Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-12 / 188. szám

2003. Július 12., szombat KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL Főszerepben minden fronton Balikó Tamás a pécsi, a fehérvári és a fővárosi színházi terveiről, feladatairól Futnak a képek Szemmel hallani Nyáron sem pihennek a baranyai színhá­zi élet legjobbjai: Balikó Tamás tavaly a János vitézt, idén a Háry Jánost rendezi Székesfehérváron a Musica Regia soro­zatban. Segítőjét is Pécsről választotta, a zenés táncjáték koreográfusa Vidáko- vics Antal. A Balaton közeli városban a belváros közepén építenek színpadot, s több, mint ezer fős a né­zőtér, a közreműködők száma pedig az ének­kart és a zenekart is beszámítva 130 emberből áll. A program várhatóan a nagyszínházba is bekerül, az új fehérvári színházigazgató, Szür­eti Miklós már utalt erre. A Pécsi Nemzeti Szín­ház igazgatója, a Magyar Nemzed Színház művészeti vezetője a színjátékkal sem hagy fel, Az utolsó tangó Párizsban előadást Buda­pesten a Kamaraszínházban és Pécsett egy­aránt játsszák a következő évadban. Sőt, Bali­kó Tamás új, énekes szerepben is látható lesz a PNSZ-ben, Higgins professzorként lép fel a My Fair Ladyben. Rendezést is vállal, már egy esztendeje dolgozik Molnár Ferenc Az ördög című művén. A fővárosban pedig a november 15-i határidővel záruló drámapályázat egyik nyertes művét rendezi a Nemzetiben - a leg­jobb pályamunkát 2 millió forinttal jutalmaz­zák majd. A szakember beszámolt néhány to­vábbi magyar nemzetis bemutatóról is. Példá­ul különleges Spiró Gyöígy-újdonság készül Vörösmarthy Ciliéi és a Hunyadiak művéből. A Holdbéli csónakosból egy családi darab, musical lesz - a darab pécsi sajátossága, hogy Varga Mari színésznő vendégművészként több vezető szerepet kapott volna a PNSZ- ben, de mert a musicalben is fontos feladatot 'kapott, most új harmincas vendégszínésznő után kell nézni. Művészeti vezetőként Balikó Tamás négy nagyszínházi és három kamarai előadás születésénél bábáskodik majd, többek között a nyitódarabnál is, Karinthy Frigyes Holnap reggel című művénél, melyet a pécsi Hargitai Iván rendez. Pécsi napok kora ősszel lesz a Magyar Nemzeti Színházban, koncert­tel, kiállítással, színi előadásokkal. Az október végi hosszú hétvégére Pirandello IV. Henrikjét viszi várhatóan a PNSZ, melyet egy nappal ko­rábban, október 26-án mutatnak be Pécsett. A kamarába a Grace és Glória megy, A Bóbita Bábszínház a Candide-ot adja felnőtteknek, és egy matinéprogramot is össze­állít a gyerekeknek. Balikó Tamás úgy fogal­mazott, betölthető ennyi szerep a szakmában, az egyedüli fájdalma, hogy Ro­zival, ötéves lányával sok­kal kevesebb ideje marad így foglalkozni. Beszámolt arról is, hogy összességében mire készül a pesti Nemzetiben.- Ha azt sikerül elérni, amit a pécsi szín­házban, vagyis sajátos arculatot teremteni, a közönség kedvező visszajelzésével unikum­szerű előadásokat apolitikusan létrehozni, akkor boldog leszek. ______ MÉSZÁROS B. ENDRE AL KOTÓTELEP A DOMBAY-TÓNÁL. Idilli környezetben tartották a hét végén befejeződő nyári alkotótáborukat a PTE Művészeti Kar vizuális ne­velőtanári szak első éves hallgatói. A már többségükben rajztanárként dol- gozók a kétéves képzéssel egyetemi diplomát szereznek. fotó: tóth l. A tárgyalkotás felelősség A fazekaskorongtól a formatervezésig Több művészeti ágazatot felöle­lő népi iparművészeti kiállítá­son láthatók a Pécsett élő kera­mikus, Dányiné Bedő Anikó munkái a Baranya Galériában. A mesterremekek idei országos pályázatán az Iparművészeti Múzeum kiállítására is bekerül­tek tárgyai, az idei, 25. Országos Szőttes- és Cserépvásáron im­már harmadszor kapta meg a legszebb kiállítói stand címet a közönség szavazatai alapján. Vigyázatosan kell kézbe venni és forgatni ezeket a tárgyakat. A szokványos kerámiáknál jóval tö­rékenyebbeknek tetszenek. Hol­ott csak az átmeneti színek, körül­ményesen leírható formák képze­tének furcsa hatása ez. Finom for­matervezői fogások eredménye. A csészék, ibrikek nem vörös, ha­nem fehér agyagból vannak, a hangjuk is énekesebb, csengőbb, mint a barna agyagé. Dányiné Be­dő Anikó műterme nem sokban tér el egy szokvány fazekasmű­helytől, hiszen a népi fazekasság­ra alapozódik pályaíve.- Gyerekkorom óta képzőmű­vésznek készültem - mondja. - Mindig rajzoltam, festettem, agyagoztam. A fazekasmestersé­get a kaposvári művészeti szak- középiskolában ismertem meg. Ott mégis inkább porcelánipari is­meretek voltak túlsúlyban, a népi fazekasság mellékes volt. Vala­hogy mégis nagyon megérintett a múlt, a paraszti kultúra a tisztasá­gával, üzeneteivel. Mivel mestere­im mind iparművészek voltak, majd Budapesten, ahol az „inas­éveimet” töltöttem, csak iparmű­vészeti tárgyakat készítettünk. így akkoriban háttérbe került a népi vonzódás. Férjével 1990-ben költöztek vissza Pécsre, és itt ren­dezték be kis műhelyüket. Az el­ső önálló pró­bálkozások a régi fazekas hagyományo­kat követték.- Nem má­soltam a régi tárgyakat, meg­próbáltam mai szemmel életet lehelni egy-egy edénybe - magyarázza. - Tanul­mányként végigkorongoztam sok tájegység jellemző edényét, ellá­togattam „igazi fazekasmesterek­hez”, de sehol sem leltem igazán otthonra. Egy minden szempont­ból nehéz év után új irányba kezdtem haladni, megmaradt bennem a természet és a tiszta emberi lélek tisztelete, de más for­mákat, színeket próbálok keresni. Nagy felelősségnek tekinti a tárgyalkotást. Ám azzal, hogy tárgyakat tesz az emberek elé, igyekszik továbbadni azt az üze­netet is, amit a föld által rejtett, majd tűzzel égetett szépség ad. , Az Amatőr Artium Képzőművé­szeti Pályázaton Baranya megyét képviseli az őszi tárlaton bemuta­tandó kerámia „imaköveivel”. A legfrissebb örömteli esemény: is­mét megnyerte az országos cse­répvásár legszebb standja címet. BEBESSI K. Ószintén szólva nem nagyon tudom A számat figyeld (Sur mes lévres) című francia filmet hová rakni. A nyitó képen azt látjuk, hogy egy fiatal nő halló- készüléket helyez a fülébe. Kö­zelképről lévén szó, ez eléggé erőteljes információ a várható témát illetően. Ezt a következő felvétel még tovább erősíti. A nő megfordul, s megállapíthat­juk, hogy bizony nem nagyon szép. A könnyen ítélkezők akár csúnyának is mondhat­nák. Később megtudjuk, hogy frusztrált is. Munkatársai nem kedvelik (titkárnő egy vállalat­nál), magányosan él. Zavartan hallgatja, amint a barátnője, aki inkább csak kihasználja őt, beszámol neki szexuális ka­landjairól. Szóval, gondoltam, ez lesz a téma: egy fogyatékkal élő, lelki gondokkal küszködő nő történe­te. Méghozzá négyzetre emelve. Merthogy Carla (így hívják a hősnőt) alkalmazottat kap egy fi­atalember személyében, akiről kiderül, hogy börtönből szaba­dult, ahol minősített rablásért ült. Tehát: egy süket nő meg egy priuszos férfi. Érdekes lesz, mondtam magamban, ahogy majd egymásra találnak. Az ér­zelmek hullámai bizonyára le­mossák a bélyeget, és eltüntetik a testi-lelki hátrányokat. Talán meg lehet csinálni szentimenta- lizmus nélkül. A rendező, Jacques Audiard azonban nem így vélekedett, s ez az, ami zavarba hoz a film meg­ítélésével kapcsolatosan. Carlá- nak ugyanis van egy különleges képessége, ami süketeknél gyak­ran kifejlődik. Érti a gesztusok nyelvét, és kitűnően tud ajakról olvasni. Itt megjegyzem, hogy té­mának ez sem utolsó: a nem ver­bális kommunikáció, illetve a gesztussá, ajakmozgássá némult beszéd szerepe egy lélektanilag különleges viszonyban, szituáci­óban. Az efféle beszéd elveszti hangzó természetét, nem a fül­nek szól, hanem a szemnek, amelynek hatósugara ebben a vonatkozásban sokkal nagyobb. Az étteremben Carla megérti, miről folyik a társalgás a távoli asztaloknál, ily módon nem neki címzett, bár gyakran őt érintő in­formációk birtokába jut, sőt, egy távcső segítségével akár egy tá­voli lakás csukott ablaka mögött gyanútlanul beszélgetők szájáról is tud olvasni. Ez majdnem olyan, mint a mesebeli lány ese­te, aki képes volt megérteni az ál­latok beszélgetését. Jacques Audiard ezért úgy gondolta, hogy ezt a különleges adottságot rendkívüli helyzet­ben, egy bűnügyi történet keretei között kell kiaknázni. Ami, per­sze, szintén jó ötlet, csakhogy üti az előbbieket. Zavaróan korlátoz­za az eredeti téma érvényesülé­sét. Vagy mégsem? A film krimi­vé válik, egy újfajta, kissé botcsi­nálta, kényszer szülte - és meg­szelídített - Bonnie és Clyde szto­rijává - torzul?, alakul?, formáló­dik? A páros egyik tagja olvas (a szájakról), a másik pedig ír (értsd: cselekszik). Az erkölcsi világrend néha meg-meginog, de össze azért nem dől: nem ölnek meg.senkit, és a pénzt is csak a rablóktól veszik el. A pénzről jut eszembe, hogy talán a rendező is ezt csinálta: a maga módján pénzre váltotta a témát, amiben szerintem sokkal magasabb rendű érték rejlett. Kétségkívül színvonalas krimit kapunk, de ennél több lett ígér­ve. Ám az is lehet, hogy csak én vagyok túl finnyás, s valójában a populáris film és a művészi meg­oldások sajátos találkozásának lehetünk tanúi. Mindenesetre a téma szerelmi vetületének mind­végig visszafogott és még a záró jelenetben is igen tartózkodó áb­rázolása komoly alkotói kvalitá­sokat sejtet. Vincent Cassel szűk­szavú játéka Paul szerepében mindkét irányban nyitott: krimi­hősnek is jó, de annál több is, Emmanuelle Devos pedig méltán kapott César-díjat Carla alakjá­nak árnyalt és elmélyült megfor­málásáért. Nagy Imre Aki a szemével is hall (Carla szerepében Emmanuelle Devos) Egy öregember emlékirataiból J? j Királylány, húg, feleség A Krúdy Gyula tiszteletére rende­zett irodalmi vacsoraestet követően beszélgetünk a Minaret kerthelyi­ségében, a langyos nyári éjszaká­ban. Az asszonynép már haza­ment. Csak a kemény mag szomjas még, Krúdy szellemét idéző újabb adomákra. Azt mondja Jenő: Emlékeztek arra az irodácskára a belvárosban, ahol mindhárman dolgoztunk a hetvenes években?- Hm! Lakásnak építették. Tea­konyha, fürdőszoba is volt benne, s a belső szobában, az íróasztalok mellett ülőgarnitúra. A kapu alatt lehetett bemenni.- Erről van szó! Már kifelé lábal­tam az első házasságomból, de szüveszterkor még a régi családi keretekben buliztunk. S akkor is le­jártunk éjfélkor a mindenki kará­csonyfájához esztelenkedni, min­den boldogtalannak boldog újévet kívánni. Pedig nem osztott a ta­nácselnök potyapezsgőt, s nem bömbölt zenekar. Egyszer, ott hirtelen befogja va­laki a szememet hátulról a fa alatt. Bizsergettek a finom ujjai. Lefejtem a kezét, elémpördül és szájon csó­kol a királylány. így neveztem, mert egy komédiában, amit ren­deztem, a királylányt játszotta. S nem véletlenül osztottam rá a sze­repet. Ragyogó jelenség volt, s megközelíthetetlen. Nagyon fiata­lon, lányként szült egy gyereket. A manócska hároméves lehetett. Anyukája megpróbált úgy élni, mint a többi huszonéves lány, de bizalmaskodásnak vette, ha meg­érintetted, lármázott. S most itt mosolyog, ég a szeme, s azt mondja: Rabolj el. Átkaroltam a derekát, hagyta. így mentünk az irodáig. Ideges voltam, hátha már van ott valaki. De szerencsém volt. Az utcai fény bevilágított a kira- katnyi ablakon. Szerettem volna hosszan kiélvezni a látványt, s a gyönyörű fiatal testet, de prin- cesszem delejes volt és türelmet­len. S ő diktált. Hamar túlestünk a beteljesedésen. Már a fürdőszobá­ban tette rendbe magát, én még bó­dult voltam. Szerettem volna, ha több ez az egymásba szakadás, mint kurta ka­land. Céloztam is rá. De csak kaca­gott: mit tudsz te a szeretetről?- Legalább próbáljuk meg! - kér­leltem.- Ugyan, menjünk - mondta. Később is hiába kísérleteztem. Megközelíthetetlen maradt. De az a félóra az irodában! Csuda volt.- Hát az én ide tartozó élmé­nyem nem félórás volt - vette át a szót a rangidős.- Nem árulom el a nevét, végté­re kolléga. Tanítottam is, szakmai gyakorlaton is nálam volt egyete­mista korában, de soha eszembe sem jutott, hogy nőként kellene ránéznem. Nem a zsánerem. Eszes, talpraesett csajnak tűnt, ér­tette a tréfát. Közel került hoz­zám, de inkább a fogadott hú­gomnak gondoltam, bár a fiús ügyeiről alig tudtam.- Reggel húgom, este dugom - szellemeskedett Jenő.- Majdnem. Ugyanis évek múlva megkeresett a nagylány, s könnyes szemmel elmondta, hogy van egy szerelme, élsportoló. Ha csak rá­néz, felizgul. A fiú is odavan érte. Mégsem jutnak ötről hatra, mert az én „húgom” a végső pillanatban begörcsöl. Összekapja a lábát, fel­rántja a térdét, a fiú meg lebénul. Már abban is megegyeztek, hogy legközelebb a srác megpofozhatja, de az ökölvívó képtelen rá. Meggyőzött, hogy pedagógusi kötelességem segíteni. Mástól nem kérne ilyent, de én nem uta­síthatom vissza. Ha hülyére ve­rem a siker érdekében, akkor is néma marad. A legjobb borból vesz két üveggel, de ha akarom whiskyt, hogy kedvem legyem a szatírsághoz. Szombat estére beszéltük meg. Máshová nem tudtam vinni, mint az irodába. Szürkületkor bemen­tünk, leültünk egymással szem­ben, én csak néztem. Majd azt mondta: - Most nagyon utálsz! Mi?- Jól földobtál - válaszoltam. Aztán mondtam, vetkőzzön. Mintha kézilabdameccsre készül­ne. Akkor bántam, hogy fiúnak születtem. Később, megkértem, hunyja be a szemét, s koncentráljon a kedve­sére. Közben simogattam. Kemény húsa, feszes bőre, de eleinte még li­babőrös volt. Aztán úgy tűnt, rá ha­tásos a módszer, de én kezdtem na­gyon unatkozni. Végre besötéte­dett. Azt szuggeráltam magamnak, hogy a világ legszexisebb nőjét dé­delgetem. Cirfandlit öntöttem a mellére, s lenyaltam. Félsiker. Vé­gül azt találtam ki: neked kell meg­erőszakolnod engem. Nevetett. Ki­esett az áhítatból. De mondtam: muszáj. Ha akarsz valamit, dol­gozz meg érte. Lassan belejött. Hanyatt feküdtem a szőnyegen. Már nem is láttam olyan fiúsnak. Csak kicsit segítettem. Hagytam fészkelődni. Mikor már sikonga­tott, cukkoltam: - Kis béka vagy! Ha nő lennél, nem félnél teljesen beleülni. S nem félt. Másodszor sem. Ahogy nekem esett és csókolgat­va hálálkodott, az több volt, mint baráti gesztus, de igyekeztem an­nak nézni. Aztán férjhez ment a bu­nyóshoz. Ha később találkoztunk, csak én voltam zavarban. A szemé­ben huncutság csillogott, mintha nem zárná ki a folytatás lehetősé­gét... De sosem beszéltünk róla.- Az én történetem nem ilyen pi­káns, de áhítatosabb - mondta a harmadik úr. - Tudjátok én az idő tájt nősültem. Apám ki akart tenni magáért, hatalmas lakodalmat ren­dezett. A Vasutasban bérelt ki min­dent. De hiszen ott voltatok. Azt mondta: Van ott egy vendégszoba is, abba átöltözni, akár ledőlni egy kicsit, akármit lehet. A tied a kulcs. Hát akármit lehetett tenni a ven­dégszobában, de a behallatszó vir- csafttól meghitten egymásra nézni sem. S a feleségem szinte a gimnázi­umból jött férjhez hozzám, mi na­gyon konzervatív jegyesek voltunk. Álig tudtam elhinni, hogy ilyen tisz­ta, okos és gyönyörű lány szóba áll velem. De a lakodalom éjszakáján már nagyon akartuk mindketten, hogy végre bizalmas kettesben le­gyünk. A lakásunk messze. Meglóg­tunk hát, s bementünk az irodába. Ott volt a nászéjszakánk. Bár a ti kalandjaitok némiképp beszennyezték azt a helyet, én ma is úgy gondolok rá, mint kiteljese­dő boldogságom szentélyére. Bükkösdi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom