kiszáradt,. s íme ma (most éppen a nagy aszály mellett is) él a tó, azért lá­tom az ember felelősségét, s nem csak a természetért, hanem a saját természetéért, jelleméért is. Mert nem az emberé a végső ha­talom, ország (lás) és dicsőség. Szénási János Lélekharang Szellőn a múlt emlékeit megélt, még itt élő lakótárs kezdeménye­zésére, közadományokból felál­lítjuk a sevillai harangjáték alko­tója, Gombos Miklós harangöntő mester által készített lélekharan­got. A testületünk szándékát is ki­fejezve, mint jelkép felállításával azért is egyetértünk, mert felidé­zi azt a múltat, amikor az önkény embertelen törvénye hontalanná és nincstelenné tette az itt élő, majd kitelepített, kényszerből hazájukat elhagyó embereket, akik főként németek és szlováki­ai magyarok voltak. A lélekharang mint szakrális tárgy számunkra nem csak az ég és föld között közvetít, hanem a földi térben és időben a megbé­kélést és harmóniát szimbolizál­Jezsuita Július 20-án két, eddig Indiában szolgáló jezsuita Afganisztánban kezdte meg működését. Jézus Társasága tehát a tragikus sorsú ázsiai országban is missziót nyit. Elsősorban a nevelés, oktatás te­rületén akarnak működni. Az af­ganisztáni jezsuita missziós állo­másnak összesen négy tagja lesz, kiknek munkáját a 69 éves ja. Hangja a múlt emlékeit idézi, miközben kegyelettel adózik azokért is, akik már nincsenek közöttünk. Köszönettel fogadjuk, ha bárki a lélekharang felállításához hoz­zá kíván járulni. A támogatók ne­vét a felajánlott összeg nélkül a falu történetét összegző könyvbe be fogjuk írni. A felajánlott támogatást az ön- kormányzat bankszámlaszámá­ra: 501000 26 - 12 000 980, vagy az önkormányzat irodájában erre a célra rendszeresített nyugtára lehet befizetni. A csekkre szíves­kedjenek ráírni: „LÉLEKHA­RANG”. Címünk: Önkormányzat 7661 Szellő, Fő u. 7. Tel.: 69/352- 515. Szondi Imre, polgármester misszió Aloysius Lawrence Fonseca atya irányítja. Februárban két jezsuita terepszemlét tartott Afganisztán­ban és tanulmányozta a terv megvalósításának lehetőségeit. Fonseca atya elmondta: elnyer­ték az afgán kormány jóváhagyá­sát, de anyagi támogatást nem kapnak. A deportált gyermekek emlékműve a pécsi Fürdő utcában FOTÓ: TÓTH L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom