Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)
2003-06-28 / 174. szám
SZA Dunántúli Napló Élet & Stílus Egyetlen kézfogással is kimutathatjuk a fogunk fehérjét. 13. oldal Sport A játékosok többsége hosszabbított a komlói Bányásznál. 20. oldal „Ha valóban képes leszel elfogadtatni az emberekkel, hogy nem kell félniük istentől, ugyanolyan jelentőségű. lehet, mint amikor az ősember barátjává tette a tüzet. ” Gynes első levele a kútba „A létbizonytalanságunk oka nem az objektív valóság, hanem saját túlzott elvárásaink. A legnagyobb baj, hogy azt hisszük, minden helyzetet magunk tudunk kezelni. Lehetetlenre vágyunk, arra, hogy befolyásoljuk a befolyásolhatatlant, kiszámítsuk a kiszámíthatatlant, megragadjuk a múlandót, biztosítsuk a biztosíthatatlant. A mindenhatóság tévképzete sok szenvedést okoz. ” Kötelességtudó, álmodozó humorista- Kötelességtudó és álmodozó kölyök voltam - mondja. Anyám szigorú volt, megkövetelte, hogy a szokásos napi grundfoci előtt a leckéim, és a ház körüli munkák is elkészüljenek. A mosáshoz vizet kellett hordanom a falu középén lévő kútról - Szeged közelében, Deszken éltünk -, a víz melegítéséhez jó pár kéve rőzsét földarabolni, a házat utána kitakarítani. Gyakran megesett, hogy mire mindennel végeztem, nélkülem játszották le a meccset a többiek. Eközben nagyot álmodtam magamnak. Már az általános suliban tudtam, hogy egyszer majd „híres” ember leszek. Az efféle kis ember érzi a sorsát. Az álmaim a színpadra jutásig terjedtek, de hogy ott színészként vagy humoristaként lépek-e föl, azt még nem tudhattam.- Mikor vált bizonyossá a kölyök- álom?- Az 1981-82-es Humorfesztiválon Akkor már közel tíz éve konferáltam. Tizenévesen vittek el budapesti rokonaim a Vidám Színpadra, és amikor a bejárat előtt állva fölnéztem a neonreklámra, azt mondtam nekik, „én egyszer majd ezen a színpadon fogok játszani”. Es 1983-ban ott vették föl az első tévés számomat.- Az ember nem csak a hivatásának él. A magánélete legalább olyan meghatározó, mint az alkotói gondolatok. Tudjak, hogy több mint harminc éve él a feleségével, Julival, Ő volt az első szerelem, vagy a „Kisban- dónak" volt előtte kamasz szerelme, „első" szerelem?- Ahogy minden tinédzsernek. A középiskola mellett birkóztam és irodalmi színpadoztam. Egy verseny alkalmával akadtunk egymásra egy abonyi lánnyal, Jolinak hívták. Megismerkedésünk pillanatától elfeledtetett minden előtte volt „szerelmemet”, később, az elválásunk után pedig minden kapcsolatomban a vele megismert mély érzésből táplálkoztam. Az a diákköri szerelem ma is eredeti fényében ragyog, az idő sem tudta elhomályosítani.- Mind azt reméljük, s múltával egy kicsit bele is halunk, hogy az az első az örökké tartó szerelem. Mégis továbbélünk - szerencsére -, és újabb igazival találkozunk. Ő volt Juli, akit a katonaévek után szinte azonnal feleségnek és gyermeke anyjának választott. Máig kitartott az akkori érzelem?- Hiszek a sorsszerűségben, és szinte mindent el tudok fogadni úgy, ahogy történik. Az első szerelem jött, volt és az emlékezetben ma is megmaradt. Azután az esküvőnk villámgyorsan jött, és most sem mondhatok mást, mint hogy igen, folytatódik. Úgy hiszem, nem árt komolyan venni azt a bizonyos „igent”.- Lehet, hogy valójában csak a gyerekeink tudják, milyen szülők vagyunk, s az ő értékítéletük az igazi, mégis megkérdem, mit gondol magáról, mint apáról, melyikfajta szülő volt... és van ma is? Ez is életre'szóló feladat, aminek több-kevesebb sikerrel mindannyian igyekezünk megfelelni. Szóval?- Úgy gondolom, Natálián tükröződik a válaszom. A felnőtté vált gyermekünk többet mond el a szülői tevékenységünkről, mint mi magunk. Egyébként pedig sokat tettem azért, hogy jó családként működjünk, azért, hogy normális anyagi háttérrel és erős összetartozással, családi békével és szeretettel élhessük az életünket. Igaz, a gyesen lévő nejem volt a „fő szülő”, de én is minden szabad percemet Natival töltöttem. Pici babaként fürösztöttem, etettem. Később játszottam vele és sétáltattam, s talán ami a legfontosabb: válaszoltam a kérdéseire és kérdések nélkül is megismertettem vele a világot. Születésétől kezdve naplót vezettünk az élete fordulatairól. Filmen is megörökítettem az élete szép pillanatait. Lassan, ahogy cseperedett, barátokká formálódtunk.- A szívműtéte idején sokszor olvashattunk Natiról, aki felesége mellett hetekig segédkezett az ápolásban, szurkolva teljes gyógyulásáért.- Nati jelesre vizsgázott, nincs gyerek, aki nála többet tett volna. Juli a házimunkákra koncentrálhatott, mert Nati tökéletesen betöltötte a nővérke szerepét.- Egy éve volt ez. És ma? Minden rendben?- Úgy érzem, igen. Gyorsan megértettem magammal, hogy nem beteg vagyok, csak kaptam egy pacemakert. A ritmusszabályzó beépítésétől kezdve mondhatom egészsé- ges(ebb)nek magam. Azóta megtanultam síelni, újra teniszezem, és mellette továbbra is lefutom a napi 8-10 kilométeremet, nyaranta pedig naponta végigúszok pár ezer métert. Ha nem lennék jó fizikai kondícióban, a szellemi munkában sem jeleskedhetnék.- Márpedig úgy tetszik, jeleskedik. Hiszen tavaly jelent meg az András könyve - Fordított teremtés, az idei Könyvhétre pedig már elkészült az András II. könyve - Kútásó is. Nem túl nagy a tempó? Humorista? író? Moralista? Ötvenhat esztendős. Sok száz televíziós és színpadi siker után mintha hátat fordított volna a nagy nevettetők napi „kötelezettségének”. Félrevonult és szinte egymás után két, a korábbi írásaitól igencsak elütő témájú és hangvételű könyvvel jelentkezett Nagy Bandó András. Az első, az András könyve négy kiadást ért meg. És országos polémiát. Nagyon sokan szerették, jó néhányan vitatták, de senki sem maradt közönyös iránta. A mostani könyvhétre jelent meg a folytatás, mondhatnánk inkább továbbgondolkodásnak is. A könyv az érett férfi párbeszéde a sorssal, Istennel, az Istent idézőkkel. Lényeges és fontos állomás ez, még az is lehet, hogy megérkezés. Mert ez volt az életút valódi célja. A humorista Bandó is inkább moralizált, sem mint olcsó poénokkal aratott volna sikert. Eztán egy ilyen Nagy Bandóval kell számolnunk. Hívei, barátai, rajongói, bár olvastak, hallhattak róla számtalanszor, most mégis úgy gondolják, kíváncsiak az életútra, az emberre, aki ide érkezett.- Ahhoz, hogy eleget olvashassak és írhassak, visszavettem az előadói tempóból. Nyaranta töltekezem, őszszel már jegyzetelek és az íróasztalnál dolgozgatok, a tél beálltával pedig szinte csak írok. Mindkét kötetet öt hónap után mondhattam befejezettnek.- Ez a két könyv hitről és istenkeresésről szól, az élet és halál kérdéseire keresi a választ, tehát nem tipikus humoros alkotás. Ennek ellenére az első könyv túl van a negyedik kiadáson. Hogyan csinálja?- A humoros írásaink is az élet sorskérdéseit boncolgatják, csak poénokkal tarkítva, lazábban, sok derűvel. Ez sem halt ki belőlem, de az öregkor felé közeledve szükségét éreztem annak, hogy írott formában is rögzítsem a viszonyomat hithez, vallásokhoz, Istenhez. Volt, aki azt mondta, „megtértem”, de ki kell ábrándítanom: csak bölcsebb lettem. Némelyek azt gondolják, „megkattantam” de nekik is jelenthetem: ez sem igaz. Korosodtam, és vannak dolgok, amelyek fontosabbakká váltak. Aminek örülök, hogy válaszaim az olvasók gondolataival is találkoztak, és levelek százai tanúsítják, a könyveimre éppúgy van közönségem, mint az estjeimre.- Lehet, hogy ezentúl már csak írott formában találkozhatunk a véleményeivel?- Ahogy mondtam, hiszek a sorsszerűségben. Ha az olvasás és az írás mellett tart a sors, akkor így lesz. Ha kikényszerít belőlem egy új önálló estet, akkor a pódiumon is találkozhatunk. Ma úgy érzem, itt a helyem az íróasztalnál. MOLNÁR MÁRIA Névjegy Nagy Bandó András mondja NAGY BANDÓ ANDRÁS humorista Született: 1947. november I2., Deszk Felesége: Szulcsán Julianna 1981 -82: a Magyar Rádió humorfesztiváljának győztese 1982-83: a Mikroszkóp Színpad tagja 1984-től szabadfoglalkozású 1990-91: Orfú polgár- mestere Hobbija: fafaragás, fotózás, régiséggyűjtés, maratoni futás, festés _____ Csurka István jó író, aki elfelejtett írni, és rossz politikus, aki nem tanult meg politizálni. Reggeli Délvilág, 1993. április 9. Torgyán Józsefről immáron mindenki tudja, hogy nem császárral született, hanem egy beépített mikrofonnal. Jászkun Krónika, 1995. február 4. A legtöbbet azok spórolnak meg a fűtésen, akik belső fűtést alkalmaznak, lehetőleg töménnyel. Jászkun Krónika, 1995. március 11. Az emberek nagy többsége akkor is képes elfogadható hangulatban élni, amikor semmi oka rá. 168 Óra, 1995. június 20. Itt mindenki törvénytisztelő, csak nem mindenki tartja be a tisztelt törvényt. Színes Vasárnap, 1995. július 23. Az az ember lehet egyenes, aki nem bántóan az. Dunaújvárosi Hírlap, 2001. április 4. Nem dolgozom fekete-fehérben, mert a világ színesben mutatja magát. Dunaújvárosi Hírlap, 2001. április 4. Az ember egész életében egy könyvet ír, még akkor is, ha százat ad ki. Délmagyarország, 2001. április 13. Olyan kettétört hajóban evezünk, melyben a kormányos középen ül, és a pillanatragasztót nyomkodja a hajó törött darabjaihoz. Népszava, 2002. április 29. Isten ág, amibe belekapaszkodhatok. Somogyi Hírlap, 2002. június 22. Mire meghalok, el kell érnem, hogy ne „nagy embernek” tekintsenek. Magyar Hírlap, 2002. július 6. Az Istenemmel azonos nyelvet beszélünk, nem kell közénk tolmács. Petőfi Népe, 2002. augusztus 17. (Az Európai Unióról) Olyan kabátba bújunk, ami tartja a meleget. Vasárnap Reggel, 2003. április 13. I
