Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)
2003-07-12 / 188. szám
2003. Július 12., szombat KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL Főszerepben minden fronton Balikó Tamás a pécsi, a fehérvári és a fővárosi színházi terveiről, feladatairól Futnak a képek Szemmel hallani Nyáron sem pihennek a baranyai színházi élet legjobbjai: Balikó Tamás tavaly a János vitézt, idén a Háry Jánost rendezi Székesfehérváron a Musica Regia sorozatban. Segítőjét is Pécsről választotta, a zenés táncjáték koreográfusa Vidáko- vics Antal. A Balaton közeli városban a belváros közepén építenek színpadot, s több, mint ezer fős a nézőtér, a közreműködők száma pedig az énekkart és a zenekart is beszámítva 130 emberből áll. A program várhatóan a nagyszínházba is bekerül, az új fehérvári színházigazgató, Szüreti Miklós már utalt erre. A Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Nemzed Színház művészeti vezetője a színjátékkal sem hagy fel, Az utolsó tangó Párizsban előadást Budapesten a Kamaraszínházban és Pécsett egyaránt játsszák a következő évadban. Sőt, Balikó Tamás új, énekes szerepben is látható lesz a PNSZ-ben, Higgins professzorként lép fel a My Fair Ladyben. Rendezést is vállal, már egy esztendeje dolgozik Molnár Ferenc Az ördög című művén. A fővárosban pedig a november 15-i határidővel záruló drámapályázat egyik nyertes művét rendezi a Nemzetiben - a legjobb pályamunkát 2 millió forinttal jutalmazzák majd. A szakember beszámolt néhány további magyar nemzetis bemutatóról is. Például különleges Spiró Gyöígy-újdonság készül Vörösmarthy Ciliéi és a Hunyadiak művéből. A Holdbéli csónakosból egy családi darab, musical lesz - a darab pécsi sajátossága, hogy Varga Mari színésznő vendégművészként több vezető szerepet kapott volna a PNSZ- ben, de mert a musicalben is fontos feladatot 'kapott, most új harmincas vendégszínésznő után kell nézni. Művészeti vezetőként Balikó Tamás négy nagyszínházi és három kamarai előadás születésénél bábáskodik majd, többek között a nyitódarabnál is, Karinthy Frigyes Holnap reggel című művénél, melyet a pécsi Hargitai Iván rendez. Pécsi napok kora ősszel lesz a Magyar Nemzeti Színházban, koncerttel, kiállítással, színi előadásokkal. Az október végi hosszú hétvégére Pirandello IV. Henrikjét viszi várhatóan a PNSZ, melyet egy nappal korábban, október 26-án mutatnak be Pécsett. A kamarába a Grace és Glória megy, A Bóbita Bábszínház a Candide-ot adja felnőtteknek, és egy matinéprogramot is összeállít a gyerekeknek. Balikó Tamás úgy fogalmazott, betölthető ennyi szerep a szakmában, az egyedüli fájdalma, hogy Rozival, ötéves lányával sokkal kevesebb ideje marad így foglalkozni. Beszámolt arról is, hogy összességében mire készül a pesti Nemzetiben.- Ha azt sikerül elérni, amit a pécsi színházban, vagyis sajátos arculatot teremteni, a közönség kedvező visszajelzésével unikumszerű előadásokat apolitikusan létrehozni, akkor boldog leszek. ______ MÉSZÁROS B. ENDRE AL KOTÓTELEP A DOMBAY-TÓNÁL. Idilli környezetben tartották a hét végén befejeződő nyári alkotótáborukat a PTE Művészeti Kar vizuális nevelőtanári szak első éves hallgatói. A már többségükben rajztanárként dol- gozók a kétéves képzéssel egyetemi diplomát szereznek. fotó: tóth l. A tárgyalkotás felelősség A fazekaskorongtól a formatervezésig Több művészeti ágazatot felölelő népi iparművészeti kiállításon láthatók a Pécsett élő keramikus, Dányiné Bedő Anikó munkái a Baranya Galériában. A mesterremekek idei országos pályázatán az Iparművészeti Múzeum kiállítására is bekerültek tárgyai, az idei, 25. Országos Szőttes- és Cserépvásáron immár harmadszor kapta meg a legszebb kiállítói stand címet a közönség szavazatai alapján. Vigyázatosan kell kézbe venni és forgatni ezeket a tárgyakat. A szokványos kerámiáknál jóval törékenyebbeknek tetszenek. Holott csak az átmeneti színek, körülményesen leírható formák képzetének furcsa hatása ez. Finom formatervezői fogások eredménye. A csészék, ibrikek nem vörös, hanem fehér agyagból vannak, a hangjuk is énekesebb, csengőbb, mint a barna agyagé. Dányiné Bedő Anikó műterme nem sokban tér el egy szokvány fazekasműhelytől, hiszen a népi fazekasságra alapozódik pályaíve.- Gyerekkorom óta képzőművésznek készültem - mondja. - Mindig rajzoltam, festettem, agyagoztam. A fazekasmesterséget a kaposvári művészeti szak- középiskolában ismertem meg. Ott mégis inkább porcelánipari ismeretek voltak túlsúlyban, a népi fazekasság mellékes volt. Valahogy mégis nagyon megérintett a múlt, a paraszti kultúra a tisztaságával, üzeneteivel. Mivel mestereim mind iparművészek voltak, majd Budapesten, ahol az „inaséveimet” töltöttem, csak iparművészeti tárgyakat készítettünk. így akkoriban háttérbe került a népi vonzódás. Férjével 1990-ben költöztek vissza Pécsre, és itt rendezték be kis műhelyüket. Az első önálló próbálkozások a régi fazekas hagyományokat követték.- Nem másoltam a régi tárgyakat, megpróbáltam mai szemmel életet lehelni egy-egy edénybe - magyarázza. - Tanulmányként végigkorongoztam sok tájegység jellemző edényét, ellátogattam „igazi fazekasmesterekhez”, de sehol sem leltem igazán otthonra. Egy minden szempontból nehéz év után új irányba kezdtem haladni, megmaradt bennem a természet és a tiszta emberi lélek tisztelete, de más formákat, színeket próbálok keresni. Nagy felelősségnek tekinti a tárgyalkotást. Ám azzal, hogy tárgyakat tesz az emberek elé, igyekszik továbbadni azt az üzenetet is, amit a föld által rejtett, majd tűzzel égetett szépség ad. , Az Amatőr Artium Képzőművészeti Pályázaton Baranya megyét képviseli az őszi tárlaton bemutatandó kerámia „imaköveivel”. A legfrissebb örömteli esemény: ismét megnyerte az országos cserépvásár legszebb standja címet. BEBESSI K. Ószintén szólva nem nagyon tudom A számat figyeld (Sur mes lévres) című francia filmet hová rakni. A nyitó képen azt látjuk, hogy egy fiatal nő halló- készüléket helyez a fülébe. Közelképről lévén szó, ez eléggé erőteljes információ a várható témát illetően. Ezt a következő felvétel még tovább erősíti. A nő megfordul, s megállapíthatjuk, hogy bizony nem nagyon szép. A könnyen ítélkezők akár csúnyának is mondhatnák. Később megtudjuk, hogy frusztrált is. Munkatársai nem kedvelik (titkárnő egy vállalatnál), magányosan él. Zavartan hallgatja, amint a barátnője, aki inkább csak kihasználja őt, beszámol neki szexuális kalandjairól. Szóval, gondoltam, ez lesz a téma: egy fogyatékkal élő, lelki gondokkal küszködő nő története. Méghozzá négyzetre emelve. Merthogy Carla (így hívják a hősnőt) alkalmazottat kap egy fiatalember személyében, akiről kiderül, hogy börtönből szabadult, ahol minősített rablásért ült. Tehát: egy süket nő meg egy priuszos férfi. Érdekes lesz, mondtam magamban, ahogy majd egymásra találnak. Az érzelmek hullámai bizonyára lemossák a bélyeget, és eltüntetik a testi-lelki hátrányokat. Talán meg lehet csinálni szentimenta- lizmus nélkül. A rendező, Jacques Audiard azonban nem így vélekedett, s ez az, ami zavarba hoz a film megítélésével kapcsolatosan. Carlá- nak ugyanis van egy különleges képessége, ami süketeknél gyakran kifejlődik. Érti a gesztusok nyelvét, és kitűnően tud ajakról olvasni. Itt megjegyzem, hogy témának ez sem utolsó: a nem verbális kommunikáció, illetve a gesztussá, ajakmozgássá némult beszéd szerepe egy lélektanilag különleges viszonyban, szituációban. Az efféle beszéd elveszti hangzó természetét, nem a fülnek szól, hanem a szemnek, amelynek hatósugara ebben a vonatkozásban sokkal nagyobb. Az étteremben Carla megérti, miről folyik a társalgás a távoli asztaloknál, ily módon nem neki címzett, bár gyakran őt érintő információk birtokába jut, sőt, egy távcső segítségével akár egy távoli lakás csukott ablaka mögött gyanútlanul beszélgetők szájáról is tud olvasni. Ez majdnem olyan, mint a mesebeli lány esete, aki képes volt megérteni az állatok beszélgetését. Jacques Audiard ezért úgy gondolta, hogy ezt a különleges adottságot rendkívüli helyzetben, egy bűnügyi történet keretei között kell kiaknázni. Ami, persze, szintén jó ötlet, csakhogy üti az előbbieket. Zavaróan korlátozza az eredeti téma érvényesülését. Vagy mégsem? A film krimivé válik, egy újfajta, kissé botcsinálta, kényszer szülte - és megszelídített - Bonnie és Clyde sztorijává - torzul?, alakul?, formálódik? A páros egyik tagja olvas (a szájakról), a másik pedig ír (értsd: cselekszik). Az erkölcsi világrend néha meg-meginog, de össze azért nem dől: nem ölnek meg.senkit, és a pénzt is csak a rablóktól veszik el. A pénzről jut eszembe, hogy talán a rendező is ezt csinálta: a maga módján pénzre váltotta a témát, amiben szerintem sokkal magasabb rendű érték rejlett. Kétségkívül színvonalas krimit kapunk, de ennél több lett ígérve. Ám az is lehet, hogy csak én vagyok túl finnyás, s valójában a populáris film és a művészi megoldások sajátos találkozásának lehetünk tanúi. Mindenesetre a téma szerelmi vetületének mindvégig visszafogott és még a záró jelenetben is igen tartózkodó ábrázolása komoly alkotói kvalitásokat sejtet. Vincent Cassel szűkszavú játéka Paul szerepében mindkét irányban nyitott: krimihősnek is jó, de annál több is, Emmanuelle Devos pedig méltán kapott César-díjat Carla alakjának árnyalt és elmélyült megformálásáért. Nagy Imre Aki a szemével is hall (Carla szerepében Emmanuelle Devos) Egy öregember emlékirataiból J? j Királylány, húg, feleség A Krúdy Gyula tiszteletére rendezett irodalmi vacsoraestet követően beszélgetünk a Minaret kerthelyiségében, a langyos nyári éjszakában. Az asszonynép már hazament. Csak a kemény mag szomjas még, Krúdy szellemét idéző újabb adomákra. Azt mondja Jenő: Emlékeztek arra az irodácskára a belvárosban, ahol mindhárman dolgoztunk a hetvenes években?- Hm! Lakásnak építették. Teakonyha, fürdőszoba is volt benne, s a belső szobában, az íróasztalok mellett ülőgarnitúra. A kapu alatt lehetett bemenni.- Erről van szó! Már kifelé lábaltam az első házasságomból, de szüveszterkor még a régi családi keretekben buliztunk. S akkor is lejártunk éjfélkor a mindenki karácsonyfájához esztelenkedni, minden boldogtalannak boldog újévet kívánni. Pedig nem osztott a tanácselnök potyapezsgőt, s nem bömbölt zenekar. Egyszer, ott hirtelen befogja valaki a szememet hátulról a fa alatt. Bizsergettek a finom ujjai. Lefejtem a kezét, elémpördül és szájon csókol a királylány. így neveztem, mert egy komédiában, amit rendeztem, a királylányt játszotta. S nem véletlenül osztottam rá a szerepet. Ragyogó jelenség volt, s megközelíthetetlen. Nagyon fiatalon, lányként szült egy gyereket. A manócska hároméves lehetett. Anyukája megpróbált úgy élni, mint a többi huszonéves lány, de bizalmaskodásnak vette, ha megérintetted, lármázott. S most itt mosolyog, ég a szeme, s azt mondja: Rabolj el. Átkaroltam a derekát, hagyta. így mentünk az irodáig. Ideges voltam, hátha már van ott valaki. De szerencsém volt. Az utcai fény bevilágított a kira- katnyi ablakon. Szerettem volna hosszan kiélvezni a látványt, s a gyönyörű fiatal testet, de prin- cesszem delejes volt és türelmetlen. S ő diktált. Hamar túlestünk a beteljesedésen. Már a fürdőszobában tette rendbe magát, én még bódult voltam. Szerettem volna, ha több ez az egymásba szakadás, mint kurta kaland. Céloztam is rá. De csak kacagott: mit tudsz te a szeretetről?- Legalább próbáljuk meg! - kérleltem.- Ugyan, menjünk - mondta. Később is hiába kísérleteztem. Megközelíthetetlen maradt. De az a félóra az irodában! Csuda volt.- Hát az én ide tartozó élményem nem félórás volt - vette át a szót a rangidős.- Nem árulom el a nevét, végtére kolléga. Tanítottam is, szakmai gyakorlaton is nálam volt egyetemista korában, de soha eszembe sem jutott, hogy nőként kellene ránéznem. Nem a zsánerem. Eszes, talpraesett csajnak tűnt, értette a tréfát. Közel került hozzám, de inkább a fogadott húgomnak gondoltam, bár a fiús ügyeiről alig tudtam.- Reggel húgom, este dugom - szellemeskedett Jenő.- Majdnem. Ugyanis évek múlva megkeresett a nagylány, s könnyes szemmel elmondta, hogy van egy szerelme, élsportoló. Ha csak ránéz, felizgul. A fiú is odavan érte. Mégsem jutnak ötről hatra, mert az én „húgom” a végső pillanatban begörcsöl. Összekapja a lábát, felrántja a térdét, a fiú meg lebénul. Már abban is megegyeztek, hogy legközelebb a srác megpofozhatja, de az ökölvívó képtelen rá. Meggyőzött, hogy pedagógusi kötelességem segíteni. Mástól nem kérne ilyent, de én nem utasíthatom vissza. Ha hülyére verem a siker érdekében, akkor is néma marad. A legjobb borból vesz két üveggel, de ha akarom whiskyt, hogy kedvem legyem a szatírsághoz. Szombat estére beszéltük meg. Máshová nem tudtam vinni, mint az irodába. Szürkületkor bementünk, leültünk egymással szemben, én csak néztem. Majd azt mondta: - Most nagyon utálsz! Mi?- Jól földobtál - válaszoltam. Aztán mondtam, vetkőzzön. Mintha kézilabdameccsre készülne. Akkor bántam, hogy fiúnak születtem. Később, megkértem, hunyja be a szemét, s koncentráljon a kedvesére. Közben simogattam. Kemény húsa, feszes bőre, de eleinte még libabőrös volt. Aztán úgy tűnt, rá hatásos a módszer, de én kezdtem nagyon unatkozni. Végre besötétedett. Azt szuggeráltam magamnak, hogy a világ legszexisebb nőjét dédelgetem. Cirfandlit öntöttem a mellére, s lenyaltam. Félsiker. Végül azt találtam ki: neked kell megerőszakolnod engem. Nevetett. Kiesett az áhítatból. De mondtam: muszáj. Ha akarsz valamit, dolgozz meg érte. Lassan belejött. Hanyatt feküdtem a szőnyegen. Már nem is láttam olyan fiúsnak. Csak kicsit segítettem. Hagytam fészkelődni. Mikor már sikongatott, cukkoltam: - Kis béka vagy! Ha nő lennél, nem félnél teljesen beleülni. S nem félt. Másodszor sem. Ahogy nekem esett és csókolgatva hálálkodott, az több volt, mint baráti gesztus, de igyekeztem annak nézni. Aztán férjhez ment a bunyóshoz. Ha később találkoztunk, csak én voltam zavarban. A szemében huncutság csillogott, mintha nem zárná ki a folytatás lehetőségét... De sosem beszéltünk róla.- Az én történetem nem ilyen pikáns, de áhítatosabb - mondta a harmadik úr. - Tudjátok én az idő tájt nősültem. Apám ki akart tenni magáért, hatalmas lakodalmat rendezett. A Vasutasban bérelt ki mindent. De hiszen ott voltatok. Azt mondta: Van ott egy vendégszoba is, abba átöltözni, akár ledőlni egy kicsit, akármit lehet. A tied a kulcs. Hát akármit lehetett tenni a vendégszobában, de a behallatszó vir- csafttól meghitten egymásra nézni sem. S a feleségem szinte a gimnáziumból jött férjhez hozzám, mi nagyon konzervatív jegyesek voltunk. Álig tudtam elhinni, hogy ilyen tiszta, okos és gyönyörű lány szóba áll velem. De a lakodalom éjszakáján már nagyon akartuk mindketten, hogy végre bizalmas kettesben legyünk. A lakásunk messze. Meglógtunk hát, s bementünk az irodába. Ott volt a nászéjszakánk. Bár a ti kalandjaitok némiképp beszennyezték azt a helyet, én ma is úgy gondolok rá, mint kiteljesedő boldogságom szentélyére. Bükkösdi László
