Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-20 / 196. szám

URI PORT 2003. JULIUS 20. István. «\UiRAly UPON «PtCtAl «NVITATiOM «V TMS FCtTtVAL AHO TH* CRITIC* STEPHEN THE KING-ETIENNE LE ROI­A ROCK OPERA in stereo sound Music LÉVÉNTÉ SZÖRÉNY! Lyrics JÁNOS 0RÓOY Directed by GABOR KÖLT AY fiftST PRESENTATION MAY 12 Í3-&5* Sä»» fíipitch «with Qnfyi MAY 13 10 00h Sí** ? C»nÍ»\ CokÍacÍ hungárorlm FESTIVAL PALACE AHA« 20 - Stand O király szupersztár ■ - Lehet, hogy megszületett a magyar Hair, és a Jézus Krisztus Szupersztárral rokon eredeti szu­perprodukció? - írták az újságok miután 1983 augusztusában a vá­rosligeti szánkódombon bemutat­ták az István, a király című rock- operát. Az elképesztő sikernek az csupán apró hordaléka volt, hogy a csusszanós lankát azóta hívják Királydombnak. A királydombi ki­rálydrámáról sokan máig azt tart­ják, hogy vele kezdődött a rend­szerváltás. Az alkotók talán meg- érezhettek valamit a produkció várható hatásáról, mert Szörényi Levente, Bródy János és az ősbe­mutató rendezője, Koltay Gábor 1983 tavaszán a rockopera szö­vegkönyvét is tartalmazó bead­ványt juttattak el Maróthy László­hoz, az MSZMP Budapesti Bizott­ságának akkori első titkárához, melyben egy szabadtéri színházi előadásra épülő játékfilmhez kér­ték a segítségét. Maróthy a szocia­lista hazafiság és a korszerű nem­zettudat építőköveként emlegette az István, a királyt, és gondosko­dott a politikai hátszélről. A Szörényi-Bródy szerzőpáros már a hetvenes évek elején dédel­gette egy István királyról szóló ze­nés színpadi darab tervét. Az Illés­ben ezzel az igénnyel jelentették meg az úgynevezett Fehér leme­zen 1971-ben a Human Rights, az Emberi Jogok oratóriumát, és eb­ből a meggondolásból született a Kőműves Kelemen című rockbal­lada is. Miután rátaláltak Boldi­zsár Miklós Ezredforduló című prózai színpadi művére, azonnal munkához láttak. Pompás nyers­anyagot kínált a rockopera számá­István Pántlikás nemzetieskedésnek, kokárdás parédának nevezték húsz évvel ezelőtti bemutatója után a fanyalgók az István, a király című rockoperát. Mások a magyar Hairként emlegették, rockopera-népünnepélynek nevezték. Szörényi-Bródy opusza - melynek bemutatóját sokan a rendszerváltás kezde­tének tartják - kultuszdarabbá lett. Két hete Csíksomlyón pro­dukálta a magyar színjátszás legtöbb nézőt vonzó előadását: háromszázezren látták. ra a mű alapkonfliktusa: a hagyo­mányokhoz ragaszkodó Koppány és az erős, központosított, keresz­tény hatalomról álmodozó István összeütközése.- Sokáig kétséges volt, hogyan mutathatjuk be - emlékszik Bródy János. - Először a dupla nagyle­mez készült el, majd a Budapest Filmstúdió megrendelt egy zenés .filmet. Az engedély egyetlen, film- forgatással összekötött előadásra szólt. A nyilvános előadásnak azután hamar híre ment. Az évekig készülő darabot 1983. augusztus 18-21. között vitték fel a szánkódombra, ahol mind a négy estén robbant a rockzenei és érzelmi bomba. Az első előadáson nyolcezren ül­tek, a másodikra már tizen­négyezer néző jutott be: a száz­ötven forintos állójegyekkel több ezren ültek a díszletek tö­vében, a fákon, kiderült, hogy néhány százan hamisított jegy­gyei jutottak be: a botrány ki­robbanását az előadás megkez­dése akadályozta meg. A hónap kemény rock legőszintébb hívét: amit Vikidálnak és Bilinek írt, bár­melyik hazai rockegyüttes felvette volna koncertprogramjába.- Szerelemmunka volt - jelle­mezte a játszók hangulatát az első időkben Saroltot alakító Berek Ka­ti, de máig szívesen emlékszik Ré- ka-szerepére Sebestyén Márta is. Szokolay Sándor zeneszerző az előadás alatt elfelejtette, hogy más műfajú muzsikus. Nemes- kürty István azt mondta, annyira nagyra értékeli ezt a művet, hogy ha ő lenne az Operaház igazgató­ja, műsoron tartaná. A hozsanná­zók rockopera-népünnepélynek, a hazai rock legjelentősebb elő­adásának nevezték, és így cím­kézték: István király szupersztár. Néhány kritikus ízlését azonban sértette, hogy a végén a szereplők a nézőkkel együtt éneklik a Him­nuszt. Közfogyasztásra alkalmas magyar nemzeti mítoszként érté­kelték az előadást, nemzeti revü- nek, amit leöntöttek a pántlikás nemzetieskedés generálszószá­val. Olcsó és felületes sikernek vélték, amely csak a rőfnyi nem­zetiszínű kelmének köszönhette a közönség ovációját. Sós Péter Já­nos a Magyar Ifjúságban azzal támadta a darabot, hogy görögtü­zes, nemzeti lobogós, himnuszfel- dolgozásos, hatásvadász frázis- puffogatás, Bányai Gábor a Nép­szavában minősítette nemzetiszí­nű parádénak, szelepeit naciona­lizmusnak. A rockopera lemezfelvételéből több százezer elfogyott, a filmvál­tozat nézettsége elérte a tízmilliót, a kőszínházak zsúfolt nézőterek előtt játszották, mindig is a Szege­di Szabadtéri Játékok augusztus 20-ai slágerének bizonyult, színre vitték Torontóban, Sevillában, Kölnben, Berlinben, Trentoban. Számtalan műkedvelő színjátszó csoport dolgozta fel, sőt a váci fegyház lakói is készítettek belőle egy rövidített színpadi változatot.- Mint nemzeti rockopera egy angolszász műfajt tett a magyar kultúra szerves részévé - magya­rázza Bródy a siker titkát. - Jó idő­ben került közönség elé, de hát a nemzeti önrendelkezés vágya és az európai integráció közötti szembenállás máig létezik. E hónap elején Csíksomlyón is bemutatták. Erdélyben koráb­ban soha nem játszhatták, még a lemezt is csak titokban, más bo­rítóban csempészték át a hatá­ron. Most a magyar színjátszás legtöbb nézőt vonzó előadása­ként emlegették, hiszen három- százezren látták. - Itt is úgy érez­tem, ez a XXL század Bánk bán­ja - mondta Vikidál Gyula. Csontos Tibor végén még négyszer négyelték fel Koppányt a Királydombon.- Pedig nagyon sok engedélyt kellett beszerezni, de sikerült olyanokat megtalálni, akik igye­keztek segíteni, Nemeskürty Ist­vánnak ebben oroszlánrésze volt - idézi a múltat Koltay Gábor, az előadás és a film rendezője. A darabban feltűntek az Illés tagjai, Koppány szerepére a viking harcosra emlékeztető P. Mobil-os, P. Box-os énekest, Vikidál Gyulát nyerték meg, Labore szerepében a Beatrice-s Nagy Feró végzett akro­batamutatványokat, Torda táltos­ként pedig a Hobo Blues Band De­ák Bili Gyulája esett révületbe. Ist­ván királyt a békéscsabai színész, Pelsőczy László alakította, de szerepét Varga Miklós, a Sirokkó együttes tagja énekelte. Szörényi Leventét a híradások szerint úgy ünnepelték, mint az őszinte, kő­Diplomatikus rockopera ■ - Régóta szerettem volna, hogy Horvátországban is bemutassák az István, a királyt - mondja Csóti György zágrábi magyar nagykö­vet. - Sajnos a királydombi előadást nem láttam, de a filmet több­ször is. Szerettem volna Eszék környékére vinni, a dubrovniki feszti­válra, és volt egy tétova kísérlet Splitben is. Július elején végre sike­rült elhozni a produkciót a puiai római amfiteátrumba. Horvát és magyar szponzorok segítségével jött létre, s védnökségére felkér­tük a horvát államfő feleségét, Milka Mesic és Mádl Dalma asz- szonyt. Kétezerötszázan látták, köztük az összes itteni nagykövet családjukkal együtt. A horvát kormány a diplomáciai év végén min­dig vendégül látja Brioni szigetén a diplomatákat, akiknek ez is sze­repelt a programjában. Megnyitó beszédemben utaltam rá, hogy a darab a rendszerváltás kezdetét jelentette Magyarországon. Egy bukott angyal halála Elment Ternyák Zoli. A tündöklőén tehetséges színmű­vész jó ideig feküdt kómában, mire szervezete feladta a kilátástalannak tetsző harcot. Persze a tragikus végkifejlethez hozzájárultak a korábbi évek kamikazeakciói is. Ternyák ugyanis - nagy elődeihez, Soós Imréhez, Dómján Edithez, Latinovits Zoltánhoz vagy Ivánka Csabához hasonlóan - nem bírt magának megálljt parancsolni a lejtőn és talán félelmeinek tompítására nyúlt a pohárhoz. ■ - Az ilyenek belehalnak a semmittevésbe. Ternyák is maximalista volt, alkotni akart, nem pedig a szakma oldalvizén lébecolni, csó­nakázni. Üdítő jelenség volt a sok ripacs között - summázza egy kilétét ki­vételesen eltitkolni kívánó játszótársa. Az Új Színház direktora, Márta István hozzáteszi: T. Z. kivételes képességekkel rendelke­zett ugyan, ám örök harc­ban állt magával és a világ­gal is. - Én elég sok kisik­lott sorsot láttam már pá­lyám során, és arra a követ­keztetésre jutottam, hogy aki nem hagyja, azon bi­zony nem is lehet segíteni. Bár Zolit a barátomként tartottam számon, fogal­mam sincs róla, mit tehet­tem volna érte - állapítja meg (ön) kritikusan. Moór Marianna másképp véleke­dik. Szerinte Ternyák korai halálához nagyban hozzá­járult a közeg, ami körül­vette őt. - A színházi szak­ma, a barátok, a rendezők, a direktorok és a kritiku­sok egyaránt rosszul sze­rették őt. Megbocsátották neki az extravaganciát és a kilengéseket. Azt is elnéz­ték, ha késve, ittasan érke­zett próbára. Mifelénk va­lahogy szimpatikus a devi­ancia, azt meg csak keve­sen mérték fel, hogy Ternyák Zoltán ital nélkül is zseni volt. Hangsúlyo­zom, nemcsak szavakban, tettekben is szeretni kellett volna őt - világít rá Moór. Márta István viszont úgy látja, az önsorsrontásra hajlamos, hajdan a Hoppá- rézimivel országos ismert­séget szerző epilepsziás színészt sokan szerették és ha a társaság nem áll ki új­ra meg újra mellette, ha­marabb elveszítette volna lába alól a talajt. Pedig minden mesesze­rűen indult. Az ifjú szí­nészzseni a nézőtérről nézve dúskált a jóban: el- játszhatta Hamletet a Kato­na József Színházban, sőt Rasznyolnyikovot is rátes­tálta a Pinceszínház. En­nek ellenére már első in­terjúi egyikében vészjósló­an azt mondta: „Meg kell tanulni a boldogtalan hely­zetekben is meglelni azt a kevés örömöt, ami rajtunk múlik. Félő, hogy erre mind kevesebben képe­sek. Elszomorodnak az emberek, alkoholisták lesznek, kiugrálnak az ablakon.” Márta állítja: Ternyák azért sodródott a végzet felé, mert a mai fia­talok élete jutott neki és ez számára kevésnek, felszí­Felhők a Gangesz felett ■ Dettre Gábor filmrendező még végzetes balesete előtt forgatott Ternyákkal. „Sokan isznak, de oly­annyira öngyilkos módon, mint azt Zoli tette, hál’ Is­tennek csak kevesen” - rögzítette nemrégiben. A Felhő a Gangesz felett című filmjük különlegessége azonban éppen abban rejlik, hogy őszintén, kibúvók nélkül igyekezett elmesélni egy bukott angyal törté­netét. „Hogy bizonyos régiókba felemelkedhessünk, a testi-lelki kínok mélységeit kellett megmutat­nunk” - vallotta meg a rendező. Ma már nemcsak a filmbéli hősnek, de Ternyák „Hoppárézimi” Zoltán­nak is emléket állít ez a remekmű. nesnek bizonyult. - Az új nemzedék szinte présben él: „ellopták tőlük az időt” - említi. A pszichiáter, dr. Veér András óva int az ilyenkor szokásos általá­nosításoktól, kinyilatkoz­tatásoktól. Cáfolja, hogy létezne egy sajátosan ma­gyar, egzaltált művésztí­pus, amely rendbe a korai halál mellett „voksol”. Mint mondja, minden csa­ládban megeshetnek ha­sonlatos tragédiák, de azo­kat nem fújja fel a sajtó, azokról nem beszél az ut­ca népe. - Latinovits és’ Ternyák között nem sza­bad párhuzamot vonni. Teljesen más karakterek voltak, csak abban hason­lítanak, hogy idejekorán, karrierjük csúcsán távoz­tak közülünk - értékel Veér. Lábán Katalin, az R.S.9. stúdiószínház veze­tője, aki többször befogad­ta Ternyákot, is azt gon­dolja, az ismert emberek halálhíre nagyobb vissz­hangot kap. Általában a színészi létet is túlmiszti­fikálják az emberek. Bár tény, hogy a komédiáséle­tet elsősorban idegrend­szerrel kell bírni. Akinek ez nem sikerül, könnyen Dómján, Ivánka vagy ép­pen Ternyák Zoltán sorsá­ra juthat. Szabó Zoltán Attila IFFFI BSE-:! FI HUHMB r/yiT» Wa m!iT!FT!1I ♦FTr’i Fl in W*^Tm^m± gi«T^ i iiT»fii« i fcn i w hvI épH pT^tftl Hg laiMiMliMI aii«r^Itil^rir4'»TMliT4lWMM8S Az első engedély egyetlen előadásra szólt a városligeti Királydombon, de^j azután még négyszer négyelték fel JN Koppány vezért \j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom