Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-06 / 153. szám

STÍLUS 15. OLDAL 2003. Június 6., péntek ELET Sztárpletykák MEZ(TELEN)CSERE. A 33 éves Naomi Campbell Saint Trapéz­ben tartott exkluzív születésnapi partiján minden vendégnek köte­lezően fehérben kellett megjelen­nie. Beckham és felesége, Victoria is eljött talpig fehérben, ám David hamarosan leöntötte magát vö­rösborral. A futballsztár gyorsan ledobta a pantallót, és nyugodtan hátradőlt fehér, régi szabású alsó­nadrágjában. Victoria először ne­vetett a jeleneten, de hamarosan elvesztette a humorérzékét, ami­kor látta, hogy érdeklődő lányok rohanják meg alsónadrágos urát. Beckham végül egy térítőben ün­nepelt. VÉRÁLDOZAT. Billy Bob Thorn­ton megünnepelte házassága fel- ■ bomlását: elégette exneje, Angeli­na Jolié vérét. A színészházaspár korábban egymás vérét hordta a nyakában egy fiolában, szerel­mük szimbólumaként. Tavalyi szakításuk után Billy Bob volt asszonya vérét egy „házassági ko­porsónak” elnevezett dobozba tette, majd tűzbe dobta. Vérfa­gyasztó^ __________________■ Olvasson a világhálón is a nőkről! Ha női témákra kíváncsi, látogasson el a www.holgyvilag.hu, a www.kiskegyed.hu vagy a www.gyongy.hu internetes oldalakra is! Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. VILÁGÖRÖKSÉG. A kultúra európai fővárosának címéért verseng Liverpool, a gombafejűek szülőföldje, ahol plakát hirdeti, mit adott a város és a kontinens a világnak. Úgy tűnik, John Lennon és a Mona Lisa az a két arc, amit még a kis műveltségbeli tőkével rendelkezők is felismernek. Sajnos a montázsban a híres titokzatos mosoly elveszett, úgyhogy Leonardo foroghat a sírjában. No de ki az? FOTÓ: EPA Meghal az önzők világa Leáldozott az „ember az embernek farkasa” elméletnek, a legújabb kutatások szerint ugyanis agyunk megjutalmaz, ha együttmű­ködünk társainkkal. Az új terápia neve: légy segítőkész, és boldog leszel. Közgazdászok, filozófusok, biológusok és pszicho­lógusok évtizedek óta törik a fejüket azon, miért működnek együtt az emberek olyan helyzetekben is, amikor ez nem hoz közvetlen vagy azonnali ju­talmakat? Az Emory Egyetem kutatói tanulmá­nyukban azt állítják, megtalálták a társadalmi együttműködés neurológiai alapjait. Azt mondják, a kölcsönös támogatáson alapuló társadalmi viszo­nyok során az agy olyan területei is aktiválódnak, amelyek az agy jutalmazó, boldogságot szerző rendszeréhez kapcsolódnak. A kutatók két kísérletsorozatban 36 olyan nő agyát vizsgálták mágneses rezonanciás berende­zéssel, akik az úgynevezett fogoly dilemmája játé­kot játszották. A fogoly dilemmáját a társa­dalomtudományokban rendszeresen használják olyan helyzetek bemutatására, amelyekben az egyének szempontjából ésszerűnek tűnő lépések a közösségre nézve katasztrofális eredményre vezet­nek. A kísérleti alanyoknak a másik játé­kos stratégiáját nem ismerve kellett el­dönteniük, hogy szövetkeznek-e vagy sem. Az első kísérletben 19 embert fi­gyeltek meg. A kutatók arra voltak kí­váncsiak, milyen agyterületek aktiválód­nak, amikor a résztvevők együttműköd­nek, illetve megtagadják azt a többi em­berrel vagy a számítógéppel folytatott interakciók során. Az eredmények azt mutatták, hogy más és más területek aktiválód­nak, amikor a játékos úgy tudja, hogy partnere egy élőlény, illetve mások akkor, amikor a számí­tógép a „fogolytárs”. A második kísérletsorozatban, amelyben csak az emberek közötti társadalmi működésekre összpon­tosítottak, 17 alany agyát vizsgálták. A játékok leg­gyakoribb kimenetele az egymást segítő.magatartás volt, annak ellenére, hogy a játékos számára na­gyobb nyereménnyel az járt volna, ha nem koope­rál. A kutatók meglepetésére a kölcsönös segítés során az agy azon területei is aktiválódtak, amelyek az agy jutalmazó rendszeréhez kapcsolódnak. A vizsgálat így elsőként mutatta meg, hogy a tár­sadalmi együttműködés lényegénél fogva jutalma­zó az agy számára. Gregory S. Berns, az egyetem pszichológusprofesszora szerint ez azt sugallja, hogy a segítőkészségre ösztönző emberszerető késztetés biológiailag beágyazott, bár azt még nem tudni, hogy genetikailag programozott-e vagy gye­rekkori nevelődésünk során tanuljuk. Az, hogy megbízunk a másikban, a kutatók el­gondolása szerint egy jutalmazó kört indít be, amelynek végén minden résztvevő összességében jobban jár. A fogoly dilemmájában például a felek rájönnek arra, hogy mégiscsak jobb két-két évet kapni, mint ötöt-ötöt. Jobb tehát az összetartás, mint a feltétlen egyéni előnyszerzés. Úgy tűnik, több ezer éves örökségként az önzéssel szemben ott van az agykérgünkben az mindenkinek na­gyobb esélyt biztosító bizalom parancsa. A fogoly dilemmája a A fogoly dilemmája szituációt az 1950-es évek elején fogalmazta meg A.W. Tucker. Kerettörténetében egy államügyész próbál vallomást ki­csikarni két gyanúsítottból. Mindkettőnek a következő lehe­tőségeket ajánlja: ha ő vall, társa viszont nem, akkor ö 5 évet kap, társa viszont 20 évet; ha nem vall, társa viszont igen, akkor ő kap 20 évet, társa megússza 5 évvel; ha mindketten vallanak, akkor 5-5 évet kapnak; ha viszont egyikük sem tesz beismerő vallomást, akkor megússzák 2- 2 évvel. ü Ha a gyanúsítottak nem bíznak egymásban, akkor mind­ketten vallomást tesznek - és 2 év helyett 5-öt kapnak. Édes kacagás Egy tanulmány szerint a cu­korbetegek jobban föl tudják dolgozni a cukrot, ha az étke­zés alatt nevetnek. Komor hangulatban rosszabbak vol­tak a betegek véreredményei. Japán kutatók szerint, amikor a diabétesz 2-ben szenvedő bete­gek egy komédiát néztek evés közben, kevésbé emelkedett meg a vércukorszintjük étkezés után, mint amikor egy humorta- lan előadást hallgattak a falato­zás alatt. A kutatók - dr. Keiko Hayashi, a University of Tsuku- ba munkatársa vezetésével - nem cukorbetegeket is vizsgál­tak. 19 cukorbeteg és öt nem cu­korbeteg ember vércukorszintjét mérték ugyanolyan étkezések előtt és után két napon keresz­tül. Az első napon a résztvevők­nek egy monoton előadást kel­lett hallgatniuk, a második na­pon pedig egy komédiát néztek. Az étkezés utáni vércukorszint a komédiás étkezés után alacso­nyabb volt, mint az előző na­pon. Ha a vércukorszintet nem el­lenőrzik, az növelheti a cukor- betegség szövődményeinek, a veseelégtelenségnek és a vak­ságnak az esélyét. A cukorbete­geknek nagy gondot kell fordíta­niuk étrendjükre és a testedzés­re, és arra, hogy a glükóz- és in­zulinszintjüket megfelelően tartsák. A stressz pedig köztu­dottan növeli a vércukorszintet. A kutató szerint ha az olyan po­zitív érzelem, mint a nevetés csökkenti a vércukor szintjét, akkor ennek fontosságát a bete­geknek és a klinikai dolgozók­nak is el kell ismerniük. Ráadá­sul így elérhető, hogy a kezeltek mentális állapota és életminősé­ge is javuljon. Helyi ízek védelmében Miközben a világkonyha főként csak mirelit pizzával, ham­burgerrel és kólával „gazdagította” a globalizálódó bolygó la­kóit, egyre több európai ország döbben rá, hogy érdemes meg­védeni a hazai ízeket. A nemzeti konyha ugyanis kulturális kincs. Bámulás azonnal Nem mindenki fekszik órá­kig a napon a bronzszín ér­dekében. Egyre többen hasz­nálnak önbarnító krémeket. A legtöbb önbarnító hatása 3-5 napig élvezhető, az első időben hetente csak egyszer vigyük fel, majd ezután hetente kétszer is­mételjük. A hatás azonban csak akkor lesz tökéletes, ha a színezőkrém, zselé vagy spré használata előtt leradírozzuk a bőrünket. Az extra száraz felüle­teket, mint amilyen a könyök, a térd, érdemes az önbarnító felvi­tele előtt hidratáló krémmel be­kenni. Mindig ügyeljünk arra, hogy az önbarnító felkenése után alaposan mossunk kezet, mert a tenyerünk és az ujjaink is elszíneződhetnek. Száraz bőrre alkalmasabb a krém, mert ez egyben ápolja is. A zselé előnye ezzel szemben az, hogy gyor­sabban beszívódik. Az osztrákok nagyvonalúak: nemcsak saját nudlijaikat, ha­nem - az Osztrák-Magyar Monar­chiára emlékezve - magyar étele­ket is felvettek a megőrzendő nemzeti étkek listájára. A szalon­tüdő, a töpörtyűs pogácsa és a tú­rós rétes is szerepel a kiveszőben lévő osztrák ételspecialitások kö­zött, amelyeknek védelmére most a vendéglátóipar és gazda­ság személyiségeiből kuratórium alakult. A felsorolt étkekre ugyan bárki azt mondhatná, hogy ezek magyar specialitások, de úgy tű­nik, a több évszázados közös lét nem maradt hatástalan a konyha- művészetre. A túrós rétes Auszt­riában mindenütt kapható, ám a szalontüdő ritkább, bár még sok előkelő vendéglőben szerepel az étlapon. A kuratórium szerint egy or­szág kulturális identitásához a művészet, a kultúra és például az építészet mellett az étkezési kultúra is hozzá tartozik, ezért ezt is védeni kell, mint a műem­lékeket, vagy a kiveszőben lévő állatfajtákat. A specialitások las­sú eltűnését főleg a világ meg­nyílása, s ezzel az ízlés nemzet­közivé válása okozza. A kurató­rium megalakításával Ausztria Franciaország és Olaszország példáját követi, ahol egyebek kö­zött kitüntetésekkel és államilag támogatott hitelekkel is ösztön­zik a hagyományokat őrző étter­meket. Első lépésként Bécs belvárosá­ban megnyílt egy olyan intéz­mény, amelynek éttermében spe­cialitásokat szolgálnak fel, s ezen­kívül a kuratórium megállapodott Ausztria legjelentősebb vendéglő­kalauzával, hogy mostantól kü­lönleges jelzéssel lássa el a hagyo­mányos ételeket felszolgáló ven­déglőket. A mindehhez szükséges pénz összeszedéséhez a kuratóri­um a bankok, biztosítók és egyéb nagyvállalatok képviselőit foga­dásra hívja, ahol egyebek között borjúfejből, folyami rákból, piszt- rángfiléből, véres hurkából és máglyarakásból álló menüvel igyekeznek majd meggyőzni őket. Az osztrákok kedvenc eledele persze továbbra is a rántott szelet, és egyre nagyobb tér jut a készéte­leknek is. Helene Karmasin pszi­chológus azonban úgy véli: az ér­zelmek kifejezésére mégiscsak a saját főzés alkalmas. Isteni vonal Vendégeink voltak a májusi NETt hölgyek nyertesei: Székelyhídi Lívia és Varga Noémi Jim Carrey legújabb komédiá­ja, a Bruce Almighty nehéz per­ceket okozott többek között egy floridai nőnek, aki a film be­mutatója óta állandó zaklatás­nak van kitéve. A vígjátékban ugyanis véletlenül az ő telefon­számát adták meg mint Isten közvetlen telefonját. Carrey egy átlagembert alakít a filmben, aki isteni erő birtokába jut, miután túl sokat elégedetlen­kedett az életével. Isten úgy próbál kapcsolatba kerülni Bruce Nolan- nel, hogy újra és újra egy telefon­számot hagy Bruce csipogóján. Ám a telefonszám véletlenül valóságos hívószám, ami Dawn Jenkins keramikus mobiltelefon­jához tartozik. Jenkins azóta órán­ként átlagosan 20 telefont kap, a hívók Isten után érdeklődnek, az­tán lerakják. A szám egy dél- karolinai hölgy telefonszámával is azonos, akit halálra bosszantanak a szüntelen hívások. A számsor egy coloradói rádióállomás tele­fonközpontjának hívószámával is megegyezik, ahol máris attól tarta­nak, hogy a telefonos kisasszony meg fog őrülni. „Próbára tenném képességeimet” „A fiatal srácok felnéznek rám” A fórumban többen is em­lítették, hogy hegedülsz, mi az igazsági (Joker) Székelyhídi Lívia: Hét­éves koromban kezdtem el hegedülni. Egyszer haza­mentem az oviból és azt mondtam anyukámnak: „a gyerekektől hallottam, hogy a hegedű cincog, pedig nem is cincog, én is ki szeretném próbálni.” Kívánságom meg­értő fülekre talált, 12 évig hű is maradtam a hangszerhez. Művészetibe jártam. Profi képeket küldtél be magadról, másutt is próbálkoztál? Sze­rintem helyed lenne a divatszakmában, vagy egy újság címlapfotóján is szerepel­hetnél. Elvállalnád? (Tóth Edina) Sz. L.: Már másutt is megmérettem magam: először 1999-ben próbálkoztam egy országos szépségversenyen, ahol be­jutottam a döntőbe - az egyik valóság- show szereplőjével közösen -, majd két évre rá újra indultam, akkor sajnos csak a középdöntőig jutottam. Persze elvállal­nám, hogy a címlapfotón szerepeljek, erre a célra készültek a versenyre beküldött képeim is. Mit teszel azért, hogy meg­őrizd szépségedet, sportolsz valamit? Van olyan, amivel nem vagy elégedett a külsőd­del kapcsolatban? Kit tartot­tál a „legveszélyesebb” riválisodnak? (Mónika) Sz. L. : Igazából semmi kü­lönöset nem teszek a szépsé­gem megőrzéséért, néha eljá­rok kondizni és úszni, vala­mint naponta sétálni viszem a kutyámat. Természetesen van olyan dolog, amivel nem vagyok megelégedve, de ez legyen az én titkom. A ver­seny alakulását nem követtem nyomon, mert nincs internetünk. Ám az újságot min­dig megnéztem, véleményem szerint Szalay Beáta vitte a prímet az egész mezőnyből. Őszintén, a diploma után mi lesz: taní­tás egy iskolában, vagy valami pénze­sebb szakma után nézel, mondjuk a média világában próbálkoznál? (Jason) Sz. L.: Tanítani nagyon szeretnék, imá­dom a gyerekeket, ők is engem. Ám, ha a média hívná előfordulhat, hogy lemonda­nék a terveimről. Egyébként színmű- vészetin gondolkodom, kommunikáción nem.’ Székelyhídi Lívia A családod mit szólt, ami­kor jelentkeztél? De őszin­tén: nem ijedtek meg? (Feri23) Varga Noémi: Anyukám nem örült a hírnek, amikor közöltem, hogy be szeretném küldeni a képeimet. Féltett, de sikerült meggyőznöm. Mit szoktál csinálni sza­badidődbe? Mit szólnak az osztálytársaid a győzel­medhez? (Lalika) V. N.: Kevés a szabad­időm, azt pedig igyekszem hasznosan eltölteni, gondo­lok itt a sportra. Elég gyakran járok verse­nyekre, főleg különböző tantárgyakból mé­rettetem meg tudásomat, legutoljára EU-is- mereti versenyen voltam. A sok elfoglaltság mellett azért találok időt a barátaimra is. Egy év múlva érettségi - de aztán merre tovább, melyik úton? (ripley) V. N.: Szeretnék továbbtanulni, Pé­csett, ha sikerül. Konkrét elképzelés még nincs, de lehet, hogy bölcsészeten vagy jo­gon próbálkozom. Szeretem a történelmet és az irodalmat, valószínű, ezekre a sza­kokra adom be a felvételimet, de a kom­munikáción is gondolkodom. Varga Noémi Az osztálytársak máshogy néznek rád a győzelem után? Mondjuk kukkolnak a tesiórán, vagy valami ilyes­mi? (Mike Myers) V. N.: Előfordulhat egy kisebb irigység, főleg a lá­nyok körében. Az újság ha­sábjain megjelent fénykép meghozta a hatását, a fiata­labb srácok a suliból felnéz­nek rám. Vállalkozó kedvű lányként mi a véleményed a valóságshow- król? Beneveznél, vagy esetleg jelentkeztél is? (Táltos) V.N.: Vállalkozó kedvű vagyok, szere­tem a kihívásokat. Amikor az időm enged­te, bele-belenéztem a valóságshow-kba, ha idősebb lennék, beneveztem volna. Mi volt az a legszebb gyerekkori élmé­nyed, amely még a mai napig meghatá­rozza a személyiséged. (Roli) V.N.: Sok gyermekkori élményem volt, például amikor először mentem iskolába, égtem a vágytól, hogy megtanuljak olvas1 ni és írni. A szüleim elég szigorúak voltak, ám az életre neveltek. Hálás vagyok ezért nekik. ► á 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom